Támogatási jogcímek 2004-re:
VII. AZ AKI TESZTÜZEMI INFORMÁCIÓS RENDSZERÉBEN RÉSZTVEVŐ MEZŐGAZDASÁGI
TERMELŐK FORRÁSAINAK ÉRTÉKELÉSE 2001-2004
VII.1. Tesztüzemi információs rendszer rövid ismertetése
Mivel az elvégzett számítások alapja a Tesztüzemi rendszer adatbázisa, ezért érdemes azt röviden bemutatni. A magyar Tesztüzemi információs rendszer az Európai Unióban 1965-től kialakított adatbázis mintájára lett létrehozva. A szakminisztérium 1995-ben megbízta az Agrárgazdasági Kutató Intézetet (AKI) az adatbázis kiépítésével. Kísérleti jelleggel 1996-ban indult meg az adatok gyűjtése, a minden megyére kiterjedő lefedettség 2001-re valósult meg. Éppen ennek következtében használtam fel kutatásaim során a 2001-2004 közötti adatokat, mivel ezek már országos reprezentativitást biztosítottak a teljes lefedettség és az üzemekhez kapcsolódó súlyszámok következtében. Ez utóbbi képzésének alapja a KSH 2000. évi általános mezőgazdasági összeírása volt, azonban a súlyok a mezőgazdaság szerkezetének változásával összhangban évről-évre finomításra kerülnek.
2003-ban ezt a szerepet már a Gazdaságszerkezeti Összeírás töltötte be. A módszer lényege dióhéjban az, hogy rétegzett optimális kiválasztással a gazdaságok heterogén köre homogén csoportokba „sorolódik” be. Ebből adódik, hogy minél heterogénebb egy adott csoport (mint például a társas gazdaságoké), annál nagyobb elemszámmal lehetséges csak a homogén csoportok kialakítása. Az 1.számú melléklet a minta elemszámának alakulását mutatja be az elemzésbe bevont időszakban.
A rendszerbe bekerülő üzemek kiválasztásánál cél, hogy „megfelelően reprezentálják adott térség gazdaságainak struktúráját mind a gazdálkodási (cégjogi) forma, mind az üzemméret, mind a tevékenységi irány szempontjából.” (Kovács et al. [1999]). Az adatgyűjtés főbb témakörei (Kovács et al. [1998]):
• a gazdaságok azonosító- és alapadatai;
• földterületi adatok az év végén és változásuk az év során;
• a munkaerő-állomány adatai;
• a vállalkozás mérlegének adatai;
• az eredménykimutatás adatai;
• a befektetett eszközök állományának változása;
• kimutatás az állatállomány és a készletek értékéről;
• kimutatás a követelések esedékességéről és a kötelezettségek lejáratáról;
• az állatállomány és a készletek változása;
• vetésterület, átlaghozamok, átlagárak, üzemi belső felhasználás;
• ágazati költség- és eredmény-elszámolás.
A számításaimhoz elsősorban a munkaerő-állomány, a mérleg és eredménykimutatás adatait használtam fel. Az elemzések során nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egyéni gazdaságok esetében a költségek elszámolása jelentősen eltérhet a társas vállalkozásoktól – elsősorban a nem fizetett munkaerő alkalmazása miatt (az egyéni gazdaságoknál nem minden esetben kerül elszámolásra a családtagok teljesítménye utáni bértömeg). Próbálkoztam számításaimat oly módon elvégezni, hogy a kimutatott költségeket korrekció nélkül veszem figyelembe. Ezzel a módszerrel azt az eredményt kaptam, hogy az egyéni gazdaságok jövedelmezősége magasabb a társas vállalkozásokénál. Ezt követően az AKI által a jövedelmek összehasonlíthatósága érdekében kidolgozott módszertanból indultam ki, vagyis a társas vállalkozások átlagos személyi jellegű ráfordításaival korrekcióra került azon egyéni gazdaságok személyi jellegű ráfordítása, amelyeknél a személyi jövedelem nem érte el a minimálbér nagyságát.
Az 2.számú mellékletben láthatóak az egyes évekhez kapcsolódó értékek. Amíg az AKI a korrekciót a családi munkaerőre alkalmazza, addig én kiterjesztettem az egyéni gazdaságok teljes munkaerő-felhasználására. Ez utóbbi szigorúbb kritérium, mivel ebben az esetben az idegen munkaerőt is a társas gazdaságok átlagos személyi jellegű ráfordításaival „méri”. Ennek következtében az egyéni gazdaságokra vonatkozó jövedelmezőségi eredményeim biztosan nem lesznek magasabbak, mint az AKI módszertan szerinti értékek.1
1 Ez abból adódik, hogy amelyik egyéni gazdaságnál az idegen munkaerő után elszámolt költség elmaradt a társas vállalkozások átlagos személyi jellegű ráfordításától, ott a kettő különbségével növelésre került és ezáltal a nagyobb költség miatt csökkent az eredménye is.
A leírt korrekcióval azt az eredményt kaptam, hogy az egyénieknél is, és a minta egészén is értelemszerűen csökkent a jövedelmezőség. Tökéletesen egyértelmű mutatókat sem a leírt korrekcióval, sem anélkül nem lehet kapni, így választásom az értekezésben a korrigált értékekre esett, mert véleményem szerint ez a módszer, ha nem is tökéletes, de mindenképpen közelebb van a valósághoz. Az AKI tesztüzemi információs rendszerének közzétett adatai és mutatói a vázolt korrekciót csak az egyéni és társas vállalkozások összehasonlításakor tartalmazzák, így az általam közreadott mutatók azoktól némileg eltérnek. Úgy éreztem, ha már a korrigált adatokat választottam, mindenhol azokat kell használnom.
A tesztüzemi információs rendszer minden megyét lefed a vizsgált időszakban. A magyar mezőgazdasági termelők döntő többsége képviselve van benne, kivéve az egészen kicsi őstermelőket. Számításaimnál a súlyozást és az egyéni gazdaságoknál a fentebb leírt módon személyi jellegű költségkorrekciót alkalmaztam. Ezért véleményem szerint a megkapott adatok a magyar mezőgazdaság döntő többségét reálisan képviselik.
VII.2. A standard fedezeti hozzájárulás
A standard fedezeti hozzájárulás (SFH, angolul Standard Gross Margin – SGM) a csatlakozás óta különösen fontos, mivel az EU-ban jogszabály alapján a különféle támogatások odaítélésnek feltétele, hogy azokat csak gazdaságilag életképes, illetve azzá tehető mezőgazdasági üzemek kaphatják meg.2 Az életképesség meghatározására több lehetőség is rendelkezésre áll, így történhet minisztériumi megállapítással, bevétel vagy referencia jövedelem alapján, esetleg kalkulált minimális mérettel.3 Az SFH azonban alkalmas arra, hogy az eltérő jellegű ágazatokat könnyen és ellenőrizhető módon összehasonlíthatóvá tegye (ökonómiai értelemben vett üzemméret). Az igen változatos uniós gazdaságok egységes osztályozási rendszere 1978-ban került kidolgozásra, és a gazdasági méret ennek részeként került bevezetésre. A standard fedezeti hozzájáruláshoz kapcsolódik az európai méretegység, ami 1200 euró SFH-nak felel meg (körülbelül 300.000 forint).
2 Az utóbbi ellenőrzése az üzleti terv alapján utólag is megtörténik.
3 Bővebben: Dorgai et al. [2003]
A standard fedezeti hozzájárulás a bruttó termelési érték és az előállításához szükséges változó költségek különbsége. Az üzemekből gyűjtött empirikus adatok alapján – három év átlagával számolva az időjárás okozta hozamingadozás kiküszöbölése miatt – régiónként minden növényi és állati termékhez külön SFH érték kerül kiszámításra területegységre, vagy egy állatra vonatkoztatva. Az egységnyi méretre vonatkozó értékeket a gazdaság adataival felszorozva és azután ezeket összegezve kapjuk meg az ökonómiai méret jelzőszámát, ami végeredményben a vállalkozás átlagos jövedelemtermelő képessége (Kovács – Keszthelyi). Mivel így bármilyen termelési szerkezet „közös nevezőre” hozható, ezért meg lehet határozni azt a minimális SFH értéket, amihez a gazdaságilag életképes üzem köthető (Dorgai et al. [2003]).4
Az 3. számú melléklet bemutatja az európai méretegység alapján képzett méretkategóriákat, illetve a 4. számú melléklet a magyar gazdaságok besorolását az uniós elvek szerint. Jól látható, hogy a legkisebb méretkategóriába tartozik a gazdaságok 90,6
%-a, ugyanakkor az SFH-nak mindössze a 23 %-át termelik meg. Ezzel ellentétben a legnagyobb (X-es) méretkategória előírásának mindössze a 0,1 %-uk felel meg, viszont az SFH 33,1 %-át adják.
VII.3. A forrásszerkezet vizsgálata
A tesztüzemeket az éves beszámolók forrás állományának nagysága alapján öt csoportba soroltam oly módon, hogy minden csoportba azonos elemszámú tesztüzem került.
Természetesen a vizsgált években nem minden tesztüzem vett részt a programban minden évben, voltak kiesők és újonnan csatlakozók, ezért az egyes vizsgált években más és más elemszám szerepel.
A csoportok felépítéséből következik, hogy az egyes csoportba a legnagyobb forrású, míg az ötödik csoportba a legkisebb forrású tesztüzemek kerültek.
4 Mivel az SFH átlagos körülményeken alapul, ezért elképzelhető, hogy egy adott gazdaság a meghatározott minimális érték alatt is életképes.
1. számú táblázat