Az új tudás létrehozatala

A tanulás feladatai: /1/ az új tudás keletkezési módjainak, /2/ az egyetemek típusainak és /3/ a szabadalom fogalmának a megismerése, valamint /3/ a szaba-dalomszerzés feltételeinek a megtanulása.

9.2.1. Tudástípusok

A modern szakirodalom a tudás fogalmát meglehetősen széleskörűen (számos készséget, képességet is ide sorolva) értelmezi. Megkülönbözteti pl. a kodifikált (könyvekben stb. rögzíthető), illetve a tacit (a rejtett, le sem írható, gyakorlati tapasztalatokból álló) tudást (Polányi, 1997); s mindazt, ami az utóbbi csoportból értékesíthető, többnyire know how néven nevezi.

A cég, intézmény szellemi tulajdonáról pl. az ún. tudástérkép készíté-sével készíthető leltár (oly módon, hogy az alkalmazottakat kikérdezzük arról, milyen ismereteket használnak fel munkájukban).

9.2.2. A tudás megszerzése

A tudás megszerzésének módja régóta foglalkoztatja a szakértőket. Gyakran idézett ősi kínai bölcsesség pl.: „Mondd el, és elfelejtem. Taníts meg, és emlék-szem rá. Lehessek részese, és megtanulom.” Descartes szerint a kételkedés vezet el a megismeréshez (tudáshoz) stb. A XX. század első felében általánosan elfo-gadott feltételezés volt, hogy az innovációs tudás az ún. lineáris modell sémája szerint keletkezik és hat, azaz hogy minden innovációs tudás a kutatólaboratóriu-mokban születik, és a „kutatás – feltalálás – első alkalmazás – továbbterjedés” fá-zisait sorra véve kerül alkalmazásra. A közelmúltbeli vizsgálatok azt tanúsították azonban, hogy az innovációs folyamatok többnyire nem a lineáris modell sémáját, hanem pl. az ún. láncszem (chain linked) -modell koncepcióját követik. Azaz az új (termék- stb.) ötletek piaci, termelői vagy egyéb információk alapján  születnek, a terméktervek piaci tesztelése kezdettől (majd akár több iteratív javító lépésben) a piacon történik, s az ezen eljárás során elfogadott változatot hasznosít-ják – kutatást pedig akkor és csak abban a témában indítanak, amikor és amiben ez szükséges (Kline–Rosenberg, 1986).

Az ambiciózus cégek folyamatosan törekszenek az innovációs ötle-tek feltárására. Ezen ötleötle-tek generálásának és gyűjtésének hagyományos technikái a szabadalomelemzés, szakirodalom-, illetve honlapkutatás, a 4.2.3. pontban már említett brainstorming és Delphi-módszer. P. Druc-ker (1985) pedig – miként ezt az 5.1.1. pontban már hivatkoztuk – hét információforrás folyamatos figyelemmel kísérését ajánlja.

Nonaka−Takeuchi (1998) az új ötletek keletkezésének részletesebb – japán - modelljét is leírták. Abból indultak ki, hogy az új tudás a tudás

„teremtés” folyamataiban részt vevők közti kapcsolatokban keletkezik. E kapcsolatrendszer egyes társadalmi csoportokban, pl. munkahelyi kö-zösségekben sajátos keretfeltételek közt (ún. „ba”-kban), az explicit és a tacit tudás kölcsönhatásai során alakul ki. Az új tudás csírái általában a tacit tudás személyek közti cseréjével, megfigyelés, utánzás, gyakor-lás során keletkeznek vagy a közös munkában, vagy egy értekezleten, vagy akár egy (munka)ebéden – az ún. szocializáció folyamataiban. A következő fázisban (az ún. externalizáció során) a szakértők az új tacit tudást – esetenként széles körű tapasztalatcsere, hasonlatok, modellek segítségével – explicit tudássá alakítják, amit azután a kombináció fo-lyamatai keretében beillesztenek a meglevő explicit tudásbázisba. Végül az internalizáció az új explicit tudást összehangolja a korábbi tacit tu-dással is. A szakirodalom a folyamat egészét olykor tudásspirálnak vagy

– a négy részfolyamat elnevezésének angol kezdőbetűi nyomán – SECI modellnek is nevezi.

A kutatások szerint az innovációkhoz szükséges tudás jelentős hányada is vál-lalatoknál születik. Az USA-ban (és Japánban) a K+F megbízások jelentős részét is vállalatok kapják. Miként jeleztük, Európában gyakori azonban, hogy az új in-novációs ötleteket felsőfokú oktatási intézményektől, Magyarországon kutatóinté-zetektől várják (de egyes USA-szektorokban is az európaihoz, Franciaországban a magyarhoz hasonló nézetek alakultak ki).

A fentiek érvényesülését nehezíti, hogy az egyetemek innovációs szerepe or-szágcsoportokként eltérő:

– Az USA-ban kialakult ún. vállalkozó (entrepreneurial) „egyetem” (vagy kutatóintézet) a piaci által igényelt témákban kutat, s céltudatosan törek-szik kutatási eredményeinek, tudásának piaci értékesítésére; mindebben pedig elsősorban piaci forrásokra támaszkodik.

– Európában az ún. Humboldt-típusú egyetemek a hagyományosak. Ezeknek

„önálló” – mások szerint: sokszor öncélú – kutatásait is az állam finanszí-rozza.

– Számos gazdaságban, így Magyarországon is az ún. gazdálkodó (budget oriented) egyetemek a megszokottak, ezek bár jórészt állami forrásokat használnak, törekszenek bevételeiket „tudásuk” üzleti értékesítésével ki-egészíteni (Hrubos 2004).

A bemutatott tudástermelő rendszerek hatékonysága eltérő. Az USA-ban (és Japánban) a vállatok az új tudást ígérő kutatásokat versenyképességük növelése, esetenként a blue ocean (verseny nélküli) típusú új piacok feltárása érdekében vég-zik, ahol a menedzserek gondoskodnak róla, hogy a kutatók főként a cég igényei szerinti témákban vizsgálódjanak, s az elért eredmények felhasználásra is kerül-jenek a gyakorlatban. Az „önálló” – pl. európai – kutatóintézményekben viszont a kutatások sokszor elméleti célúak, s az eredmények gazdasági alkalmazása is az ebben nem különösebben érdekelt kutatóintézmény hozzáállásán múlik.

9.2.3. A szellemi tulajdon

Piacgazdaságokban a gazdaságilag értékes új tudás létrehozatalának alapve-tő ösztönzője az ún. szellemi tulajdonnak (intellectual property) a védelme. A törekvésnek nagy hagyományai vannak (J. Watt, a gőzgép feltalálója pl. már az 1780-as években szabadalmaztatta alkotásait). A védelem gyengeségének ugyanis az a következménye, hogy a gyakorlati célú kutatások eredményeit a verseny-társak azonnal felhasználhatják, így a megszerzésükkel kapcsolatos ráfordítások nem térülnek meg, s ezért a cégeknek nem éri meg kutatni.

A szellemitulajdon-védelem céljaira felhasználható eszközök a szabadalom, a használati mintaoltalom, a védjegy, a formavédelem, a know-how és a

kutatá-sokon túlmenően a művészetek – valamint a disszertációk írása stb. – területén egyaránt kiemelt fontosságú szerzői jog (Pintz, 2005).

A szabadalom (patent) maximum 20 évig (a vegyipar és gyógyszeripar terüle-tén meghatározott esetekben 25 évig) kizárólagos jogot ad a „találmány” haszno-sítására, gyártására, forgalmazására az adott ország(ok) területén.

A technika bármely területéről származó találmány szabadalmaztat-ható, ha (1) új, (2) feltalálói tevékenységen alapul, s (3) leírása alapján iparilag alkalmazható (reprodukálható). Az adott – műszaki – területen az újdonság megállapítását a meglevő szabadalmak nemzetközi adattá-rai segítik.

A védjegy az egyes áruk (szolgáltatások) azonosítására, megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékoztatására szolgáló „árujelző” (márkanév, logó). Védethető, ha nem hasonlít a már meglévőkhöz.

A szellemitulajdon-védelem hatékonyságának ékes bizonyítéka, hogy amikor az 1980-as években az USA elégedetlen volt gazdasága versenyképességével, erő-teljesen fokozta a szellemi tulajdon védelmét, s ennek nyomán egy évtized alatt visszaszerezte versenyképességi előnyét.

Persze nem minden szabadalom védelme sikeres. Klasszikus példa a golyóstoll esete. A feltaláló, Bíró József hiába kapott rá szabadalmat, a termék sikere láttán egy USA cég hamar lemásolta a találmányt, s az újdonság extraprofitjának jelentős hányadát „lekaszálta”. Majd, bár a bíróság viszonylag gyorsan elítélte e bitorlót, a megítélt kártérítést nem lehetett behajtani, mert addigra a céget felszámolták.

Gyakorló kérdések:

– Mi a tacit tudás? visszariasztó ismeret – le sem írható gyakorlati fogások ismerete – innovációs tananyag elégtelen tudása – funkcionális analfabé-tizmus

– Mit ír le a láncszem-modell? a horgonyláncok műszaki adatait – az innová-ciók megvalósításának a kutatástól a termékértékesítésig terjedő folyama-tát – az innovációknak a termelési folyamatokban kiépülő kapcsolatait – az innovációs lánc vezetési öszefüggéseit

– Az USA-ban milyen típusú intézmények kapják a K+F támogatások többsé-gét? kutatóintézetek – „garázs” műhelyek – egyetemek – spin-offok – vál-lalatok – klaszterek

– Mi az ún. vállalkozó egyetem fő jellemzője? vállalkozni kívánó fiatalokat oktat – vállalkozók továbbképzését végzi – a piac igényei szerinti termé-keket gyárt és értékesít – a piacon értékesíthető témákban kutat, s az ered-ményt eladja

– Mely találmány szabadalmaztatható?