3. Közgazdasági alapelvek
3.4. A vállalatvezetés színvonala és ennek megítélése
A tanulás feladata: /1/a vezetési színvonal megítéléséi módjának, /2/ a közgaz-dasági alapelvekkel ütköző vállalatvezetési hibák néhány tipikus példájának és /3/
e hibák okainak a megértése.
Bár első látásra úgy tűnhet, hogy a vállalatvezetés akkor színvonalas, ha – a vállalati érdekek szempontjából – sikeres (pl. jelentősen növeli a nyereséget, a vállalat értékét), s rossz, ha ezek csökkennek, valójában a minősítés nem ilyen egyszerű. A sikeresélyeket mindenkor nagy mértékben befolyásolják ugyanis ún.
„külső” körülmények, például valamely természeti katasztrófák, a (világ)politika eseményei, a gazdasági konjunktúra alakulása stb. A minősítésnél tehát elsősor-ban azt kell megállapítani, hogy a vezetés mennyiben tudta kihasználni az adott
„környezeti” lehetőségeket, s mennyiben sikerült elkerülnie a fenyegető veszélye-ket. Ez a mérlegelés azonban nem könnyű. A megalapozott értékeléshez a követ-kező kérdéseket kell megválaszolni: A vezetők helyesen mérték-e fel a gazdaság helyzetét és perspektíváit? Az adott körülményeknek megfelelő célokat tűztek ki?
A célokhoz illeszkedő megvalósítási eszközöket választottak? A kijelölt tenniva-lók megvalósítása során valóban az elhatározottak valóra váltására törekedtek? S a vezetést akkor ítélhetjük színvonalasnak, ha valamennyi felsorolt kérdésre igennel válaszolhatunk.
Sajnos azonban a vállalati gyakorlatban – kiemelten a Bevezetőben említett al-kalmazott közgazdasági kutatások megállapításai közt – gyakran találkozhatunk olyan vezetői akciókkal, melyeknél a fenti kérdések egyikére-másikára nemmel kell felelni. A vezetési hibák világszerte gyakoriak. Jellemző, hogy a Google ke-reső a vállaltvezetési hibák kifejezésre egy másodpercen belül több mint 2 millió találatot jelez.
A főbb vezetési hibák (amelyeket sokszor akkor is felismerünk, ha nem is ke-ressük őket) Lövey–Nadkarni (2007) szerint oly módon csoportosíthatók, hogy elkövetésével a cég a vevők, a tulajdonosok vagy az alkalmazottak érdekeit ha-nyagolta-e el.
a) a) A magyar gazdaságban a vállalati szféra leggyakoribb – az előző év-tizedek hiánygazdasági hagyományaival magyarázható – hibája a vevői érdekek elhanyagolása. Megszokott, hogy alapításkor a (kényszer)vállal-kozó elmulasztja a piaci lehetőségek felmérését, vagy túlértékeli az üzleti perspektívákat – aminek következtében a cég működése során folyamatos lehet a kereslethiány. A működő cégek pedig nem törődnek a vevőkkel; az eladók nem is köszönnek az üzletbe belépőknek, a szolgáltatók olyan ma-gatartás alakítanak ki, mintha feladatuk nem ügyfeleik kiszolgálása volna, sőt mintha ügyfeleik zavarnák őket a munkában stb.
b) b) A már működő cégek körében világszerte ismertek a tulajdonosi, illetve menedzsment érdekek ütközései.
– Gyakori, hogy egy-egy akár ígéretes cégnél is kizárólag a rövid távon elér-hető nyereséget hajszolják, s olyan magatartást alakítanak ki, amely
rom-bolja a goodwillt, csökkenti a vállalat értékét (pl. rossz minőségű terméket adnak el, vagy az alkalmazottak elégedetlenségét kiváltó bérpolitikát ve-zetnek be), aminek következtében lemaradnak a versenyben.
– Számos magyar cégnél hagyományos az önellátásra törekvés. A következ-mény a túlzott diverzifikáció, azaz a specializációból származó megtakarí-tások (komparatív előnyök) elvesztése.
– Egyes korábban sikeres (az érettség vagy hanyatlás fázisában levő) profi-lokban – pl. kis forgalmú vasútvonalaknál – kereslethiány és/vagy jöve-delemcsökkenés esetén tipikus magyar hiba volt a profil felszámolása az adott intézmény fejlesztési lehetőségeinek a meggondolása nélkül.
– De gazdaságunkban nem ritka a csalárd csőd (azaz: jelentős eladósodás, majd a cég vagyonának eltüntetése és csődeljárás után a vállalat felszámo-lása a tulajdonosokkal – és egyéb felekkel – szembeni adósságok megfize-tése nélkül). A valószínű magyarázatok egyike, hogy a menedzsereknek – az ezt előíró törvények ellenére – szinte soha nem kell vállalniuk a csőd következményeit; nem kell saját vagyonukból megtéríteniük a ki nem fize-tett követeléseket, sőt továbbra is lehetőségük nyílik cég(ek) alapítására is.
c) Ugyancsak világszerte elterjedt az alkalmazotti érdekek elhanyagolása. Er-ről bővebben a 7. leckében szólunk.
A további fejezetekben néhány más jellegű hibaleltárról is szólunk.
A fenti s ezekhez hasonló gondok egy része tudáshiányból fakad. Például a mai magyar kkv-vezetők körében gyakoriak mind a vezetéselméleti, mind a közgazda-sági tudás gyengesége, s az ebből fakadó problémák. Ez esetekben a hibák olykor megelőzhetők az illetékesek képzésével. A „felvilágosítással” kísérletezőket óv-nánk azonban a túlzott illúzióktól. A vezetési hibák fő oka ugyanis széles körben nem az ismeret-, illetve képességhiány, hanem az, hogy elkövetőik nem a magas vállalati teljesítményekben érdekeltek (hanem, mint ezt az 5.1.1. pontban kifejtjük, egyéni vagy csoportérdekeket követnek).
Gyakorló kérdések:
– Mondjon két példát a közgazdasági alapelvekkel ütköző vállalatvezetési hibákra!
– Mi a közgazdasági alapelvekkel is ütköző vezetési hibák két fő oka?
Ajánlott irodalom: Tetszőleges közgazdaságtan tankönyvnek a témára vonatkozó fejezetei, Coase (1937), IMD (2011)
Ellenőrző kérdések:
– Rajzolja le és magyarázza a Marshall-görbét (kifejtve érvényességi felté-telét is)!
– Az elmélet miként ábrázolja a vállalati életgörbét? (ábrát és rövid magyará-zatot kérek) Hol tér el ez a séma a gyakorlatban kialakuló tipikus görbéktől?
– Melyek a kis és közepes vállalatok (kkv-k)? Hány magyar kkv van?
– Hogyan változott az elmúlt évtizedek során a kkv-k gazdasági szerepe a fejlett országokban?
– Mi a vállalkozási hajlandóság? A GEM (a Teljes Vállalkozói Mutató) sze-rint hogyan alakul a vállalkozói hajlandóság (aktivitás) világszerte, illetve Magyarországon?
– R. Coase szerint milyen esetben célszerű társaságot alapítani?
– Mi az értéklánc? Piacgazdaságokban mikor és miért (mikor) fontos a kkv-k gazdasági együttműködése?
– A vállalatoknak mely piaci „szereplők” versenyével kell számolniuk M.
Porter szerint?
– Milyen meggondolás segítheti a versengés, illetve együttműködés közti választást?
– Melyek a versenyképességet minősítő fő mutatók a vállalatok, illetve a nemzetgazdaságok szintjén (mi a legfontosabb különbség a tartalmukban)?
– Mi a vállalat értéke? Miért célszerű figyelemmel kísérni az alakulását? Mi a goodwill?
– Mely tényezők hozzák létre a (kül)kereskedelmi versenyelőnyt?
– Melyek a vállalati versenyképesség javításának fő eszközei Ph. Kotler és mások szerint?
– Mely vállalatok a gazellák? A GKI vizsgálata szerint a magyar kkv-k köré-ben mely tényező(k) a siker legfontosabb záloga(i)? S mely tényezők gátol-ják a sikeres cégek gyors növekedését?
– Vázolja a vállalatmegszüntetés fő típusait és ezek mibenlétét!
– Milyennek ítélhető a magyar gazdaság versenyképessége (az IMD rangso-rok szerint)?
– Vázoljon néhány, a közgazdasági alapelvek figyelmen kívül hagyása miatt elkövetett vezetési hibát (jelölve, hogy elkövetése mely elvet sértette meg)!
– Miként értékeli a kis forgalmú hazai vasutak leállítására irányuló gazda-ságpolitikai törekvéseket?
– Mi a véleménye a késői fizetés, illetve a csalárd csődök visszaszorításának magyar lehetőségeiről?
A diagnózis és a terápia kijelölés módszerei az elmélet gyakorlati alkalmazásá-nak vizsgálatakor:
Az adott témát – szükségszerűen közvetetten – vizsgáló elemzés feladatainak lehetséges megfogalmazási módjai: Ismertessen példát valamely vezetési módszer sikeres alkalmazására! Írja le egy kkv alapítás történetét! Vázolja fel és indokolja egy legalább 20 éves cég életgörbéjét! Mutassa be és indokolja egy kis cég üzleti tervét!
A konkrét vizsgálatok elsősorban esettanulmányok, interjúk, felmérések segít-ségével végezhetők. Feltehető kérdések:
Új cég esetén: Az alapítás előtt készült SWOT elemzés, üzleti terv?
Működő cégnél: Van-e küldetésük, stratégiájuk, s ha igen, szokták-e ezeket aktualizálni? A tervezésben részt vesznek érintettek (s mely érin-tettek)? Vizsgálták-e komparatív előnyeiket, vevőik elégedettségét? Üz-leti terveik összeállításakor van-e piackutatás? Értékesítési áraik változ-tatásakor számolnak-e árrugalmassággal?
Nehéz helyzetű vállalatnál: Tanulmányozták már alkalmazottaik munkahelyi kötődését vagy a profil-módosítás lehetőségeit?
Ha a megadott vagy ezekhez hasonló kérdésekre a válasz nem, az a valószínű, hogy az elméletet nem érvényesítik (persze megkérdezhető, miért nem, s az erre adott választ is értékelni kell). Igen esetén meg kell nézni, hogy az adott alkalma-zás módja megfelel-e az elmélet által ajánlottnak stb.