Az Istenes énekek szöveghagyományáról

Klaniczay a bécsi és lőcsei kiadások szövegeinek összehasonlítása közben²⁴ úgy véli, hogy a bécsi kiadásba sajtóhiba csúszott, amit vagy a lőcsei, vagy már a korábbi elveszett kiadások javítanak. Ez teljes képtelenség, ellent mond a később felrajzolt sztemmának, hiszen a két kiadás különböző ágakon he-lyezkedik el. A lőcsei ág nem is találkozhat a bécsi hibás alakjával (még akkor sem, ha a bécsi kiadás valóban megjelent). Klaniczay hibája vélhetően abból adódik, hogy automatikusan elfogadja a korábbi vélekedést, miszerint a bécsi a legkorábbi kiadás, a többi ebből következően „követi”. Pedig éppen Kla-niczay lesz az, aki nem sokkal később bebizonyítja, hogy ez téves elképzelés.

A hiba azonban tanulságos. Ha találunk olyan hibás alakot a bártfai, kas-sai kiadásokban, amelyek nem öröklődnek a rendezett kiadásokban, akkor beláthatjuk, hogy a két rendezetlen kiadás külön ágon szerepel, vagyis nem előzményei a rendezetteknek! Az összevetéshez Klaniczay itt kifejtett érvelé-se szerint természeteérvelé-sen csak olyan vers használható, amelyet a váradi kiadó nem ismerhetett kéziratból.

Klaniczay először még azt állítja,²⁵ hogy a rendezett kiadások egyik for-rása a Maga kezével írott könyv valamely másolata. Később azonban úgy fogal-maz, hogy a rendezett kiadások versei közvetlenül a költő Maga kezével írott

24 KLANICZAY,i. m., 276.

25 KLANICZAY,i. m., 276–277.

könyvére mennek vissza. Ez utóbbi megfogalmazás vélhetően nem igaz.

Szenci Kertész Ábrahám kéziratos forrásáról nem tudjuk, hogy hányadik másolata a Maga kezével írott könyvnek. A váradi nyomdász vélhetően nem Balassi autográf kéziratos gyűjteményének volt a birtokában. Ráadásul azt sem tudjuk bizonyosan, hogy a Más könyvhöz tartozó tíz istenes éneke egyál-talán szerves részét képezte-e a Maga kezével írott könyvnek. A 99. lap csonka megjegyzése talán éppen azért nevezi Más könyvnek a gyűjteményt, mert ere-detileg nem képezte részét.

Klaniczay ezen a helyen azt állítja, hogy „mindazoknál az énekeknél, me-lyek a Balassa-kódexből ma hiányoznak, vagy csak egy versszakkal vannak képviselve, de eredetileg megvoltak a költő saját könyvében, a legjobb szö-vegnek azt kell tekintenünk, amely a rendezett kiadásokban maradt ránk.”

Majd azt is hozzáteszi, hogy „a rendezett váradi kiadás szövegét őrző lőcsei 1670. évi kiadás változatai közelebb állnak a költő szándékához.” A Hozzászó-lás eddig legfontosabbnak tartott textológiai következményét azonban eddigi fejtegetéseink cáfolják! Ha ugyanis a tízes istenes sorozat megkomponált sorrendjét szerzői sorrendnek tekintjük, akkor az ultima manus textológiai szabálya szerint a rendezetlen kiadások szövegét kell alapszövegnek tekinteni.

Klaniczay szövegösszevetései azt mutatják, hogy a lőcsei kiadás szövegei általában jobbak, segítségükkel sokszor javítani lehet a bártfai kiadás olykor szótagszámhibás, torzult alakjait. Látványos érve a Hozzászólásnak [273], hogy a lőcsei kiadás nemegyszer bővebb címet hoz. Ellenpéldaként figyeljük meg az I. Szentháromság himnusz címét. Lőcse 1666, 1670: Hymni Tres ad S. S.

Trinitatem Primus ad Deum Patrem. Kolozsvár 1669–1677: Hymni tres ad S. S.

Trinitatem, I. ad Deum P. Bécs 1633: Hymni tres ad Sacrosanctam Trinitatem.

PRIMUS. Ad Deum Patrem pro levamine malorum. Bártfa 1660k: Hymni tres ad SS. Trinitatem. PRIMVS. Ad Deum Patrem pro [lev]amine malorum Nota: Az Propheta nagy ál: A nótajelzés ismeretlen énekre utal, könnyen elképzelhető az is, hogy a nyomdásztól származik. A bővebb latin argumentum azonban elárulja, hogy ebben az esetben a rendezetlen kiadások őrizték meg épebben az ének címét. Második példánk legyen „Az én jó Istenem, ha gyertyám né-kem” kezdetű zsoltár 22. sora:

Bécs 1633: Engemet nem hagya, bünbül ki hoza nagy chudállatosképpen Bártfa 1660k.: Engemet nem hagya, Bünböl ki-hoza nagy csudálatos-képpen Lőcse 1666, 1670: Engemet nem hagya, a’ bünböl ki hoza, Nagy tsudálatos-képpen Kolozsvár 1669–1677: Engemet nem hagya a’ bünböl ki hoza, Nagy csudálatos képpen.

A helyes szótagszámú alakot a bécsi, bártfai kiadások hozzák, ez ügyben a versforma igazít el. Ugyanígy szótagszám eltérés figyelhető meg az „A te nagy nevedért” kezdetű 54. zsoltár kezdősorában:

Bécs, 1633: Az te nagy neved-ért tarch meg én Istenem Bártfa, 1660 k.: Az te nagy nevedért tarts megh én Istenem Lőcse, 1666, 1670: A’ Te nagy nevedért tarts-meg engem Istenem Kolozsvár, 1669–1067: A’ Té nagy nevedért tarcs-meg engem Istenem.

A helyes szótagszámú alakokat megint csak a rendezetlen kiadásokban találjuk. A példák azt mutatják, hogy nem mindig a rendezett kiadások hoz-zák a helyes alakot, Klaniczay textológiai következtetése nem általános érvé-nyű. Ugyan a rendezett kiadások szövegei valóban gyakran helyesebbek, nem írják felül a sztemma másik ágát. Még a szerzői szövegtől való távolság tekin-tetében sincs feltétlenül különbség. A rendezetlen ágon a Más könyv → Rimay példánya → Bártfai őskiadás → Bécs 1633 ugyanolyan rövid útvonal, mint a Maga kezével írott könyv → Szenci Kertész példánya → Váradi rendezett kiadás

→ Lőcse 1666. Ahol tehát a rendezetlen és rendezett forráscsoport eltér egymástól, és egyéb érvek (szótagszám, rímelés, idegen minta, Balassi nyelv-használati jellemzői) nem döntik el a kérdést, a választás fakultatív. Ha a kiadás a Más könyv rekonstruált sorrendjében közli az énekeket, akkor elvsze-rűen a rendezetlen kiadások alakjait kell elfogadni (ultima manus), ha pedig a kódex verssorrendjét tekinti mérvadónak, akkor a rendezettekét.

Klaniczay elképzelhetetlennek tartja,²⁶ hogy az általa azonosított tíz iste-nes vers azonos lenne a Más könyv tartalmával. Érvként négy korai istenes éneket említ. Ezek esetében a datálás felülvizsgálata szolgálhatna további megfontolnivalókkal. Ötödikként azonban Klaniczay a Pokolbéli kísértetek faggatnak kezdetű, elveszett verset mondja olyannak, ami nyilvánvalóan na-gyon korai, és emiatt szerepelnie kellett Balassi istenes énekeinek gyűjtemé-nyében. A vers korai voltát három mozzanattal látja igazolhatónak. Először a Bornemisza-hatást említi. Ehhez meg kell jegyezni, hogy az 1587–1588-as Komédia prológusában is említi Balassi Péter papot, azaz Bornemisza Pétert, nem korlátozhatjuk tehát ezt a hatást a költő korai korszakára. Másodikként a Bocsásd meg Úristen záró sorával való egyezés kerül szóba. A tusakodván ördöggel kifejezés valóban megint Bornemisza hatására utal, ezzel Klaniczay tulajdon-képpen saját korábbi érvét gyengíti. Ha Balassi házassága idején ez a hatás még fennállt, úgy később sincs okunk ebben kételkedni. Egyébként a Bocsásd

26 KLANICZAY,i. m., 278.

meg Úristen datálása életrajzi párhuzamon nyugszik. Előfordulhat azonban, hogy Balassi utólag, jól megfontolt kompozíciós szándékkal helyezi ezt a költeményt házassága előtti énekeinek végére, és nem kell feltétlenül úgy gondolnunk, hogy ezt a verset akkor is írta. A két 33-as sorozatot elválasztó prózai megjegyzés (Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermekségétől fogva házas-ságáig szerzett) hozzá tartozhat a szerelmes versek fikciós keretéhez. A költő úgy tálalja a verseit, mintha azok egyetlen valós szerelmi történet dokumen-tumai lennének, de bizonyosan tudjuk, hogy ez a történet, noha valós moz-zanatok is rejlenek mögötte, lényegében fiktív. Ugyanezért nem fogadható el Klaniczay harmadik megfigyelése sem. Az Aenigma ugyan a legelső vers a kódexben, ebből azonban nem következik, hogy a legkorábbi lenne. Éppen ellenkezőleg. Az egész szerelmes ciklus történetét megelőlegező költemény majdnem bizonyosan utólag íródott, lehet, hogy nem is Balassi házassága előtt. A faggat szó használatából nem mernék túlzott következtetést levonni.

Mindezek alapján azt hiszem, hogy a Pokolbéli kísértetek faggatnak datálása igencsak hipotetikus. Ha Rimay elveszettnek tudja, könnyen meglehet, hogy már Balassi életében elkallódott, és a Más könyvből is hiányzott. Ezzel nem szaporítanám a kötet tartalmát.

Klaniczay úgy véli,²⁷ hogy a Más könyv Balassi régebbi istenes énekeit is tartalmazza. Azzal érvel, hogy az első Szentháromság-himnusz például nem készülhetett 1589-ben. Valóban korábbra szokás datálni a versformája alap-ján, de ez a költemény része egy három himnuszból álló sorozatnak, melynek másik két darabja jóval későbbi lehet. Ezeknek elkészültekor, 1589-ben fog-hatta össze a költő a három verset, s ez indokolhatja, hogy a három versből álló kiskompozíció miért minősülhet új versnek.

Klaniczay ezek után nem érti, miért másoltatta be a költő a Más könyv néhány darabját néhány új szerelmes verssel együtt a Maga kezével írott könyv-be. Árulkodó már maga a fogalmazás is. A Maga kezével írott könyv cím ugyanis azt jelenti, hogy Balassi autográf kéziratos gyűjteménye. Ebbe Balassi semmit nem másoltat, ebbe ő maga másol. Klaniczay a Hozzászólás elején persze kifejti, hogy szerinte csak a 61. vers végéig történhet így, a 99. lap bejegyzése elárulja, hogy a költő kiadta kezéből a gyűjteményt, és a soron következő darabok bejegyzését már egy íródeákjára (az úgynevezett ősmásolóra) bízta.

Hogy így történt-e, nem tudhatjuk bizonyosan. A 99. lap bonyolult proble-matikája sokféle elképzelést megenged. Ha elfogadjuk Klaniczay hipotetikus álláspontját, akkor itt szerinte az történik, hogy Balassi két kéziratos

27 KLANICZAY,i. m., 278–279.

ményt ad oda az íródeáknak, a Maga kezével írott könyvet, és a Más könyvet. Az íródeák – Klaniczay szerint sem világos, hogy miért – ekkor másol ki néhány istenes éneket, illetve néhányat nem onnan másol ki, hanem egyenesen Balas-sitól kap. A folyamat igencsak nehézkes, egyáltalán nem meggyőző. Különö-sen nehézzé teszi a folyamatot, ha elfogadjuk Klaniczay javaslatát a Más könyv tartalmára vonatkozólag. Ekkor ugyanis a következő táblázat szerint képzelhetjük el a javasolt hipotézist:

62. Nincs már hová lennem 63. Az én jó Istenem 64. A te nagy nevedért 65. Mennyei seregek 66. A Szentháromságnak I.

67. A Szentháromságnak II.

68. A Szentháromságnak III.

69. Segélj meg engemet 70. Mint a szomjú szarvas

A dőlt betűvel szedett énekek szerepeltek Klaniczay szerint a Más könyv-ben. Ezek szerint a másoló előbb két új, a Más könyvben nem szereplő éneket másol a Maga kezével írott könyv végére, majd egyet a Más könyvből, majd megint egy újat, végül ötöt megint a Más könyv anyagából. Vannak belső ér-vek, ami alapján a három új ének valóban 1589-es szerzeménynek tűnik, de általában a Mint a szomjú szarvas kezdetű zsoltárt is késeinek szokás tartani. A másolási folyamat egyáltalán nem tűnik természetesnek, sem megindokolt-nak.

Még kevésbé meggyőző az indoklás. Klaniczay szerint ugyanis talán azért nem másoltat ki minden verset a Más könyvből a költő, mert nem akarja, hogy ezek bekerüljenek abba a könyvbe, melyek házassága utáni verseket tartalmaznak. A kódex tanúsága szerint azonban itt Balassi házassága előtti és utáni versek is azonos számban szerepelnek. Semmiféle okát nem látom annak, hogy Balassi kirekesszen bizonyos istenes énekeket egy különféle vallásos darabokat tartalmazó fejezetből.

Klaniczay úgy véli,²⁸ hogy Rimaynak megvolt Balassi Maga kezével írt könyvének másolata, de csakis másolatról lehet szó, mert Rimay maga mond-ja, hogy „sok helyen való bontakozási miatt” megigazította. Eltekintve attól,

28 KLANICZAY,i. m., 280.

hogy sztereotip fordulatról van szó, amely majdnem minden szerkesztői előszóban felbukkan, például Solvirogram és Szenci Kertész Ábrahám elő-szavaiban is, helyt kell adnunk Bóta László megjegyzésének,²⁹ miszerint itt sem a Maga kezével írott könyv, sem pedig a Más könyv anyagáról nem lehet szó, azokat Rimaynak aligha kellett megigazítania. Vélhetően azokra az 1589 után keletkezett darabokra gondolt Rimay, amelyek a rendezetlen kiadásokban a Más könyv tömbje előtt szerepelnek. Ezekhez Rimay közvetett úton, azaz mások másolataiban juthatott csak hozzá.

Esetleg érdemes megfontolni azt is, hogy a Más könyv megszerkesztését, a műfaji tömbök létrehozását, a három himnusznak a gyűjtemény élére eme-lését tekinthetjük-e megigazításnak. Ebben az esetben a rendezetlen kiadások tömbjét Rimay szerkesztményének kell tartanunk.