Büntetési alapkoncepciók rövid áttekintése

Aki a büntetőjogi büntetés elméleti problematikájával kíván foglalkozni, nem légüres térben mozog. A büntetés nem az elmélet találmánya. A büntetésre vonatkozó szó és a lényege már hosszú ideje a tudomány előtt létezett. A nyelvhasználat az első és szinte egyedüli vezetőnk, és ebben a vizsgálatban az elemzés, az analízis fundamentális jelentőségű. A tudomány és a tudományos megközelítés a büntetés értelméről dönthet.²

Az is megállapítható, hogy a büntetési elméletek fontossága és állandó aktualitása nem változott semmit. Azon viszont csodálkozni lehet, hogy az államok alkotmányos változásai és a társadalmi viszonyok hosszú idő óta tartó módosulásai mindig csak ugyanazon bünte-tési koncepciókat kínálják, amelyek a tudományos viták előterében állnak és a törvényhozást, továbbá a büntetési gyakorlatot is növekvő mértékben meghatározzák.³

1 G^yöRGyi K.: Büntetési elméletek a német burzsoá büntetőjogtudományban. Acta Budapest, Tomus XV. 1973. 137–155. o.; G^yöRGyi K.: Büntetések és intézkedések. Budapest, 1984., különösen 178–

200. o.

2 F^euerBACh, von P. J. A.: Revision der Grundsätze und Grundbegriffe des positiven peinlichen Rechts Teil I. Erfurt, 1799. Neudruck: Aalen, 1966. 3. o.

3 r^oxin, C.: Wandlungen der Strafzwecklehre. In G^uido, B. et al. (Hrsg.): Grundfragen staatlichen

* Dr. Nagy Ferenc, dr. habil., C.Sc., egyetemi tanár (szte)

194

Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából

Az idők során sokféle büntetési koncepció született. Ezek áttekintéseként kiindulásul egy összegző váz(lat) következik, amely rendszerbe foglalja a büntetési teóriákat.⁴

1. Abszolút büntetési teóriák

„Punitur, quia peccatum est” (Büntetni, mert jogtalanságot követtek el) A) Megtorló igazságossági teória

A büntetés igazolása az igazságosság parancsából (követelményéből) levezetett. A bün-tetés a megsértett norma érvényességének helyreállítása, deklarálása = megtorlás, arányos viszonzás.

B) Bűnhődési teória

A büntetéssel a bűntettes bűnhődése, önkéntes kiengesztelő teljesítése és kibékülése történik meg saját magával, a megsértett jogrenddel, a közösséggel.

2. Relatív büntetési teóriák

„Punitur, sed ne peccetur” (Büntetni, hogy jogtalanság ne történhessen)

A büntetés igazolása a bűncselekmények megakadályozásának állami feladatából levezetett (prevenció).

A) A generális prevenció teóriája Negatív oldala: Elrettentés

a) Speciális generálprevenció: a bűncselekményre hajlamos, potenciális bűnelkövetők elrettentése.

b) Általános generálprevenció: a társadalom, a közösség tagjainak az elrettentése.

Pozitív iránya: A normába vetett bizalom, a jogkövetés erősítése, stabilizálása.

B) A speciális prevenció teóriája

Pozitív vetülete: A bűnelkövető reszocializációja, illetve javítása, de legalábbis a de szo -cializáció elkerülése.

Negatív oldala: A bűntettes elrettentése, illetve a biztonság biztosítása.

3. Egyesítő büntetési teóriák A) Megtorló egyesítő teóriák

A speciális és a generális prevenciós cél mellett domináns funkciót a megtorlás tölt be.

B) Preventív egyesítő teória

Dialektikus, illetve preventív egyesítő teória.

C) Preventív bűnösségi büntetőjog/büntetés.

Bizonyos variánsoktól eltekintve lényegében három alapkoncepció között tehető kü lönbség.⁵

4 m^eier, B.-D.: Strafrechtliche Sanktionen. Berlin–Heidelberg, 2001. 18. o.; G^yöRGyi: Büntetési elméletek… 138. o.; n^Agy F.: Gondolatok a generális prevencióról. In n^Agy F. (szerk.): Büntetőjog és humánum. Emlékkötet Fonyó Antal halálának 25. évfordulójára. Szeged, 2007. 58. o. Átfogó büntetéselméleti munka hazánkban utoljára közel 35 éve jelent meg: h^oRváthT.: A büntetési elméletek fejlődésének vázlata. Budapest, 1981.

5 F^risCh, W.: Konzepte der Strafe und Entwicklungen des Strafrechts in Europa. Goltdammer’s Archiv für Strafrecht, (2009) 385. sz. A három helyett alapvetően két büntetés-elméleti koncepciót

Az egyesítő büntetési elméletekről a német büntetőjog-tudományban

Az első, többek által képviselt koncepció a büntetésben az elkövetett (bűn)cselekmény re vo natkozó válasz(reakciót) lát. Ez jelenti/alkotja a büntetés mértékét is. Mindez megfelel a (bűn)cse -lekmény súlyának, tehát a bűnös jogtalanság tárgyi súlyának és ezáltal az elkövető bűnösségének is. Egy így a fenyegetésben meghatározott büntetés kiszabása a potenciális elkövető számára a normakövetés kiegészítő motívumát adja. A büntetés kiszabása ugyanis azt mutatja, hogy a fenyegetést komolyan gondolják. Eddig e koncepció képviselői egyetértenek. Divergenciák van-nak, amennyiben az így meghatározott büntetés elrendelésének további céljairól van szó. Néme-lyek az ilyen büntetéskiszabásban bű nösségkiegyenlítést vagy a jog helyreállítását látják (Köh-ler,⁶ Frisch⁷), mások a norma megerősítését és a jogrend érvényességének megőrzését (Jakobs⁸, Hassemer⁹), ismét mások a lakosság jogtudatának fenn-/megtartását és erősítését (Roxin¹⁰, Schünemann¹¹).

A második megbüntetési koncepció a büntetést egy egészen más összefüggésbe állítja.

Eszerint a büntetés nem a tett súlyához mért válasz az elkövetett deliktumra. Ez a jövőbe (abszolút/megtorló és relatív/megelőző) is szokás említeni. Vö. j^esCheCK, H.-H.: Lehrbuch des Strafrechts. Allgemeiner Teil. 4. Aufl., Berlin, 1988. 58–59. o.; k^öhleR, M.: Strafrecht. Allge-meiner Teil. Berlin–Heidelberg, 1997. 44. o.; sⁱⁿⁿ, A.: Funktion von Strafen und Maßregeln – Alternativen vor dem Hintergrund eines wachsenden gesellschaftlichen Unsicherheitsgefühls in Deutschland und in Japan. In r^osenAu, H. – K^im, S. (Hrsg.): Straftheorie und Strafgerechtigkeit.

Frankfurt am Main, 2010. 123. o.

6 k^öhleR: Strafrecht… 44., 43., 48. o.

7 F^risCh, W.: Schwächen und berechtigte Aspekte der Theorie der positiven Generalprävention.

In s^chünemann, B. et al. (Hrsg.): Positive Generalprävention. Heidelberg, 1998. 125. o.; F^risCh: Konzepte der Strafe und Entwicklungen… 385. o.

8 Jakobs szerint a bűncselekmény meghatározó ismérve a normasértés, nem pedig a jogtárgysértés.

Így a büntetés célja a büntetendő cselekmény marginalizálása, ezáltal a társadalom megingott nor-mastabilitásának helyreállítása. Ezt Jakobs a büntetés nyílt közfunkciójának (offene Funktion) nevezi, amely arra hivatott, hogy a társadalom arra fogékony tagjaiban megtartsa és erősítse a norma érvényességébe vetett bizalmat. E mellett említi Jakobs a büntetőjog latens funkcióját is, amely alatt a pozitív generális prevenciót érti. Ehhez még jöhet elrettentő hatás, tehát a negatív generális, továbbá a speciális prevenció is. j^AKoBs, G.: Strafrecht, Allgemeiner Teil. 2. Aufl., Stu dien -ausgabe. Berlin – New York, 1993. 27–29. o.; j^AKoBs, G.: Das Sellbstverständnis der Straf rechts -wissenschaft vor den Herausforderungen der Gegenwart. In e^ser, A. et al. (Hrsg.): Die deutsche Strafrechtswissenschaft vor der Jahrtausendwende. München, 2000. 47–56. o., különösen 49. o.

9 h^Assemer, W.: Warum Strafe sein muss. 2. Aufl., Berlin, 2009. 107–114. o.; h^Assemer, W. – n^eumAnn, U.: Vor § 1. In k^indhäseR, U. et al. (Hrsg.): Strafgesetzbuch. Nomos Kommentar. 3.

Aufl., Band 1. Baden-Baden, 2010.), 140–147. o.

10 r^oxin, C.: Strafrecht Allgemeiner Teil. Band I. 4. Aufl., München, 2006. 85–91. o.

11 Schünemann számára a bűnösségmegtorló büntetőjogból származó büntetés(kiszabási) kon -cepció a modern prevenciós büntetőjogban már nem képviselhető, mert a büntetés, amely egyedül prevenciós célt szolgál, tartalmilag szintén csak prevenciós céllal határozható meg, tehát a bün tetést a prevenciós szempontok szerinti felső mértékéhez kell mérni. s^chünemann, B.: Die Funktion des Schuldprinzips im Präventionsstrafrecht. In s^chünemann, B. (Hrsg.): Grundfragen des modernen

196

Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából

tekint, és azt kell megakadályoznia, hogy az elkövető újból bűncselekményeket kövessen el.

Ez tehát speciálisan az elkövetőre vonatkozó prevenció eszköze. Az elkövető azt kapja, ami szükségesnek tűnik, hogy további, általa fenyegetett bűncselekményeket meg lehessen aka-dályozni. Ez lehet intés/figyelmeztetés, de terápiai ráhatás/kezelés is, avagy lehetséges, hogy sokévi biztonság garantálása szükséges (Liszt¹², M. Ancel¹³).

Az előző két koncepció lényege röviden abban a kérdésben foglalható össze, hogy a bün-tetés az elkövető tettbűnösségéhez vagy a veszélyességéhez igazodjon-e. Tehát két lehetőség adódik: az egyik elgondolás szerint az elkövető bűncselekménye veszélyként fogható fel.

A magatartás így az ismétlődés, a visszaesés csíráját hordja magában, legyen az az elkövető, vagy a mások általi mintaadás, utánzás alapján. A másik lehetőség az, hogy a magatartás az elkövető akaratnyilvánításaként jogsértést/törvényszegést jelent, amely nem fogadható el és szimbolikus rosszallást igényel. Az első esetet a prevenció, a másodikat pedig a retribúció/

megtorlás címkével szokás ellátni.¹⁴

A harmadik koncepció büntetésen ugyancsak a prevenció eszközét érti. Azonban e kon-cepció szerint nem a konkrét elkövető további cselekményeinek megakadályozásáról van szó, hanem a büntetés alkalmazása azt célozza, hogy a lehetséges potenciális bűnelkövetőket a bűncselekmények elkövetésétől lehetőség szerint hathatósan visszatartsa. Ez vonatkozik mind a büntetéssel fenyegetésre, mind a büntetés kiszabására (Feuerbach,¹⁵ Schünemann¹⁶).

A büntetés és a büntetőjog helyes koncepcióját illetően a diszkusszió lényegében arról szól, hogy a vázolt alapkoncepciók melyike élvez elsőbbséget/előnyt. Koncepcionális tekin-tetben a büntetőjogi fejlődés tükröződik az e modellek elismerésének és érvényesítésének változásában a gyakorlat és a tudomány vonatkozásában egyaránt. A mai német büntetőjog alapjául szolgáló reformtörvények, a német Btk.-nak a tett súlyához és a tettbűnösség mérté-kéhez orientált büntetés gondolatához ragaszkodik és súlypontot képez. A prevenciós igé-nyek, a bűnelkövető veszélyessége és a speciálprevenció szempontja csak a tett súlyához (és a tettbűnösség mértékéhez) orientált német büntetőjog kiegészítője.¹⁷

A német büntetőjogban a büntetőjogi reform kezdetéig túlnyomórészt az abszolút bünte-tési teóriákból indultak ki, amely mellett azonban célszerűségi szempontok is teret nyertek.

Az egyesítő teóriák irányába mutató tendenciák legkésőbb az 1962. évi német Btk. tervezete óta állapíthatók meg. Speciálpreventív aspektusokat különösen a német Btk. 1966. évi

általá-12 l^iszt, F. v.: Der Zweckgedanke im Strafrecht (1882/83). In l^iszt, F. v.: Strafrechtliche Aufsätze und Vorträge. Erster Band. Berlin, 1905. 126–179., 163., 174. o.; n^Agy F.: Anyagi büntetőjog. Általános rész. II. Szeged, 2014. 119. o.

13 A^nCel, M.: Die neue Sozialverteidigung (Le défense sociale nouvelle). (német fordítás: m^elzer, M.) Stuttgart, 1970. 70., 179., 214. o.

14 sⁱⁿⁿ: Funktion von Strafen und Maßregeln… 123. o.

15 F^euerBACh, P. J. A.: Lehrbuch des gemeinen in Deutschland gültigen peinlichen Rechts (zuerst 1801). 14. Aufl., 1847. 12. és 16. §§. In v^oRmbaum, T. (Hrsg.): Strafrechtsdenker der Neuzeit.

Baden-Baden, 1998. 327–337. o.

16 s^chünemann: Die Funktion des Schuldprinzips… 188. o.

17 F^risCh: Konzepte der Strafe… 386., 390. o.

Az egyesítő büntetési elméletekről a német büntetőjog-tudományban

nos részi alternatív tervezete hozott felszínre. Az 1970-es évtized közepe óta a speciálpreven-tív kezelési ideológiától a generálprevenció, különösen a pozispeciálpreven-tív prevenció és a megtorlás iránya rögzíthető. A német büntetőjog-tudományban is ez a trend figyelhető meg. A legújabb megfontolások már megkísérlik a sértetti, az áldozati perspektívát is jobban figyelembe venni a büntetési teóriák alakításában.¹⁸