Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
2. Az állam elleni bűncselekmények a Büntetőkódexben
a
) a
zállamellenibűncselekményekk
ülönösR
észenbelülielhelyezkedéseA korábbi, 2012 közepéig hatályos 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továb-biakban: régi Btk.) X., míg az új Btk. XXIV. fejezete foglalkozik az állam elleni bűncselek-ményekkel. A jogalkotó szerint a régi Btk. „Különös Rész fejezeti felosztása […] idejétmúlt, hiszen az Alaptörvényt alapul véve a Btk.-nak is hangsúlyosabban kifejezésre kell juttatnia a kiemelt védett jogi tárgyak (emberi élet, szabadság stb.) jelentőségét”.9 A jogalkotói szán-dék szerint ezért a kodifikátor „az emberi élethez és méltósághoz való jogból levezethető alapvető jogok sérelmével járó bűncselekményeket előrébb sorolja”.10
Tekintettel arra, hogy az „állam elleni bűncselekmények az összbűnözésen belül igen elenyésző számban fordulnak elő”,11 a jogalkotói szándék nem terjedt ki a szabályozás érdemi változtatására. Ennek megfelelően a szabályozásban kismértékű módosításra, illetve a tör-vényszöveg pontosítására került sor.
1990 óta valóban csekély számú, pontosan hat állam elleni bűncselekmény vált ismertté.
Ezek közül egy eset ismeretlen tetteses volt, egy esetben megrovással ért véget az eljárás, és négy ügy jutott el vádemelési szakba.
8 BeCK, U.: Understanding the Real Europe: A Cosmopolitanism Vision. In RumfoRd, C. (ed.): The SAGE Handbook of European Studies. Los Angeles – London, 2009. 602–619. o.
9 Előterjesztés a Kormány részére a Büntető Törvénykönyvről, 2012. február. Melléklet az XX-BKFO/47/2012. számú kormány-előterjesztéshez, és ehhez kapcsolódóan Indokolás a Büntető Tör vénykönyvről szóló 2012. évi ... törvényhez (a továbbiakban: Indokolás), 4.
10 Indokolás, 197.
11 Ibid.
Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
1. táblázat. Az 1990–2013 között ismertté vált állam elleni bűncselekmények
Év
Alkotmányos rend erőszakos meg- változtatásának bűntette r. 139. § (1) ú. 254. § (1) Alkotmányos rend erőszakos meg- változtatásának előkészülete r. 139. § (2) ú. 254. § (2) Hazaárulás bűntette r. 144. § (1)–(2) ú. 258. § (1)–(2) Kémkedés bűntette r. 147. § (1)–(2) ú. 261. § (1)–(2) Kémkedés előkészülete r. 147. § (3) ú. 261. § (3) Összes
19901991 1 1 2
1992 1 1
19931994 19951996
1997 1 1
19981999 20002001
2002 1 1
20032004 20052006
2007 1 1
20082009 20102011 20122013 r.
2013 ú.
Összes 1 4 – 1 – 6
Forrás: ENYÜBS
40
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
A bírósági statisztikák szerint a vizsgált periódusban elítélt 11 személy egyikét sem ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre.
2. táblázat. A jogerősen állam elleni bűncselekménnyel elítéltek megoszlásáról büntetés, intézkedés szerint 1990–2013
Büntetési nem,
intézkedés 1991 1993 2001 2008 2010 2011 2013 Összesen felfüggesztett
szabadságvesztés,
1 1 1 1 1 1 1 7
közérdekű munka 2 2
önállóan alkalma-zott mellékbünte-tés
1 1 2
Összesen 1 1 1 1 1 4 2 11
Forrás: Bírósági statisztika A csekély ügyszámnak és a legsúlyosabb szankciók elmaradásának milyen következménye lehet a fejezet megítélésére nézve? A jogalkotó pragmatikusan axiómaként kezeli, hogy az egyes bűncselekmények előfordulásának számossága releváns a tág értelemben vett kodi-fikáció (tehát a szabályozás, módosítás vagy hatályon kívül helyezés) szükségességének szempontjából. Az elméleti szakember feladata azonban, hogy az alapigazságokat vagy az annak tűnő állításokat megkérdőjelezze. A fenti tétel helyességének elbírálása nem célja jelen tanulmánynak, és nem is lehetne az, hiszen a kérdés megválaszolása átfogó kutatást tenne szükségessé. Célom arra korlátozódik, hogy a jogalkotó bizonyítatlan alapfeltételezé-sének igazolása vagy cáfolata esetén, a vizsgálat kimenetelétől függően támpontot adjak a további következtetésekhez.
Amennyiben arra jutunk, hogy a bűncselekmények száma jó indikátora a jogalkotás szükségességének, elméleti háttér hiányában még mindig nem tudjuk, hogy ez az összefüg-gés milyen irányú: nem mindegy ugyanis, hogy az ismertté vált bűncselekmények csekély száma arra enged következtetni, hogy a rendelkezéssel nincs probléma, ezért nem is kell hozzányúlni, vagy éppen ennek ellenkezőjét támasztja alá. Ahhoz, hogy ezt eldöntsük, több előkérdést is tisztáznunk kell, így például fel kell tárni az állam elleni bűncselekmények ala-csony számának okait. Nyilvánvalóan más lesz az elbírálás, ha az alig létező esetjog a jogin-tézmény jellegéből adódik, mint ha valamilyen rendszerhibára (például a bizonyítás nehézsé-geire) vezethető vissza. Az előbbi esetben nincs dolgunk, az utóbbi esetben azonban tovább kell vizsgálódnunk, hogy milyen irányba történjen a korrekció: kívánatos-e a vád segítése annak érdekében, hogy a jogintézményt hatékonyabban ki lehessen használni, vagy a nehéz bizonyítás éppen a garanciája annak, hogy a kérdéses szakaszok valóban csak a legsúlyo-sabb esetekben kerüljenek alkalmazásra. Ha arra jutunk, hogy az alacsony szám oka az, hogy a vád – mivel nehéznek találja a bizonyítást – más tényállásokat részesít előnyben
(pél-Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
dául az ügyész rombolás helyett rongálásért vádol), eredményeink egyenesen a vizsgált tény-állások létjogosultságát kérdőjelezik meg. Politikai realitása nincs, de el lehet játszani az állam elleni bűncselekmények eltörlésének gondolatával. Az állam elleni bűncselekmé-nyek feletti végső verdikt kimondásához természetesen további kutatás alapján azt is bizo-nyítani kellene, hogy az egyéb Btk.-tényállások is teljesítik a büntetőpolitika jelenleg állam elleni bűncselekmények üldözésével szolgálni kívánt célját.
A fenti kérdések megválaszolására nincs lehetőségem, ezért itt csak a fejezet Különös Részen belüli elhelyezkedését vizsgálom, és ezzel kapcsolatban egy empirikus kutatást nem igénylő, ám alapvető jelentőséggel bíró kritikát fogalmazok meg. Úgy vélem, az előterjesztő szándéka, amelyet a módosítással el kívánt érni – azaz annak kifejezése, hogy az ember védelme mindenek előtti, különösen pedig az állam védelménél előbbre való –, az állam elleni bűncselekményekről szóló Btk.-fejezet funkciójának félreértésén alapszik.
Az ismertté vált állam elleni bűncselekmények száma, ha másról nem is, arról árulkodik, hogy inkább csak szimbolikus erővel bírnak a tényállások. Az is vitán felül áll, hogy az alkotmányos rend védelme szempontjából irreleváns, hogy a vizsgált fejezet száma hányas.
A jelenlegi X. fejezet gesztusértékű hátrasorolása ezért a szimbólum szimbólumaként fog-ható fel.
Az egyes különös részi fejezetek sorrendje szimbolikus jelentőséggel bírhat, és mint ilyen, elvileg helyeselhető volna az állam szerepfelfogásának, azaz a demokratikus jogálla-miságnak jelképes kifejezése a büntetőjogi kódexben, amely nemcsak az egyik legjelentő-sebb törvénye egy országnak, hanem ahol az állami erőszak-monopóliumra tekintettel foko-zottan kell érvényesülnie a jogállami garanciáknak. Az üdvözlendő cél eléréséhez választott eszköz azonban téves jogértelmezésen alapszik.
A mégoly jóindulatú cél először is azért nem érvényesül, mert az állam elleni bűncselek-mények elsőként említése a Különös Részben nem az egyén állammal szembeni primátusát jelképezi, hanem épp ellenkezőleg. Sem a fejezet címe, sem az egyes bűncselekmények tár-gya vagy közvetlen célja (így különösen az ország alkotmányos rendje, függetlensége és biztonsága) alapján nem szabad arra a téves és végtelenségig egyszerűsítő következtetésre jutni, hogy az állam elleni bűncselekmények elleni szankciók az államot védik, míg ezzel szemben az embert az emberiesség elleni, személy elleni bűncselekményekről szóló fejeze-tek, vagy bármely más olyan bűncselekmény büntetőjogi fenyegetettsége védi, amelynek jogi tárgya az emberi élet. Épp ellenkezőleg, az állam elleni bűncselekmények felhívásával az egyén elleni alapvetőbb és veszélyesebb bűnöket lehet kiszűrni, mint a köztörvényeseké-vel. A köztörvényes bűnök elkövetése ugyanis rávilágít arra, hogy az állam nem képes min-den helyzetben megvémin-deni állampolgárait.12 Amikor a bűnmegelőzés kudarcot vall, az állam a hipotetikus társadalmi szerződésben foglalt ígéretét teljesítendő – azaz annak érdekében, hogy megteremtse az egyének szabadságának gyakorlásához szükséges biztonságot – a meg-felelő garanciákkal kiépített büntetőjogi eszközrendszeréhez fordul a sértett védelme, végső
12 Lásd a legfrissebb bizonyítékot, a 2014. december 9-én nyilvánosságra hozott szenátusi jelentést:
42
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
soron tehát az említett szabadság megőrzése érdekében. Amikor azonban az alkotmányos rendet változtatja meg valaki, akkor az a kölcsönös egyetértéssel létrehozott keretrendszer semmisül meg, amelyben a szabadság és a biztonság megvalósíthatók lennének.
Az alkotmányos rend megszüntetése a jogállami garancia-, eljárás- és intézményrend-szer elleni támadás is egyben, amelyben az állam támadása csupán eszköz az egyének alap-vető jogai csorbításához.
Az alkotmányos rend megszűnésével nemcsak az állam léte kerül veszélybe, hanem a köztörvényes bűnök elleni védelem sem valósul meg többé. Ezért az állam elleni bűn-cselekményekkel szembeni fellépés nem hogy nem áll szemben, hanem egyenesen feltétele az egyén védelmének, a részletesebb védelmi rendszer kidolgozásához.
Másodszor elhibázott a módosítás üzenete abban a vonatkozásban is, hogy azt a hamis látszatot keltheti, mintha az állam elleni bűncselekmények egyes privilegizált csoportokat, például a lázadás bűncselekményének tárgyaként meghatározott Országgyűlést, a köz-társasági elnököt, a Kúriát vagy a Kormányt, a jogban nem jártas olvasó szemében tehát összefoglalóan a politikai elitet védenék, nem pedig az általuk vezetett vagy képviselt, az alkotmányos rend működése és megőrzése szempontjából elsődleges jelentőségű intéz-ményeket. Azért is sajnálatos e téves látszat keltése, mert az uralkodó és az állam védelme a magyar jogtörténetben már az 1795. évi büntető törvénykönyv tervezetében elkülönült, azaz élesen elválasztotta és külön logika szerint tárgyalta a hűbérjogi eredetű felségsértés és az állam elleni egyéb jogsértéseket. Ez a tervezet képezte az 1849-es törvény alapját, amely az állam elleni bűncselekmények szabályozásánál teljes mértékben szakított a feudális büntetőjoggal. Az előterjesztés változtatásának mögöttes gondolata tehát nemcsak a jogálla-miság szempontjából téves, de a progresszív magyar jogtörténeti hagyományokat is figyel-men kívül hagyja.
Harmadszor, a bevezetőben említetteknek megfelelően, az állam elleni bűncselekmé-nyek jogelméleti háttere a politikai erőszak tana, amely felöleli mind az állam ellen, mind az állam által elkövetett bűncselekményeket. Ha pedig az állam ellen és által elkövetett erőszak egy érem két oldala, akkor az állam elleni bűncselekmények végtére is ugyanazon értékeket támadják, mint az emberiesség elleni bűncselekmények. Ezzel pedig újabb érv merül fel annak igazolására, hogy indokolatlan az egyik fejezetet a Különös Rész elején (az emberi-esség elleni bűncselekményeket az első különös részi, a Btk. XIII. fejezete tartalmazza), a másikat (az állam elleni bűncselekményekről szólót) annak közepén elhelyezni.
A 2012-es Btk. újítása ellen van egy az előzőeknél jóval pragmatikusabb, negyedik érvem. A Különös Részben a jogalkotó – más jogrendszerekre is jellemzően és a magyar hagyományokkal összhangban – fejezetekben gondolkodik, ezért amennyiben a hatályos megoldáshoz képest a Különös Rész sorrendjét változtatni kívánja, csak összefüggő részeket tud mozgatni, egyes paragrafusokat nem, pontosabban azokat csak akkor, ha egyben változik a bűncselekmény besorolása is.13 Ezért amikor az előterjesztő az emberi életet és méltóságot
13 Erre példa az 1961. évi Btk., amely a korábban az állam elleni bűncselekmények között elhelyezett izgatást a közrend elleni bűncselekmények között rendelte a közösség megsértéseként büntetni.
Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
veszélyeztető bűncselekményeket előre kívánja sorolni, akkor minden fejezetet, amely akár csak egyetlen ilyen tényállást tartalmaz, kénytelen az állam elleni bűncselekmények elé venni. Mivel tehát a család elleni vagy a környezetvédelmi bűncselekmények egy része az életet vagy az emberi méltóságot védi, teljes fejezeteket kellett az állam elleni bűncselekmé-nyek elé helyezni. Így ha jelentőséget tulajdonítunk a különös részi sorrendnek – márpedig a Btk. épp ezt teszi –, akkor arra az abszurd következtetésre juthatunk, hogy a bigámia vagy az orvhalászat üldözése előbbre való, mint Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének védelme.
Összefoglalva tehát, nem tartom szerencsésnek az állam elleni bűncselekmények hátra-sorolását. A jogalkotó szándéka csak üdvözölhető, amennyiben a liberális demokrácia mel-letti elkötelezettségét kívánja igazolni, akár csak az egyén állammal szembeni primátusának szimbolikus deklarálásával is. Az állam elleni bűncselekmények hátrasorolása azonban nem tükrözi az egyén és az állam viszonyát, hiszen az állam elleni bűncselekmények büntetőjogi eszközökkel történő fenyegetése legalább annyira védi az egyént, mint az államot. Sőt, az egyéb különös részi fejezetek jogi tárgyának védelme nem biztosítható az állam alkotmá-nyos rendjének védelme, így az állam elleni bűncselekmények üldözése nélkül. A szimboli-kus változtatás mögötti gondolat nem összeegyeztethető a jogállamisággal, a politikai bűn-cselekmények kettősségének logikájával, a magyar történeti hagyományokkal, ráadásul az indokolás formállogikai értelmezése abszurd következtetésekre is vezethet.
b
) a
zállamellenibűncselekményekszabályozásánakváltozásaiésazokéRtékelése
Az alábbiakban paragrafusról paragrafusra áttekintem a Btk. XXIV. fejezetét és jelzem a változásokat a régi Btk.-hoz képest. A teljesség kedvéért azon szakaszokat is ismertetem, ahol érdemi változás nem történt.
Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása
Btk. 254. § (1) Aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy Magyarország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűn-tett miatt öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
Igaz, rendhagyó megoldással az izgatást az állam elleni bűncselekmények között is megtartotta a jogalkotó. A kettősséget eredetileg az 1978. évi IV. törvény is fenntartotta azzal, hogy a kü lönbség az állam elleni bűncselekményekről szóló fejezetben a bűntett megállapításához szük -séges célzat fennállása, míg annak hiányában a köznyugalom elleni bűncselekmények között a közösség megsértésének vétsége volt megállapítható. Az izgatás egyes különös részi fejezetek közötti mozgatásának a rendszerváltás büntetőnovellája, az 1989. évi XXV. törvény vetett véget, amely megalkotta a közösség elleni izgatás tényállását és egyben kivette az állam elleni bűn
-44
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
(2) Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Nem büntethető az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása miatt, akinek önkéntes elállása következtében a bűncselekmény folytatása elmarad, vagy aki annak foly-tatását önként megakadályozza.
Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának elkövetési módjáról szólva az erőszakos fellépés szóba jöhető formái közül a Btk. a korábbi rendelkezéssel ellentétben nem emeli ki a fegyveres erő igénybevételét. Egyéb érdemi módosítás nem történt.
Az alkotmányos rend elleni szervezkedés
Btk. 255. § (1) Aki olyan szervezetet hoz létre vagy vezet, amelynek célja, hogy Magyar-ország alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve megváltoztassa, bűntett miatt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott szervezetben részt vesz, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Nem büntethető az alkotmányos rend elleni szervezkedés miatt, akinek önkéntes elállása következtében a szervezkedés folytatása elmarad, vagy aki annak folytatását önként megakadályozza.
Az alkotmányos rend elleni szervezkedés vonatkozásában a büntetési tételek szigorodtak, így az (1) bekezdésben foglalt szervezet létrehozása vagy vezetése tényállásának korábbi 2–8 évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel való fenyegetettsége 5–10 évre változott, míg az ilyen szervezetben való részvétel a régi Btk. szerinti 1–5 év helyett 2–8 évig terjedő szabad-ságvesztéssel büntetendő.
A jogalkotó maga is osztja azon kriminológiai alaptételt, hogy a szigorú büntetőpolitiká-nak nem szükségképpeni velejárója a tételhatár-emelés, azaz a represszív büntetőrendszer elsősorban tettarányos büntetőjogi szemlélet mellett valósul meg.14 A tettarányosság követel-ménye pedig semmit nem mond a szigorúságról, hiszen az attól függ, hogy az arányosítást hol kezdi a jogalkotó. A jogalkotó éppen ezért szigorítást elsősorban a visszaesőkre vonat-kozó rendelkezésekben ígér.15 Ehhez képest meglepően sok helyen emelkedik a büntetési tétel, így a vizsgált bűncselekmény esetében is.
Elismerve, hogy a szigorítás számos esetben indokolt lehet, ezt a jogalkotónak megfelelő érvekkel kell alátámasztania. Ehhez képest a vizsgált esetben csak azt nevesíti az előterjesz-tés, hogy a „szervezet létrehozójának vagy vezetőjének büntetésénél enyhébb büntetést hatá-roz meg az Előterjesztés arra, aki a szervezetben részt vesz”.16 A vizsgált bűncselekmény
14 Indokolás, 1.
15 Ibid.
16 Indokolás, 198.
Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
vonatkozásában, tekintettel a kapcsolódó indokolás hiányára, rendkívül aggályos az ön -kényesnek tűnő szigorítás, különösen az alapjogokat súlyosan korlátozó szankció fényében.
Az idézett mondat nem hogy nem árul el semmit a szigorítás indokáról, de még a szigorítás tényéről sem szól. Sőt, mivel az állítás a régi Btk. szövegére is igaz, azt a hamis látszatot kelti az indokolás, mintha nem is történt volna olyan lényegi változás, amit az előterjesztő emlí-tésre érdemesnek tartott.
Lázadás
Btk. 256. § (1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy a) az Országgyűlést,
b) a köztársasági elnököt, c) a Kúriát vagy
d) a Kormányt
az Alaptörvényben meghatározott jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenye-getve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott tömegzavargást szervez vagy vezet, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki lázadásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadság-vesztéssel büntetendő.
(4) Nem büntethető lázadás miatt az a résztvevő, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja.
Az indokolás hangsúlyozza a tömegzavargás szervezésének vonatkozásában, hogy az csak a létrejött tömegzavargásra vonatkozik, de nem fedi az előkészületi cselekményt.
Rombolás
Btk. 257. § (1) Aki Magyarország alkotmányos rendjének megzavarása céljából közművet, termelő-, közforgalmi vagy hírközlő üzemet vagy annak berendezését, középületet vagy építményt, termékkészletet, hadianyagot vagy rendeltetésénél fogva hasonlóan fontos más vagyontárgyat megsemmisít, használhatatlanná tesz vagy megrongál, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a rombolás különösen súlyos hátránnyal jár.
(3) Aki rombolásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesz-téssel büntetendő.
Érdemi változás nem történt.
46
Ünnepi kötet Györgyi Kálmán 75. születésnapja alkalmából
Hazaárulás
Btk. 258. § (1) Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épsé-gének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva,
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, c) háború idején vagy
d) külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Érdemi változás nem történt.
Hűtlenség
Btk. 259. § Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti, bűntett miatt két évtől nyolc évig, háború idején öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Érdemi változás nem történt.
Az ellenség támogatása
Btk. 260. § (1) Aki háború idején Magyarország katonai erejének gyengítése céljából az ellenséggel érintkezésbe bocsátkozik, annak segítséget nyújt vagy a saját, illetve a szövetsé-ges fegyveres erőnek hátrányt okoz, bűntett miatt tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogy-tig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az ellenség támogatására irányuló előkészületet követ el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Érdemi változás nem történt.
Az állam elleni bűncselekmények a hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben
Kémkedés
Btk. 261. § (1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hír-szerző tevékenységet folytat, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést szigorúan titkos minősítésű adat kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabad-ságvesztéssel büntetendő.
(4) Nem büntethető a hírszerző tevékenységre ajánlkozás vagy vállalkozás miatt, aki – mielőtt egyéb hírszerző tevékenységet fejtett volna ki – az ajánlkozását vagy vállalkozását
a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének bejelenti, és a külföldi kapcsolatát teljesen feltárja.
A (2) bekezdésben szereplő minősített eset vonatkozásában az adat jellegét érintő változás,
A (2) bekezdésben szereplő minősített eset vonatkozásában az adat jellegét érintő változás,