Változott az utóbbi évtizedekben a valóság, a tények és összefüggések iránti érdek-lődésünk is. A tudás természetesen az emberi történelem folyamán mindig alapvető jelentőségű tényező volt, a társadalom életében azonban nem feltétlenül játszott közvetlenül befolyásoló szerepet. Olyannyira nem, hogy a hit és a szokások megha-tározó ereje mellett gyakran tiltották is az elfogadott tételeket esetlegesen megkér-dőjelező kutatásokat, vagy legalábbis azok eredményeinek a terjesztését. Léteztek olyan csoportok, amelyek monopolizálhatták az ismeretek jelentős részét. A valóság megismerésének és a tudás hasznosításának tehát intézményes korlátai voltak.
Nem mondható, hogy mindezen már túl vagyunk. A minősített adatok ma sem hozzáférhetők az emberek tömegei számára, amellett vannak olyan igazságok, ame-lyek megkérdőjelezése akár büntetőjogi következményekkel is járhat. Mégis hatá-rozott elmozdulás tapasztalható a társadalmi lét különböző területein használható ismeretekhez fűződő viszonyunkban. A közérdekű adatok nyilvánossága elvi köve-telménnyé vált a tudományos kutatás szabadságát szolgáló források megnyitása mel-lett. Ez a változás is a múlt század második felében következett be. A „tudásalapú”, az „információs” és hasonló jelzőkkel illetett társadalomra vonatkozó nézetek döntően ezt az átalakulást tükrözik.8
A tudáshoz fűződő viszony változásait fejezi ki a problémaorientált rendőri munka szorgalmazása. Ez az irányzat abból indul ki, hogy a közbiztonság védelme során felmerülő kérdések megoldása komoly tudást igényel. E tényezők tudatában kell törekedni a hatékony és igazságos megoldásra.9 Az ilyen modell keretében a rendőrség az adatoknak nem csupán esetleges (például a gyalogos járőrözés során történő), hanem szisztematikus gyűjtését, feldolgozását és visszaáramoltatását tekinti döntő jelentőségűnek a tevékenysége körében. Jean-Paul Brodeur 1998-ban azt írta, hogy éppen ez a vonás mutat a jövő rendőri működése felé.10 Brodeurnek igaza lett.11A rendőri munka alapvető, meghatározó elemévé az információk gyűjtése,
tu-8 STEHR, Nico: Kowledge & Economic Conduct.Toronto–Buffalo–London, 2002.
9 GOLDSTEIN, Herman: Problem-Oriented Policing.New York, 1990. 1. o.
10 BRODEUR, Jean-Paul: Taylor-Made Policing: A Conceptual Investigation. In BRODEUR, Jean-Paul (szerk.): How to Recognize Good Policing? – Problems and Issues. Thousand Oaks – London – New Delhi, 1998. 50–51. o.
11 BRODEUR: Taylor-Made Policing…51. o.
dományosan megalapozott feldolgozása és a közbiztonság-védelmi tevékenység végzése során történő felhasználása vált. Az adatfeldolgozás által vezérelt rendőrségi modell (Intelligence Led Policing)alapvető céljait és jellegét illetően nem különbözik a közösségi rendőrségtől és a problémaorientált rendőrségtől, ezért az adatoknak ér-telemszerűen zömmel a civil társadalomba kell visszajutniuk. A tudás tehát – helyesen értelmezve – nem a hatalom szerveinek a monopóliuma. Hasonlóan fontos szerepet kap az adatok feldolgozása a COMPSTAT (a számítógépes statisztikára utaló irány-zat),12 valamint a legújabban hirdetett és alkalmazott előrelátó rendőrség modelljében.13Megjegyzendő mindazonáltal, hogy ez a két utóbbi irányzat már ke-vésbé igényli az emberek aktív közreműködését annak ellenére, hogy alkalmazói nem kérdőjelezik meg a közösségi rendőrség filozófiáját.
A tudás jelentőségének a növekedése a bíróságok működésében is jelentkezik, például abban, hogy a szakértők bevonása olyan kérdések megítéléséhez is szüksé-gessé válik, amelyek hagyományosan nem tartoztak a különleges felkészültséget igénylő értékelés körébe.14
A büntető igazságszolgáltatás körében a valóság megismerése sajátos okok miatt is kiemelkedően fontossá vált. A polgári alkotmányosság kialakulása előtti korban nem csupán az ítélethez vezető folyamat nélkülözte a tudományos megalapozottságot, hanem magukra a bűncselekményekre vonatkozó számos nézet, meghatározás is.
Példaképpen említhető a boszorkányság.
Amint arról szó volt, a felvilágosodás gondolkodói összekapcsolták az ártatla-noknak az igazságszolgáltatás tévedéseitől és visszaéléseitől való megóvását az igaz-ság megismerését szolgáló garanciákkal. Ez a megelőzés fontosigaz-ságának korabeli hangsúlyozása mellett is oda vezetett, hogy a közhatalomnak tartózkodnia kellett a beavatkozástól kellő törvényes alap (általában: bűncselekményi gyanú) hiányában.15 Így a nevelés, a szociális körülmények alakítása révén lehetett ugyan preventív hatást gyakorolni, a veszélyek elhárításának azonban jelentős korlátai voltak. Mivel pedig a bűnözés visszaszorításában a szigorúan értelmezett garanciák érvényesítése mellett nem lehetett áttörést elérni, az alkotmányos demokráciákban is megjelent a totális államokban egyébként minden további nélkül alkalmazott módszer: a fegyelmezés.16
12 WEISBURD, David – MASTROFSKI, Stephen D. – MCNALLY, Ann Marie – GREENSPAN, Rosann – WILLIS, Janes J.: Reforming to Preserve: COMPSTAT and Strategic Problem Solving in American Policing. 2003.
13 PEARSALL, Beth: Predictive Policing: The Future of Law Enforcement? National Institute of Justice Journal,(2010) 266. sz.
14 REDMAYNE, Mike: Expert Evidence and Criminal Justice.Oxford, 2001.
15 BECCARIA, Cesare: Bűntett és büntetés.Budapest, 1967. 120. o.
16 FOUCAULT, Michel: Felügyelet és büntetés. A börtön története.Budapest, 1990.
Az elkövetett cselekmények következetes, gyors felderítésén és az elkövetők igaz-ságos megbüntetésén túlmenően (ami Beccaria számára az egyik legfontosabb meg-előzési eszköz volt) a bűnüldözésért felelős vezetők egyre fontosabbnak látták (és látják) a kriminalitáshoz vezető folyamatok megállítását akkor, amikor jogilag megfoghatóan a felelősség kérdése még fel sem merül.
Valójában az akár távoli veszélyek elhárítása, a kockázatok kezelése került elő-térbe az eljárási szabályok keretei között megvalósuló igazságszolgáltatás helyett.
Ez magyarul a processzuális normákhoz kevésbé kötött rendészeti fellépés szerepének a növekedését jelenti, legalábbis a közjogi alapú állami működés körében.
A 20. század második felében nem csupán a tudás, hanem a biztonság is felérté-kelődött. Ulrich Beck kockázat-társadalomként írta le azokat a viszonyokat, ame-lyekben az embereket fenyegető veszélyek, illetőleg a velük szembeni fellépés lehe-tőségei válnak központi problémákká.17Itt már nem valamiféle értékek megteremtése az intézmények működésének a célja, hanem a védekezés azok megsemmisülésével szemben.18A rizikótársadalmat nem csupán a múltbeli történések kezelése jellemzi, hanem a változások várható jövőbeni hatásainak a felmérése és a kedvezőtlenek le-hetséges csökkentése, vagy az alkalmazkodás stratégiájának a kidolgozására törekvés is. A fejlődés (modernizáció) által keletkeztetett fenyegetések nem pusztán a jelent, hanem egyre inkább a jövőt érintik. Ilyen értelemben a kockázati társadalom jellemzői a perspektivikus gondolkodás és a megelőzési szemlélet is.19
A leírt folyamatokkal függ össze az a módosulás, ami a társadalomra veszélyes megnyilvánulásokkal szembeni fellépést, különösen a megelőzést és a veszélyek el-hárítását érinti. Egyszerűen fogalmazva: a tényleges fenyegetések elhárítása olyan fontossá vált, hogy esetenként még az alkotmányos garanciák sem gátolják a hatalmi cselekvést. Ma az Egyesült Államok – és mások, például Izrael – antiterrorista gya-korlatának részét képezik a büntetőeljárás lefolytatásának teljes mellőzésével vég-rehajtott célzott ölések.20A kínvallatás hivatalosan Amerikában is tilos, ennek ellenére huzamos időn keresztül alkalmazta a CIA.21E néhány szélsőséges – de sajnos való-ságos – példa mutatja, hogy az állam akár a jogi keretek felrúgása árán is törekszik a valóságosnak érzékelt veszélyek hatékony elhárítására. Az érvelés rendszerint az,
17 BECK, Ulrich: A kockázat-társadalom – Út egy másik modernitásba.Budapest, 2003.
18 IRKFerenc: A társadalmi-gazdasági változások és a bűnözés kapcsolata – A kockázat-társadalom kriminálpolitikája. In IRKFerenc (szerk.): Globalizáció és kriminálpolitika – Emlékkönyv Pusztai László tiszteletére halála tizedik évfordulóján.Budapest, 2006. 37–39. o.
19 GIDDENS, Anthony: Risk and Responsibility. Modern Law Review,62. 1. sz., 3. o.
20 MELZER, Nils: Targeted Killing in International Law. Oxford – New York, 2008.
21 A Szenátusi Bizottság jelentése: Committee Study of the Central Intelligence Agency’s Detention and Interrogation Program. United States Senate, Washington D.C., 2014.
hogy az emberek, esetleg tömegek életének a megóvása fontosabb, mint a jogszabá-lyoknak való megfelelés. Témánk szempontjából azt kell kiemelni, hogy a jogépség megóvása helyett a közhatalom ma a tényleges veszélyek elhárítását helyezi előtérbe.
Egyes szerzők szerint a legsúlyosabb fenyegetések ellen nem is lehet a hagyomá-nyosan felfogott alkotmányosság keretei között hatékonyan fellépni.22Kétségtelen tény, hogy nem sok mindent lehet tenni jogalkalmazással például az öngyilkos ter-roristák esetében, akik még sikertelen akció esetén is végrehajtják saját magukon a ki sem szabott halálbüntetést.