Bábok, babák

4.2.1. Kiszebáb (télboszorka, pálcika, vagy botbáb menyecske)

A hiedelem szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bútól és bajtól. A ruhájára rátűzünk cédulákat, amelyekre ráírjuk, mitől szeretnénk megsza-badulni (pl. rossz álmok, rossz osztályzatok, betegség). Ha nagy tüzet rakunk, a kisze-bábot körbehordozzuk, kézről kézre adjuk (egységben a tél messzire zavarása és hogy a tél ne jöjjön vissza, a jelenlévők együttes akaratára van szükség) és „tízszer”

elmondjuk: „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj!” A télboszorkát ezután tűzre dobjuk… Ha a kiszebáb elégetése nem lett volna elég, a nagy zajcsapás (lásd hangszerek), a füst bizonyára végleg elijeszti a kertek alatt settenkedő mínuszokat…

20-21. ábra: Botbábok és trikolor menyecske ünnepre… - Forrás: Saját felvétel

Szükséges alapanyagok és eszközök:

• fehér vászon anyag/fej és blúz (16X16 cm), tarka vászon/szoknya és kendő (16 cm-es átmérőjű körlap, ill. 16 cm alapú, 5 cm magasságú egyenlő szárú három-szög), fehér kötözőszál, vatta, vagy gyapjú, vagy rongymaradék (kb. diónyi), hurkapálca

• olló, vonalzó

Elkészítése:

• a kiszabott fehér vászon közepére helyezzük (a gömbölyített) tömőanyagot, a nyakánál szorosan megkötjük

• a vászon két szemközti csücskét (karok) összeráncoljuk, a végeket (esetleg kissé visszahajtjuk), megkötjük (két csukló)

• a szoknyaalapot kiszabjuk, negyed körcikkre összehajtjuk

• a csücskénél (kb. 3-4 mm-re a saroktól) egy vágással a szoknya deréknyílását elkészítjük (mutatóujjunk férjen bele)

• a hurkapálcát beillesztjük a fejbe

• a babát fejjel lefele fordítjuk és ráhúzzuk a szoknyát, majd szorosan megkötjük a derekánál (alulról)

• a kendőt rákötjük a fejére (elől, vagy hátul csomózva), a homlokánál kissé vissza-hatva az anyagot, hogy az ép anyagszél látszódjon

• az arcdíszítés esetleg fonallal, gyönggyel, de nem ajánlott tollal rárajzolni!

22. ábra: A botbáb menyecske elkészítésének lépései

4.2.2. Rongybaba (zsákbaba, marokbaba)

23-24. ábra: Rongybaba és az archímzés (csillagszem és száröltés-száj) nagyítva – Forrás: Saját felvétel

Szükséges alapanyagok és eszközök:

• fehér (rózsaszín) vászon a testhez (kb. 16x16 cm), tarka puha anyag a pólyához (kb. 20x18 cm) piros kötöző szál, kb. maroknyi vatta, vagy gyapjú, vagy rongy-maradék (a test kitömésére),⁴⁵ fekete (vagy kék, zöld, barna) hímzőfonal, vagy apró gyöngy a szemnek, piros hímzőfonal a szájnak, fehér cérna

• tű, olló, vonalzó Elkészítése:

• a kiszabott fehér vászon közepére helyezzük a tömőanyagot, majd alulról/felülről és jobbról/balról is behajtjuk az anyagszéleket úgy, hogy rojtos szél ne látszódjon

• a babatestet a közepénél nem túl szorosan (mert összeráncolódik) a fehér ki cérnával, körbekötözéssel rögzítjük

• a puha, nagyobb vászon közepére helyezzük a babatestet és az előzőhöz hasonló módon beborítjuk a babát, de úgy, hogy az arca kilátszódjon

• piros⁴⁶ kötöző szállal körbe és keresztet⁴⁷ formálva rögzítjük a színes pólyát

• az arcdíszítéshez a fonalszálakat a fej mögött (és pólya között) szúrjuk be, csomóval a végén, ill. az elvarrás is itt történik

• arcot keresztszemmel (csillagszem) és piros fonallal, száröltéssel hímezzük

25. ábra: A rongybaba elkészítésének lépései

4.2.3. Háttérismeret a babafélék készítéséhez

A kislányok legkedvesebb szórakozása mindenkor a babázás. A csecsemők és kisgyermekek gondozásának és nevelésének a családban látott valamennyi mintáját el lehet játszani. A babát lehet etetni, altatni, táncoltatni, oktatni, dorgálni, és nem utolsósorban öltöztetni is. A legegyszerűbb babákat a kislányok maguk készítették.

A saját készítésű babák teste vastagabb nádszál darab, kukoricaszár vagy legtöbb-ször morzsolt kukoricacsutka volt. Ősszel a lefosztott csuhét kötötték rá, mégpedig úgy, hogy a nyakánál, a két karjánál és a lábainál külön elkötötték a

csuhédara-45 tömőanyagnak kukoricacsutka, fadarab is megfelel!

46 A néphit szerint a piros fonál fontos, mert távol tartja a rontást az újszülöttől, ha a csuklójára, vagy ha bölcsője köré piros zsinórt kötnek.

47 A legrégebbi és legelterjedtebb szimbólum; pl. kozmikus szimbólumként a két szára kereszteződési pontja a világ központja, vagy az archetipikus ember jelképeként a függőleges vonal az égi, a szellemi, az intellektuális, a pozitív, az aktív és a hímnemű, míg a vízszintes a földi, a racionális, a passzív és a női aspektus. A kereszt a világfa és az életfa geometrikusan megfogalmazott változataként is felfogható Jelenthet boldogságot, szeren-csét, felvirágzást. Ezért fontos szerepe van a ritualizált viselkedésben is, a beavatási szertartások gyakori eleme.

bokat. Volt, aki a baba fejét úgy alakította ki, hogy egy nagyobb diószemet kötött a csuhéba. A csutkababa feje elhasznált vászonnemű darabjából is készülhetett. A baba arcára ceruzával szemet és szájat rajzoltak, az igényesebbek pedig tojásfehér-jével vagy csirizzel (vízzel kevert liszttel) kukoricabajuszból hajat is ragasztottak neki, sőt egy vagy két ágra be is fontak. A kész babát azután kedvük szerint öltöztették.

A városi kislányok a családban vagy közeli szomszédban dolgozó varrók keze alól kikerülő textilhulladékot kapták meg; ebből varrtak kis ruhákat a csutka-, kukorica- és csuhébabák számára. A rongybabákat szintén otthon készítették, az édesanya vagy nagyobb testvér segítségével. Valamennyi testrészét: fejét, törzsét, karját, lábát vászondarabokból varrták, ronggyal kitömték, majd egymáshoz erősítették. A rongy-babáknak is varrtak ruhát, de sokszor csak a kinőtt, használaton kívül maradt csecse-mőholmiba, játszani megkapott pólyába öltöztették, különösen tanyahelyen. A rokon hozta vagy szülőktől kapott alvós, öltöztetős, bolti baba nagy kincsnek számított. A legidősebbek egyike-másika máig emlékezik a rendkívüli alkalomra (pl. nagyszülő halála után) kapott játék babára, amelyikkel szülei le is fényképeztették. A városban lakó iparos gyermekek inkább kaptak bolti kaucsukbabát a rongybaba mellé, és ezeket ők is nagy becsben tartották. A bolti babákkal nem játszottak az árokparton, csak bent a szobában, ha ketten-hárman összejöttek. Ezekhez a babákhoz a szülők gyakran kész bababútort is vásároltak, amely fából, esetleg festett bádoglemezből készült, s a piacon, vásárban lehetett hozzájutni. A szegényebbek maguk készítettek kis ágyat, asztalt a csutka- és rongybabák számára. Az apák deszkalapból barkácsolták a baba-bútort, a gyermekek pedig keménypapírból is elkészítették ezeket. A kis asztalkákra, ágyakra textilmaradékból, rongyhulladékból fodros terítőt, párnát és takarót is varrtak Az öltöztethető babák mellett gyakran készítettek ideig-óráig használt emberalakokat különféle termésekből: krumpliból, makkból, gyufaszálakból. A krumpli faragcsálását a szülők tiltották, hiszen az élelem pazarlását jelentette. A boltban vásárolt kaucsuk- és műanyag alvóbabák a század második felében már nem voltak elérhetetlenek.

A hatvanas-hetvenes évektől egy-egy kislánynak a rokonság ajándékai és a szülők, nagyszülők kényeztetése révén egész gyűjteménye is lehetett a változatos divat- és zsánerbabákból. Megváltoztak a babázási szokások is: a hagyományosan a lányok foglalatosságának számító játékban az utóbbi két-három évtizedben szívesen részt vesznek a fiúk is.