A forrásokról általában

A vállalkozásoknak saját könyvviteli rendszerükben számviteli-, egyes egyszerűsített vállalkozási formáknál bevételi nyilvántartási kötelezettségük van. Jelen értekezésben a kettős könyvvitel rendszerében fogom vizsgálni a forrásokat, tekintettel arra, hogy a tesztüzemi rendszerben a bevételi nyilvántartást vezető és az szja-törvény szerinti nyilvántartásokat vezető mezőgazdasági termelők adatai is át vannak konvertálva a kettős könyvvitel rendszerének megfelelő – az áttérés miatt egyes forrás-elemeknél közgazdaságilag kismértékben eltérő tartalmú – értékekre.

A számviteli törvény a forrásokat négy fő csoportra bontja:

- saját tőke - céltartalékok - kötelezettségek

- passzív időbeli elhatárolások.

A saját tőke a jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyévi mérleg szerinti eredményből áll.

A jegyzett tőke az e tekintetben cégbírósági bejegyzésre kötelezett vállalkozásoknál a cégbíróságon bejegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott összegben. Az e tekintetben cégbírósági bejegyzésre nem kötelezett vállalkozásoknál jegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott, a tulajdonosok által tartósan rendelkezésre bocsátott, ténylegesen átadott tőke.

A tőketartalék elsősorban a tulajdonosok által a vállalkozás részére a jegyzett tőke felett átadott vagyoni érték (pl. részvénytársaságnál a részvény-jegyzési ellenérték és a részvény-névérték közötti különbség), de tőketartalékként kell kimutatni a jogszabály által tőketartalékba helyezett eszköz-értéket is. Ez utóbbi szempontnak a mezőgazdasági támogatásoknál is kiemelt jelentősége van, melyre a későbbiekben még visszatérünk.

Az eredménytartalék elsősorban a mérleg szerinti eredmények osztalékfizetésre fel nem használt értékét tartalmazza, ezenkívül néhány technikai jellegű mozgás (pl. a saját tőke más elemei változhatnak az eredménytartalék javára és terhére a törvény által nevesített esetekben) értékeit is tartalmazhatja. Az eredménytartalék negatív előjelű is lehet, hiszen a mérleg szerinti eredmény is lehet veszteség.

Az eredménytartalék az adózott eredmény kiegészítéséhez osztalékfizetésre is felhasználható abban az esetben, ha az igénybevétel után a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege meghaladja a jegyzett tőke összegét, azaz ez egy garanciális szabály, csak valódi szabad eredménytartalékból fizethető osztalék.

A lekötött tartalék a tőketartalékból és eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában. Akkor beszélhetünk lekötött tartalékról, ha jogszabály vagy a vállalkozás döntése alapján fel nem osztható vagyonrészt képezünk a saját tőkén belül, azaz ha feltételhez kötött a tőke- vagy eredménytartalék felhasználása..

A mezőgazdaságban ilyen esetre példa, ha egy vállalkozás nemzeti vagy uniós

támogatásból beruházási támogatást kap. Jogszabály alapján az így kapott támogatást tőketartalékba kell helyezni. Viszont, mivel ugyanazon jogszabály alapján az amortizációs időszakon belüli elidegenítés esetén a támogatás összegét kamatokkal növelten vissza kell fizetni, ez jogszabály alapján való lekötésnek minősül, a tőketartalékba helyezett támogatási összeget át kell vezetni a lekötött tartalékba, és csak az amortizációs időszak lejárta után vezethető vissza a tőketartalékba. Szintén jogszabály alapján képzett lekötött tartaléknak minősül, ha egy vállalkozás a társasági adótörvény szerint fejlesztési tartalékot képez, annak összegével adóalap csökkentő összeget számol el, az így megképzett fejlesztési tartalék is számviteli szempontból lekötött tartaléknak minősül.

A megképzett fejlesztési tartalékból négy éven belül tényleges beruházást kell megvalósítani, mely elszámolást követően feloldható a lekötött tartalék. A fejlesztési tartalék lényegében előrehozott értékcsökkenési leírás.

A saját tőke következő eleme az értékelési tartalék. Ennek képzésére a számviteli törvény ad lehetőséget a piaci értéken és a valós értéken történő értékelés esetében. Az értékelési tartalék megléte a mezőgazdasági vállalkozásoknál nem túl gyakori, ezért itt csak röviden foglalkozom vele.

Akkor lehet képezni, ha egyes befektetett eszközök nyilvántartási értéke jelentősen elmaradt a piaci értékétől. Hitelfelvétel esetén egyes bankok nem elégednek meg hivatalos értékbecsléssel, hanem értékhelyesbítésként, vagy valós értéken történő értékelésként is kérik kimutatni a piaci érték és a nyilvántartási érték közötti különbözetet.

A mérleg szerinti eredmény a tárgyévi adózott, osztalékfizetésre fel nem használt eredmény összegét tartalmazza. Fentebb említettem, hogy a beruházási támogatások a tőketartalék összegét növelik, míg minden egyéb nemzeti vagy Európai Uniós támogatás egyéb bevételnek minősül, vagyis végső soron a mérleg szerinti eredményt növeli.

Meg kívánom jegyezni, hogy a mérleg szerinti eredmény csak a tárgyévben szerepel ezen a soron, a következő évi nyitásnál már az eredménytartalék közé kell átvezetni. A mérleg szerinti eredmény általában legfontosabb összetevője a tevékenység közvetlen és közvetett-, egyéb-, pénzügyi- és rendkívüli bevételeinek és költségeinek különbsége,

korrigálva az előírt tételekkel. Ilyen, általában leggyakoribb korrekciós tétel az aktivált saját teljesítmények értéke, ami az összköltség eljárással készülő eredménykimutatás része.

Az aktivált saját teljesítmények miatti korrekcióra azért van szükség, mert az eredmény számításánál az értékesítésre eső bevételeket és költségeket, ráfordításokat lehet csak figyelembe venni., viszont saját vállalkozásban megvalósított beruházásoknál és saját termelésű készletek megléte esetén azok a bevételek között nem szerepelnek, viszont a költségnemek között (anyagjellegű ráfordítások, személyi jellegű ráfordítások, értékcsökkenési leírás, igénybevett szolgáltatások stb.) el vannak számolva.

A tényleges eredmény kimutatása következtében a meglévő saját beruházások értékére eső és a saját termelésű készletetek változására eső költségnemekkel korrigálni kell a költségeket.

A források következő csoportja a céltartalékok. A mezőgazdasági vállalkozásoknál ezek a források nem gyakoriak, ezért röviden foglalkozom velük. A céltartalék múltbéli, illetve folyamatokban lévő szerződésekből eredő fizetési kötelezettségekre (pl. garancia, korengedményes nyugdíj, környezetvédelmi kötelezettség stb.) képezendő.

A források másik jelentős csoportja a kötelezettségek. Ezek szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett, elismert tartozások, amelyek a szállító, szolgáltató, hitelező által már teljesített, a vállalkozó által elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A kötelezettségek hátrasorolt, hosszú és rövid lejáratúak. A hátrasorolt kötelezettség az olyan kapott kölcsön, amelyre vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe. A hosszú lejáratú kötelezettségek egy éven túl esedékesek, míg a rövid lejáratúak éven belül.

A források utolsó csoportja a passzív időbeli elhatárolások, amelyek leegyszerűsítve azt jelentik, hogy olyan, nem a tárgyévet érintő tételek, amelyek csökkentik az adózás előtti eredményt. Például passzív időbeli elhatárolás a mérleg fordulónapja előtt befolyt, következő évet illető árbevétel, illetve a tárgyévet terhelő költség, ráfordítás, amely a következő évben kerül kiszámlázásra.

A saját és az idegen források összehasonlítása:

Saját forrás Idegen forrás

Alapítói befizetés Támogatás, hitel, egyéb

Adózott eredmény visszaforgatása Eredménytől független kamatigény lehet

Felelősség legalább a saját tőke- Nincs felelősség az rész erejéig eredményességért.

Szavazati jogot biztosít Nincs szavazati jog

Általában lejárat nélküli Lehet lejárat.

Általában jog a személyes Nincs jog a személyes közreműködésre közreműködésre

A saját forrásokról röviden

A saját források – ha itt és most eltekintünk a különféle támogatások saját tőkét befolyásoló tényezőitől – egyrészt az alapítói vagyoni hozzájárulásokat tartalmazzák, másrészt a tevékenység eredményéből visszaforgatott tőkéből állnak. Amennyiben a tevékenység eredménye nyereség, a vállalkozás rendelkezésére bent hagyott rész növeli a saját tőkét, az esetleges veszteség csökkenti.

Az alapítói vagyoni hozzájárulás a társas vállalkozások esetében a jegyzett tőke nagyságának megfelelő vagyoni érték, míg egyéni vállalkozások esetében ez a vállalkozás részére más jövedelemforrásból biztosított eszközök bekerülési értékeként értelmezhető.

A saját forrás, akár cégbíróságon bejegyzett, akár nem, úgy tekinthető, hogy a vállalkozás fennállása alatt a tulajdonosok a vállalkozásban hagyják. Ettől persze egyes esetekben el

lehet térni, hiszen lehetőség van eredménytartalék igénybevételére, osztalékfizetésre, de ismerve a mai magyar mezőgazdaság jelenlegi jövedelmezőségi színvonalát, ennek realitása két okból is csekély.

Az egyik ok, hogy a nyereség összege általában arányában és összegében is alacsony, ezért nem lehet nagy összegű- és arányú osztalékról beszélni.

A másik ok, hogy a tőkehiány miatt a legtöbb magyar mezőgazdasági termelő a vállalkozás jövőjét és fennmaradását is kockáztatná, ha tőkét vonna ki vállalkozásából.

Elméleti lehetőségként még úgy is csökkenthető a saját tőke, hogy a tulajdonosok leszállítják a jegyzett tőkét, és ennek arányában tőkekivonást hajtanak végre. A fentebb felsorolt okok miatt ez is inkább csak elméleti lehetőség.

A tevékenység eredménye leegyszerűsítve: az értékesítés bevételeiből kivonjuk az értékesítés közvetlen és közvetett költségeit, ezt megnöveljük az egyéb, pénzügyi és rendkívüli bevételekkel, és csökkentjük az egyéb, pénzügyi és rendkívüli ráfordításokkal.

Nagyon lényeges, hogy akkor beszélhetünk nyereségről, ha a fenti számítás után pozitív számot kapunk.

Itt egy közvetett összefüggés jelenik meg az idegen forrásokkal, nevezetesen, hogy a pénzügyi műveletek ráfordításai tartalmazzák többek között a hitelek után fizetett kamatokat is. Vagyis, minél magasabb a hitelállomány (a kamatlábat adottságnak feltételezve, hiszen a piaci hitelek kamatlába jelentősen nem tér el), annál nagyobb mértékben csökkenti az eredményt. Vagyis előfordulhat olyan eset is, ha a tevékenység esetleges bővülése nem fedezi a többlethitel kamatait, hogy nem érdemes nagyobb volumenben gondolkozni. A mai magyar mezőgazdaságra jellemző, hogy sokan mennyiségben gondolkodnak, amihez hitelt is tudnak szerezni, viszont a fizetendő kamat többlete csökkenti az eredményt, egyes esetekben veszteséget is okozhat.

A másik gyakori problémakör, hogy sok vállalkozás hitel nélkül egyáltalán nem tudna gazdálkodni, annyira forráshiányos. Ez esetben kiemelkedően jó gazdálkodás mellett tud csak számottevő eredményt elérni.

Annak esélye pedig, hogy az eredményes gazdálkodás miatt csökkenthető a hitelállomány (vagyis a forrásokon belül nő a saját forrás nagysága, míg a visszafizetendő külső forrás nagysága csökken) a mai magyar mezőgazdaságon belül nem túl nagy.

Ennek okainak magyarázata meghaladják jelen munka kereteit, felsorolásképpen néhány tényező, amely miatt ez az esély csekély:

1) az agrárolló folyamatosan kedvezőtlen alakulása

2) még a kamattámogatással csökkentett kamatköltség is a legtöbb esetben megközelíti a termelés nyereségszintjét, illetve egyes termékek termelése több évjáratban is eleve veszteséges

3) a túltermelés, a bel- és külföldi versenytársak árnyomása és a mezőgazdaság alacsony érdekérvényesítő képessége miatt általában igen alacsony mezőgazdasági árak.

A saját tőke vizsgálata során meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás tulajdonosai a képződött adózott eredményt bent hagyják-e a vállalkozásban, vagy részben vagy egészben kivonják a mezőgazdaságból.

Tapasztalatom szerint a jelenlegi magyar mezőgazdaságra az igen erős tőkehiány jellemző, ezért csak kevés vállalkozás engedhet meg magának osztalékot, és az őstermelők és egyéni vállalkozók is vissza kénytelenek forgatni a képződött, általában nem túl magas szintű jövedelmüket.