ad c)Tóth az alapelveket az állam és a terhelt viszonya alapján is kategorizálja:
– az állam oldaláról megfogalmazott elvek (kontradiktórium, officialitás, szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, büntetőjogi felelősség önálló elbírálása);
– az állam és a terhelt viszonyát megfogalmazó alapelvek (ártatlanság vélelme és járulékos elvei: bizonyítási teher, in dubio pro reo,tisztesség vélelme);
– a terhelt hátrányos helyzetének ellensúlyozására szolgáló elvek (bírósági eljárás-hoz való jog, védelem elve, nemo tenetur,jogorvoslati jogosultság, anyanyelvhasz-nálat).
ad d)Egyes alapelveket különösen magas szintre emel az, hogy az EJEE is rendelkezik róluk. Ezek az elvek az officialitás (hivatalbóliság) elve; a legalitás elve; a vád -elv; a nyomozó-elv; a szabad bírói bizonyítékmérlegelés elve; a szóbeliség elve; a köz-vetlenség elve; az ártatlanság vélelme és az in dubio pro reoelve; a gyors eljárás követelménye; a nyilvánosság elve; a tisztességes (fair) eljárás követelménye; a tör-vényes bíróhoz való jog elve; a rendes meghallgatáshoz való jog.
ad e)Az alapelvek zöme már a Be.-ben is kiemelve és tételesen összefoglalva szere-pel. Ezeket azonban további olyan alapelvek egészítik ki, amelyek a kódex későbbi részeiben vannak elhelyezve. Éspedig akár összefoglaló jelleggel – mint például a nyilvánosság elve –, akár a Be. részletrendelkezéseiből kiolvasható, absztrahálható módon (ilyen például a közvetlenség és a bizonyítékok szabad értékelésének elve).
A működési alapelvek csak a bírósági eljárásban – ott viszont lényegében a polgári perben is – érvényesülő alapelvek, és már olyan régóta, olyan széles körben elterjedten és elismerten szerepelnek a perjogi szakirodalomban, hogy „természetjogi színezetük”
van.8
Jelen tanulmányunkban néhány európai ország büntető eljárásjogi alapelveit kí-vánjuk áttekinteni.
ban is érvényesülő elvek (például anyanyelvhasználat elve), utóbbiak a büntetőjog és büntető eljárásjog sajátosságai.
Franciaországban a nemspecifikus elvek száma nagyobb: törvény előtti egyen-lőség [Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (a továbbiakban: DDHC) 1. és 6. cikk, Alkotmány 2. cikk], legalitás (DDHC 7. és 8. cikk, Alkotmány 34. és 37. cikk), az egyéni szabadság bírói garanciája (Alkotmány 66. cikk), a személyek és a tulajdon védelme (1946. október 27-i Alkotmány bevezető, PFLR), az emberi méltóság (az 1946-os Alkotmány preambuluma), a törvényes jogrend védelme és a hatalmi ágak szétválasztása (DDHC 16. cikk), a törvényes bíróság előtt biztosított fellebbezés.
A büntetőjogban és büntető eljárásjogban érvényesülő, specifikus alapelvek a visszaható hatály tilalma (DDHC 8. cikk), a szükségesség és arányosság elve (DDHC 8. cikk), a szankciók egyéniesítése (PFLR); az ártatlanság vélelme (DDHC 9. cikk), a védelem joga, és annak kiegészítése, a kontradiktórium elve (PFLR).
1989-ben a Commission justice pénale et droits de l’hommeindítványozta az alap-elvek listájának az új büntető eljárásjogi kódex elején történő elhelyezését. Bár akkor ezt nem fogadták el, a 2000-es reformmal a lista bekerült a Code de procédure pénale (CPP) preambulumába:
„I. A büntetőeljárás tisztességes és kontradiktórius legyen, és meg kell őriznie az egyensúlyt a feleket megillető jogok között. Garantálni kell az elválasztást a vádló és az arról ítélkező hatóság között. Azokról a személyekről, akik hasonló helyzetben találják magukat, és ugyanolyan bűncselekmény miatt vádolnak meg, a bíróságnak ugyanazon szabályok alapján kell ítélkezni.
II. Az igazságszolgáltató szervek biztosítják, hogy a sértetteknek tájékoztatást nyújtsanak, és jogaikat tiszteletben tartsák az egész büntetőeljárás alatt.
III. Minden gyanúsított vagy megvádolt személyt ártatlannak kell tekinteni mind-addig, amíg a bűnösségét nem állapították meg. Az ártatlanság vélelme elleni minden támadást száműzni, kompenzálni és büntetni kell az adott körülmények között. A ter-heltnek joga van tájékozódásra a terhére rótt cselekményről, és a terheltet a jog esz-közeivel védeni kell. Azokat a kényszerintézkedéseket, amelyeket az ilyen személlyel szemben elrendelnek, hatékony bírói kontroll alá kell helyezni. Szigorúan korlátozni kell, hogy mi szükséges az eljárás érdekében, mi arányos a vádemelés súlyával, de nem olyan mértékű, hogy sérti az emberi méltóságot. Az ilyen személyt érintő vádról észszerű időn belül végleges ítéletet kell hozni. Minden elítélt személynek joga van ahhoz, hogy ítéletét egy második törvényszék felülbírálja.”
2. Olaszország
A Codice di procedura penale(CPP) nem sorol fel eljárási alapelveket, hanem azok szétszórtan találhatók meg a törvényben.10Így például a tárgyalások főszabály szerint nyilvánosak, csak a törvényben meghatározott esetekben kerül sor zárt tárgyalások (a porte chiuse)tartására. Nyilvános tárgyalás tartása esetén a televíziós közvetítés is megengedett. Ki van azonban kötve, hogy az eljárás menetét nem lehet zavarni, és általában szükséges a felek hozzájárulása is (kivétel: kivételesen nagy társadalmi ér-deklődés).
A nyilvánosságon kívül általános eljárási alapelvnek számít a koncentráció elve, a szóbeliség, a közvetlenség, valamint az az alapelv, amely szerint az ítélet csak a tár-gyaláson, a törvény szerint lefolytatott bizonyításokon alapulhat.
A törvényes bíróhoz (giudice naturale)való jog elvét az olasz Alkotmány 25. cik-kének 2. bekezdése tartalmazza. Az elvhez három funkció köthető: először is a törvény mindenekfeletti elsődlegességét jelenti; szekunder normák és közigazgatási aktusok a hatáskörről nem dönthetnek. Másodszor a hatáskört kijelölő törvények nem enged-hetnek mérlegelési lehetőséget. Harmadszor pedig a hatáskör-kijelölés nem történhet visszaható hatállyal. Mindez azt jelenti, hogy sem a jogalkotás, sem a jogalkalmazó hatalom egy szerve sem vonhat el önkényesen egy bírótól egy eljárást. Ebből követ-kezik általánosságban a bírói függetlenség feletti védelem.
3. Németország
Kramer felsorolása alapján Németországban a büntetőeljárás alapelveit öt csoportba oszthatjuk:11
a) az Alkotmányban és az EJEE-ben rögzített elv: az eljárás gyorsításának elve;
b) csak az Alkotmányban rögzített elvek: tisztességes eljárás elve, arányosság elve;
c) az Alkotmányban és a Be.-ben rögzített elv: a meghallgatáshoz való jog;
d) csak a Be.-ben rögzített elvek: vádelv, bizonyítékok szabad mérlegelése, nyomo-zási eljárás szabad vezetése, felderítési elv, koncentráció elve, legalitás elve, szóbe-liség elve, hivatalbóliság elve, közvetlenség elve;
e) egyéb törvényben rögzített elv: nyilvánosság elve (a bírósági szervezeti törvény-ben található).
10 Az olasz büntetőeljárásról részletesen lásd HERKE: A francia… 116. o.
11 KRAMER, Bernhard: Grundbegriffe des Strafverfahrensrechts Ermittlung und Verfahren. Verlag W.
Kohlhammer, 2002.
Felsorolásszerűen Németországban a következő eljárási alapelveket különböztethetjük meg:12
– az officialitás (hivatalbóliság) elve (német büntető perrendtartás, Strafprozess -ordnung, StPO 152. § I.);
– a legalitás elve (StPO 152. § II.);
– a vádelv (StPO 151. §);
– a nyomozóelv (StPO 244. § II.);
– a szabad bírói bizonyítékmérlegelés elve (StPO 261. §);
– a szóbeliség elve (StPO 261. §);
– a közvetlenség elve (StPO 226., 250., 261. §);
– az ártatlanság vélelme és az in dubio pro reoelve (StPO 261. §; EJEE 6. cikk II.);
– a gyors eljárás követelménye (német Alkotmány, Grundgesetz,GG 20. cikk III.;
EJEE 6. cikk I. 1.);
– a nyilvánosság elve (német bírósági szervezeti törvény, Gerichtsverfassungsge-setz, GVG 169. §; EJEE 6. cikk I. 2.);
– a tisztességes (fair) eljárás követelménye (GG 20. cikk III.; EJEE 6. cikk I. 1.);
– a törvényes bíróhoz való jog elve (GG 101. cikk);
– a rendes meghallgatáshoz való jog (GG 103. cikk I.).
Az alapelvek nagy része Németországban sem elnevezésében, sem tartalmában nem különbözik lényegesen a Magyarországon is érvényesülő alapelvektől. E helyütt ép-pen ezért csak három sajátos alapelvvel kívánunk foglalkozni:
a) a gyors eljárás követelménye;
b) a tisztességes eljárás elve;
c) a rendes meghallgatáshoz való jog.
ad a)Németországban a jogállamiság elvéből (GG 2. cikk II. 2.) következik a bün-tetőeljárás gyors lefolytatásának a követelménye. A jogállamiság elve megköveteli, hogy a terhelt észszerű időn belül értesüljön a vádról. Ezért a vádlottat „észszerű időn belül” ki kell hallgatnia az ügyben eljáró bíróságnak (EJEE 6. cikk I. 1.). Elsősorban előzetes letartóztatás esetén követeli meg ez az elv a gyors döntést. Az „észszerű idő-tartam” akkor kezdődik, amikor a terhelt tudomást szerez a nyomozásról, és akkor végződik, amikor jogerősen lezárult az eljárás.
12 A német büntetőeljárásról részletesen lásd HERKECsongor: A német és az angol büntetőeljárás alapintézményei.Pécs, 2011. 126. o.
ad b)A német ítélkezési gyakorlat egyre növekvő mértékben alapít közvetlenül jo-gokat és kötelezettségeket a büntetőeljárás résztvevői számára a fair trial, azaz a tisz-tességes eljárás követelményére. Ezt az alapelvet a jogállamiság elvének következ-ményeként is fel lehet fogni, ahogy azt a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof,BGH) is teszi, vagy ezt megalapozhatja a GG 1. cikk I. 2.; II. 2.;
20. cikk III.; 101. cikk I. 2.; 103. cikk I. pontja és az EJEE 6. cikk I. 1. pontja.
ad c)A bíróság előtt mindenkinek joga van ahhoz, hogy rendesen meghallgassák. En-nek a jognak az a tartalma, hogy minden érintettEn-nek biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy nyilatkozzon a bíróság előtt az ellene felhozott vádakról, indítványokat tegyen, kifejtse véleményét. A bíróságnak ezeket a fejtegetéseket tudomásul kell vennie, és meg kell azokat fontolnia. A rendes meghallgatáshoz való jog részét képezi a német jogban például az utolsó szó joga is (StPO 258. § II. pont).
4. Anglia és Wales
Az angol jog hagyományosan elég hiányos az alapelvi kinyilatkoztatások tekinteté-ben.13Azonban az ősi parlamenti törvények közül kettőből, amelyeket úgy tekintenek, hogy „alkotmányos státusszal” rendelkeznek, rendszerint bizonyos alapvető alapel-veket származtatnak.
Ezek közül az első az 1215-ös Magna Charta 29. cikkelye, amely a következő:
„Egyetlen szabad embert sem lehet elfogni, bebörtönözni, örök tulajdonban lévő földbir-tokától megfosztani, jogaitól megfosztani, törvényen kívül helyezni, száműzni vagy bár-milyen más módon elpusztítani; sem pedig ítéletet nem mondhatunk felette, és nem ítél-hetjük el őt, kivéve főrendjeinek törvényes ítélete alapján, vagy az ország törvénye szerint.
Nem adunk el senki embernek igazságszolgáltatást vagy jogot, és ezt nem is tagadjuk meg tőle, illetve nem vetjük alá ennek.”
A korai időktől kezdve ezt a rendelkezést – jogosan – a legalitás alapelvének a kinyi-latkoztatásaként tekintik: azt rögzíti, hogy a polgárokat csak abban a mértékben és azokon a módokon lehet megbüntetni, ahogyan azt a törvény engedélyezi, és csak egy megfelelő jogi folyamat alapján.
Ennek a cikkelynek fontos befolyása volt ahabeas corpusfejlődésére, arra az el-járásra, amelyben bármely személy, aki fizikailag akadályoztatott, jogosult az aka-dályoztatottságának jogszerűségét bíróval kivizsgáltatni. Történelmileg a fő jelentő-sége a habeas corpusnak az volt, hogy annak eszközévé vált, hogy kétségbe vonják a király politikai ellenfeleinek az önkényes bebörtönzését.
13 Az angol büntetőeljárásról részletesen lásd HERKE: A német… 126. o.
A Magna Charta 29. cikkelyéből azt az alapelvet is le lehet vezetni, hogy az ügyek tárgyalását észszerű időn belül kell lefolytatni. Széles körben úgy gondolják, hogy a 29. cikkely az esküdtszéki tárgyalás garanciáját is tartalmazza.
A másik „alkotmányerejű” törvény ezen a területen az 1688-as Bill of Rights Act, amelynek egyik cikkelye előírja, hogy „túl nagy óvadékot megkövetelni nem lehet, sem pedig túl nagy bírságot kivetni, sem kegyetlen és a megszokottól eltérő büntetést kiróni”.
Ezt a törvényt azokra a nagyon szigorú büntetésekre (beleértve a megcsonkítá-sokat is) válaszul hozták, amelyeket a bíróságok politikai ügyekben szabtak ki ko-rábban. Ebből a rendelkezésből kiolvasható az arányosság egy általánosabb fogal-mának a csírája, legalábbis ami az ítéletet illeti.
Az 1998-as Human Rights Actbeiktatásáig a büntetőeljárás más „fundamentális alapelveire” vonatkozóan az esetjognál kellett körülnézni. Azok között az alapvető alapelvek között, amelyeket pontosan meghatároztak, volt
– az ártatlanság vélelme;
– az alapelv, hogy a tárgyalásokat nyilvánosan kell lefolytatni;
– az alapelv, hogy peres tárgyalásokon a kulcsfontosságú tanúknak szóban kell val-lomást tenniük;
– az alapelv, hogy a vádlottnak joga van kétségbe vonni a vád tanúinak állításait keresztkérdések feltevésével; és
– az az alapelv, hogy az angol büntetőeljárás akkuzatórius abban az értelemben, hogy a tanúk beidézése és kihallgatása a tárgyaláson a vád és a védelem dolga, és nem pedig a bíróé.
Azáltal, hogy aHuman Rights Act belefoglalta az emberi jogok és alapvető sza-badságok védelméről szóló európai egyezményt az Egyesült Királyság jogrendsze-rébe, a fundamentális alapelveket az Egyezményen belül kell keresni. Jelenleg ennek a törvénynek a hatása az angol büntetőeljárásra már nyilvánvaló. Így például konkrét esetben ez erősítette meg a vádlott „korrekt tárgyaláshoz” való jogát a Konvenció 6. pontja szerint azáltal, hogy korlátozó módon értelmezett egy jelenlegi törvényt, amely a sértettek érdekében korlátozni törekedett azokat a kérdéseket, amelyeket a vád-lott tehet fel a panaszosnak a keresztkérdések feltevésekor szexuális bűnesetekben.
5. Ausztria
Az osztrák büntetőeljárás alapelveit az osztrák büntető perrendtartás (Strafprozess -ordnung,StPO) első Része, azon belül is az első Fejezet (1–17. §) szabályozza:
– hivatalbóliság elve [StPO 2. § (1) bek.]: a legalitás elvének megfelelő bűnüldözési kötelezettséget takar;
– objektivitás, az igazság felderítésének az elve [StPO 3. § (1) bek.; StPO 2. § (2) bek.]: ehhez az elvhez kapcsolódik a pártatlanság elve is [StPO 3. § (2) bek.];
– a vádelv: bírsági eljárás csak meghatározott személy meghatározott cselekménye miatt emelt vád alapján folytatható [StPO 211. § (1) bek.];
– szükségesség és arányosság elve [StPO 5. § (5) bek.]: a szükségesség elsősorban a kényszerintézkedések alkalmazásával és a védői jogok korlátozásával összefüggés-ben merül fel, míg az arányosság az emberi jogokba való beavatkozáskor veendő fi-gyelembe;
– a bírói kihallgatáshoz való jog [StPO 6. § (1) bek.]: a terhelt jelenléti jogához [StPO 6. § (1) bek.] kapcsolódik, de nem csak a terheltet illeti meg; ehhez az alap-elvhez kapcsolódik az információhoz való jog [StPO 6. § (2) bek.] és a kioktatáshoz való jog (StPO 50. §) is;
– a védelemhez való jog (StPO 7. §): a terhelt saját maga is védekezhet (így indít-ványokat terjeszthet elő stb.), de az eljárás egész tartama alatt védőt is választhat;
– az ártatlanság vélelmének elve (StPO 8. §): az osztrák büntetőeljárásban is ehhez az alapelvhez kapcsolódik az in dubio pro reoelve;
– a gyorsítás követelménye (StPO 9. §): az EJEE 6. cikk (1) bekezdésének megfe-lelően, ha a terhelttel való gyanúközléstől számítva az eljárás meghaladja a „megfelelő tartamot”, akkor azt meg kell szüntetni; ha a terhelt letartóztatásban van, akkor az el-járást soron kívül kell lefolytatni;
– a sértetti részvétel elve (StPO 10. §): a hatóságoknak elő kell segíteniük a sértett részvételét (és jogainak érvényesítését) a büntetőeljárásban;
– az esküdt- és ülnökrészvétel elve (StPO 11. §): a büntetőeljárásban részt vevő es-küdtek és ülnökök felvilágosításhoz való jogát fekteti le a törvény;
– szóbeliség és nyilvánosság elve (StPO 12. §): míg a bírósági szak első- és má-sodfokon is nyilvános és szóbeli, addig a nyomozás nem nyilvános;
– a közvetlenség elve (StPO 13. §): mivel a tárgyalás az eljárás központi része, ezért a bizonyítás főszabályként ott zajlik (a nyomozás során beszerzett bizonyítékok csak a vádemelés megalapozását szolgálják, és csak kivételes, a törvényben meghatározott esetben használhatók fel a tárgyaláson);
– a szabad bizonyítékértékelés elve (StPO 14. §): a bíróság szabad meggyőződése alapján értékeli a bizonyítékokat, de kétség esetén a vádlott vagy más érintett jogát kell figyelembe venni [ezt az indokolási kötelezettségen keresztül tudja ellenőrizni a fellebbviteli bíróság, lásd StPO 270. § (2) bek.];
– az előzetes kérdések szabad értékelésének elve (StPO 15. §): a büntetőbíróság szabadon értékelheti a nem büntető hatóságok elé tartozó előzetes kérdéseket, ha azok nem például jogformáló hatású polgári döntések;
– súlyosítási tilalom (StPO 16. §): ha a jogorvoslatot (ami lehet Rechtsmittel: pa-nasz, semmisségi papa-nasz, fellebbezés vagy Rechtbehelf:például perújítási indítvány)
csak a terhelt javára nyújtották be, sem a nyomozás során, sem a bűnösség kérdésében nem súlyosíthatja a döntést a bíróság;
– a többszöri eljárás tilalma (StPO 17. §): az eljárás jogerős befejezését követően ugyanazon terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt újabb eljárásnak nincs helye (kivéve például a perújítás esetét), lásd ne bis in idemelve.