A könyvtár hasznosságának megítélését tükrözi a kormányzat kulturális politikája, és annak következménye: a könyvtárak gazdasági helyzete. Magyarországon nem szokás megkérdőjelezni a könyvtárak hasznosságát, ugyanakkor a tevékenységük támogatására inkább a források szűkössége jellemző, mint a hasznossági elemzések. Mint nonprofit és lényegében nem megfogható javakat szolgáltató szervezetek a könyvtárak által előállított értékek vizsgálata többféle szempontú lehet. Például az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi évtizedben megtapasztalt pénzügyi megszorítások egyre nehezedő hatásai miatt a könyvtári szervezetek rákényszerültek, hogy gazdasági mutatókkal alátámasztva bizonyítsák a gazdaságosságukat, igazolják létezésüket, valamint új könyvtári fejlesztésekkel, beruházásokkal indokolják társadalmi-gazdasági hasznosságukat (LaRue 2010). Ennek megfelelően különböző vizsgálatokat vittek véghez. Legelőször a könyvtári szolgáltatások gazdaságosságát vizsgálták, majd az 1990-es évektől a vizsgálatok már arra is irányultak, hogy kimutassák a könyvtári tevékenység hatását a gazdasági eredményekre.
Például az Amerikai Egyesült Államok közművelődési könyvtárainak a gazdasági életre gyakorolt hatását egy nagyszabású, több évig tartó projekt keretében vizsgálták (Urban 2007). A hivatkozott tanulmányban közölt kutatási eredmények kimutatták a könyvtárak szerepváltozását, a kulturált időtöltést, az információforrásokat kínáló passzív intézményektől a gazdasági fejlődés aktív ösztönzőig. A tanulmány bebizonyította azt is, hogy a közművelődési könyvtárak megbízhatóbb közvetítői az információknak, mint például az önkormányzatok. A jól működő könyvtárak erősítik a helyi közösségeket és azoknak pozitív szerepét a helyi gazdasági bázis fejlesztésében. Külföldi szakirodalom több beszámolót közöl a könyvtár értékének pénzben kifejezett számítására, azonban a téma kutatói egyetértenek abban, hogy erre a célra alkalmasabb a könyvtári szolgáltatások hatásának elemzése (Oakleaf 2010). A hazai szakirodalomban nem találunk példát az amerikaihoz hasonló nagyszabású projektekre, viszont a könyvtár társadalmi hasznossága és azon belül a közvetlen használók maximális kiszolgálása ma már a könyvtár működésére vonatkozó minőségi elvárások legfontosabb szempontja. Ennek megfelelően a könyvtár haszna és értéke leginkább abban mutatkozik meg, hogyan tudja kielégíteni az érdekeltek (stakeholder-ek) elvárásait és igényeit.
A könyvtári információs szolgáltatások értékének meghatározására irányuló törekvéseket kiváltó okok közé sorolható az is, hogy az információ egyre inkább a társadalmi-gazdasági és mindennapi élet középpontjába kerül. Változik az információs piac, új szerepek és
szereplők (például kiadók információs tevékenysége, adatbázis fejlesztő cégek) jelennek meg, ami hatással van a könyvtári szolgáltatásokra és olyan versenyhelyzetet teremt elő, amely komoly kihívások elé állítja a könyvtárakat. Habár mindeddig nem történt meg az információ értékteremtő illetve értéknövelő folyamatára vonatkozó értéklánc modelljének a megalkotása, ami leginkább az információs- és közgazdasági szakemberek együttműködésével képzelhető el (Bendzsel 2013), az utóbbi évtizedekben publikált könyvtári szakirodalomban megjelent a közgazdaságtudományban alkalmazott hozzáadott érték szemléletű megközelítés a könyvtári információs tevékenységgel kapcsolatban. A könyvtári hozzáadott értéket létrehozó folyamat, amely elkülöníthető részfolyamatokból tevődik össze, magába foglalja mindazokat a tevékenységeket, amelyek révén az adatokból és információkból a kiszolgálandó közönség igényeinek megfelelően tájékoztatására alkalmas információt állítanak elő – kommunikálhatóvá és tudásgyarapításra használhatóvá teszik Az információ és tudás fogalmi hálója alfejezetben (29-35 p.) bemutatott összefüggéseknek megfelelően. A különféle (nyomtatott és digitális, helyi- és online elérésű) információforrásokat integráló gyűjteményszervezéstől a tudásreprezentáció készítésén át a szolgáltatásig terjedő folyamat fő erőforrásai a könyvtári információs rendszer és azt működtető könyvtárosok tudása, tapasztalata és törekvése. A szakirodalom által elfogadott, hogy ez az értéknövekedés, amely a
„könyvtárosság alapja” egyes részfolyamataira alkalmazható összehasonlítási eljárások kivételével, alapvetően nem mérhető (Wojciechowski 2006: 11-12). Az értékhozzáadó folyamat célja az információs szolgáltatás használati értékének megteremtése. A közvetítés is értéknövelő folyamat, amely nemcsak az információs szolgáltatást igénybevevő személy cselekvését meghatározó információ és tudás többlet létrehozásához járul hozzá, hanem a könyvtár jövőbeni szolgáltatására kiható könyvtárosok tudását és tapasztalatát is gyarapítja. A személyes könyvtárhasználat és könyvtáros közreműködésével, könyvtári információs térben végzett információkeresés a közvetítés olyan csatornáit is igénybe veszi, amelyek nemcsak a keresés relevanciáját növelik, hanem a könyvtárhasználó információs magatartására is pozitív hatást gyakorolnak. A könyvtári tevékenység értékeléséből nem hagyható ki a szolgáltatások által elért pozitív hatás vizsgálata, amely kiterjed az információs műveltség mérésére. Az értekezés különleges figyelmet szentel az egyetemi könyvtár anyaintézményén belül folytatott információs tevékenységének, amely egy dinamikusan változó kapcsolatrendszerben zajlik és része egy nagyobb értéképítő folyamatnak.
10 A FELSŐOKTATÁSI KÖNYVTÁR
A felsőoktatási könyvtár fő feladata, hogy támogassa az anyaintézményben folytatott oktatói, kutatói tevékenységet, az ahhoz szükséges szakirodalommal és szakinformációval szolgáljon. A magyar felsőoktatási könyvtárak működését, feladatait és azok megvalósításának lehetőségeit, egyrészt a mindenkori könyvtári törvény és a felelős minisztérium által kidolgozott stratégia, másrészt a fenntartó felsőoktatási intézmény igényei, elvárásai és feladatai határozzák meg. A fenntartó a könyvtár közreműködésével és a rendelkezésre álló források figyelembe vételével dönti el, hogy a lehetséges könyvtári szerepmodellek közül melyeket választja. A kiválasztott szolgáltatásoknak meg kell felelniük a piac elvárásainak, hogy szolgáltatói alapkompetenciává, egyedi szolgáltatássá váljanak.
Könyvtári szerepmodellek a tudományos/felsőoktatási információs területen:
1. A tanulás, oktatás és kutatás szolgálata;
2. Szakirodalom beszerzése és tárolása;
3. Állománymenedzselés – megőrzés, konzerválás, digitalizálás, 4. Dokumentumszolgáltatás és ellátás,
5. Szolgáltatások szervezése és támogatása,
6. Információs szolgáltatások, virtuális referensz, kutatás, SDI, információ- és tudásmenedzsment;
7. Távhozzáférés külső használóknak;
8. Helyi információs igények felkutatása és ellátása;
9. Együttműködés más szolgáltatókkal;
10. Szakértői szolgáltatások, oktatás;
11. Egyéb szolgáltatás.
A gyakorlatban a felsorolt szolgáltatások mindegyikével találkozhatunk a mai felsőoktatási könyvtárakban, a különbség csak az arányokban mutatkozik. A felsőoktatási könyvtár sok esetben szakkönyvtári feladatot lát el a fenntartó intézmény oktatási-kutatási tevékenység szakterületén (Varga 2003: 109). A „szakkönyvtárosság” a szakmai ismeretek mellett a szakkönyvtár profiljának megfelelő tudományterületen szerzett felsőfokú szakképzettség, illetve jártasságot is igényel a könyvtárostól.
16. ábra: Egyetemi könyvtár „Stakeholder” ábrája
(Forrás: saját szerkesztés)
Az felsőoktatási könyvtárakra jellemző, hogy a legközelebbi érdekeltek – így a fenntartó is egyben a könyvtár használója. Az érdekeltek (stakeholderek) könyvtárhoz kapcsolódását a 16. ábra illusztrálja. A gyakorlatban leginkább a kapcsolatok hálózatáról és a társadalom szűkebb és tágabb értelemben vett közös érdekéről beszélhetünk. A könyvtárakban rejlő lehetőségek kiaknázásának az alapja a bizalomra épülő partnerség. Egyes szakvélemények szerint egy felsőoktatási könyvtár „Csak akkor tudja feladatát maradéktalanul ellátni, ha sikerül az intézmény egyéb szervezeti egységeivel egyenrangú helyet kivívnia magának.
Vezetőnek és munkatársaknak egyaránt tanszemélyzettel azonos megítélést kell kiérdemelniük, és ehhez mérten kell saját magukkal szemben a követelményeket és az önértékelés szempontjait meghatározniuk.” (Varga 2003: 139).
Felsőoktatási könyvtárak különböző finanszírozási modelljei:
A decentralizált modell – A hallgatói normatíva és az egyetem kutatásfinanszírozási normatívája alapján a karok kapják a központi támogatást. A könyvtár az éves tervének elfogadtatásával kér és kap pénzt az egyes karoktól, a tudományterületek adta különbségek figyelembevételével.
Ez a forma hosszas előkészítő tárgyalásokat, alapos pénzügyi és tervezési előkészületeket igényel a könyvtár vezetésétől. Csak akkor járható út, ha a könyvtár központi szolgáltató szerepe és pozíciója erős, és ha nincsenek kari, intézeti, tanszéki könyvtárak, amelyek fejlesztését jobban preferálja a kar, mint egy központi szolgáltató könyvtár fenntartását.
Az egyetem egyéb forrásainak (pl. saját bevétel) elosztása is hasonlóképpen történik.
A centralizált modell két változata:
1. A minisztérium közvetlenül finanszírozza a könyvtárat, illetve az intézményi könyvtári rendszert.
OECD országaiban népszerű, mint például Franciaországban, ahol a könyvtárak fenntartása nem függ a tandíjaktól, illetve a hallgatói normatívától.
2. A felsőoktatási intézmény a pénzforrások leosztása előtt elkülöníti a központi szolgáltatáshoz szükséges forrásokat a könyvtár és a számítóközpont működtetésére.
Az elkülönített rész a teljes költségvetés meghatározott százaléka (például Svédországban 5%), ami a finanszírozás emelkedésével automatikus könyvtári költségvetés-emelkedést, recesszió esetén viszont automatikus csökkenést jelent. A leginkább centralizált költségvetésűek az USA-beli könyvtárak, kivéve a jogi és az orvosi gyűjteményeket, amelyeket hagyományosan a karok tartanak fenn.
Részben centralizált vagy kevert modell.
A leggyakrabban alkalmazott modell. A decentralizált modell működőképessége esetén is vannak olyan tételek, amelyeket csak centralizált módon lehet és érdemes beszerezni. A folyóiratok és az elektronikus források beszerzése például, de ebbe a kategóriába tartozik mindennemű információ- és kommunikációtechnikai beszerzés, fejlesztés is (Téglási 2002). Mindegyik modell alkalmazásának vannak előnyei és hátrányai. A könyvtár üzleti tárgyalásaihoz szükséges egységes fellépés miatt jobb a centralizált modell. Ugyanakkor a teljesen centralizált költségvetés elszakítja a könyvtárat attól a közegtől, amelyben, illetve amelyért működik, ezért célszerű részben visszaosztott pénzzel is gazdálkodni.