Ebben a fejezetben áttekintem a Bakony-vidék szárazgyepjeit, elhelyezve az Á-NÉR rend-szerében.44Az egyes élőhelykategóriák tájban előforduló típusait röviden jellemzem cöno -taxonómiai, termőhelyi, vegetációszerkezeti szempontból, kitérek regionális elterjedésükre, gyakoriságukra (ritka élőhelytípusok esetén legfontosabb előfordulási helyeikre). Valamennyi élőhelyet néhány jellemző állományképpel is illusztrálom. Az élőhelyenként említésre kerülő, asszociációk rövid jellemzését a mindkét klasszifikációs eljárás által megerősített diagnosz-tikus és gyakori fajok segítségével közlöm. A dolgozat fenti fejezeteiben részletesen tárgyalt vegetációtípusokat itt rövidebben jellemzem. Megemlítek néhány, a dolgozatban nem tárgyalt bizonyosan szekunder és jelentősen átalakult szárazgyep-típust (száraz legelők, idősebb parlag eredetű szárazgyepek) is. Ezek esetében csak rövid szöveges jellemzést adok, a felismerést segítő fajok kiemelésével.
G1– Nyílt homokpusztagyepek
2340 Pannonic inland dunes; 6260 Pannonic sand steppes Open sand steppes
Nyílt homokpusztagyepek a Bakonyalján, kisebb foltokon a Balaton-felvidéken és a Déli-Ba-konyban találhatók.
Csak Fenyőfő és Bakonyszentlászló környékén találhatók meszes homokon kialakuló Festuca vaginatagyepek (Festucetum vaginatae). Ezek természetközeli állományaiban általánosan előfor-duló fajok az Euphorbia seguieriana, Artemisia campestris, Minuartia glaucina, Thymus serpyl-lum, Carex liparicarpos, Hieracium echioides.Erős diagnosztikus, de nem minden állományban általános elemek a Dianthus arenariussubsp. borussicus, Gypsophila arenaria, Minuartia glome-rata, Centaurea arenaria, Polygonum arenarium. Több tipikus homoki növény jelenleg ritka e ho-mokvidéken: Peucedanum arenarium, Silene borysthenica, Onosma arenaria. A térség meszes homokpusztagyepjeinek kiterjedése az erdeifenyő telepítések miatt jelentősen csökkent, a jelenleg zajló tájhasználatváltozások is veszélyeztetik fennmaradásukat.
A Festuca vaginataés Corynephorus canescensegyüttes előfordulását mutató gyepek (~Festuco vaginatae-Corynephoretum) jelenleg nagyon ritkán láthatók, visszaszorulásuk valószínűleg az erdei fenyő telepítések következménye.
A Bakony-vidék mészmentes homokfelszínein Corynephorus canescensgyepek jelleg-zetesek (Thymo angustifolii-Corynephoretum canescentis). Állandó és diagnosztikus fajaik alapján könnyen azonosíthatók, a tipikus a felismerést segítő fajkészlet a következő: Rumex acetosella, Hypochoeris radicata, Jasione montana, Scleranthus annuus supsp. polycarpos, Thymus serpyllum, Moenchia mantica, Anthoxanthum odoratum. A Déli-Bakonyban (kavi-cson, homokon) és a Balaton-felvidéken (homokköveken, pannon homokon) a Corynephorus gyepek helyenként csarabosokkal, borókásokkal mozaikosan, azok kicsiny, nyílt foltjain je-lennek meg.
44 Alapvetően a legújabb Á-NÉR beosztást és terminológiát alkalmazom (BÖLÖNIet al. 2012), de néhány esetben azonos kategória korábbi elnevezésével. Natura 2000 élőhelyek esetén e rendszer számozását és elnevezését is megadom.
36. ábraDianthus arenarius subsp.borussicusborókásodó Festucetum vaginataenyílt homokpusztagyepben (Fenyőfő: Legelő-dűlő, 2005.07.15.)
Fig. 36.Dianthus arenarius subsp.borussicusin Festucetum vaginataeopen sandy grassland scrubbing by Juniperus comunis (Fenyőfő: Legelő-dűlő, 15.07.2005.)
35. ábraFestucetum vaginataenyílt homokpusztagyep (Fenyőfő: Legelő-dűlő, 2011.05.26.) Fig. 35.Festucetum vaginataeopen sandy grassland (Fenyőfő: Legelő-dűlő, 26.05.2011.)
37. ábraPeucedanum arenarium, P. oreoselinumés Gypsophila arenaria erdeifenyves tisztás Festucetum vaginatae nyílt homokpusztagyepjében (Bakonyszentlászló: Tilos-fenyő, 2010.07.21.)
Fig. 37.Peucedanum arenarium, P. oreoselinumand Gypsophila arenaria in open sandy grassland occurring in a clearing of scotch pine forest (Bakonyszentlászló: Tilos-fenyő, 21.07.2010.)
39. ábraCorynephoretummészkerülő homokpusztagyep a Balaton-felvidéken (Szentbékkálla: Kő-hát, 2004.05.18.) Fig. 39.Corynephoretumcalciphobe sandy grassland in the Balaton Uplands (Szentbékkálla: Kő-hát, 18.05.2004.) 38. ábraCorynephoretummészkerülő homokpusztagyep a Bakonyalján (Nagytevel: Öreg-hegy-alja, 2005.06.29.) Fig. 38.Corynephoretumcalciphobe sandy grassland in the Bakonyalja (Nagytevel: Öreg-hegy-alja, 29.06.2005.)
G2 – Mészkedvelő nyílt sziklagyepek
6190 Rupicolous pannonic grasslands (Stipo-Festucetalia pallentis) Calcareous open rocky grasslands
A Bakony-vidéken a meszes alapkőzeteken kialakuló sziklagyepek többsége triász dolomiton, kisebb részben különféle mészköveken található. A dolomitsziklagyepek Keleti-Bakonyban, a Déli-Bakonyban, a Keszthelyi-hegységben és a Balaton-felvidék keleti harmadában gyakori élőhelyek, a Magas-Bakonyban Bakonyszücs, Ugod és Fenyőfő határában találhatók szegényesebb fajkészletű előfordulásai. A mészkősziklagyepek és sziklahasadék-gyepek megjelenése sporadikus, de vala-mennyi tájegységben jelen vannak.
A terület nyílt dolomitsziklagyepjei záródás tekintetében két fő típust képviselnek. Szik-lákhoz, meredekebb lejtőkhöz, szinte talajmentes dolomittörmelékes felszínekhez kötődik a Seselio leucospermi-Festucetum pallentis. Ebben gyakoribbak az obligát sziklalakó szukkulens fajok és jelentősebb borítást érhetnek el a sziklagyepek félcserjés életformájú elemei. Fajkész-letét tekintve valójában nem válik el élesen, de a záródás és dominanciaviszonyok alapján már a sziklafüves lejtősztyeprétek felé való átmenetet képviselik a Stipa eriocaulissziklagyepek (~Fumano-Stipetum eriocaulis). A térség dolomitsziklagyepjeinek Bakony-vidéken általáno-sabb diagnosztikus fajai a Biscutella laevigata, Carex humilis, Cerastium pumilum, Dianthus plumarius, Euphorbia seguieriana, Festuca pallens, Globularia punctata, Helianthemum num-mularium, Hornungia petraea, Minuartia setacea, Paronychia cephalotes, Poa badensis, Scor-zonera austriaca, Seseli leucospermum, Teucrium montanum, Thymus praecox. Az állományokat számos, a Bakony-vidéken belül keleti, ill. nyugati elterjedési súlypontú szik-lagyepi növény gazdagítja (pl. Leontodon incanus, Gypsophila arenaria nyugaton, Allium moschatum, Helianthemum canuma táj keleti felében), ezek alapján regionális variánsok kü-lönböztethetők meg.
Mészkövön a sziklás lejtők nyílt gyepvegetációja meglehetősen heterogén. Az Asplenio rutae-murariae-Melicetum ciliatae néven összefoglalható vegetációtípus állandó, a Bakony-vidék teljes területén jellemző, gyakori fajai Acinos arvensis, Asplenium ruta-muraria, Cardaminopsis arenosa, Melica ciliata, Minuartia fastigiata, Linaria genisti-folia, Sedum album, Stachys recta,melyek egytől egyig olyan növények, melyek más sziklagyepekben és lejtősztyepréteken is előfordulnak. Az állományok megfoghatóságát bonyolítja, hogy tájegységenként eltérő színezőelemekkel gazdagodnak. Élőhely-osztá-lyozási szempontból leginkább G2 alatt, karsztbokorerdő tisztáson kialakult sziklagyep-ként értelmezhető a Magas-Bakony egyetlen pontján ismert Stipa bromoidesgyep, mint lokális típus.
Mészkő törmeléklejtőkön, mesterséges kőrakásokon gyakran kialakulnak hasonló fajkészletű, gyakran Sedum-fajok tömegessége alapján felismerhető pionír gyepek (Alysso alyssoidis-Sedetum albi).
40. ábraSeseli leucospermumtömeges előfordulása nyílt dolomitsziklagyepben (Várpalota, Inota: Inotai-dombok, 2014.08.29.)
Fig. 40.Seseli leucospermumen masse in open dolomite rocky grassland (Várpalota, Inota: Inotai-dombok, 29.08.2014.)
41. ábraStipa eriocaulis, Festuca pallens, Helianthemum canum, Thymus praecoxnyílt dolomitsziklagyep a Keleti-Bakony-ban (Várpalota, Inota: Inotai-dombok, 2010.05.06.)
Fig. 41.Stipa eriocaulis, Festuca pallens, Helianthemum canum, Thymus praecoxopen dolomite rocky grassland in the Eastern Bakony (Várpalota, Inota: Inotai-dombok, 06.05.2010.)
43. ábraNyílt dolomitsziklagyep a Balaton-felvidék keleti peremén, tömegesen virít a Helianthemum canum (Pétfürdő: Péti-hegy, 2010.04.29.)
Fig. 43.Helianthemum canumen masse in an open dolomite rocky grassland of the eastern margin of the Balaton Uplands (Pétfürdő: Péti-hegy, 29.04.2010.)
42. ábraStipa eriocaulisnyílt dolomitsziklagyep a Keleti-Bakonyban (Tés: Móroc-tető, 2011.05.19.) Fig. 42.Stipa eriocaulisdolomite rocky grassland in the Eastern Bakony (Tés: Móroc-tető, 19.05.2011.)
45. ábraLeontodon incanus, Carex humilis, Stipa eriocaulisnyílt dolomitsziklagyep a Déli-Bakonyban (Sáska:
Magyal-hegy, 2007.04.27.)
Fig. 45.Leontodon incanus, Carex humilis, Stipa eriocaulis open dolomite rocky grassland in the Southern Bakony (Sáska: Magyal-hegy, 27.04.2007.)
44. ábraStipa eriocaulisdolomitsziklagyep egy aszóvölgyben (Nagyvázsony: Hermán-völgy, 2008.05.22.) Fig. 44.Stipa eriocaulisdominated dolomite rocky grassland in a dry valley (Nagyvázsony: Hermán-völgy, 22.05.2008.)
47. ábraStipa eriocaulis, Helianthemum nummularium, Iris pumilanyílt dolomitsziklagyepben a Keszthelyi-hegységben (Gyenesdiás: Ló-hegy, 2014.05.23.)
Fig. 47.Stipa eriocaulis, Helianthemum nummularium, Iris pumilain open dolomite rocky grassland in the Keszthely Mts (Gyenesdiás: Ló-hegy, 23.05.2014.)
46. ábraSeseli leucospermum, Festuca pallensnyílt dolomitsziklagyepben, a Déli-Bakonyban (Nyirád: Cseket-hegy, 2004.08.22.)
Fig. 46.Seseli leucospermum, Festuca pallensin open dolomite rocky grassland in the Southern Bakony (Nyirád:
Cseket-hegy, 22.08.2004.)
48. ábraNagysziklás nyílt dolomitsziklagyep a Keszthelyi-hegységben (Rezi: Púpos-hegy, 2006.05.23.) Fig. 48.Open dolomite rocky grassland with huge rocks in the Keszthely Mts (Rezi: Púpos-hegy, 23.05.2006.)
50. ábraVarjúhájas pionír törmeléklejtő növényzet egy Balaton-felvidéki kőrakáson (Pécsely: Fecskefarok, 2004.07.19.)
Fig. 50.Pioneer debris slope vegetation of stonecrop in a rip-rap (~obala, gromac) of the Balaton Uplands (Pécsely:
Fecskefarok, 19.07.2004.)
49. ábra Mészkő sziklahasadékgyep a Keszthelyi-hegység keleti peremén (Balatonederics: Ederics-hegy, 2008.10.01.)
Fig. 49.Limestone chasm grassland in the eastern margin of the Keszthely Mts (Balatonederics: Ederics-hegy, 01.10.2008.)
G3 – Nyílt szilikátsziklagyepek és törmeléklejtők 6190 Rupicolous pannonic grasslands
Siliceous open rocky grasslands
A Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység bazalt tanúhegyein, meredek, sziklás lejtőkön, tör-meléklejtőkön kialakuló élőhelyek. A Festuco pallentis-Aurinietum saxatilis, Geranio rotundifo-lii-Sedetum albiasszociációkhoz tartozó állományok könnyebben felismerhetők, diagnosztikus és állandó elemei egyrészt obligát sziklalakó fajok, másrészt az érintkező xerotherm bokorerdők fajai.
Az Asplenio septentrionalis-Melicetum ciliataeállományok határai nem élesek a hegyek xerotherm lejtősztyeprétjei felé, ezekkel gyakran mozaikosan, kicsiny foltokként fordulnak elő. Kisebb, né-hány négyzetméternyi állományai azonban több tanúhegyen (Szent György-hegy, Csobánc, Tátika) is felismerhetők.
Az Aurinia saxatilisés Festuca pallenssziklagyepjeinek (Csobánc, Szent György-hegy, Ba-dacsony) tipikus sziklai elemei az Asplenium septentrionale, Jovibarba hirta, Galium austriacum, Campanula rotundifolia, Allium montanum, Seseli osseum,de az állományok általános elemei közé tartozik a Lychnis viscaria, Hieracium cymosum, Inula hirtais. A törmeléklejtőkön aSedum album tömegességével leírható pionír gyep, valamint egy zuzmókkal borított sziklák alkotta teljesen kopár típus jellemző. A Szent Györgyhegy bazaltorgonái felett, északi kitettségben különleges, egyedül -álló – alapvetően néhány sziklalakó szukkulens faj és a bazalthegyeken csak itt előforduló Dianthus plumarius– által leírható sziklagyep-foltok maradtak fenn.
51. ábraA Festuco pallentis-Aurinietum saxatilisélőhelye a Csobánc északi szikláin (Gyulakeszi: Csobánc, 2008.04.11.)
Fig. 51.Habitat of Festuco pallentis-Aurinietum saxatilisin northern rocks of Csobánc Hill (Gyulakeszi: Csobánc, 11.04.2008.)
52. ábraA Sedum albumtörmeléklejtő-bevonat gyepje a Badacsonyon (Badacsonytördemic: Badacsony, 2008.06.18.) Fig. 52.Debris slope grassland of Sedum albumon the Badacsony Hill (Badacsonytördemic: Badacsony, 18.06.2008.)
54. ábraFestuco pallentis-Aurinietum saxatilis a Badacsonyon (Badacsonytomaj: Badacsony, Kőkapu, 2008.05.09.) Fig. 54.Festuco pallentis-Aurinietum saxatilis on the Badacsony Hill (Badacsonytomaj: Badacsony, Kőkapu, 09.05.2008.) 53. ábraKopár, nagysziklás periglaciális törmeléklejtő a Badacsonyon (Badacsonytomaj: Badacsony, 2008.10.24.) Fig. 53.Bare periglacial debris slope with large rocks on the Badacsony Hill (Badacsonytomaj: Badacsony, 24.10.2008.)
55. ábraFestuca pallens, Jovibarba globifera, Dianthus plumariustömeges előfordulásaival leírható bazalt-sziklagyep (Kisapáti: Szent György-hegy, 2011.06.03.)
Fig. 55.Basalt rocky grassland with dense stands of Festuca pallens, Jovibarba globifera, Dianthus plumarius (Kisapáti: Szent György-hegy, 03.06.2011.)
56. ábra Sziklahasadékgyep bazalton (Asplenio septentrionalis-Melicetum ciliatae) (Gyulakeszi: Csobánc, 2010.07.06.)
Fig. 56. Silicate rock-chasm grassland (Asplenio septentrionalis-Melicetum ciliatae) (Gyulakeszi: Csobánc, 06.07.2010.)
H1 – Zárt sziklagyepek Closed rocky grasslands
Elsősorban dolomiton, kifejezetten északias kitettségben kialakuló, gyakran karszterdőkkel ha-táros gyepek. Záródás és lejtőszög tekintetében változatos, de fajkészlete alapján egyértelműen megfogható élőhely. Dolomiton az állományok a Festuco pallenti-Brometum pannonici asszociá-cióba tartoznak. A Keszthelyi-hegységben gyakori, szép állományai maradtak fenn a Keleti-Bakony és Déli-Bakony nagyobb dolomithegyein is. A Balaton-felvidéken ritka, pl. Felsőörs: Malom-völgy, Kopasz-hegy; Lovas: Királykúti-völgy, Atya-hegy; Szentkirályszabadja: Kő-hegy; Csopak: Nosz-tori-völgy; Balatonfüred: Koloska-völgy, Kéki-völgy.
A zárt, gyepes lejtőkön a Bromus pannonicus(incl. B. p. monocladus) és a Carex humilisuralja a gyepeket. A tájban szinte általánosan jellemző diagnosztikus fajok a Phyteuma orbiculare, Polygala amara, Viola collina, Biscutella laevigata, Thalictrum pseudominus, Leucanthemum margaritae, Asperula tinctoria, Polygonatum odoratum. Tipikus még a Daphne cneorum, a Coronilla vaginalis (a Keszthelyi-hegységben hiányzik), a Draba lasiocarpatovábbá számos általános sziklagyep-faj, valamint a sziklaerdei fajok jelenléte. A sziklafali állományok ritka maradványfaja a Primula auricula, de a Bakony-vidéki zárt dolomitsziklagyepek számos további ritkaságot is őriznek, pl. Cardaminopsis petraea(Keszthelyi-hegység), Carduus glaucinus(Várpalota, Isztimér), Coeloglossum viride (Bala-tongyörök, Hajmáskér), Festuca amethystina(Keszthelyi-hegység központi részén). Az élőhely mar-ginális típusát képviselik a fajszegény, Anthericum ramosumtömegességével leírható északi kitettségű Carex humilisgyepek. A Szent György-hegy bazaltorgonái feletti meredek lejtőn található, északi ki-tettségű Bromus-gyep is H1 élőhely (vizsgálandó lokális állomány).
57. ábraPhyteuma orbicularetömegesen virít zárt dolomitsziklagyepben (Várpalota, Inota: Baglyas-hegy, 2006.06.02.) Fig. 57.Blooming of Phyteuma orbiculareen masse in closed dolomite rocky grassland (Várpalota, Inota: Baglyas Hill, 02.06.2006.)
58. ábraZárt dolomitsziklagyep és sajátos vegetációs környezete a Keszthelyi-hegységben (Keszthely: Négyszögű-hegy, 2010.06.18.)
Fig. 58.Closed dolomite rocky grassland and its special vegetation environment in the Keszthely Mts (Keszthely:
Négyszögű-hegy, 18.06.2010.)
59. ábraZárt dolomitsziklagyep tavaszi aszpektusa a Keleti-Bakonyban: Coronilla vaginalis, Daphne cneorum, Plantago argenteavirít (Várpalota környékén, 2012.04.30.)
Fig. 59.Spring aspect of closed dolomite rocky grassland in the Eastern Bakony: blooming Coronilla vaginalis, Daphne cneorum andPlantago argentea(Várpalota környékén, 30.04.2012.)
60. ábraAnthericum ramosumvirít a Bromus pannonicus, Carex humiliszárt dolomitsziklagyepben (Várpalota: Csör-get-völgy, 2004.07.08.)
Fig. 60.Anthericum ramosumblooms in Bromus pannonicus, Carex humilisclosed dolomite rocky grassland (Várpalota: Csörget-völgy, 08.07.2004.)
H2 – Sziklafüves lejtősztyeprétek(~ Felnyíló mészkedvelő lejtő és törmelékgyepek) 6240 Sub-pannonic steppic grasslands
Calcareous rocky steppes
A Bakony-vidék dolomitfelszínein, sekély talajokon enyhe lejtőkön, vagy plakor helyzetben a legnagyobb felületeket borító szárazgyep-típus. Szüntaxonómiailag a Chrysopogono-Caricetum humilis asszociációba tartoznak. Kiterjedt állományai a Keleti-Bakonyban, ill. a Déli-Bakonyban a Sümeg-Tapolcai-hát térségében találhatók, változatos, gazdag gyepek maradtak fenn a Balaton-felvidéken és a Keszthelyi-hegységben is. A Magas-Bakonyban Bakonyszücs, Fenyőfő, Ugod köz-séghatárokban is láthatók kisebb, elszegényedő fajkészletű állományai. Záródás és fajkészlet tekintetében megkülönböztethető számos, fentebb részletesen tárgyalt – geológiai adottságok és növényföldrajzi és tájhasználat különbségek mentén értelmezhető – alegységei.
A Bakony-vidék sziklafüves lejtősztyeprétjeinek jellemző domináns faja a Carex humilis, má-sodsorban a Stipa capillata, Chrysopogon gryllus. A tájban általánosan előforduló gyakori diag-nosztikus fajok a Teucrium montanum, Globularia punctata, Helianthemum nummularium, Thymus praecox, Scorzonera austriaca, Fumana procumbens, Hornungia petraea, Campanula sibirica, Seseli hippomarathrum. A Bakony-vidék keleti, délkeleti harmadában a sziklafüves lejtősztyepré-teken több a nyugati részeken hiányzó fajjal gazdagodnak az állományok, pl. Artemisia alba, Euphorbia pannonica, Ornithogalum comosum, Scilla autumnalis,de ilyen a ritka Astragalus vesicariussubsp. albidusis.
61. ábraChrysopogono-Caricetum humiliszártabb állománya Convolvulus cantabricavirágzása idején (Várpalota, Inota: Öreg-Kálvária, 2010.06.24.)
Fig. 61.More closed stand of Chrysopogono-Caricetum humilisin time of flowering of Convolvulus cantabrica (Várpalota, Inota: Öreg-Kálvária, 24.06.2010.)
62. ábraChrysopogono-Caricetum humilisa Balaton-felvidéken (Balatonfüred: Péter-hegy, 2010.06.10.) Fig. 62.Chrysopogono-Caricetum humilisin the Balaton Uplands (Balatonfüred: Péter-hegy, 10.06.2010.)
64. ábraChrysopogono-Caricetum humilis Stipa joannistömegességével leírható változata a Déli-Bakonyban, a Sümeg-Tapolcai-hát dolomitdombjain (Sáska: Babuka-hegy, 2011.05.20.)
Fig. 64.Type of Chrysopogono-Caricetum humilis with dominancy of Stipa joannisin the Southern Bakony, on dolomite hills of Sümeg-Tapolca ridge (Sáska: Babuka-hegy, 20.05.2011.)
63. ábraChrysopogono-Caricetum humilis Stipa joannistömegességével leírható változata a Keleti-Bakonyban (Öskü: Malom-kúti-dombok, 2006.05.22.)
Fig. 63.Type of Chrysopogono-Caricetum humilis with dominancy of Stipa joannisin the Eastern Bakony (Öskü:
Malom-kúti-dombok, 22.05.2006.)
66. ábraChrysopogono-Caricetum humilisnyíltabb állománya Artemisia albasarjtelepekkel a Keleti-Bakonyban (Várpalota, Inota: Hideg-völgyi-plató, 2014.05.07.)
66. ábraOpen stand of Chrysopogono-Caricetum humiliswith Artemisia albapolycormons in the Eastern Bakony (Várpalota, Inota: Hideg-völgyi-plató, 07.05.2014.)
65. ábraSziklafüves lejtősztyeprét a Keleti-Bakonyban, nyár derekán (Várpalota, Inota: Hideg-völgyi-plató, 2008.07.04.)
Fig. 65.Calcareous rocky slope steppe in the Eastern Bakony in the middle of the summer (Várpalota, Inota:
Hideg-völgyi-plató, 04.07.2008.)
68. ábraLegeltetéssel fenntartott Chrysopogono-Caricetum humilis állomány a Scabiosa canescensvirágzása idején (Felsőörs: Asztag-hegyi-legelő, 2014.09.05.)
Fig. 68.Grazed Chrysopogono-Caricetum humilis stand in time of Scabiosa canescensflowering (Felsőörs: Asztag-hegyi-legelő, 05.09.2014.)
67. ábraBokorerdő irtás eredetű Chrysopogono-Caricetum humilis állomány a Dorycnium germanicumvirágzása idején (Várpalota: Fajdas-hegy, 2004.06.10.)
Fig. 67.Chrysopogono-Caricetum humilis stand in a karst shrub-forest clearing in time of flowering of Dorycnium germanicum(Várpalota: Fajdas-hegy, 10.06.2004.)
70. ábraA Déli-Bakony szelíd dolomitlejtőin a dolomitsziklagyepek és sziklafüves lejtősztyeprétek váltakoznak (Sáska: Babuka-hegy: 2011.05.20.)
Fig. 70.Dolomite rocky grasslands and calcareous rocky slope steppes vary on the mild dolomite slopes of the South-ern Bakony (Sáska: Babuka-hegy: 20.05.2011.)
69. ábraSziklafüves lejtősztyeprét, a háttérben nyílt dolomitsziklagyepekkel (Csór: Szenes-horog, 2009.09.23.) Fig. 69.Calcareous rocky slope steppe, open dolomite rocky grasslands in the background (Csór: Szenes-horog, 23.09.2009.)
H3a – Pusztafüves lejtősztyeprétek(~Á-NÉR2011: Köves talajú lejtősztyeprétek) 6240 Sub-pannonic steppic grasslands
Slope steppes on stony soils
A Bakony-vidék zárt szárazgyepjeinek leggyakoribb pázsitfüvei a Festuca valesiaca, Stipa capillata, S. joannisés a Bothriochloa ischaemum. Jellemzőek még Stipa pulcherrima, S. dasyphylla, Chrysopogon gryllus, Carex humilis, Festuca rupicola, F. pseudodalmatica, Poa angustifoliaés Festuca pseudovinadominanciájával leírható gyepek. Összességében igen heterogén, az állományok vegetációs környezetétől, alapkőzetétől, lejtőszögétől, táj-használat-történetétől és a Bakony-vidéken belüli helyzetük (azaz eltérő növényföldrajzi ha-tások) függvényében kialakuló komplex rendszerként értelmezhetők. Számos vegetációtípus megkülönböztethető, az előforduló asszociáció szintű egységek száma vitatható; leginkább szemlélet kérdése, pl. a Festuco valesiacae-Stipetum capillataeszűkebb, vagy tágabb értel-mezésétől függ.
Mészkövön és dolomiton, plakor helyzetben és enyhe lejtőkön a Festuco valesiacae-Sti-petum capillataetipikus állományai jellegzetesek. Dolomiton ezek nagyrészt a Chrysopogono-Caricetum humilis-nál zártabb, lokálisan jobb talajú foltokon kialakuló állományok, gyakori szárazgyepfajokkal, pl. Achillea collina, Asperula cynanchica, Koeleria cristata, Linum aust-riacum, Hieracium pilosella, Potentilla arenaria, Thymus glabrescens. A névadó fajokon túl, e típusban gyakori lehet a Carex humilis, Bothriochloa ischaemum (~Festuco valesiacae-Sti-petum capillatae caricetosum humilis). Ugyancsak nagy területeket borítanak a hasonló faj-készletű Stipa joannis dominálta gyepek (~stipetosum joannis). Ezek is zömmel a dolomitfennsíkokon láthatók, karakterfajaik (Carex humilis, Helianthemum nummularium, Dorycnium germanicum, Filipendula vulgaris) alapján a sziklafüves lejtősztyeprétek zártabb állományaiból vezethetők le. A tollas árvalányhaj-fajok dominálta típusok önálló cönológiai karaktere nem rajzolódott ki egyértelműen, de BORHIDI(2012) vélekedése szerint az általam szubasszociáció rangon kimutatott típus asszociáció rangon kezelendő (Festuco valesiacae-Stipetum joannis). A Stipa pulcherrimatömegességével leírható lejtősztyeprét foltok főleg dé-lies lejtőkön, löszberakódásos helyeken, felhagyott szőlőkben fordulnak elő. Felismerését segítő, fontos fajai pl. Chamaecytisus austriacus, Jurinea mollis, Scorzonera hispanica, Pul-satilla grandis, Melampyrum barbatum. A Bakony-vidék Stipa dasyphyllagyepjei is hasonló termőhelyeken fordulnak elő.
A Tihanyi-félsziget bazalttufán és gejziriten kialakult markáns szubmediterrán (Crupina vulgaris, Valerianella coronata, Convolvulus cantabrica, Scilla autumnalis, Medicago mons-peliaca) és pontusz-pannóniai (Vinca herbacea, Inula oculus-christi, Hesperis tristis, Iris pu-mila) karakterű lejtősztyeprétjein is jelentős az árvalányhajas típusok (főleg: Stipa joannis, S. pulcherrima) térfoglalása. Az Orlaya grandifloragyakran tömeges, BORHIDI(2012) véle-kedése szerint Orlayo-Festucetum valesiacaenéven érdemes megkülönböztetni ezeket a gye-peket. Előfordul egy olyan típus is, melyben az Artemisia austriaca gyakorisága a Bakony-vidéken egyedülálló (Artemisia austriacavariáns, ill. “Artemisio austriacae–Festu-cetum rupicolae Debreczy 1988”). [Hasonló gyepek a Velencei-hegység foltokban lösszel fe-dett gránitfelszínein fordulnak elő.] Ha az ilyen szubregionális típusokat asszociáció szinten különböztetnénk meg, számos további típus is leírható lenne asszociációként, kezelhetetlen számú egységgel. A Balaton-felvidéken pl. ilyen gyepekben gyakran tömeges és állandó elem a Scilla autumnalis, a táj délkeleti harmadában gyakori kísérőfaj az Artemisia albastb. Mivel az átmenetek táji léptékben eléggé folyamatosak (és egymással is átfednek), éles határokkal nemigen különíthetők el.
Biztosan elkülönülő típusnak látszanak viszont a Balatonicum bazalt tanúhegyeinek lej-tősztyeprétjei (~Inulo oculi-christi-Festucetum pseudodalmaticae orlayetosum grandiflorae), melyekben számos mészkövön és dolomiton általános faj következetesen hiányzik. Ugyancsak hiányoznak az északi-középhegységi és szlovákiai szilikátos lejtőgyepekben jellemző konti-nentális és kárpáti elemek. A tanúhegyek lejtősztyeprétjei nem teljesen záródó, jelentősen ero-dálódó talajú, kifejezetten meleg termőhelyeken kialakuló gyepek, erős szubmediterrán karakterrel (pl. Orlaya grandiflora, Pisum elatius, Valerianella coronata). Jó diagnosztikus fajok még a Bromus squarrosus, Astragalus onobrychis, Artemisia campestris, Geranium ro-tundifolium, Melica transsilvanica, Potentilla argentea, Sedum album, Petrorhagia prolifera, Trifolium arvense. Ez a fajkészlet az állományok felnyíló jellegét, a sziklahasadékgyepek felé mutatott folyamatos átmenetét is szépen leírja.
A Balatonfelvidék vöröshomokkő hegyein a bokorerdős lejtőkön is találhatók sziklás lejtő -sztyep foltok: Artemisia campestris, Euphorbia cyparissias, Galium glaucum, Hieracium bauhinii, Potentilla argentea, Dictamnus albusjellemző elemekkel.
Az elemzésben szereplő, felmért típusokon túl találhatók túllegeltetés, vagy más típusú tájhasználatok (katonai területeken gyakori leégés, ill. egyéb degradációs hatások) következ-tében eljellegtelenedett sztyeprét-jellegű szárazgyepek. Heterogenitásuk miatt ezek áttekintése szinte lehetetlen, de néhány jellegzetes (H3a, H5a, ill. H5b eredetű) egység említése nem mel-lőzhető. Az intenzív legeltetés miatt átalakult, elszegényedet szárazgyepek szórványosan sok-felé vannak. Nagy területeken láthatók száraz legelők a Balaton-felvidéken (pl. Káli-medence, Tihanyi-félsziget), a Déli-Bakonyban, ill. nagyobb összefüggő, szinte síkvidéki legelőterületek találhatók a Szentkirályszabadja és Tapolca melletti repülőterek térségében is. Alapkőzet te-kintetében ezek sokfélék (bazalttufa, homok, dolomit, mészkő). Asszociáció-szinten sokszor nem egyértelműek, a fő típusok leginkább Cynodonti-Poëtum angustifoliaeRapaics ex Soó 1957, Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinaeSoó (1938) 1940 /?/ alatt értelmezhetők, de PENKSZAet al. (1994a, 1995) a Tihanyi-félszigetről Lavandulo-Festucetum pseudovinae néven is leír egy gyepet (meglátásom szerint lokális variánst). A térség legelőgyepjeinek leg-gyakoribb pázsitfüvei a Poa angustifolia, Festuca pseudovina, Bromus hordeaceus, Poa bul-bosa, Cynodon dactylon. Az országosan elterjedt legelőnövényeken túl a tájban a Bakonyaljától a Keleti-Bakonyig általános (gyakran tömeges) a szubmediterrán Petrorhagia saxifraga, elég gyakori a Trifolium striatum, Marrubium peregrinummegjelenése is. Különösen
Az elemzésben szereplő, felmért típusokon túl találhatók túllegeltetés, vagy más típusú tájhasználatok (katonai területeken gyakori leégés, ill. egyéb degradációs hatások) következ-tében eljellegtelenedett sztyeprét-jellegű szárazgyepek. Heterogenitásuk miatt ezek áttekintése szinte lehetetlen, de néhány jellegzetes (H3a, H5a, ill. H5b eredetű) egység említése nem mel-lőzhető. Az intenzív legeltetés miatt átalakult, elszegényedet szárazgyepek szórványosan sok-felé vannak. Nagy területeken láthatók száraz legelők a Balaton-felvidéken (pl. Káli-medence, Tihanyi-félsziget), a Déli-Bakonyban, ill. nagyobb összefüggő, szinte síkvidéki legelőterületek találhatók a Szentkirályszabadja és Tapolca melletti repülőterek térségében is. Alapkőzet te-kintetében ezek sokfélék (bazalttufa, homok, dolomit, mészkő). Asszociáció-szinten sokszor nem egyértelműek, a fő típusok leginkább Cynodonti-Poëtum angustifoliaeRapaics ex Soó 1957, Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinaeSoó (1938) 1940 /?/ alatt értelmezhetők, de PENKSZAet al. (1994a, 1995) a Tihanyi-félszigetről Lavandulo-Festucetum pseudovinae néven is leír egy gyepet (meglátásom szerint lokális variánst). A térség legelőgyepjeinek leg-gyakoribb pázsitfüvei a Poa angustifolia, Festuca pseudovina, Bromus hordeaceus, Poa bul-bosa, Cynodon dactylon. Az országosan elterjedt legelőnövényeken túl a tájban a Bakonyaljától a Keleti-Bakonyig általános (gyakran tömeges) a szubmediterrán Petrorhagia saxifraga, elég gyakori a Trifolium striatum, Marrubium peregrinummegjelenése is. Különösen