Az Istenes énekek rendezett kiadásainak verssorrendje
3. Az Istenes énekek rendezetlen kiadásának kialakulásáról
Kőszeghy Péter 1985-ös tanulmányában30 a rendezetlen kiadások tízes ének-csoportjában látja Balassi Más könyvét. Ennek bizonyításához bemutatja a rendezetlen kiadások szerkezetét. Az Istenes énekek bártfai, 1660 körüli tarta-lomjegyzékét használva táblázatot készít, amelyen jól látszik a kiadvány
30 KŐSZEGHY Péter, A Balassi-szöveghagyomány néhány kérdéséről. Részlet az 1981. május 23-án, Debrecenben elhangzott előadásból, Irodalomtörténeti Közlemények, 1985, 76–89.
kokból álló szerkezete. Az Epicédium előtti rész négy nagy blokkra osztható úgy, hogy minden blokkba csak egy-egy idegen vers kerül. Az A-val jelölt rész egy Rimay-verstől eltekintve Balassi-versekből áll; a B-blokk megfordít-va, egy Balassi-verset leszámítva csupa Rimay-verset tartalmaz.31 A C-vel jelölt részben található meg az elgondolás szerint a Más könyv, ebben Kanizsai Pálfi János 148. zsoltára az idegen elem. Ez könnyen magyarázható, hiszen Balassi 148. zsoltára mellé kerül. Végül újabb Rimay-blokk következik, benne egyetlen Balassi-verssel. Itt is lehet tematikai indoklást adni, hiszen a Katonák hadnagya mellé helyezi valaki a Vitézek mi lehet kezdetű Balassi-verset.
Kőszeghy úgy gondolja, hogy a négy bemutatott blokk közül a C Balassi Más könyvével azonos, csak a két előtte lévő Balassi-verstől kell elválasztani.
A D-blokkra is van javaslata, ennek verssorrendje ugyanis rokonítható Rimay kiadásra szánt versgyűjteményével. Csak annyiban különbözik a rendezett kiadások teljesebb Rimay-gyűjteményétől, hogy rövidebb, és bizonyos versek hiányoznak belőle. A meglévő versek sorrendje azonban azonos. Ezek alap-ján azt feltételezi, hogy a rendezetlen kiadás szerkesztője négy kézirathoz (A, B, C, D) jutott, mindet Balassiénak vélte, és egymás után közölte. Ám az A és B csoportokról ezt csupán azon az alapon gondolja Kőszeghy az C és D csoportok analógiáján túlmenően, hogy viszonylag pontosan választják szét Balassi és Rimay verseit.
Elfogadjuk, hogy a C-blokkban fellelhető Balassi Más könyve, és azt is, hogy a D-blokk Rimay versgyűjteményéből jött létre. Az A- és B-blokkhoz fűzött magyarázattal azonban nem értünk egyet. Az analóg magyarázat ugyanis azon alapul, hogy a kiadvány szóban forgó részét mechanikusan felosztjuk nagy egységekre. Egyáltalán nem bizonyos, hogy az így kapott részek bárminek is megfelelnek. A C- és D-blokk esetében sikerült olyan forrást találni, ami megindokolja, hogy a C- és D-blokk nem csupán a rajzun-kon létezik. Az A és B csoport esetében a források hiánya azt jelenti, hogy nincs jogunk csoportokról beszélni. Ezek csupán általunk elkülönített egysé-gek, csak a szerzők kiadványon belüli elhelyezkedését jelölik.
Éppen a Más könyv sikeres azonosítása mutat rá arra, hogy Kőszeghy raj-za megtévesztő. A C-blokkban ugyanis a Más könyv előtt szerepel oda nem tartozó Balassi-vers is. Horváth Iván joggal mutat rá, hogy ezeket Kőszeghy igen nehézkesen tudja csak leválasztani a rekonstruálni kívánt könyvről. Az egyik esetében (Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása) kénytelen feltételezni az Istenes énekek egy elveszett kiadását. A másik vers (Ó én kegyelmes Istenem)
31 A kezdősorokat felsoroló táblázatainkban Balassi verseit vastagítással, Rimay verseit dőlt szedéssel különböztettük meg.
sőbb keletkezett, mint a Más könyv, Kőszeghy ezen az alapon iktatja ki belőle, de nem ad magyarázatot arra, hogyan kerül a vers a C-blokkba.
Két megoldási javaslatunk van a nehézkes magyarázat elkerülésére. Az első megoldási javaslat azon alapul, hogy a Más könyv terjedelmét speciális módon ismerjük. Horváth Iván a fragmenta-elmélet kifejtésében32 egyenesen értelmetlennek tartja, hogy létező kiadványként gondoljuk el, hiszen az 1589-es másoló olyankor b1589-eszél róla, amikor az folyamatos alakulás alatt van, bő-vül. Nem is lehet megmondani, hogy mikor tartalmazott tíz éneket. Részben egyetértünk vele. Amikor a kódex 99. lapja íródik, ez a könyv tíz éneket tar-talmazott. Klaniczay sikerrel rekonstruált a kódex következő lapjaira kilenc éneket, Kőszeghy tíz verse pedig megfelel ennek, sőt tizedikként éppen egy olyan éneket tartalmaz, mely a kódex korábbi lapjain már szerepel (Áldj meg minket Úristen). Ez a tíz vers megfelelhet annak, ami 1589 nyarán a Más könyv-ben megtalálható volt. Erre a legfőbb bizonyítékot Bóta László szolgáltatja, aki rámutat arra, hogy a 99. lapon emlegetett zsoltárok a Végtelen irgalmú kivé-telével mind a kilenc vers között szerepelnek. Korábban kifejtettük, hogy ez a verscsoport a kódexben, és ebből kifolyólag a rendezett kiadásokban is még műfaji csoportosítás nélkül szerepel. Rimay közvetítésével azonban már egy megkomponált verzió jut el Solvirogramhoz. Megengedhetőnek tartjuk, hogy eközben a gyűjtemény még bővül is. Lehet, hogy éppen a C-blokk élén álló két verssel. Vagyis a Más könyvet Balassi 1589 után továbbírja, bővíti, rendezi (vagy csak Rimay rendezi), és ez a bővebb változat képezi a rendezetlen ki-adások csoportját. Azt is meg kell engednünk, hogy a Más könyv még bővebb volt eredetileg, a rendezetlen kiadás szerkesztője azért hagy el belőle darabo-kat, mert azok már szerepeltek az A–B-blokkban. Ezt a megoldási javasla-tunkat az gyengíti némiképp, hogy feltételezi, hogy az 1589-es tízes verscso-portot úgy egészítjük ki két vagy több verssel, hogy ezek nem bontják meg a tízes tömböt. Mintha csak a szélén bővült (és esetleg rövidült) volna a vers-csoport. Ezért ezt a megoldást nem tartjuk valószínűnek.
A második megoldási javaslatot tulajdonképpen Kőszeghy is megenged-hetőnek tartja. Nem tekinti lehetetlennek, hogy az A és B csoport verseit a szerkesztő egyesével gyűjtötte össze, majd amikor nagyobb kéziratokhoz jutott (C és D), ezeket egyszerűen a meglévőkhöz illesztette, természetesen a C-blokkból már kihagyva minden olyan verset, melyet már korábban közölt.
Csak annyit kell módosítanunk ezen az elképzelésen, hogy a problémás két Balassi-verset is az A–B-blokkba kell helyeznünk. Ha azt képzeljük, hogy az
32 HORVÁTH Iván, Az eszményítő Balassi-kiadások ellen, in H. I., Magyarok Bábelben, JATE Press, Szeged, 2000, 197.
A–B-blokk egyetlen szövegcsoport, amelyet darabonként szedegettek össze, akkor nincs okunk fenntartani azt a látszatot, hogy a szerkesztő eközben elkülöníti Balassi és Rimay verseit, majd mindet Balassiénak hiszi. Nincs tehát arra sem kényszerítő ok, hogy a problémás verseket a C-blokkba sorol-juk. Ezzel ugyan rendezetlenebbé válik az A–B-blokk, de nem is célunk, hogy rendezettnek hasson.
Az A–B vegyes szerzőjű csoportról meg kell jegyeznünk, hogy az itt ta-lálható versek nagy része már 1632 előtt megjelent nyomtatásban egy unitári-us énekeskönyvben. Az egyik bennünket érdeklő vers, a Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása is fennmaradt igen korai kéziratos másolatban a Tholnay Fe-renc-énekeskönyvben. Ez érv amellett, hogy a rendezetlen kiadás szerkesztő-je hozzáférhetett anélkül, hogy szerzői verscsoportokhoz jutott volna hozzá.