Az információ korunk egyik leggyakrabban használt szava, szinonimájaként olyan kifejezéseket szoktak értelmezni, mint adat, ismeret, közlés, üzenet, jel vagy jelzés. Az információ fogalmának 130-nál is több értelmezése ismert, definiálásával olyan tudományok foglalkoznak, mint filozófia, matematika és információtudomány. Az információ jelenségét vizsgáló információtudomány több tudomány területét magába foglalja illetve fedi át. Ch. H. Davis és J. E. Rush megkülönbözteti az elméleti- és az alkalmazott információtudományt. Az elméleti információtudomány a filozófia, humán- és interdiszciplináris tudományok, valamint informatika és alkalmazott információtudomány területeket érinti, az alkalmazott információtudomány átfedi a filozófia és informatika területeit. Az információtudomány elsősorban az információ alkalmazását kutatja (Horváth P. 2001). A kognitív szemléletű megközelítés az információtudományt olyan tudományok közé sorolja, mint kognitív pszichológia, pszicho- és lingvisztikai tudományok, amelyek foglalkoznak a megismerés vonatkozásaival és a megismerés folyamatával kommunikáción és interakción keresztül. Az információval kapcsolatos tevékenységek gyakorlati ismeretei közé tartozik a könyvtártudomány összessége, amely magába foglalja a könyvtártudományt (Horváth T. 2001: 15-16).
Az információ létrejöttének feltételeit illetően leszögezhető, hogy az információ az eseményekkel, szituációkkal, tényekkel és tényállásokkal kapcsolatos elvont, objektív és tényszerű adatok értelmezése; feldolgozása az ezek közötti összefüggések által formálódik. Balázs Sándor (1993) szerint az adatot az információtól az különbözteti meg, hogy az adatok a továbbításra, értelmezésre és feldolgozásra alkalmas rögzített elemi ismeretek, amelyek a közöttük létesített kapcsolatok révén válnak információkká. Az
információk pedig szellemi tevékenység útján összeállított közlések, tények, adatok együttese. Benediktsson és Balog (2009) az 5. ábrán láthatók értelmében az adat–
információ–tudás összefüggő folyamatában szemléltetett információnak négy aspektusát különbözteti meg: két-két (megfogható és megfoghatatlan) jellemzővel rendelkező információt mint entitást és mint folyamatot.
4. ábra: Információ megfogható és megfoghatatlan jellemzői
(Forrás: saját szerkesztés http://www.int.unideb.hu/konyvtarinfo/tananyagok.php alapján)
Különböző megközelítésének szempontjait figyelembe véve az információt definiálhatjuk mint tudás, ismeret (döntéselméleti szempont); mint jel, puszta hír, mely tetszés szerinti forrásból származhat, és ez alapján már maguk a jelek is tekinthetők információnak; mint jelnek a jelentése, tartalma, (nyelvészeti megközelítésben); mint a hatás, amelyet a vevőre gyakorol és végül mint folyamat, mely azonos a tájékoztatási tevékenységgel (Baráthné és Babiczky 1998).
Az információ továbbításának egyik legkorábbi és egyúttal a legismertebb modelljét (5.
ábra) Claude Shannon alkotta (Weaver és Shannon 1986: 19).
5. ábra: Shannon-Weaver kommunikációs modellje
(Forrás: Horváth T. 1999: 68)
Habár Shannont elsősorban az információ kommunikációjának és jelfeldolgozásának matematikai elmélete, az adatátvitel és a kódolás problémái foglalkoztatták, általánosan elfogadott, hogy az 5. ábrán látható kommunikációs modelljében mind az adó, mind a vevő nemcsak technikai berendezés, hanem egy élő szervezet, az ember is lehet. A csatorna továbbító képessége határozza meg a kódolási feltételeket. Horváth Tibor értelmezése szerint két fajta zaj különböztethető meg: „technikai és szemantikai zaj. Az utóbbi az emberi megértéssel függ össze” (Horváth T. 1999: 68).
Az információ jelentésének felfogása az egyéni intellektuális erőfeszítés eredménye, aminek az a feltétele, hogy az egyén rendelkezzen már előzetes tudással, amely lehetővé teszi az információ befogadását. Ehhez a tevékenységhez nélkülözhetetlenek a kontextus – a társadalmi-–nyelvi konvenciók – és a kollektív struktúrák (Ingwersen & Jarvelin 2005:
44). Az adatok értelmezése – az információvá alakítása – „az érték hozzáadása” különböző eljárásokkal történik, amelyek közül a legfontosabbak a kontextusba helyezés;
osztályozás, analízis–szintézis; számítás; javítás; tömörítés (Davenport és Prusak 2001:
20).
Az információ hatása az interperszonális kommunikáció folyamatában résztvevő személyek tudatának változásában tapasztalható. Machlup (1983) az információ fogalmába is foglalja bele a továbbító személy aktív közreműködését, aki tájékoztat, vagyis az üzenetet továbbító jelt közöl a fogadó felé, olyat, amely megváltoztatja a fogadó személy döntését és cselekvését. Brookes (1980) kognitív szemléletű információs alapképlete az információt úgy mutatja be, mint az egyén kognitív struktúrája változásának eredményét, másrészt, a befogadó egyén tudásállapotát befolyásoló, illetve a tudásállapotot megváltoztató üzenetet:
ahol: : a meglévő tudás-struktúra, : az információ növekmény,
: a megváltozott tudás-struktúra,
: modifikációs hatás mutatója (Brookes 1980: 131).
A kognitív szemléletű információ megközelítésének egyik központi problémája a tudás állapotának meghatározási és előrejelzési lehetőségéhez kapcsolódik. A problémakörrel foglalkozó kutatók szerint nem valószínű, hogy előre lehet jelezni a kommunikációban
résztvevő egyének tudás-struktúrájának változását. Ingwersen és Järvelin (2005) szerint lehetséges a résztvevőcsoportjainak tudás állapotának általános meghatározása empirikus vizsgálatok alapján. A kutatók azonban egyetértenek abban, hogy nem lehetséges a különböző tudásállapotok egzakt modelljét felállítani, illetve az információnak az egyénre gyakorolt hatását előrejelezni (Ingwersen & Järvelin 2005). Egyes kutatók, mint például G. Wersig (1971) az információ fogalmát a bizonytalanság csökkentő funkciójával társítja, olyan helyzetekben, ahol a meglévő tudás és tapasztalat nem elegendő a probléma megoldásához (Ingwersen & Järvelin 2005: 40). Ezt mások, például Chikán is elfogadja, aki szerint az információ bizonytalanságot csökkentő új ismeret, amely a vállalatok működését integráló folyamatok egyik összetevője (Chikán 2003).
Drótos László [1993] értelmezésében az információnak nem feltétlenül van bizonytalanság- csökkentő hatása. Szerinte az információ „olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami átmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat.”7
Az információ átadásának és befogadásának folyamata a tanulás folyamata, az eredménye a fogadó kognitív struktúrájának a megváltozása, új struktúrák kialakulása. Az információ kommunikálásának hatékonyságát több szinten lehet vizsgálni: technikai, szemantikai – azaz a jelentés értelmezési szintjén –, és a befolyásolás szintjén is. A különböző szinteken jelentkező problémák átfedik egymást és módosíthatják a továbbított információkat, ami hatással lehet a befolyásolási szintre (Weaver 2003).
Toda Masano (2003) a kommunikációt a tudattól tudatig terjedő folyamatként vizsgálva különbséget tesz a megfigyelés – amikor az információ átvitel csak a végpontján van a tudat – és a vezérlés között, amelynek kezdőpontján is tudat van. Az emberi tudat funkciói – reprezentáció, predikció és vezérlés közül a reprezentáció az, amely legnagyobb mértékben felelős a kommunikációért. „Reprezentálni annyi, mint előre jelezni, előre jelezni annyi, mint vezérelni és megfordítva.” (Masano 2003: 49). A kognitív védelmi mechanizmusok működése arra irányul, hogy töröljék az olyan információkat, amelyek veszélyeztethetik tudat kognitív struktúrájának nagyobb részét. (Ezzel kapcsolatos Festinger kognitív disszonanciaelmélete is a szociálpszichológiában.) A tudat a környezet és annak kognitív reprezentációja között összeillő és egyedi szimuláción alapuló struktúrát
7 Drótos László [1993]: Informatikai jegyzetek. http://www.bibl.u-szeged.hu/~drotos/informatikai-jegyzetek/
[2014. febr. 24]
hoz létre. A környezeti struktúráktól eltérően a kognitív tudati struktúrák mindkét irányban működnek, a következtetés, az előrelátás és a vezérlés (Masano 2003).