T
isztelt Györgyi Kálmán, tisztelt kolleginák, kollégák! Amikor jó egy hónappal ezelőtt az egyik szervező felhívott és megkért, hogy tartsak itt előadást, egy rövid hozzászólást, visszakérdeztem, hogy mégis mire kíváncsiak, pláne Györgyi Kálmán ürügyén. Közölték, hogy az elképzelés szerint minden jogászi hivatásrend mond valamit, lehetőleg olyat, ami kapcsolódik Györgyi Kálmánhoz. Végignézve az előadók listáját, szomorúan kellett megál-lapítanom, hogy nekem nem sok hivatásrend jutott. Legfeljebb a rendőrség, már ha a rendőr-ség is hivatásrend, így valamit a rendőrrendőr-ségről fogok mondani, de illene kötni a jubiláns sze-mélyéhez. Lázasan elkezdtem gondolkodni, mégis mi köze lehet Györgyi Kálmánnak a rendőrséghez. Három esetet sikerült rekonstruálnom.Az egyik még 1956. október 24-e körül lehetett, amikor valami félreértés folytán Györ-gyi Kálmán, az akkori Budapesti Rendőr-főkapitányság vendégszeretetét élvezte egy éjsza-kára, és ha jól tudom, élete legjobb darás tésztáját kóstolhatta meg.
A második eset időben már jóval később történt. 1990-ben – akkor már részese lehettem ennek az eseménynek – Horváth Balázs interim miniszterelnökkel lázasan kerestük a taxis-blokád első napján, egy pénteki nap délelőttjén Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt. Akkor még nem lévén mobiltelefon, Györgyi Kálmán kisfia, Dániel közölte, hogy Györgyi Kálmán az akkor még létező Csehszlovákiában van, és ákom-bákom betűkkel felírta, hogy „Apa, a Horváth Balázs bácsit kell visszahívni”. Végül Györgyi Kálmán előkerült, és a határról rendőri felvezetéssel tudtuk szolgálati helyére eljuttatni.
A harmadik talán a legérdekesebb eset. Legfőbb ügyészként egyszer sérelmére bűncse-lekményt próbált meg valaki elkövetni, de rajtavesztett, ugyanis a menekülőt Györgyi Kál-mán rövid úton utolérte. Szerencsétlen flótás nem számolt a jubiláns sportosságával és hosz-szú lábaival, így aztán Györgyi Kálmán nemcsak valami magas szférákban üldözte a bűnt, hanem a Szilágyi Erzsébet fasoron is. Nos, legyen ennyi elég az aktualitásból.
Hölgyeim és uraim, az előadásom két témával foglalkozik. Az első, hogy hol lenne jó a rendőrség egyes ágainak a magyar alkotmányos rendben szerepelnie.1 (Utalok itt arra, hogy az ünnepelt fő prokurátorként sokat volt kénytelen foglalkozni az ügyészség és a parlament viszonyával.) Két vonulatra lehet visszautalnom. Az egyik egy közigazgatási gondolkodás,
* Dr. Korinek László, C.Sc., D.Sc., MTA r. tagja, egyetemi tanár (PTE)
158
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
és kezdődött Concha Győzővel, Magyary Zoltánnal, Szamel Lajossal és Finszter Gézával;
amely gondolkodás kereste, hogy az elhelyezés hol optimális. A másik egy sokkal közelebbi, mondhatni divatos elmélet, az úgynevezett kockázati társadalom elmélete. Ez azzal foglalko-zik – és itt Ulrich Beck, Irk Ferenc és ismét Finszter Géza nevét kell említeni –, hogy a rend-őrségnek a tevékenysége voltaképpen a veszéllyel való küzdelem. Ez persze nem új. Az Ószövetségben az őrállók, aztán a vigilantok, aztán a mostani rendőrség mind ezzel foglal-kozik, de ezt legcélszerűbben a veszély három szakaszára összepontosítva lehet vizsgálni.
A veszélynek van egy nulladik fázisa, amikor a környezetünkben lévő bajok még nem jelentkeztek, de jelentkezhetnek, mert potenciálisan itt vannak. Ebben a fázisban az ideális rendőr az őrködő rendőr. Az a körzeti megbízott, aki ott él a lakossággal, jó szemmel kiszúrja azokat a problémákat, amikből baj lehet. Akinek nem térkép e táj, hanem ismeri az ott élőket. Tudja, hogy miből lehet baj. Erre a feladatra az ideáltípus a körzeti megbízott.
Az a negyven év körüli szakember, aki jó szemmel, jó emberismerettel észreveszi a konflik-tusok csíráit.
Milyen ember alkalmas erre? Az, aki jó emberismerő, aki bizonyos jogi ismeretekkel is rendelkezik.
Ha ő nem végzi jól a munkáját vagy olyan veszély jelentkezik, amivel nem tud meg-birkózni, jön a második típusú rendőr. Ez a kaszárnyázott rendőr, a készenléti rendőr. Az a rendőr, aki, ha bekövetkezett a veszély, azt megszakítja, felszámolja, Erre az ideális egy harminc év körüli, kisportolt fiatalember, aki a legitim fizikai erőszakot gyakorolja. Aki képes arra, hogy tüntetéseket verjen szét, biztosítsa a közbiztonságot.
A harmadik típusú rendőr az, aki akkor jelenik meg, amikor már a veszélyt felszámolták.
Ez a rekonstruáló, vagy a bűnügyi rendőr. Az a rendőr, aki megvizsgálja, hogy mi történt, ki követte el, ki a felelős stb.
Mind a három típusú rendőr pillanatnyilag a Belügyminisztériumhoz tartozik, vagyis a végrehajtó hatalomhoz. Vajon jól van-e ez így? Álláspontunk szerint – és Finszter Gézára nézek, akivel ezt már többször publikáltuk – ez a hatalommegosztás elveinek nem felel meg.
Az első típusú rendőr, a körzeti megbízott, felfogásunk szerint jobban illene a törvény-hozói hatalomhoz, éspedig annak egy tágabb értelmezésében, a helyi önkormányzatokhoz.
A közbiztonság absztrakt kategória. Az, hogy hol van közbiztonság és hol nincs, és hol milyen, azt nem a Teve utcai rendőrpalotában tudják megítélni, hanem helyben. Hol vannak azok a forró pontok, ahol több rendőr kell, ahol máshogy kellene őket vezényelni stb.
Elrettentő példát is tudok mondani. A kilencvenes évek első felében, amikor közelebb voltam ehhez a területhez, akkor egy olyan közbiztonsági feladatot rendelt el az országos rendőr-főkapitányság a piaci tolvajlások megelőzésére, hogy egy nap Magyarország minden piacán járőrözzenek. Egy alföldi kisvárosban aznap nem volt piacnap. Ennek ellenére kinyit-tatták a piacot és az üres standok között járőröztek egyet.
A második típusú rendőr – a kaszárnyázott rendőr – csak a végrehajtói hatalomhoz tar-tozhat. Keserű leckét kaptunk belőle, amikor 2006. október 23-án délután, Budapesten – a televízióostrom után – a Károly körúton volt egy második félidő, és a készenléti
rendőrök-A hatalommegosztás elvének érvényesülése rendőri vonatkozásban
ből heten-nyolcan földre vittek egy tüntetőt, gumibotozták és gondosan megrugdosták. Ezek veszélyes emberek. Olyanok, mint a borotva. Ezeket csak tokban lehet tartani. Azért, hogy ők mit csinálnak, a mindenkori kormánynak kell felelnie.
A harmadik típusú rendőr – és jutok el mondanivalóm lényegéhez – a bűnügyi rendőr.
Felfogásom szerint neki nem szabadna a végrehajtói hatalomhoz tartoznia. Engedjék meg, hogy egy kutatásból idézzek. Bence Mátyás debreceni, szépreményű kolléga 279 büntetőügy átvizsgálása után arra a következtetésre jutott, hogy idézem: „a bírák átveszik a nyomozóha-tóságok szerepfelfogását, gyakorlatilag a nyomozás jóindulatú másodfokaként működnek, úgymond, ha a rendőrség már nyomozott az ügyben, a jogász végzettségű ügyész pedig ele-gendő okot látott a vádemelésre, akkor a vádlott biztosan elkövetett valamit. Egy ilyen bürokratikus megoldás pedig inkább az állami érdekek szolgálatára alkalmas, sem mint az egyéni szabadságjogok védelmére.”2 A szerző kimutatja: akit a rendőrség meggyanúsít, azt nagy valószínűséggel, 90% feletti valószínűséggel el is fognak ítélni. Vagyis egy-egy ember-nek a sorsa a meggyanúsításnál – úgyszólván – eldől. Tehát álláspontom szerint a rendőrség-nek az ügyészséghez kellene tartoznia.
Biztosra veszem, hogy nem a Belügyminisztérium vezetői szobáiban dőlnek el ezek a kérdések, de megnyugtatóbb lenne, ha a bűnügyi rendőrség az ügyészséghez tartozna. És ha már a Belügyminisztériumot szóba hozom, engedjenek meg egy második témát röviden érinteni, éspedig a jelenkori magyar Belügyminisztérium struktúrájáról és méretéről is hadd mondjak pár szót.
Ha véletlenül megnézik az interneten a Belügyminisztérium honlapját, akkor azt fogják találni, hogy a Belügyminisztériumhoz tartozik a rendőrség, az önkormányzatok, az Infor-mációs Hivatal kivételével az összes polgári titkosszolgálat, a büntetés-végrehajtás, az ide-genrendészet, a vízügy és még nagyon sok minden, vagyis Magyarország 160 éves történeté-ben, amióta van Belügyminisztérium, soha ekkora Belügyminisztérium még nem létezett.
Még a rettegett ÁVO-s korszakban sem. Egy irgalmatlanul nagy információs és hatalmi cent-rum. Veszedelmesen nagy. Ez azért alakult így ki, mert dolgos, hozzáértő a belügyminiszter és egy ugyanilyen, vagy talán még szorgalmasabb a közigazgatási államtitkár, tehát szemé-lyiségfüggő módon viszik jól a dolgokat immár a harmadik ciklusban.
Még rossz rágondolni is, ha egy következő kormányátalakításnál a belügyön is olyan változást fognak végrehajtani, mint a külügyön, tehát a harminc évvel fiatalabb, új seprű majd hatékonyabbá teszi a rendszert, vagy hogy egy még rosszabb forgatókönyvet vázoljak, ha 2018-ban esetleg egy szélsőjobb belügyminiszter birtokába jut ez a Belügyminisztérium s azokat az eszement ötleteket végrehajtják, amiket a csendőrséggel kapcsolatban vizionál-nak, akkor nagyon problémás lesz Magyarországon élni.3
2 BenCze Mátyás: Az ártatlanság vélelmének érvényesülése a magyar büntetőbíróságok bizonyítási gyakorlatában. Belügyi Szemle, (2011) 11. sz., 122. o.
3 KorineK L.: A büntetőpolitika irányelvei Magyarországon. Belügyi Szemle, (2003) 11–12. sz.,
160
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
Nos, hölgyeim és uraim, ezt szerettem volna elmondani, és végezetül engedjenek meg egy szubjektív visszatekintést. Számomra Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész az a jó köz-hivatalnok, aki tisztességgel, szorgalommal, nagy hozzáértéssel, munkabírással látta el fel-adatát. Tehát a közhivatalnok ideáltípusát benne látom, és azt is idesorolom, amikor nagy méltósággal fejezte be a tevékenységét, úgyhogy köszönjük, Györgyi Kálmán. És persze én is elmondom azt, hogy hosszú életet, meg minden jót kívánok, tehát bis hundert und zwanzig, de ne szabjunk határokat a gondviselésnek. Köszönöm szépen a figyelmet!