Az új megbízatás

A nagyszombati vereség után a kurucok három felvidéki folyóra, a Vágra, a Nyitrára és a Garamra támaszkodva kívánták Heister további térnyerését megakadályozni. Eszterházy Antalnak Deák Ferenc ezredével a sempte–szeredi hídfőt kellett védelmeznie. A helyzet kísértetiesen hasonlított az előző évire, csak éppen fordított felállással, Eszterházy akkor még császár-királyi ezredesként védte szedett-vedett csapatokkal a Vág folyót a győzelmesen előretörő kurucokkal szemben.

Bercsényi most azt várta el Eszterházytól, hogy amennyiben Heister túlerővel támadna, akkor egy ideig tartsa fel, majd rombolja le a hidat, és vonuljon vissza. Ezt azonban nem sikerült végrehajtani. December 29-én Heister csapatai megtámadták az átkelőt védő kurucokat, akik egy ideig védekeztek, a hidat azonban nem rombolták le teljesen, csupán megrongálták, majd pedig visszavonultak. Eszterházy valószínűleg passzív szerepet játszott a védelemben. Amikor a császári-királyi seregben lévő öccse, Ferenc a helyiektől érdeklődött a holléte felől, azok azt mondták, hogy a néhány kilométerre lévő

286 KÖPECZI–R.VÁRKONYI 2004, 227–228.; MARKÓ 2003, 135–140.; PERJÉS 2002, 118.

Vágpattán²⁸⁷ van; továbbá Bercsényi a Rákóczihoz írt jelentésében sem őt, hanem Deák Ferenc ezredest marasztalta el.²⁸⁸

Eszterházy 1705 januárját a Vág folyó vonalának védelmével töltötte, felettese Bercsényi volt, aki többször is felvetette a fejedelemnek, hogy a Dunántúl visszafoglalására Eszterházy Antalt és Bottyán Jánost kellene elküldeniük. Ebben az időben Eszterházy nevéhez csupán egyetlen egy nevezetesebb esemény köthető, mégpedig az, hogy beiktatta Andrássy Györgyöt a hajdúk generálisává. A Dunántúlra küldésének ötletét végül elvetették, és Eszterházynak a harcmezőktől távol találtak új megbízatást.²⁸⁹

Bár a nagyszombati csata érdemben nem befolyásolta az erőviszonyokat, mivel a császári-királyi csapatok nem tudták kihasználni a győzelmüket − erejükből csupán Lipótvár felmentésére futotta −, a kurucok kénytelenek voltak levonni bizonyos következtetéseket. Az első az volt, hogy a francia–bajor hadsereg höchstädti vereségével (1704. augusztus 13.) eldőlt, hogy a háborút nem tudják gyorsan befejezni, a kurucok pedig önmagukban nem elég erősek ahhoz, hogy döntést csikarjanak ki, míg ellenfelük beéri pozícióinak megtartásával. A második tanulság az volt, hogy felismerték, hadseregük − legalábbis nyílt ütközetben − nem ér fel a császári-királyi csapatokkal, ezért ha ki akarnak tartani a spanyol örökösödési háborút lezáró végső békéig, akkor a sereget okvetlenül át kell szervezniük.²⁹⁰

A feladat nem ígérkezett könnyűnek: az ellenfél, a Habsburg hadsereg már jó ötven éves előnnyel rendelkezett az állandó hadsereg megteremtésére irányuló törekvésekben, hiszen ingadozó létszámmal ugyan, de a harmincéves háború vége óta voltak állandóan fegyverben tartott egységeik, továbbá Nyugat-Európában épp a 17.

század középső harmadában kezdtek el terjedni a különböző tisztképző akadémiák is. A hadsereg megreformálását egyébként Forgách Simon szorgalmazta leginkább, de az előző fejezetben láthattuk, hogy Eszterházy Antal is mennyire kiábrándultan írt a kuruc katonákról.²⁹¹

Bár Rákóczi már a felkelés korai szakaszától kezdve törekedett ara, hogy a hadseregben szervezett keretek jöjjenek létre, az igazi regularizáció csak 1705 elején érte el a kuruc hadsereget. Ekkor döntöttek három reguláris lovas és három gyalogos

287 Vágpatta, Pata, Szlovákia.

288 AR I/IV. 257., 260.; MARKÓ 2003, 144–145.

289 AR I/IV. 289., 291., 294–297., 346.

290 HECKENAST 1985, 353.

291 BAGI 2011, 359–363.; CZIGÁNY 1991, 26.; CZIGÁNY 1995, 57.

ezred felállításáról. A gyalogezredeket a hadifogságban lévő Louis Fierville le Hérissyn kívül Carl Bremer és Czelder Orbán kapta, míg a lovas alakulatokat Eszterházy Antal, Palocsay György és ifj. Barkóczy Ferenc. A megnevezett ezredekből álló csapattest vezetője, egyben a szervezés felügyelője szintén Eszterházy Antal lett.²⁹²

Ezzel együtt Rákóczi úgy döntött, hogy szabályozza a vármegyék által kiállított portális katonaság számát is. A portális katonák azokból a jobbágyokból kerültek ki, akik nem álltak be önként az irreguláris ezredekbe, hanem a vármegyékre rótt kötelezettségek keretében „besorozták” őket. A vármegyéknek kezdetben portánként tíz gyalogos katonát kellett kiállítaniuk, ami azonban túl soknak bizonyult, különösen úgy, hogy élelmiszeradásról is gondoskodniuk kellett. Rákóczi ezt belátta, és a kiállítandó katonák számát portánként négyre csökkentette. De a ritkábban lakott vármegyék még ennyit sem tudtak kiállítani. A birtokos nemeseknek 1705-ben jobbágyportánként két jól felszerelt lovast kellett kiállítaniuk, illetve ha a fejedelem megkövetelte, személyesen is hadba kellett vonulniuk. Amennyiben a nemesek alkalmatlanok voltak a hadakozásra − magas életkoruk vagy valamilyen betegségük miatt −, akkor kötelesek voltak maguk helyett zsoldost kiállítani. Rákóczi egy héttel az Eszterházynak küldött parancs után tájékoztatta a vármegyéket Eszterházy Antal érkezéséről, kérte őket, hogy segítsék a munkáját, és büntetést helyezett kilátásba ennek elmaradása esetén. Egyik legfontosabb feladatként pedig a szökevény katonák összefogdosását jelölte meg.²⁹³

Eszterházyt tehát a feladatai Felső-Magyarországra szólították. A megbízatás kedvére való lehetett, hiszen így újra felkereshette új birtokait és több időt tölthetett várandós felesége mellett. Még január végén Bercsényi is megírta a fejedelemnek, hogy: „Antal Úr mindenre kész, Kassának – látom – örülne...”²⁹⁴ A kuruc világ viszonyaira olyannyira jellemző módon Eszterházy már jó egy héttel a hivatalos megbízólevél kelte előtt tudatta feleségével, hogy Felső-Magyarországra megy vezénylő tábornoknak.²⁹⁵

292 RITTLING 2012a, 55.

293 ESZE 1955, 28–29., 37., 39–41.; SZIRÁCSIK 2004, 279–281.

294 AR I/IV. 304.

295 SZABÓ 1940, 114–117. – A hivatalos megbízólevélen Eszterházy dunántúli főgenerálisként szerepel, ami megtévesztette Szabó Istvánt és Heckenast Gusztávot is, akik úgy vélték, hogy Eszterházy ezzel felső-magyarországi főkapitányi címet kapott. Heckenast Eszterházy főgenerálisságának „dunántúliságát”

azzal magyarázta, hogy azt Eszterházy szülőhelyéhez képest kell érteni, érveit pedig azzal támasztotta alá, hogy Eszterházy később Torna vármegyei ügyekben intézkedett ezzel a címmel. Mészáros Kálmán azonban ezt nem tekintette perdöntő bizonyítéknak, mivel a kuruc hadseregben máskor is előfordult, hogy adott címmel rendelkező személy máshol teljesített szolgálatot, például az ugyanebben az időben

tiszántúli főkapitánnyá kinevezett Károlyi a Dunántúlon harcolt. Jelen sorok szerzője az utóbbi véleménnyel ért egyet és úgy véli Eszterházy mint a fejedelem megbízottja és nem pedig mint a

rendi-Rákóczi a február 13-án, a kistapolcsányi kastélyba keltezett utasításban Eszterházy feladatait hat pontban összegezte. Eszterházynak Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Torna, Sáros, Szepes, Borsod, Gömör, Nógrád, Nagy- és Kis-Hont vármegyékbe kellett mennie „...az Haza szolgálattyában esett fogyatkozások rendben vételére, orvoslására...”²⁹⁶ Mik voltak ezek a fogyatkozások? Fel kellett ültetnie a nemesi felkelést, továbbá össze kellett szednie a dezertőröket, helyre kellett állítania a közbiztonságot. Először Kassára kellett mennie, mert Bercsényi ide küldte el a dezertőrök névsorát. A parancs azt is kikötötte, hogy a nemesi felkelés során ne tegyen különbséget a katonai szolgálatra alkalmas és alkalmatlanok között, hanem küldjön mindenkit a fejedelem táborába, majd ott eldöntik, hogy kinek kell szolgálnia. Azok a nemesek, akik a vármegyében valamilyen tisztséget viseltek, és ez meggátolta őket a katonai szolgálatban, kötelesek voltak maguk helyett zsoldos katonát állítani. Ha nem voltak hajlandóak engedelmeskedni, akkor először a vármegyei szerveken keresztül kellett intézkednie. Amennyiben ez nem lett volna célravezető, nyugodtan alkalmazhatott katonai erőt is. A hazaoszlott csapatokért tiszteket kellett küldenie, ha nem voltak hajlandóak visszatérni a hadseregbe, akkor Eszterházynak minden tizediket fel kellett akasztania. A dezertálások meggátolása érdekében a fejedelem megparancsolta, hogy az általa, Bercsényi vagy Eszterházy által kiadott útlevél nélkül közlekedőket fogassák el. Továbbá Eszterházynak segítenie kellett az élelmiszerbeszerző hadbiztosok munkáját, jelen kellett lennie a megyék gyűlésein, a kassai fegyvertárat pedig ki kellett javíttatnia.²⁹⁷

Eszterházy lassan és körülményesen kezdett hozzá új feladatához. Február 14-én azt írta a feleségének, hogy 2-3 napon belül fog indulni és nagyjából 8 nap múlva érkezik. Kísérete legalább harminc emberből állt, akiknek az elhelyezése miatt prefektusuk, Radó Pál már előre bosszankodott. Ugyanakkor a már előrehaladott terhes felesége is megharagudott az utazást halogató férjére, amit az is mutat, hogy Eszterházy a szokásos „herzallerliebster Schatz” megszólítás helyett a „zornihes Weiberle”

elnevezéssel illette feleségét.²⁹⁸ Utazását mindenesetre tovább kellett halasztania, mert 16-án Heister lovasságával meglepetésszerűen rátámadt még Sopornyán. Az

katonai hierarchia egyik posztját betöltő személy tevékenykedett Felső-Magyarországon. Ezzel egybevág, hogy a kerületi főkapitányságok megszervezésére csak 1706-ban került sor. (MÉSZÁROS 2006, 35–36.; A főkapitányságok megszervezéséről részletesen lásd: MÉSZÁROS 2006, 48–55.)

296 MNL OL G16 I. 2.d. Nr. 262. 566–567. folio. II. Rákóczi Ferenc Eszterházy Antalnak 1705. február 13.

297 MNL OL G16 I. 2.d. Nr. 262. 566–567. folio. II. Rákóczi Ferenc Eszterházy Antalnak 1705. február 13.

298 A német kifejezések jelentése: „szeretett kincsem”, illetve „haragos feleség.”

összecsapás Eszterházy szerint nagyjából három órán át tartott, a németek harminc halottat hagytak hátra, majd visszavonultak a Vágon túlra. Eszterházy katonái közül mindenki túlélte a harcot. A feleségéhez és a fejedelemhez írt leveleinek köszönhetően Kassára vezető útja jól követhető. 17-én már Verebélyről keltezte levelét, egy héttel később Losoncon járt, két nappal később az új balogi birtokukon, 28-án a Torna megyei Szilason volt, első Kassáról írt levelét pedig március 7-én keltezte.²⁹⁹

Késlekedésének okaként felesége előtt az utak rossz állapotát hozta fel mentségként. Losoncon kapta a hírt régi szolgáján, Allegronon keresztül, hogy felesége megszülte harmadik kisfiukat, akit Bálint József névre kereszteltek és aki egyetlen gyermekükként a felnőttkort is megérte. Eszterházy Bálint József születési dátumát is tudjuk, mivel maga Eszterházy írta meg Rákóczinak, hogy február 14-én lett harmadszor is apa. A gyermeket másnap Krucsay Miklós csatári apát meg is keresztelte.³⁰⁰