1. Egy ígéretesen induló életpálya
2.1. A koroncói csata
Rákóczi átállásáért cserébe tábornoki ranggal jutalmazta meg Eszterházyt, vagy ahogy a fejedelem írta Emlékirtában: „Származása miatt tábornokká tettem.”185 Ezt a magas rangot igen fiatalon, mindössze 28 éves korában érte el.186 Eszterházy nem egyik pillanatról a másikra, döntött az átállás mellett, hanem ezt egy hosszabb tárgyalássorozat előzte meg. Eszterházy csatlakozása után, ő és Forgách szétváltak.
Forgách a Rába vidékére ment, bevette Sárvárt és Kapuvárt, Eszterházyt pedig Csíkvárhoz küldte és egy kisebb kontingenst bocsátott a rendelkezésére. Ennek erejéről a fejedelemhez írt levelei187 tájékoztatnak minket, amikben 1500-2000 főre teszi a had létszámát. A kurucok ügye ezekben a napokban nagyon jól alakult, csakúgy, mint Károlyi januári támadása idején. A nép mindenütt lelkesen fogadta őket, Andrássy István ezredes Körmend környékén összeszedte a dél-dunántúli kurucságot, és biztosította a horvátországi átkelőket, majd egyesült a budai császári-királyi erőket szemmel tartó Eszterházyval. Ennek ellenére Eszterházy a fejedelemhez írt első leveleiben, aggodalmasan taglalja a Dunántúl helyzetét: a hadak szét vannak szóródva, ráadásul Rákóczi azt szeretné, ha Eszterházy elé menne Dunaföldvárhoz, és ott egyesülnének, míg az újdonsült kuruc aggódik amiatt, hogyha ő és katonasága a Duna partra megy, akkor ki védi meg a Dunántúl középső részét, különösen a Heister által külön megfenyegetett Pápát és Veszprémet. Eszterházy kifejti azon véleményét is, hogyha Rákóczi nem siet a segítségükre, akkor könnyedén fennáll annak a veszélye, hogy a szétszórva elhelyezkedő kurucokat a császári-királyi csapatok egyenként felszámolhatják. Nem bízott továbbá a vele lévő katonaságban sem: „ugy veszem észre mihelyst látni fogják az ellenséget itt hadnak valamint Szent Pál az oláhokat.”188 Épp ezért kérve kérte a fejedelmet, hogy minél előbb keljen át a Dunán, és siessen a
185 AR III/I. 335.
186 Összehasonlításképpen, ellenfelük Siegbert von Heister 40 évesen lett vezérőrnagy. Még később, 49 évesen lett vezérőrnagy Louis Herbeville, de Guido Starhemberg például már 32 évesen elérte ezt a rangot. Forgách Simon viszont éppúgy 28 éves volt, mint Eszterházy, mikor tábornokká léptették elő. (HECKENAST 2005, 148–149., 184., 188., 391–392.)
187 MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 5–7. Eszterházy Antal Rákóczi Ferencnek 1704.
május 21.; MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 8–9. Eszterházy Antal Rákóczi Ferencnek 1704. május 22.
188 MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 5–7. Eszterházy Antal Rákóczi Ferencnek 1704.
május 21.
segítségükre.189 Bár a fejedelem az Eszterházyval való együttműködésre odaküldte Pekry Lőrincet, ő maga nem kelt át a folyón. Az erdélyi főúr eddigi ténykedése nem gyakorolt mély benyomást Eszterházyra, mint írja „igen lassan látom eö kegyelme serénkedéssét,” a Pekryvel való egyesülésben olyannyira nem bízott, hogy inkább Forgách Simon után ment volna. Levele utószavában, óvatosan fogalmazva, de mégis sommásan mondja el a véleményét, arról hogy mit kellene tenniük: „alázatosan követem Nagyságodat, hogy mérészlem csekély opiniomat adni, ha erejéhez Nagyságod nem bizzik az Istennek vére hullássáért közelédse békességet, ne legyen utolso veszedelme szegény hazánknak.”190 Pekry iránti bizalmatlanságának volt alapja, ez 23-i leveléből egyértelműen ki is derül. Pekry szerette volna bevenni az ellenség által megszállt csíkvári sáncokat, amiről Eszterházy nem tudta lebeszélni, csak annyit tudott elérni, hogy a támadást egy nappal későbbre halasztották.191 A támadást végül végrehajtották, de sikertelenül. Eszterházy ezen első vállalkozása, mint kuruc tehát nem sikerült. Ezután egészen Vaszarig hátrált, ahol a Rába vidékéről visszatérő Forgách Simonnal egyesült. Forgách egyébként nemcsak Eszterházyt, hanem a vidék más nemeseit, főurait is igyekezett megnyerni. Katonáinak megparancsolta, hogy ne háborgassák a nemesek birtokait, hanem − anélkül, hogy bántódásuk esne − fogják el őket, ő pedig igyekezett Rákóczi hűségére téríteni a kiváltságos osztály tagjait.192
Forgách és Eszterházy eddigi dunántúli működésének egy másik hadszíntéren teremtek meg a gyümölcsei. Sikeres hadakozásuk miatt Heister nem kelhetett át a Dunán, ezt kihasználva Bercsényi, Károlyi és Ocskay László május 28-án Szomolánynál sikeresen megverték, illetve visszaszorították Adam Ritschan császári-királyi tábornok harccsoportját, ezzel megakadályozva a császári-császári-királyi hadsereg erőinek összpontosítását a Felvidéken. Forgách az egyesült kuruc sereg élén, ami nagyjából 18 000 katonából állt, sem érezte magát elég erősnek, hogy Heister hadtestével összecsapjon, ezért erősítést kért a Felvidéken lévő Bercsényitől, aki Károlyi Sándort küldte 4000 katonával. Bercsényi nem tartotta olyan súlyosnak a dunántúli helyzetet, és ezért azt kérte Károlyitól, hogy mielőtt Forgách segítségére
189 MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 5–7. Eszterházy Antal Rákóczi Ferencnek 1704.
május 21.
190 MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 8–9. Eszterházy Antal Rákóczi Ferencnek 1704.
május 22.
191 MNL OL G15 5.d. I.1. Capsula A2. fasc. 9. folio 10–11. Eszterházy Antal Pekry Lőrincnek 1704.
május 23.
192 MNL OL G15 7.d. I.1. Capsula B. fasc. 24. folio 2–3. Forgách Simon Károlyi Sándornak 1704. május 22.; FORGÁCH 2004, 438.; MÉSZÁROS 2006, 28.; SZABÓ 1940, 98–99.
sietne, hajtson végre egy beütést Ausztriába. Károlyi ezt annak rendje és módja szerint meg is tette, és egészen június 9-ig távol volt.193
Eszterházynak ezután magánügyeivel is foglalkoznia kellett, hiszen a kuruc és labanc csapatok együttes jelenléte az országrészben nagy veszélyeket rejtett magában családjára nézve is. Eszterházyék az újabb kuruc háború előtt, ha Magyarországon voltak, többnyire Pápán laktak vagy Eszterházy állomáshelyén. Még átállása előtt, május 6-án megüzente feleségének, hogy Pápáról késedelem nélkül költözzön át devecseri birtokára. Most pedig a kurucok által szilárdan kézben tartott Északnyugat-Dunántúlra, nevezetesen Sárvárra költöztette át feleségét és két kisfiát.194
Forgách miután Vaszarnál egyesült Eszterházyval, kihirdette a kuruc csapatoknak Bercsényi és Károlyi szomolányi győzelmét majd, még aznap Győrszemeréhez vonultak és ott tábort vertek. Heister Pannonhalmáról ment Győr felé, s Forgách seregének egy korábbi táborhelyén, Pérnél táborozott, majd másnap dél felől megkerülve Győrt, 9-én Gyirmótnál vert tábort. Miért nem vonult be a biztonságosabb Győrbe? Nem tudjuk. Talán úgy vélte, gyorsabban tud haladni seregével a nyílt vidéken, mint a városon keresztül.195
Markó Árpád szerint ekkor már mind Forgách, mind Heister tisztában volt azzal, hogy rövidesen ütközetre kerülhet sor. Forgách azért vonta itt össze csapatait, hogy a Károlyi és más kurucok által végrehajtott betörések miatt a határ felé siető Heistert megállítsa. Forgách Heister közeledtének hírére két részre osztotta a táborát. A nem harcoló személyzetet, továbbá szekereit a mai Győrszemerénél hagyta, míg felfegyverzett alakulataival június 10-én átkelt a Bakony-patakon és a szentpáli pusztán vert tábort, továbbá állandó készültségben tartott 3000 lovast, amit az ellenség közelsége indokolt. Ezután az ütközet napjáig már sem a kuruc, sem a német sereg nem mozdult. Heister feltehetően azért nem ment tovább az örökös tartományok felé, mert attól tartott, hogy a közeledő Károlyi alakulatába ütközik, aki ekkor már a Rábca és a Rába között volt. Továbbá Forgách portyázói állandóan csipkedték Heister csapatait, és ezért úgy vélhette, hogy amíg nem látja át jobban a helyzetet, jobban teszi ha a biztonságos Győr közelében marad.196
Ahogy azt fentebb említettük, a kuruc sereg 18 000 emberből állt, melynek döntő többségét a lovasság alkotta. A sereg nagy része gyakorlatlan katonákból állt, de
193 MARKÓ 2003, 65–66.
194 SZABÓ 1940, 91., 98.
195 MARKÓ 2003, 66.
196 MARKÓ 2003, 66–67.; THALY 1890, 446–447.
Forgách az ütközet után kelt jelentéseiben megemlít 2300 gyalogost, kikben igen bízott, és már a török háborúkban is katonai szolgálatot teljesítettek. Ők képezhették Forgách és Eszterházy seregének legértékesebb részét. Ezen felül hat ágyúval rendelkeztek. Ha a sereg vezéreit nézzük, akkor valamivel biztatóbb volt a helyzet. Forgách és Eszterházy a császári-királyi hadsereg hivatásos tisztjei voltak, előbbi tábornoki, utóbbi ezredesi rangban. A kor színvonalán álló császári-királyi hadsereg működését mindketten jól ismerték. A már szintén említett báró Andrássy István ezredes korábban Thököly híve volt, így ebből az időszakból lehettek katonai tapasztalatai, rangját azonban már Rákóczi seregében szerezte. Szintén a seregben tartózkodott Ebeczky István ezredes, aki korábban Léván volt végvári katona, majd Bottyán János alatt szolgált először egyszerű huszárként, majd alezredesként. Magasabb rangját ő is Rákóczitól kapta. Ezek alapján érthető, hogy Forgách jelentős számbeli (de nem minőségi) túlereje ellenére is be akarta várni Károlyi Sándornak a szomolányi harcban megedződött seregét. A császári-királyi csapatok létszáma közelében sem járt a kurucokénak. Mikor Heister végigtekintett táborán, abban csupán 1600 gyalogos és 2000 lovas katonát talált. Azonban neki a kurucokkal ellentétben tapasztalt, reguláris katonái voltak, továbbá számíthatott a császári-királyi hadseregben edződött főtisztjeire is. Seregét nemcsak a császári-királyi hadsereg kötelékébe tartozó egységek alkották, hanem dán segédcsapatok is. Heister tüzérsége 12 lövegből állt.197
Az ütközet előtti napokban Forgách többször is elhagyta táborhelyét. A magyar hadtörténeti irodalom különösen az egyik kis túrájának tulajdonított nagy jelentőségét.
Még június 10-én a császári-királyi táborból kihívatta régi harcostársát, báró Peter Joseph de Viard ezredest, és vele hosszasan beszélgetett. Többen ezt az epizódot Forgách megbízhatatlanságára való bizonyítékként értelmezték, már a kortársak közül is. Forgách azonban csak személyes jó barátjának akarta elmagyarázni átállásának okait, ez világosan kiderül a csata után a beszélgetésről Viard által készített jelentésből is.
Forgách tehát nem árulta el a csata előtt saját seregét, bár lelkiismerete megkönnyítésére igencsak szerencsétlen módot választott.198
Forgách a pannonhalmi Szent Benedek–rendi főapátságot is felkereste, s meghívta a barátokat, hogy nézzék meg a napokban várható ütközetet, ami szerinte
„örvendetes látvány” lesz. A koroncói csatát a lehető legteljesebben bemutató Markó Árpád tanulmányában bevallotta, hogy nem egészen érti Forgách dicsekvését, mondván
197 FELDZÜGE 1879, 161.; HECKENAST 2005, 24., 125.; MARKÓ 2003, 68–70.; SÁGVÁRI 2002, 198.
198 MARKÓ 2003, 71–72.; AR II/I. 315–317.
„egy csata végét előre senki sem jósolhatja meg.”199 A válasz Forgách jellemében keresendő. Czigány István kutatásainak köszönhetően a történetírás ma már sokkal többet tud Forgáchról, mint Markó idejében. Forgách jellemének egyik árnyoldala volt gőgös, nagyúri viselkedése, ennek fényében nem meglepő, hogy ilyen kijelentésekre ragadtatta magát.200
Ami az ütközet megvívásának terveit illeti nagyjából két csoportra oszthatjuk azokat. Az egyik lehetőség az volt, hogy Forgách serege Károlyi nélkül vállal csatát.
Andrássy Istvánnak a csata után három évvel tollba mondott vallomása szerint az egyik haditanácson Forgách felvetette az éjszakai támadás lehetőségét, de Andrássy szerint ő maga és a többiek leszavazták. Történetírásunk fenntartásokkal szokta kezelni Andrássy báró vallomását, mivel erősen érződik rajta azon szándék, hogy az akkor már kegyvesztett Forgáchot tovább sározza.201 Azt azonban nem zárhatjuk ki, hogy valóban felmerült a harc önálló (tehát Károlyi nélküli), esetleges éjszakai megvívásának lehetősége.
Az egykorú források tanúsága szerint ezt a lehetőséget végül elvetették és arra jutottak, hogy Károlyi seregével közösen vívnak csatát Heister ellen. Június 11-én Forgách annak rendje és módja szerint fel is szólította Károlyit a csatlakozásra. Majd másnap, miután Károlyi válaszát megkapta megismételte a kérését. 12-én este vacsora időben megérkezett Károlyi Tallián Ádám nevű tisztje és jelentette, hogy Károlyi serege már átkelt a Rábán, erre Forgách Ráttky Dániel nevű tisztjét küldte Károlyihoz azzal az üzenettel, hogy még az éjszaka jöjjön Koroncóhoz, hogy másnap közösen támadhassák meg Heister állásait.202
Miután a kuruc vezetők ily módon a várható ütközetre felkészültek, Andrássy vallomása szerint Forgách az ágyúival üdvlövéseket adatott. Mai szemmel nézve, mikor minden katonai akciót a legnagyobb titoktartás övez, Forgách ezen lépése talán butaságnak tűnhet, de abban a korban ez teljesen elfogadott volt.203 Az ágyúlövésekkel vélhetően Károlyit is siettetni akarta. Azonban várakozásában csalatkoznia kellett. A lövéseket Heister is meghallotta és levonta a megfelelő következtetéseket. Ha Károlyi megérkezése előtt ki akart törni szorult helyzetéből, akkor ez volt az utolsó alkalom,
199 MARKÓ 2003, 70.
200 CZIGÁNY 2008a, 336.; MARKÓ 2003, 70.
201 MARKÓ 2003, 72.; THALY 1891b, 437–438.
202 MARKÓ 2003, 73.; THALY 1890, 446–447., 455.; THALY 1891b, 438–439.
203 Például két évvel később Esztergom kuruc ostromakor Guido Starhemberg, a magyarországi császári-királyi csapatok akkori főparancsnoka Komárom várából is ágyúlövésekkel bíztatta további kitartásra az esztergomi helyőrséget. (PERJÉS 1954, 172.)
amikor még léphetett, ezért „...elhatározta, hogy június 12-én éjjel az összes málhát Győrbe küldi és éjfél után összes csapatával elindul...”204 Forgách és Eszterházy éjszakai álmát alvó tábora felé. Csapatait két vonalba sorakoztatva állította fel, arányosan elosztva a gyalogságot és a lovasságot, míg 12 ágyúját egyenletesen osztotta el az egész arcvonalon. Felvonulása nem lehetett teljesen zavartalan, mert csak reggel 5 órakor került sor az első csatározásokra a kuruc járőrökkel.205
Forgách Károlyi érkezésére számítva hajnalban felkeltette seregét, elrendelte, hogy a katonákat szedjék rendbe, míg ő maga csekély kísérettel lóra ült, hogy a közeledő Károlyit megfelelően üdvözölje. Azonban nem Károlyi közeledett, hanem Heister. Forgách ezt csak akkor vette észre, amikor a császári-királyiak elővédjét alkotó rácok − akik a magyarokhoz nagyon hasonló egyenruhát viseltek − lőni kezdtek rá.
Andrássy István vallomásában úgy meséli el ezt az egészet, mintha Heister meglepte volna a kurucokat. Itt azonban ismét Andrássy rosszindulatát kell sejtenünk. Az ekkor a kuruc táborban tartózkodó Kéry Ferenc két nappal későbbi leveléből kétség kívül kiderül minden. Ráadásul a kuruc vezéreknek még volt idejük csatarendbe állítani a seregüket. Ezután Forgách a következő szavakkal fordult Eszterházy Antalhoz:
„Kigyelmed édes Öcsém-Uram vegye azonba, míg én odaérek az hadakat rendbe és menjen arczúl rajtok; az két szárnyát pedig commandérozzon az egyiket Andrássy uram, az másikat Ebeczky uram, és mikor én az hátulját megütöm, − akkor egyszersmind neki!
Lehetetlen, ennyi néppel az Isten meg ne segítsen bennünket!...”206 Forgách terve tehát egyértelmű. Míg Eszterházy Antal szemből leköti Heister erőit addig ő a terep adottságait kihasználva észrevétlenül megkerüli és hátba támadja az ellenséget. A korábban már említett hajdúkat az Ebeczky által vezetett balszárnyra állította azzal az utasítással, hogy a felvonulás közben útjukba eső dombot kihasználva bújjanak el, legyenek beavatkozásra készen, míg ő maga egy 7 000 fős lovas különítmény élén megpróbálja eljátszani Károlyi szerepét.207
A kuruc hadsereg harckészségét Forgáchnak a csata utáni napokban Rákóczihoz és Bercsényihez írt jelentései és az ütközet első felében tanúsított viselkedésük is bizonyította. Miután a kuruc sereg kettévált, Eszterházy a csapatok élén megindult Heister egységei felé. Mikor a németek meglátták a náluknál majd négyszer nagyobb kuruc arcvonalat megálltak és bevárták annak megérkezését. Heister seregét egy domb
204 KINCSES 2013, 302.
205 MARKÓ 2003, 74–75.
206 THALY 1890, 455–456.
207 THALY 1890, 455–456.; THALY 1891b, 440.; MARKÓ 2003, 77–78.
mellett állította meg, a kurucok erre felvontatták 6 ágyújukat, a hajdúk pedig a tervnek megfelelően elbújtak a domb mögött. Mikor a két sereg közel ért egymáshoz, nem tudni, hogy Eszterházy ezt saját elgondolásából, vagy a Forgáchcsal megbeszéltek szerint tette-e, felhasználva, hogy seregének arcvonala lényegesen túlnyúlt a németekén, bekerítette őket.208
Ezek után Heister az ágyúival ügyesen távol tartotta magától Eszterházy csapatait, míg a császári-királyi egységek sündisznóállást vettek fel. A kuruc ágyúk, csak az ellenfél jobbszárnyát tudták tűz alatt tartani, míg a sereg többi része a császári-királyiak ágyúzására csak a távolság miatt eredménytelen puskalövésekkel felelhetett.
Markó Árpád szerint a kurucok másfél órán keresztül állták az ágyútüzet, de Eszterházy, Ebeczky és Andrássy hiába próbálták támadásra bíztatni a csapataikat, a tapasztalatlan katonák lábát a földhöz szegezte az ágyútűz.209 Sokkal valószínűbb azonban, hogy egyszerűen csak meg akarták várni Forgách seregcsoportjának megérkezését, hiszen minden tervüket romba döntötte volna, Heister még Forgách megérkezése előtt megveri az ő seregcsoportjukat.
Forgách csapata fél hét körül ért a helyszínre. Az ezt észlelő Ebeczky ekkor támadásra bírta az embereit, és visszaszorította a Heister jobbszárnyán harcoló rácokat.
Forgách is ezt a helyet választotta meg támadásául, és az elsők között lovagolva vezényelt rohamot. Ezt látva Eszterházy egész seregcsoportja, megindult az ellenség felé, de a császári-királyi katonák sortüzei az ilyen harcra ki nem képzett kurucok támadását sikeresen megtörték. Vezetőik – Forgách jelentéseiben, különösen Eszterházyt emelte ki210 – hiába küzdöttek az első sorokban példamutató bátorságukról tanúbizonyságot téve. Forgách támadása végül kudarcot vallott, mert emberei nem követték. Továbbá a kurucok harcban járatlan katonáit teljesen felkészületlenül érhették a csata olyan „zavaró körülményei” mint a füst és a zaj. Bár az ütközetben kevés ágyú vett részt (a két oldalon összesen 18 db) de a császári-királyi és a kuruc csapatok is szép számmal rendelkeztek puskákkal, amik az elsütésükkor csakúgy okádták magukból a lőporfüstöt, mely zavarhatta a harcban résztvevőket. A zajnak két fajtáját különíthetjük el, az egyik a fegyverek zaja, a másik az élőlényeké. A harc kezdetekor a tisztek kiáltoztak, buzdították alárendeltjeiket, a lovak pedig nyerítettek, amik szintén felkészületlenül érhette a harcban járatlanokat. A fegyverek zaja is bénítóan hathatott,
208 MARKÓ 2003, 79–80.
209 MARKÓ 2003, 80–82.
210 „... Ott találván Esterházy Antal uramat - az ki mint az oroszlán úgy viselte magát... Oroszlán módjára viselte magát Antal; mi mindent elkövettünk...” (THALY 1890, 448., 450.)
különösen az ágyúk bömbölése és a lőfegyverek ropogása. Az ágyúk találatai pedig jelentős visszatartó erővel bírtak. Ellenük még az sem nyújtott teljes védelmet, ha a katonák lefeküdtek volna a földre, de a koroncói csatával kapcsolatos forrásaink nem is említenek ilyesmit. Ráadásul Forgách eredeti tervében valószínűleg nem számolt azzal, hogy az ellenséget teljesen bekerítik, támadása az ezen a szakaszon harcoló kurucok vonalát is megzavarta és ebben rés keletkezett. Heister ezt észrevette, és ellentámadásával oldalba kapta Forgách oszlopát, és szétszórta a kuruc balszárnyat.
Meghátrálásukat látva a kuruc lovasság elmenekült, a még küzdő gyalogságát sorsára hagyta. Eszterházy és a többi tiszt mindent megtett, hogy a tűzvonalban tartsa a katonákat, de Heister ellenakciójával sikeresen eldöntötte a csata sorsát.211
A kuruc sereg rendezetlen futásban igyekezett elérni a Rába túlsó partját. Heister katonái még órákig üldözték őket, mire 10-11 óra körül a harcok elültek. A kurucok nagyjából 2000 embert, míg a császári-királyiak körülbelül 100 halottat vesztettek.
Károlyi elmaradásának körülményei a mai napig sem kellően tisztázottak. A történészek általában ezt azzal magyarázzák, hogy Károlyi inkább a portyázást, az aprólékharcot részesítette előnyben és szerette elkerülni a nyílt csatákat. A fejedelem véleménye a következő volt: „A Dunántúlon akkor három tábornok működött, Forgách, Károlyi és Eszterházy Antal, és ezek szellemüknél fogva egyáltalán nem értették meg egymást.”212 Bár Károlyinál valóban kimutatható némi kisebbrendűségi érzés a grófi ranggal rendelkező társai között, mivel ő maga csak báró volt, de Forgách nem adott okot a bizalmatlanságra, és egyenrangú félként kezelte Károlyit. Ami Forgách és Eszterházy viszonyát illeti, láttuk, hogy Forgách milyen meleg szavakkal emlékezett meg Eszterházy bátorságáról a jelentéseiben, továbbá emlékirata szerint a helyettese volt, a csatában pedig rá merte bízni a sereg vezetésének nagyobb részét, itt egyenlőre nem találtunk okot a nézeteltérésre.213
A koroncói vereség után Eszterházy, Forgách és Károlyi is Sárvárra ment, hogy a szétszóródott kuruc sereget összegyűjtsék, és további teendőket megbeszéljék.
Különösebb hadműveleti tervet nem tudtak kidolgozni, csupán az figyelhető meg, hogy
Különösebb hadműveleti tervet nem tudtak kidolgozni, csupán az figyelhető meg, hogy