AZ OKTATÁSRÓL ÁLTALÁBAN

Pszichológiai értelemben emberi tanulás minden olyan tevékenység, amelynek során és aminek eredményeképpen a személyiség gazdagszik, tökéletesedik E folyamat során az egyén megszerzi mindazokat a képességeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy kölcsönhatásban környezetével, feladatainak eleget tegyen. Természetesen különbséget kell tennünk a született és a szerzett képességek között. A született képességek valamely fizikai és szellemi tevékenység elvégzésére való alkalmasságot jelölnek. Ezek eleve adottak, lényegi megváltoztatásuk a lehetetlennel határos. A szerzett képességek viszont az előzők megerősítését jelentik, valamint a lappangó (majdhogynem nem létező) képességek felszínre hozását. Teljességükben a képességek egy bizonyos tevékenység eredményeként létrehozható teljesítmény fiziológiai és pszichikus feltételeinek összességét jelentik.

A tanulást és az ember kapcsolatait az emberi közegben többek között az empátia segíti. Az empátia pedig fejleszthető. Lényege a megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló képesség, amely lehetővé teszi, hogy az egyik ember fel tudja idézni magában, s mintegy élményként újra átéli a másik ember által átélt élményeket, különösen azok érzelmi töltését, egy-egy konkrét helyzettel kapcsolatban. A nevelésben az empátia az eredményesség eszköze és feltétele. A pedagógusnak hosszú távra kell dolgoznia! Láthattuk az előző fejezetben, hogy a pedagógus a nevelés kulcsa.

Általában véve ő értelmezi és közvetíti a tananyagok, valamint az iskolai (szakmai) élet szabályait. Saját szakterületén belül (és nem csak) ő szervezi és irányítja,

működteti a tanulók formális csoportjait. A pedagógus befolyásolja azokat a nevelési hatásokat, amelyek minden irányból áramlanak a csoport felé. Mindezt személyiségén átszűrve teszi, s ily módon személyes hatást gyakorol tanítványaira.

A megismerést érzelmek kísérik. Egyrészt úgy, hogy a megismerés érzelmeket vált ki belőlünk, másrészt úgy, hogy az érzelmek megismerésre késztetnek.

Az érzelmi és fiziológiai reakciók kondicionálhatók. Pavlov óta kísérletek számlálhatatlan sora bizonyítja, hogy edzhetők. Érzelmeink bizonyos mértékben tanultak és tanulhatók. Ha teljességükben nem is maguk az érzelmi folyamatok, de a rájuk adott tudatos válasz mindenképp. Megtanulunk viselkedni. Ezért kondicionálásos tapasztalatban kell részesíteni a diákokat. (Ebben az esetben megfigyelhető, hogy az introvertáltaknál hamarabb, a többieknél nehezebben alakul ki a várt eredmény.) Cselekvéseinket is érzelmek kísérik. Az idő előrehaladtával az érzelmek egyre inkább az akarat és a gondolkodás irányítása alá rendeződnek. Cselekedeteink motívumai egyre tartósabbak lesznek, a távolabbi motívumok győzedelmeskednek a közelebbiek felett.

Az ember, mint személyiség, miközben megismer, cselekszik és érez, azaz kölcsönhatásban van, tanulja is mindezt. A megismerés szoros kapcsolatban van a cselekvéssel. A cselekvés, ahogyan a megismerés is, szoros kapcsolatban van az érzelmekkel. A cselekvés a testi mozgások műveletekké összehangolódó működése. A cselekvések a személyiség burkán játszódnak le, és mint a pszichikum megnyilvánulásai, működésének módozatai, szervesen összefonódnak a pszichikum más megnyilvánulásaival, működési módjaival. A cselekvésnek mindig jól meghatározható (vagy legalábbis megközelíthető) motívumai, okai vannak. A motívumok úgy működnek, hogy megszületésük pillanatában már jelen van bennük az anticipáció, a várakozás arra, hogy az elinduló cselekvés majd kielégíti a motívumban megjelenő igényeket, vagyis a cselekvés megfelel az őt kiváltó oknak. Az anticipáció kitart a cselekvésben mindaddig, amíg el nem érte célját. A remény sohasem hal meg.

Cselekvéseink egy része önkéntelen cselekvés. Reflexcselekvés vagy erős érzelmi folyamatok hatására történik. Érzelmi alapú önkéntelen viselkedéseit az ember megtanulja szabályozni, elfojtani vagy más cselekvéssé áthangolni. De az emberre elsősorban nem az önkéntelen cselekvések a jellemzőek, hanem a céltudatosak. Akarat révén tudatosan küzdi le az akadályokat. Az akarat ugyanis a cselekvéseink előtt álló akadályok leküzdésére irányuló pszichikus folyamat, amely erős érzelmi töltéssel rendelkezik. Akarati cselekvés az az emberi tevékenység, amely tudatosan kitűzött cél elérésére irányul, és megvalósítása közben külső vagy belső akadályokat kell elhárítania. Az akarati cselekvés minden esetben bizonyos szakaszokat követel. Első elengedhetetlen követelmény a cselekvés szükségességének, céljainak felismerése, tudatosulása, vagyis a motívumok megjelenése. Ezt követi az akadályok tudatosulása, majd az újabb indítékok keresése, amelyek az akadályok leküzdését szorgalmazzák, és szembeállítódnak azokkal a motívumokkal, amelyek elhárítanák az akadályok leküzdését, tehát magát a cselekvést. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, mint a motívumok harcát. A következő fázis a döntés, melyet a cselekvés végrehajtása követ.

Ezzel egyidőben az anticipációhoz érkező jelzések értékelése történik, valamint a cselekvés befejezése, ellenőrzése és értékelése. Ezzel az utolsó szakasszal szinte egybefonódik a következő cselekvés első szakasza.

Az érzelem az embert érő hatások és az ember által megvalósuló tevékenységek átélése, mely a személyiség egészére szétterjed. Az érzelem egy olyan állapot, amely kifejezi viszonyunkat a bennünk hatásokat keltő jelenségekhez, valamint tevékenységeink céljához és lefolyásához. Az érzelmek, az emóciók közvetlen hatást gyakorolnak a szervezet életműködéseire. A testi kifejezés azzal magyarázható, hogy

az ingerület kiterjed az agykéreg alatti központokra is, hol a szervi rendszereket szabályozó vegetatív idegrendszer központja található. Érzelmeinket nehezen (vagy egyáltalán nem) tudjuk titkolni, e heves reakciók minden esetben utat találnak a kifejezéshez. Az érzelmek az ember számára kellemesek (pozitívak) vagy kellemetlenek (negatívak). Egy lehetséges másik csoportosítás megkülönbözteti egymástól a hangulatokat, az indulatokat és a szenvedélyeket. A hangulat az egyéni érzelmek együttese, az érzelmek állandóbb megnyilatkozása. A hangulatnál nem vagyunk mindig tisztában azzal, hogy mi idézi elő. Változásai, ingadozásai a személyiség jellemzőihez tartoznak. Hangulataink befolyásolják cselekedeteinket. A hangulatokon könnyebb uralkodni, mint az indulatokon, melyek külső hatásra lépnek elő, és nagy hevességig fokozódnak. Hirtelen cselekvésre ragadtatják az embert. És ilyenkor az ember nem igazán szokott számolni tette következményeivel.

Szenvedélyeknek már azokat a káros cselekvésekkel együtt járó érzelmi kötődéseket nevezik, amelyek az egyén munkaképességét, egészségét, a társadalmi együttélést veszélyeztetik.

A megismerés menetében nagyrészt az önkéntelen folyamatok dominálnak.

Emellett kezdenek kialakulni a szándékos tevékenységi fajták. A megismerés fejlődésében fokozatosan megjelenik a valóság egyre reálisabb ábrázolása. Ezt a játékokban lehet a legjobban figyelemmel kísérni. A játék árnyalódik, a fantázia lassan a valósághoz alkalmazkodó gondolkodás hatása alá kerül. (De a színészképzés során mit tekinthetünk valóságnak? A mindennapi realitást vagy a játék valóságát? Csakis ez utóbbit!) A tanulásban részt vesz az ember egész pszichikuma. Az ember egésze a tanulás alanya és tárgya. Pszichológiai értelemben emberi tanulás minden olyan tevékenység, amely során és aminek eredményeképpen a személyiség gazdagszik, tökéletesedik, s megszerzi azokat a képességeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy kölcsönhatásban környezetével, feladatának eleget tegyen. Viszont nem minden tanulást élünk át tanulásként. Létezik a látens, vagy lappangó tanulás is. A látható az az önálló tevékenységként végbemenő tanulás.

A központi idegrendszer plasztikus, képlékeny formálódó. A nevelés pedig kibontakoztat valamit, ami adva van, beépít a személyiségbe. A környezeti hatások egy része pedig spontán módon, önmagától érvényesül. A nevelést tehát meghatározhatjuk úgy is, mint a személyiségre irányuló környezeti hatások megtervezett és megszervezett rendszerét, amely kezdeményezi és irányítja a tanulást. A nevelés megszabja önmaga és a tanulás közvetlen céljait, tartalmát és lefolyását annak érdekében, hogy fejlessze a személyiséget, s létrehozza benne azt a tudást, azokat a képességeket, amelyek az emberi lét fenntartásához és kibontakozásához, az egyén boldogulásához szükségesek. A nevelés megismerésre és cselekvésre, valamint érzelmi viszonyulásokra tanítja a személyiséget. Mindenfajta nevelés valamilyen irányba fejleszti a pszichikum működését. Beleszól az ember személyiségébe! A helyes nevelés növeli a személyiséget, személyiségalakító, személyiségfejlesztő szociális folyamat.

Komplex hatásrendszer. A nevelés egyaránt közvetít ismereteket, kifejleszt cselekvési és gondolkodási műveleteket. Számottevő különbség van a nevelés, az oktatás valamint a képzés között. Számomra az ideális képzés nem más, mint a nevelés és az oktatás harmonikus, de nagyon törékeny egyensúlya.

A tanulás és tanítás bizonyos szabályszerűségeket ismer, megkerülhetetlen fokozatokat, melyek szerint először az egyes dolgok, jelenségek egyes részleteinek, elemeinek megkülönböztető elemzése történik az analízis során. A későbbiekben, a szintézis fokozatában a megkülönböztetett, elemzett részletek összefüggéseikben való felfogása jelenik meg, továbblépve pedig bekövetkezik az általánosítás folyamata, melynek során több dolog, jelenség egy vagy több közös tulajdonságának felismerése

és egybevonása történik mindazon dolgokkal, jelenségekkel, amelyek ezekkel a tulajdonságokkal, jegyekkel rendelkeznek. Végül a felismert általános vonások közül kiemeli a lényegeseket (a legfontosabb, az elsősorban jellemző tulajdonságokat), a lényegtelenek elhanyagolja, ezáltal érve el az elvonatkoztatás, az absztrakció magasságába. De ez már bizonyos érést igényel, mely egyrészt feltétele a tanulásnak, másrészt következménye is. A tanulás egyfelől következménye az érésnek, másfelől feltétele is. Az érés és a tanulás kölcsönhatásban állnak egymással. Az érés bizonyos szintje nélkül hiábavaló a tanulás megfelelő szakasza. Tanulás nélkül az érési folyamatok hiányokat szenvednek, megakadnak, vagy nem teljesednek ki, részlegesek maradnak. Az érés mindig az elkövetkező tanulás feltétele, de egyben eredménye is a megelőző tanulásnak. Az érés által nyújtott feltételeknek találkozniuk kell a nekik megfelelő tanulási feladatokkal, illetve a tanulási feladatoknak illeszkedniük kell a nekik megfelelő érési feltételekhez.