Az alapelvek tudományos értelmezése alapvetően két irányt követ. Míg az egyik irányzat szerint az alapelvek általános, így a tételes jogon felül álló jellege miatt szükségtelen a törvényi (normatív) szabályozásuk, addig a másik szemlélet éppen ellenkezőleg, az alapelvek normativitását hangsúlyozza. Ez utóbbi felfogás tükröződik a magyar büntetőeljárás kodifikációs gyakorlatában, mivel a Be. az első rendelkezései között foglalja össze a büntetőeljárásra vonatkozó legáltalánosabb követelményeket és tilalmakat. A törvényben lefektetett alapelvek így a részletszabályok kialakítása terén kógens kritériumokat fogalmaznak meg a törvényhozó részére, valamint az eljáró hatóságok jogértelmezési tevékenységére is kihatnak, elősegítve ezzel a jog-alkotó akaratának az érvényesülését a kevésbé egyértelmű rendelkezések végrehajtása terén. Mindezekre figyelemmel a büntetőeljárás alapelveinek azokat az általános elvi tételeket tekinthetjük, amelyek egyfelől a büntetőeljárás felépítésének, rendsze-rének legfőbb ismérveit tartalmazzák, másfelől meghatározzák a büntető eljárásjog alkotásának és alkalmazásának lényeges vonásait.
A legelső kérdés az, hogy egyáltalán mit tekintünk a büntetőeljárás alapelveinek.
E tekintetben a magyar jogirodalomban nincs egységes álláspont.3Azzal kapcsola-tosan természetesen egyetértés van, hogy a Be.-ben szabályozott valamennyi alapelv e körbe tartozik. Ugyanakkor vannak olyan alapelvek, amelyeket a Be. nem az alap-elvek között szabályoz, ugyanakkor alapelvi színezetük van (például a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, 78. §). A szerzők többsége ezeket az elveket is az alap-elvek közé sorolja.
1 Herke Csongor egyetemi tanár, PTE ÁJK.
2 Jelen tudományos közleményt a szerző a Pécsi Tudományegyetem alapításának 650. évfordulója emlékének szenteli.
3 CSÉKAErvin: Korszerűsödő alapelvek a büntető eljárásban. In TÓTHKároly (szerk.): Emlékkönyv Szabó András egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, 1998. 103–120. o.
Az alapelvek harmadik csoportjával kapcsolatosan már nem ilyen egységes az álláspont. A törvényhozó ugyanis több, az 1973-as Be.-ben expressis verbis szabá-lyozott alapelvet az 1998-as Be. megalkotásakor kivett az alapelvek közül (például közvetlenség elve, szóbeliség elve). Ugyanakkor a részletszabályok között megtalál-juk az ezekre vonatkozó kivételeket, ami arra utal, hogy mégiscsak áthatják az egész eljárást (avagy éppen a bírósági szakot). Így például ha nem érvényesülne a közvet-lenség elve, akkor nem lenne szükség annak szabályozására, hogy milyen körülmé-nyek között használható fel a vádlott korábban, nem a tárgyaláson tett vallomása. Ép-pen ezért azt az álláspontot képviseljük, hogy noha ezeket az elveket a Be. kifejezetten nem szabályozza, ugyanúgy a büntetőeljárás alapelvei közé kell őket sorolni.
A negyedik csoportba tartoznak azok az alapelvek, amelyeket nem a Be. szabályoz, hanem más törvények. Itt elsősorban az Alaptörvényre4és a bírósági szervezeti tör-vényre (2011. évi CLXI. törvény, BSzi.) kell gondolni. Megfigyelhető bizonyos szem-pontból többes szabályozás is [például az ártatlanság vélelmét az Alaptörvény XXVIII.
cikk (2) bekezdése és a Be. 7. §-a, a bírósági eljáráshoz (törvényes bíróhoz) való jogot nemcsak a Be. 3. §-a, hanem a BSzi. 8. §-a és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) be-kezdése is szabályozza], ugyanakkor bizonyos elvek nem találhatók meg a Be.-ben, hanem csak ezekben a jogszabályokban.
Végül meg kell említeni az ún. szuperelvek (vezérelvek) problémáját. Tremmel5 kifejezetten veszélyes irányzatnak tekinti, amikor egy vagy két „rendszeralkotó” jel-legű alapelvbe kívánják sűríteni maguknak az alapelveknek a lényegét, esetleges köz-ponti magvát. Ugyanakkor ő is elismeri, hogy ezek közül a szuperelvek közül a tisz-tességes („fair”) eljárás elve ma már a büntetőeljárás fontos, mondhatni kikerülhetetlen elve lett. Azzal, hogy Magyarország ratifikálta az Emberi Jogok Eu-rópai Egyezségokmányát (EJEE), a „fair eljárás” alapelve a belső jog részévé vált.
Európai perspektívában nézve pedig olyannyira fontos alapelvről van szó, hogy a megállapodásokkal összefüggésben mindenképpen érinteni kell.6
4 FENYVESICsaba: A védő és a büntetőeljárás alkotmányos alapelvei.In FENYVESICsaba – HERKE
Csongor (szerk.): Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60. születésnapjának tiszteletére.Pécs, 2001. 116–136. o.
5 TREMMELFlórián: „Superior principles” in criminal procedure? In BALOGHÁgnes – HORNYÁK
Szabolcs (szerk.): Tanulmánykötet Erdősy Emil professzor 80. születésnapja tiszteletére. Pécs, 2005.
455–463. o.; TREMMELFlórián: „Superprinzipien” in dem Strafverfahren? In KORINEKLászló – KŐHALMILászló (szerk.): Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évforduló -jára.Pécs, 2004. 293–300. o.
6 A német joggyakorlat szerint a német bíróság közvetlenül is hivatkozhat az EJEE szabályaira és pél -dául akár eljárást megszüntető végzés születhet, ha az eljárás túlzott mértékben elhúzódik, azaz a bíróság (hatóság) megsértette az észszerű időtartam követelményét. Vö. BEULKE, Werner: Straf -prozessrecht.Heidelberg, 2002. 16. o.
A büntetőeljárásban érvényesülő alapelveket több nagy csoportra lehet tagolni.
Nevezetesen megkülönböztetnek a)szervezeti és működési;
b)az Alaptörvényben is rögzített vagy nem rögzített;
c)a terhelt és az állam viszonya alapján differenciált;
d)az Emberjogi Egyezményben is rögzített vagy nem rögzített;
e)az egész büntetőeljárásban, avagy csak a bírósági eljárásban érvényesülő alapel-veket.
ad a)Az ún. szervezeti alapelvek az igazságszolgáltatás mindkét ágában – a büntető és a polgári igazságszolgáltatásban – egyaránt érvényesülnek, meghatározzák az igaz-ságszolgáltatással kapcsolatos hatóságok, szervek rendszerét. Ezeket a hazai iroda-lomban Révai Tibor részletesen kifejtette. Ez a felosztás azonban mind kritériumát, mind jellegét tekintve erősen vitatható. Egyfelől ugyanis aligha léteznek tisztán szer-vezeti jellegű alapelvek, így például a nem vitásan szerszer-vezeti alapelvnek tekintett néprészvételnek számos eljárásjogi, működésbeli vonatkozása van. Másfelől viszont a két igazságszolgáltatási ágban további közös alapelvek is találhatók – például az anyanyelv használata –, bár ezeket nem tekintik szervezeti alapelveknek.
Szervezeti alapelveknek tekinthetők – a bíróságok függetlensége;
– a társasbíráskodás;
– az igazságszolgáltatási monopólium;
– a néprészvétel.
ad b)Az ún. szervezeti alapelvek általában az Alaptörvényben vannak rögzítve, s emellett részleteiket külön törvények (bírósági, ügyészségi stb. szervezeti törvény) tartalmazzák. Ezért is szokták ezeket áttételes alkotmányjogi normáknak nevezni.
Ezzel szemben az ún. működési alapelvek két nagy csoportra oszthatók. Kisebb ré-szük az Alaptörvényben is rögzített alapelv:
– az ártatlanság vélelme, – a védelem joga,
– a jogorvoslati jogosultság.
A működési alapelvek nagyobb részéről viszont csak a büntetőeljárási törvény rendelkezik. Számos alapelvet ugyanakkor már nemzetközi normák is tartalmaznak,
„emberjogi színezetűek.”7
7 KENGYELMiklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Budapest, 1998.
ad c)Tóth az alapelveket az állam és a terhelt viszonya alapján is kategorizálja:
– az állam oldaláról megfogalmazott elvek (kontradiktórium, officialitás, szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, büntetőjogi felelősség önálló elbírálása);
– az állam és a terhelt viszonyát megfogalmazó alapelvek (ártatlanság vélelme és járulékos elvei: bizonyítási teher, in dubio pro reo,tisztesség vélelme);
– a terhelt hátrányos helyzetének ellensúlyozására szolgáló elvek (bírósági eljárás-hoz való jog, védelem elve, nemo tenetur,jogorvoslati jogosultság, anyanyelvhasz-nálat).
ad d)Egyes alapelveket különösen magas szintre emel az, hogy az EJEE is rendelkezik róluk. Ezek az elvek az officialitás (hivatalbóliság) elve; a legalitás elve; a vád -elv; a nyomozó-elv; a szabad bírói bizonyítékmérlegelés elve; a szóbeliség elve; a köz-vetlenség elve; az ártatlanság vélelme és az in dubio pro reoelve; a gyors eljárás követelménye; a nyilvánosság elve; a tisztességes (fair) eljárás követelménye; a tör-vényes bíróhoz való jog elve; a rendes meghallgatáshoz való jog.
ad e)Az alapelvek zöme már a Be.-ben is kiemelve és tételesen összefoglalva szere-pel. Ezeket azonban további olyan alapelvek egészítik ki, amelyek a kódex későbbi részeiben vannak elhelyezve. Éspedig akár összefoglaló jelleggel – mint például a nyilvánosság elve –, akár a Be. részletrendelkezéseiből kiolvasható, absztrahálható módon (ilyen például a közvetlenség és a bizonyítékok szabad értékelésének elve).
A működési alapelvek csak a bírósági eljárásban – ott viszont lényegében a polgári perben is – érvényesülő alapelvek, és már olyan régóta, olyan széles körben elterjedten és elismerten szerepelnek a perjogi szakirodalomban, hogy „természetjogi színezetük”
van.8
Jelen tanulmányunkban néhány európai ország büntető eljárásjogi alapelveit kí-vánjuk áttekinteni.