Egység, többség, halmazat
2. Az érték-egybefoglalás
A jogintézmény eredetéről megállapítható, hogy a lopás, és csak a lopás vonatkozásában spe-ciális szabályt tartalmazott a Csemegi-kódex. Ennek az volt a lényege, hogy „mindazon dol-gok értéke egybefoglalandó, melyeket ugyanazon tettes, bár több külön lopás alkalmával, de ellopott”. Ezen rendelkezés bevezetésének indokát Angyal Pál abban látta, hogy a lopás vét-ségei anyagi halmazatának enyhe büntetését kívánta a jogalkotó elkerülni azáltal, hogy az érték-egybefoglalás révén a cselekményeket bűntettként értékelte.
56
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
Angyal Pál annak a véleményének is hangot adott, amely szerint ez az érték-egybefogla-lás „nem delictum collectivum, ide az üzletszerű bűncselekmény tartozik, nem is delictum complexum, melyen a két vagy több valamiként összefüggő bűncselekménynek törvény útján történt egységgé alkotottságát értjük, nem delictum continuatum, melyet a folytatóla-gosság címén teremt meg a joggyakorlat, és nyilván a legkevésbé természetes egység, hanem a normatív egységnek törvény által alakított különleges típusa, amelyet szükségszerű egy-ségnek nevezek”.5
A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény a ha -tályba lépésekor az érték-egybefoglalással kapcsolatos rendelkezést nem tartalmazott.
A hatályba lépéséről szóló 1962. évi 10. törvényerejű rendelet6 szerint azonban az értékhatár megállapítása végett érték-egybefoglalásnak volt helye, ha az elkövető a meghatározott vagyon elleni bűncselekményeket több alkalommal valósította meg. Ennek a törvényhelynek az értelmezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma arra mutatott rá,7 hogy a jogszabály nem törvényi egységet eredményező érték-egybefoglalásról rendelkezik, hanem csupán több cselekmény együttes elbírálásának esetére állít fel a szabálysértés megál-lapítását kizáró szabályt. Nem kerülhet sor azonban érték-egybefoglalásra, ha a tulajdon elleni szabálysértés olyan magatartással találkozik, amely a magasabb elkövetési érték miatt bűncselekménynek minősül.
Változatlanul hatályosult az az ítélkezési gyakorlat, hogy az érték-egybefoglalás csupán kiemelte az egyes cselekményeket a szabálysértések köréből, törvényi egység azonban nem létesült, tekintettel arra, hogy az így konstruált delictumokat halmazatként értékelték. Ezen jogalkalmazói gyakorlattal kapcsolatban jegyezte meg a Kádár Miklós – Kálmán György szerzőpáros, hogy olykor rendkívül vitássá válhat, hogy valamely büntető rendelkezés törvé-nyi egységet alkot-e vagy sem.8
A Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló, 1971-ben megalkotott törvényerejű ren-delet9 kiegészítette az 1961. évi Btk.-t azzal, hogy az ugyanazon elkövető által elkövetett és együttesen elbírált több szándékos bűncselekmény esetében azt az értéket, amely tekinteté-ben e bűncselekményeket elkövették, a jelentős, a különösen nagy érték megállapítása szem-pontjából egybe kell foglalni.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) a bűncselekmények közötti érték-egybefoglalást megszüntette. A korábbi Btk. elfogadását követően került sor a szabálysértésekről szóló törvény módosítására,10 amely módosítás viszont kimondta, hogy az értékhatár megállapítása szempontjából érték-egybefoglalásnak
5 AngyAl: A magyar büntetőjog tankönyve. 485. o.
6 57. § (3) bekezdés.
7 390. Büntető Kollégiumi állásfoglalás.
8 kádáR M. – Kálmán Gy.: A büntetőjog általános tanai. Budapest, 1966. 619. o.
9 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 311. § 4. pont.
10 1979. évi 10. törvényerejű rendelet.
Egység, többség, halmazat
van helye, ha az elkövető ugyanolyan tulajdon elleni szabálysértést több alkalommal követ el, és ezeket együttesen bírálják el.
Minderre figyelemmel mondta ki a korábbi Btk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Btké.), hogy nem szabálysértés, hanem bűncselekmény valósul meg, ha ugyanazon elkövető által elkövetett és együttesen elbírált tulajdon elleni szabálysértés esetén a dolog értéke az okozott kár, vagyoni hátrány stb.
az érték-egybefoglalás folytán az akkor hatályos szabályok szerinti szabálysértési értéket meghaladta.
Az 1987. évi III. törvény azonban 1988. január 1-jei hatállyal a Btké., valamint a szabály-sértési törvény vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, ami által megszűnt a sza-bálysértések ily módon történő értékelésének lehetősége. A 2009., illetve 2010. évi jogalko-tás viszont visszavezette a jogrendszerbe az érték-egybefoglalás jogintézményét, megfelelő szabállyal kiegészítve a Btké.-t.
Ami pedig a jelenleg hatályos szabályokat illeti, megállapítható, hogy a szabálysértések-ről szóló törvény11 tartalmazza az érték-egybefoglalásnak a jogintézményét, kimondva, hogy érték-egybefoglalásnak van helye meghatározott tulajdon elleni szabálysértések többszöri megvalósításakor, amennyiben azok elkövetésére egy éven belül került sor, és azokat együt-tesen bírálják el.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) ugyan-akkor érték-egybefoglalással kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz, azaz a jelenleg hatá-lyos jogrendszer normáira figyelemmel az érték-egybefoglalás jogintézménye lényegében kizárólag a szabálysértési törvényben van jelen.
Az új Btk. megalkotásából, valamint egyes büntetőjogi tárgyú normák hatályon kívül helyezéséből pedig a következő problémák fakadnak.
Az új Btk. elfogadását követően megjelent tankönyvek többsége meg sem említi az érték-egybefoglalást, azaz büntető anyagi jogi szempontból nem létező jogintézménynek tekinti.
Ugyancsak hallgat a szóban forgó jogintézményről a Kúria bírái által írt Kommentár I.
kötet, míg a lopást tárgyaló II. kötetben foglaltak szerint „az elkövetési érték megállapítása szempontjából a szabálysértési törvény értelmében érték-egybefoglalásnak van helye. Ennek feltétele pedig az, hogy az eljárás alá vont személy a szabálysértési törvényben meghatáro-zott ugyanolyan cselekményt, több alkalommal, legfeljebb egy éven belül kövessen el, s azo-kat együttesen bírálják el.”12
Azt gondolom, hogy már az eddigiekből leszűrhető az a következtetés, hogy az érték-egybefoglalás jogi megítélése az új Btk. elfogadását követően ellentmondásossá vált, és való-jában két értelmezés alakult ki.
11 2012. évi II. törvény 177. § (6) bekezdés.
12 AKáCz J.: „A lopás”. In KónyA I. (szerk.): Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára.
58
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
Az egyik okfejtés lényege, hogy a vagyon elleni bűncselekmények megvalósulásának alapfeltétele bizonyos értékhatár meghaladása. Amennyiben erre sor kerül, akkor – jelenleg az 50 ezer forint elkövetési érték, kár, vagyoni hátrány meghaladása – bűncselekmény jön létre. Abban az esetben viszont, ha nem haladja meg ezt az értéket a büntetőjog-ellenes magatartás, érték-egybefoglalás által valósul meg delictum, a szabálysértési törvény rendel-kezéseire figyelemmel. Más kérdés, hogy csak ugyanazt a tulajdon elleni szabálysértést lehet ugyanazzal a tulajdon elleni szabálysértéssel érték-egybefoglalni, azaz lopást lopással, csa-lást csalással stb., és fenn kell állnia az érték-egybefoglalás további törvényi feltételeinek is.
Ezzel az okfejtéssel egyezően foglalt állást a Kúria a 2/2013. (VII. 8.) BK véleménnyel fenntartott Bkv. 87. számú állásfoglalásában. A Kúria arra mutatott rá, hogy „a szabálysérté-sek érték-egybefoglalásának célja és rendeltetése, hogy ezáltal az egybefoglalt érték alapján lehessen a cselekményt elbírálni. A törvényi egységet alkotó érték-egybefoglalás következ-ményeként olyan esetben, ha a bíróság az elkövető által megvalósított, ugyanabban a törvé-nyi tényállásban meghatározott szabálysértéseket a bűncselekmény megállapítása végett egybefoglalja, az így létrejött bűncselekmény minősítése az érték-egybefoglalás folytán összesített értékhez igazodik.”
Létezik azonban egy ezzel ellentétes álláspont, amelynek lényege szerint a szabálysérté-sekről szóló törvény kizárólag azt mondja ki, hogy az elkövetési érték a kár, a vagyoni hát-rány összegének megállapítása céljából érték-egybefoglalásnak van helye, amennyiben az egyéb feltételek is fennállnak. A törvény azonban arról nem rendelkezik, hogy az érték-egy-befoglalt – önmagukban szabálysértésnek minősülő – cselekményeket bűncselekményként kellene értékelni.
Az új Btk. hatályba lépéséig a bűncselekménnyé nyilvánítást a Btké. egyértelműen meg-határozta. A Btké.-nek a szóban forgó rendelkezését azonban a jogalkotó 2013. július 1-jén hatályon kívül helyezte, aminek következtében a szabálysértési törvény érték-egybefoglalás-sal kapcsolatos normarendszere elveszítette a bűncselekménnyé nyilvánítás normaalapját.
Nyilván állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy melyik okfejtés a helyes. Megítélé-sem szerint abból kell kiindulni, hogy miként határozta meg a korábbi Btk., illetve hogyan definiálja az új Btk. a bűncselekmény fogalmát. A korábbi Btk. kimondta, hogy „Bűncselek-mény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanság-ból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli”.13 Az új Btk. megfogalmazása szerint „Bűncselekmény az a szándéko-san vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elköve-tett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli”.14
Tehát egyetlen betű az eltérés, azaz „a” (!) törvény, illetve „e” (!) törvény részben van különbség.
13 1978. évi IV. törvény 10. § (1) bekezdés.
14 2012. évi C. törvény 4. § (1) bekezdés.
Egység, többség, halmazat
A látszólag jelentéktelen eltérés azonban determináló jellegű, tekintettel arra, hogy a korábbi Btk. hatályban léte alatt bármilyen törvény konstruálhatott bűncselekményt, töké-letesen megfelelve a nullum crimen sine lege elvének. Az új Btk. hatályba lépésével ez a helyzet azonban alapvetően megváltozott, mert az új Btk. alapján kizárólag a Büntető Tör-vénykönyvbe iktatás által hozhat létre új delictumot a jogalkotó, figyelemmel a bűncselek-mény legális definíciójára. Ezért amennyiben egy mesterséges konstrukció – így például egy törvényi egységet létrehozó szabály – közbeiktatásával kíván a jogalkotó bűncselekményt kreálni, úgy gondolom, arra kizárólag a Btk.-ban van lehetősége.
A nyilvánvalóan ellentmondásos helyzetet a jogalkotó hozta létre. A jogbiztonság, vala-mint a határozott normaalkotás jogállami követelményeinek való megfelelés érdekében a problémát a konfliktust előidézőnek, azaz a jogalkotónak kell megoldania.