A mintavételezés módszere – Sampling methods

A dolgozat a vizsgált területen előforduló nyílt homokpusztagyepekre, pionír törmeléklejtő-gyepekre, sziklagyepekre és változó mértékben záródó szárazgyepekre fókuszál.

A mintavételezés fő szempontjai:

a) arányosság és megfelelő lefedettség;

b) standard felvételezési metódus az objektív összehasonlíthatóság és a cönológiai adatbázi-sokban való későbbi elhelyezhetőség érdekében;

c) a dolomitgyepek esetén külcsoportok bevonása a Dunántúli-középhegység más területeiről, hasonló állományokból, az általános és regionális vonások kimutatása, az objektív érté-kelés érdekében.

Az ökológiailag nyilvánvalóan elkülönülő élőhelytípusok (homoki gyepek, szilikátsziklagye-pek, mészkő- és dolomitsziklagyepek stb.) tekintetében a mintavételezés során arányosságra töre-kedtem; jelentőségüket, gyakoriságukat és a felszínborításukat figyelembe véve. Elsősorban természetközeli (természetközelinek látszó), legalább egy-két évtizede nem intenzíven használt (legfeljebb enyhén legeltetett) gyepekre koncentráltam. Az erősen degradált, láthatóan túllegeltetett és felülvetett állományokat jelen dolgozat nem tárgyalja.

A Bakony-vidék részterületein a száraz gyepek vegetációban betöltött szerepe eltérő (1.

táblázat). A terület száraz- és sziklagyepjeinek dokumentálása során fontos szempont volt a tájon belüli arányos lefedettség biztosítása is, az ilyen típusú gyepekben gazdagabb területeken arányosan több felvétel készült (2. táblázat). A homokon és szilikátkőzeteken megjelenő szárazgyepek elterjedése kisebb részterületekhez köthető, ezek arányos mintavételezése nem problematikus. A nyílt homoki vegetáció megjelenése igen korlátozott, a Fenyőfő és Bakony-szentlászló körüli homokvidéket leszámítva a homoki gyepek megjelenése táji léptében gya-korlatilag pontszerű. A bazalt- és bazalttufa hegyeken és dombokon is nagyrészt igen alárendelt a vizsgálni kívánt vegetációtípusok előfordulása, csaknem az összes hegy megmintázható volt.

A területen uralkodó karbonátos szilárd alapkőzeten (uralkodóan dolomiton, másodsorban mészkövön, márgán) kialakuló sziklagyepek és lejtősztyeprétek tekintetében azonban az ilyen élőhelyekben bővelkedő Keleti-Bakony és a keleti Balaton-felvidék területén magasabb min-taszám eredményezhet megfelelő lefedettséget, míg az Öreg-Bakonyban a kicsiny, szigetszerű száraz lejtőgyepek és sziklai vegetációfoltok többségének felvételezése sem hozhat az előbbi területekhez hasonló mintaszámot (3. táblázat). A dolomit uralta részterületek mintavételezése sem teljesen azonos adottságok mellett valósítható meg, mert míg a Keleti-Bakonyban és a Déli-Bakony nyugati részén (Sümeg–Tapolcai-hát) nagyobb tömbökben változatos megjelenésű sziklai- és sztyepvegetáció vizsgálható, addig az erdősültebb és feketefenyő-telepítésektől erő-sen sújtott Keszthelyi-hegységben főként a peremeken és a hegység csúcsain, hegygerincein szigetszerűen fennmaradt sziklagyep–lejtősztyep–karsztbokorerdő mozaikokban találhatók, jó-részt kis kiterjedésű állományok.

Mivel a cönológiai adatbázisainkat nagyrészt – a közép-európai hagyományoknak megfelelően – Braun-Blanquet módszerrel készített felvételek alkotják, a mintavételezés tekintetében, azok ké-sőbbi statisztikai összehasonlíthatósága érdekében a klasszikus irányzat által használt metódus (vö. B^RAUN-B^LANqUET1928, 1964, S^Oó1962b, D^IERSCHKE1994) követése mellett döntöttem. Mi-nimiarea vizsgálatokat nem végeztem, bár K^EVEY(2008) újabb erdőcönológiai tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy az élőhelyek homogenizálódása miatt indokolt a kvadrátméret növelése.

Álláspontom szerint azonban ez a dolgozatban szereplő minták zömét adó – aktuálisan nem, vagy alig bolygatott – sziklagyepek és sztyeprétek esetében valószínűleg kevésbé lehet indokolt, mint

az erdőgazdálkodásnak köszönhetően zömmel már mesterségesen szabályozott, feltűnően elsze-gényedő erdőtársulások esetén. Mivel jelen munka túlnyomórészt a száraz termőhelyű, többé-ke-vésbé nyílt gyepek feltárására irányult, a mintavételezés során 2×2 m-es kvadrátokkal dolgoztam (az objektív összehasonlíthatóság érdekében a lejtősztyeprétek esetén is). Kivételt jelentettek a fél-szárazgyepek, melyek esetében a használt kvadrátméret 4×4 m volt. A taxonok borításértékeit azonban az újabban egyre elterjedtebben használt %-os skálán vettem fel, a Braun-Blanquet skálán használatos „r” és „+” értékeknek megfelelő borítási értékek megkülönböztetése nélkül (S^Oó 1962b). Ezek az értékek a borítás alapú statisztikai elemzések során egyaránt 0,1 értékkel szere-peltek. A kvadrátok alapfelvételezése túlnyomórészt májusban vagy júniusban történt, kiegészítve a területek egy-egy nyárvégi, őszi időpontban történt felkeresése során tapasztalt új taxonokkal ill.

borításértékekkel (megváltozott borításértékek esetén a nagyobb szerepel a felvételekben). A min-tavételezett állományokban helyszínenként 1, 3, vagy 5 felvétel készült (néhány esetben több). A kvadrátok kijelölése során a megmintázni kívánt, homogénnek látszó állományfolton belül 1. táblázat A vizsgált gyepeket lefedő Á-NÉR élőhelykategóriák földrajzi kistájankéti gyakorisága és Bakony-vidékre vetített átlagos gyakorisága (KIRÁLYet al. 2008 nyomán, módosítva)

Table 1. Frequency of the General National Habitat Classification System (GNHCS) categories occurring in the studied area – values in the geographical microregions and average in the Bakony Region (after KIRÁLYet al. (2008), with modifications)

Jelmagyarázat / Key: Élőhelykódok FEKETEet al. (1997) szerint (H3a, H5a, H5b, OC mmÁ-NÉR szerint) / Habitat codes after FEKETEet al. (1997) (H3a, H5a, H5b, OC after mmÁ-NÉR/GNHCS); Kistájak rövidítése / abbreviations of the microregions: T-cs: Tátika-csoport / Tátika group; K-f: Keszthelyi-fennsík / Keszthelyi-plateau; B-G: Badacsony-Gulács-csoport / Badacsony-Gulács-group; B-f: Balaton-felvidék és kismedencéi / Balaton Uplands and its small basins; V-h: Vilonyai-hegyek / Vilonyai Hills; V-N: Veszprém-Nagyvázsonyi-medence / Basin of Veszprém-Nagyváz-sony; K-A: Kab-hegy–Agártető-csoport / Kab Hill–Agártető group; S-T: Sümeg-Tapolcai-hát / Sümeg-Tapolca-ridge; D-B: Devecseri-Bakonyalja / Devecseri-Bakonyalja; Ö-B: Öreg-Bakony / Old-Bakony; B-k:

Bakonyi-kismedencék / Small basins of Bakony; K-B: Keleti-Bakony / Eastern Bakony; V-D: Veszprém-Devecseri-árok / Veszprém-Devecser-trench; P-B: Pápai-Bakonyalja / Pápai-Bakonyalja; S-B: Bakonyalja / Súri-Bakonyalja; Gyakoriságot jelző szám / Number indicating frequency: 3: gyakori/ frequent; 2: közepesen gyakori/

moderately-frequent; 1: ritka / rare; +: a MOLNÁRet al. (2008) által nem jelzett, de a tájban előforduló élőhely / habitat occurring in the studied area, but lacking from MOLNÁR et al. (2008); Átlag / Average: az élőhely átlagos gyakorisága a Bakony-vidéken / average frequency of the habitat in the Bakony Region. G2: incl. G2, H2, G2-H3a; H1: incl. H1, H1-I3; H2: incl. H2, H2-G2, H2-G2-H3a; H3a: incl. H3a, H3a-H2, H3a-H5a, H3a-OC; H5a: incl.

H5a, H5a-OC; H5b: incl. H5b, H5b-OC. Nr. rel. Az élőhelytípusba sorolt, dolgozatban elemzett Bakony-vidéki felvételek száma. / Number of the studied Bakony Regional relevés belonging to the habitat-type.

T-cs K-f B-G B-f V-h V-N K-A S-T D-B Ö-B B-k K-B V-D P-B S-B Átlag Nr.rel.

pszeudorandom módon történt, nem törekedve a leggazdagabb állományok mintavételezésére.

Ahol a gyep mérete lehetővé tette a kvadráthármasok, kvadrátötösök egy egyenes mentén helyez-kedtek el (az egyenest az első kvadrát valamely átlója mentén indítva). Lejtőkön ez az egyenes le-hetőleg a sosem szintvonal mentén lett kijelölve (lehetőség szerint a képzeletbeli szintvonallal 30–50°-os szöget zárt be). Az egyenes mentén a szomszédos kvadrátok sarkai közti távolság ~5 m volt. Ahol a gyep kisebb, erdőtisztás jellegű állomány volt, ill. a mintavételezett vegetációtípus nagyobb folton szinte sehol sem homogén (pl. sziklahasadékgyepek), a mintavételezés a kvadrátok egyenkénti (szubjektívebb) kijelölésével történt. A Bakony-vidék sziklai és szárazgyep-vegetációját, 2000 és 2010 között, 1409 cönológia felvétellel (1. melléklet /felvételek alapadatai/) dokumentál-tam (néhány felvétel 1998–1999-ben készült).

A terület szárazgyepjeinek jelentős hányadát jelentő dolomitgyepekre vonatkozóan a Ba-kony-vidéken készített felvételek mellett – az eredmények objektív földrajzi, növényföldrajzi értékelése érdekében – a Dunántúli-középhegység más területein (a Vértestől a Pilisig) és Alsó-Ausztria pannon régiójának (Keleti-Bakonyhoz hasonló megjelenésű és flórájú) dolomithegyein is összesen további 219 felvétel készült (2. melléklet /felvételek alapadatai/). Ezeket a mintákat csak a dolomitsziklai növényzetre vonatkozó elemzések során használtam (külcsoportként), a Bakony-vidéken előforduló típusok azonosítása, és a tájon belül mutatkozó különbségek jobb megítélése érdekében. E minták azonban nem reprezentálják egyenletesen e tájak sziklagyepjei -nek és sztyeprétjei-nek változatosságát, ezekre a felvételekre inkább egy-egy – a Bakony-vidéken nehezebben kategorizálható – bizonytalan helyzetű altípus (pl. árvalányhajas dolomitsziklagyepek, sziklafüves lejtősztyeprétek) adott tájban néhány kirándulás alkalmával megtalált reprezentán-saiként tekinthetünk.

2. táblázat Az elemzett fitoszociológiai felvételek száma élőhelytípusonként (a terepi besorolás szerint) és vegetá-ciós középtájanként

Table 2. Number of analysed phytosociological relevés per habitat types (based on field experience) and per vegetation-mesoregions

Jelmagyarázat / Key: Élőhelykódok FEKETEet al. (1997) szerint (H3a, H5a, H5b, OC mmÁ-NÉR szerint) / Habitat codes after FEKETEet al. (1997) (H3a, H5a, H5b, OC after mmÁ-NÉR/GNHCS); Vegetációs középtájak rövidítése/

abbreviations of the vegetation mesoregions: KE: Kemeneshát (bazalthegyek)/ Kemeneshát (basalt hills); MM: Mar-cal-medence (Somló) / Marcal Basin (Somló); NBa: Nyugati-Bakonyalja / Western Bakonyalja; KBa: Központi-Bakonyalja / Central Központi-Bakonyalja; Kh: Keszthelyi-hegység / Keszthely Mts; DB: Déli-Bakony / Southern Bakony;

ÖB: Belső-Bakony / Inner Bakony; KB: Keleti-Bakony / Eastern Bakony; Bf: felvidék (beleértve, a Balaton-vidék Balaton északi-partBalaton-vidékéhez tartozó részeket) / Balaton Uplands (including the northern shore of Lake Bal-aton belonging to BalBal-aton Region).

A dolgozatban tárgyalt gyepeket dokumentáló 1628 db fitoszociológiai felvétel földrajzi eloszlása a koordináták alapján szerkesztett áttekintő térképen látható (3. ábra).