Alkotás a „természet nyomában”

4.1. Az anyagalakítás, megmunkálás és a környezettudatosság alapelvei

• A kézművesség tematika alapvetően természetes anyagok felhasználásával foglalkozik, ezért feltétlenül tisztázni kell, hogy az ember által használt anyagok forrása, lelőhelye a természetes környezet. Ez nélkülözhetetlen összetevője a környezetgazdálkodó szemlélet kialakításának is.

• Az anyag -átalakító, és -formáló tevékenységek során mindig fontos az anyagok összetételének, szerkezetének ismerete, vizsgálatukkal tulajdonságaik felderí-tése, és a tulajdonságok által megengedett és lehetséges felhasználásuk.

• Az anyagok tulajdonságvizsgálatánál kivétel nélkül minden tanuló az anyagminta tulajdonságainak közvetlen megtapasztalásával ismerheti meg azokat.

40 Nemzeti alaptanterv – 2012, Életvitel-gyakorlat

• Szorgalmazzuk a műveleti sorrendek önálló megtervezését (az anyagok, eszközök és az elkészítendő tárgy ismeretében), ez a problémamegoldás fejlesztésének egyik legfőbb mozzanata.

• A különféle témák tanításánál törekedjünk a történetiség (technikatörténeti vonat-kozások), esztétikum, tantárgyköziség megjelenésére is.

• Fontos, hogy a felhasznált anyagokból keletkező hulladékok kezelését megter-vezzük, ez egyben az újrahasznosítás témakörét is érinti. A takarékos anyagfel-használás tudatosítása is feladatunk.

4.2. A természet törvényei

A paraszti kultúrában, a népművészetben a tárgykészítés során az anyag, technika, forma, díszítmény szorosan összefüggött egymással. Az adott tárgy készítésének aktualitását elsősorban a természeti törvények határozták meg.

A jegyzet témaköreiben a kézműves tevékenységek elsősorban a naptári évkört (a tanítási év lehetőségeivel párhuzamosan) követik, az esztendő ünnepeihez igazítva.

„Mi a természet nyomán alkotunk” – mondta Bartók Béla, és a népművészet valóban természet adta művészet, hiszen anyagát, szerkezetét, formakincsét, funk-cióját és létrejöttének környezetét az eleven természet határozta meg. A népi tárgyi világ szinte valamennyi alkotása kézműves technikával készült. A természetben előforduló anyagok, formák, szerkezetek gyakran készen kínálják a tárgy- és eszköz-készítés lehetőségét (pl. egy darab kő, bot, kagylóhéj, fa, és mázatlan cserepek, szal-matetős házak, stb.) Azt, hogy a népművészet formakincsében gyakran a természet az irányadó, az alábbi példák szemléltetik (Tarján, 2005);

• A tárgyak elnevezése, amely az emberi formákra utal, pl.

• koponyacsontból készült ivóedény → kupa

• fazekas edények részei → száj, nyak, csecs, has, fül és fenék van

• a népi építészet kifejezései → üstök, kontyos tető, szemöldökfa, ablakszem, tetőgerinc, idegágas, talpgerenda stb.

• A szükségletek kielégítésében is az ember biológiai és szellemi mivoltához áll közel, pl.

• nem hordoz semmi feleslegeset, hivalkodót, mindig szigorúan funkcionális

• a tárgyalkotási folyamatra jellemző a mértékletesség, az eszközökkel és anya-gokkal való takarékos szemlélet

• a tárgyak méretezésénél és kivitelezésénél a hasznosság a döntő szempont, amelyet csak a rituális tartalom befolyásolhat

• A népi kultúrában az esztétikum iránti természetes igény a népművészetben feje-ződik ki;

• a népművészeti tárgyak nem mutatnak többet a szükségesnél, sohasem válnak öncélúvá, feleslegessé

• az emberi élet természetes igényeihez alkalmazkodva gyakorlati funkciókat is hordoznak

• a mértéktartás, az ízlés és a harmónia a jellemező

VI. FEJEZET: Naptári ünnepek – Kalendárium

A naptári ünnepek lehetnek egyházi, nemzeti, nemzetközi, közigazgatási, társadalmi ünnepek, továbbá csak kisebb közösségek évente visszatérő jeles napjai (pl. a foga-dott ünnepek⁴¹).

Az ünnepek egy része mindig a naptári év azonos napjára esik, de a luniszoláris ünnepek időpontja változó (pl. a húsvét időpontja mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, ehhez igazodik a farsang, a böjt és a pünkösd ideje is).

A magyar parasztság naptári ünnepei, a jeles napok, történeti korokban kialakult ünnepsorozatból állnak. A keresztény egyházi ünnepek az időjárás, a vegetáció válto-zásához kapcsolódó, ill. a mezőgazdasági munkákhoz igazodó ünnepekből nőttek ki, s részben már a keresztény vallás kialakulása előtt (zsidóknál, a római birodalomban stb.).

A keresztény egyházak tudatosan alakítottak át régebbi népszerű ünnepeket keresztény ünnepekké, pl. a napfordulókhoz fűződő karácsony, Szt. Iván-nap. Az egyházi naptári ünnepekhez a magyar parasztság újabb szokásokat fűzött, de pl. a Luca napi szoká-soknak semmi köze a r. k. Lucia-kultuszhoz; vagy a nagyhét egyes napjaihoz fűződő tavaszi mezőgazdasági szokások és tilalmaknak az egyházi ünnepekhez.

A magyar nép kereszténység előtti naptári ünnepeiről keveset tudunk. Feltehetőleg, akárcsak a rokon népek, holdhónapokkal mérték az időt. A kereszténység felvétele után a római egyház által használt naptárt vették át, de néhány naptári ünnep magyar neve régi bizánci hatásra mutat. A XVI. században a magyarok áttértek a gregoriánus naptárra, a Gergely-féle naptári reformot hazánkban az 1588. évi országgyűlés tette kötelezővé.

A XIX-XX. sz. fordulóján a naptári ünnepekhez fűződő szokásanyagban táji és fele-kezeti eltérések találhatók, a r.k. falvakban általában több a vallásos naptári ünnep, mint a protestáns vidékeken.

A pásztorünnepek vagy a jóslások stb. szintén országosan azonos naptári ünne-pekhez kötődnek.

A fontos naptári ünnepeknek külön étrendje is van, munkatilalmak, mágikus eljá-rások, köszöntő és színjátékos szokások alkalmat nyújtják.

A naptárreform következtében a szokások kettőződése állhatott elő: pl. évkezdő szokásokat egyaránt találunk karácsonykor, mely az évkezdés régi napja volt és újévkor, ezenkívül Luca napján, vízkeresztkor, regelő hétfőn.

A naptári ünnepekhez sok, az időjárásra, mezőgazdasági munkákra vonatkozó előírás, tilalom, jóslás, mondóka fűződik; ezek a népi tapasztalatot tükröződik, a kalendáriumok, csíziók útján kerülhettek a köztudatba. Az egyházi jellegű naptári ünnepeken kívül évente ismétlődnek a nemzeti, nemzetközi, társadalmi ünnepek is, s ezeknek szintén kialakulhatnak népi formái. Hazánkban pl. május 1. vagy anyák napja ünneplésének évente új lokális szokásformái alakulnak ki.

Kalendárium

A népi kalendárium teljes ismertetése – amely a hónapok jeles napjait, szokásait és tárgyait mutatja be - terjedelmi okokból itt a tartalmi részben nem lehetséges.⁴² A jegyzet jelen formájában januártól, a farsanggal kezdődő naptári évtől a tavaszi ünnepkörön keresztül jutunk el május végéig.⁴³ Ez az időszak az iskolai tanév második félévének felel meg. Úgy tartjuk célszerűnek, hogy a kalendárium kézműves tevé-kenységeit a naptári év időrendjével párhuzamosan tárgyaljuk.

41 Amelyet munkatilalommal, ájtatossággal, istentisztelettel, fogadalmi búcsúkkal ünnepelnek. Keletkezésüket többnyire valamely elemi katasztrófából való megszabaduláshoz (tűzvész, árvíz, járvány) vagy valamely törté-neti eseményhez, főleg a török, tatár csatározásokhoz fűzik.

42 Rövid ismertetését teljességében lásd az 2. sz. Mellékletben.

VII. FEJEZET: Kézműves technikák

1. Tananyag