A nagyszombati csata

Míg a kurucok a várható ütközetet tervezgették, addig Heister december közepére megkapta a kért erősítéseket, és 20-án átkelt a Morva folyón. A kurucok igyekeztek megzavarni az ellenfél vonulását, legnagyobb akciójukat másnap hajnalban hajtották végre, amikor a máriavölgyi kolostor közelében a völgy kijáratát egy csapat hajdú Deák Ferenc vezetésével elzárta, és Heister seregét egész nap feltartóztatta.

Bercsényi előbb a kuruc érzelmű szlovák lakosságot küldte Deák megsegítésére, majd miután a császári-királyi sereg elérte Récsét,²⁷³ 3000 lovast küldött utánuk, akik hátulról nyugtalanították Heistert. Récsén csatlakozott Heisterhez Herberstein táborszernagy 7000 katonával és 16 ágyúval. Ezzel a császári-királyi haderő létszáma mintegy 20000 katonára és 24 ágyúra nőtt. Heister a következő napokban fokozatosan közeledett Nagyszombat felé, és amikor karácsony este tábort vert, már csak hat kilométerre volt a várostól. Bercsényi egy nappal korábban érkezett meg Farkashidára,²⁷⁴ a kuruc csapatok gyülekezőhelyére. Rákóczi ugyanekkor érkezett, a sereget az előzetes tervek alapján Eszterházy vezette. A kuruc sereg nagyságát Thaly Kálmán és Markó Árpád nyomán általában 19-20 000 fősre szokták tenni. Mészáros Kálmán Markó és Thaly számításaihoz fűzött megjegyzései alapján 1-2 ezer fővel kevesebbre becsülte a kurucok létszámát.²⁷⁵

A két hadsereg tehát, ami a személyi állományát illeti egyenlő erejű volt, azonban hasonlóan a koroncói csatához a felszerelés, a fegyverzet és a tüzérség mennyisége és minősége szempontjából a császári-királyi hadsereg jobban fel volt szerelve, ami az erőviszonyokat az ő javukra billentette el. Ennek ellenére a december 25-én megtartott kuruc haditanács úgy döntött, hogy a terep adottságait és lovasságuk erősségeit kihasználva támadólag fognak fellépni. A haditanács egyébként nem mehetett végbe viták nélkül, mivel a fejedelem elvesztette hitét a vele lévő magasabb rangú főtisztekben, Bercsényiben és Eszterházyban.²⁷⁶ „Minthogy igen újoncnak éreztem magam a haditudományban, örültem, hogy olyanoktól kérhetek tanácsot, akik azt hitték, hogy értenek hozzá, de hamar észrevettem, hogy ők sem értenek hozzá.”²⁷⁷

Miután a haditanács végzett, a vezérek nekiláttak, hogy a kor szokásainak megfelelően már a táborban kijelöljék és elrendezzék, mely alakulatok kerülnek a

273 Rača, Szlovákia.

274 Vlčkove, Szlovákia.

275 MARKÓ 2003, 115–19.; THALY 1869, 39.

276 MARKÓ 2003, 121.

277 AR III/I. 346.

szárnyakra és melyek a sereg centrumába, illetve kijelölték ezen seregtestek parancsnokait is. Ezzel eltelt karácsony napjának hátralévő része, és már besötétedett, mire végeztek. Rákóczi még az éjszaka szeretett volna Nagyszombathoz vonulni, hogy legyen ideje a csapatai felett szemlét tartani és a csata színhelyét megvizsgálni.

Azonban Bercsényi, miután jelentést kapott Heister seregének közelségéről, úgy vélte, hiba lenne éjszaka elindulni, mert a nagy nehezen rendbe állított csapatok a sötétben összekeveredhetnek, ezt elkerülendő pedig ráérnek hajnalban is elindulni. Bercsényi és Rákóczi ezen vitája tökéletes példája annak, amikor mindkét félnek igaza van, hiszen Bercsényi aggályai teljesen jogosak voltak, csupán abban hibázott, hogy ezt a haditanácson kellett volna felvetnie, amikor az éjjeli menet mellett döntöttek. Talán nem gondolták, hogy a csapatok felállításával ennyire sok idő fog el menni. Ugyanakkor Rákóczi szándékai is érthetőek és helyesek voltak. A fejedelemnek azt kellett felmérnie, hogy mikor veszít többet: ha ismeretlen terepen, de rendezett csapatokkal, vagy ha egy felderített területen, de fáradt csapatokkal kell csatát vívnia. Korábban már említettük, hogy Rákóczi nem volt tanult katona, így nem tudta levonni a megfelelő következtetéseket. A döntő pillanatokban mutatott engedékenységére a későbbiekben is többször ráfizetett.²⁷⁸

Heister tábornok egészen 26-án hajnalig csak erősen túlzó jelentéseket kapott a kurucok erőiről, de támadó szándékukkal és elhelyezkedésükkel tisztában volt. Emiatt, miután a visszavonulás lehetőségét elvetette, kezdettől fogva védelemre rendezkedett be. Ezért egy erdőben, Fehéregyházától²⁷⁹ északra helyezte el seregét, de miután felfedezte, hogy Ocskay László és Ebeczky István lovas egységei két oldalról figyelik, elhagyta az erdőt és északkelet felé vonulva úgy állította fel csapatait, hogy hátát védje a Parna-patak. A kuruc lovasság támadásainak elhárítására hevenyészett sáncokat készíttetett, amikbe rövid lándzsákat rakatott. 26-án hajnalban egy a kuruc hadseregből átszökött német katona pontosan tájékoztatta Heistert a magyarok létszámáról és szándékairól.²⁸⁰

Mikor a kuruc sereg Nagyszombathoz ért, és a reggeli órákban elkezdett a kijelölt hadrendbe felvonulni, Bercsényi és „több más tiszt” azt ajánlotta, hogy az ütközetet ne a város mellett, ahogy eredetileg tervezték, hanem Nagyszombatban és a város mögötti dombon vívják meg. Ez az elgondolás talán akkor működött volna, ha

278 KÖPECZI–R.VÁRKONYI 2004, 226.; MARKÓ 2003, 122–123.; PERJÉS 2002, 115–116.

279 Pozsonyfehéregyháza, Bieli Kostol, Szlovákia.

280 MARKÓ 2003, 123–124.

Heister serege a támadó fél. Ebben az esetben, azonban egyáltalán nem volt logikus elgondolás, hiszen így Heister kikerülhette volna a kuruc sereget, és szabad lett volna az útja Lipótvárig. Csak a magasabb rendű tisztek zavarodottságát mutatja ez az epizód.

Rákóczi szerencsére nem engedett Bercsényi kérésének. Hogy Eszterházynak milyen szerepe volt ezekben a vitákban, arról sajnos hallgatnak a források.²⁸¹

Rákóczi a kor szokásait figyelembe véve a jobbszárny élére, az utána következő legmagasabb rangú személyt, vagyis Bercsényit állította, míg a balszárny parancsnoka Eszterházy Antal lett. A fejedelem a centrumban helyezte el gyalogságot, melynek Louis Fierville le Hérissy francia ezredes lett a parancsnoka, míg a lovasság a szárnyakra került. Rákóczi azt szerette volna, ha alakulatai több vonalban sorakoznak fel, ezt azonban csak a gyalogságnál sikerült kivitelezni. Eszterházy és Bercsényi a lovas ezredeket egymás mellé egyetlen vonalba helyezték el, ami miatt a fejedelem meg is rótta Eszterházyt az Emlékirataiban.²⁸² Markó Árpád azzal magyarázta ezt a hibát, hogy a csatatérre érve és meglátva az előttük felsorakozott császári-királyi sereget − mely a délelőtti órákban a várossal szemben, nagyjából téglalap alakba állt fel − nem akartak egy hosszabb időt igénylő, több soros kialakítással bajlódni.²⁸³ Az is elképzelhető azonban − különösen, ha kurucok valóban kevesebben lehettek, mint eddig gondoltuk − hogy Eszterházy és Bercsényi felmérte azt, hogy amennyiben kettő vagy három sorban állítják fel a rendelkezésükre álló nyolc-nyolc lovas ezredet, akkor Heister seregének arcvonala hosszabb lett volna az övékénél. Ezzel szemben az egy vonalas felállással az ő vonaluk lett hosszabb, lehetőséget adva számukra az ellenfél bekerítésére vagy oldaltámadások kierőszakolására.

Rákóczi szűkebb kíséretével elindult, hogy Nagyszombatot megkerülve felderítse a csatateret, de a délután 1 órakor kezdődő váratlan hóviharban eltévedt, és mire kíséretével visszavergődött a csatatérre, a harc már elkezdődött. A két sereg ágyúi szakadatlanul lőtték egymást. Heister miután látta, hogy a kuruc arcvonal hosszabb az övénél, hogy az átkarolás ellen védekezzen, a balszárnyát északnyugati irányba elindította. A tényleges ütközetet tulajdonképpen ez a lépés indította el. Bercsényi félreértve ezt a mozdulatot, hadsegédje útján azt tanácsolta a fejedelemnek, hogy hagyják az ellenséget elvonulni. Rákóczi azonban parancsot adott Bercsényinek, hogy a jobbszárny szélén álló Ebeczky lovas ezred támadja meg az ellenséget. De Bercsényi

281 MARKÓ 2003, 126–127.; PERJÉS 2002, 116.

282 AR III/I. 347

283 MARKÓ 2003, 128–131.; PERJÉS 2002, 116.

rosszul adta ki a parancsot és a rohamjelet a többi ezred is átvette és a teljes kuruc jobbszárny eltávolodva a gyalogságtól rátámadt a császáriakra. Bercsényi a hibáját azzal is tetézte, hogy kijelölt helyét elhagyta, hogy a gyalogságot is harcba vezesse, pedig ez nem az ő dolga lett volna. Ezt látva, Eszterházy is elindította a kuruc balszárnyat. Az nem derül ki a forrásokból, hogy a saját elhatározásából cselekedett-e vagy pedig parancsot kapott a fejedelemtől. De a jobbszárny támadását és a centrum ágyúzását látva joggal hihette azt, hogy általános támadás kezdődött. A kuruc szárnyak támadása sikert hozott, a császári-királyi csapatok menekültek vagy teljesen összezavarodtak.

Eszterházy katonái olyan ügyesen harcoltak, hogy Heister jobbszárnyának ágyúit is elhallgattatták, míg a másik oldalon már a császári-királyiak társzekereit fosztogatták.

Ezt látva a kuruc gyalogság is megindult előre. A támadásuk sikeres volt, áttörték az ellenség arcvonalát, Heister is közvetlen életveszélyben forgott.²⁸⁴

A kuruc sikerek nyomán azonban a harc zűrzavaros, áttekinthetetlen lett, a kuruc felső vezetés már nem tudott érdemi befolyást gyakorolni a csatára. A császári-királyi hadvezetés azonban ki tudta heverni a kezdeti sokkot, és rendezni tudták a menekülő csapataikat. Heister észrevette a kuruc jobbszárny és a centrum közötti rést, és három lovasezreddel ellentámadást hajtott végre. A résen könnyedén áthatoltak, majd balra és jobbra fordulva felszámolták a jobbszárny fosztogató lovasságát, illetve oldalba és hátba támadták a kuruc gyalogságot. Ezt látva a kuruc gyalogság bal oldalán harcoló, szökevény németekből álló Scharudi zászlóalj átállt az ellenséghez, és oldalba támadta a többi kuruc gyalogost. Ezután a kuruc gyalogság arcvonala összeomlott. A legtovább Eszterházy alakulatai tartottak ki, de kezdeti sikeres előretörésüket ők sem tudták kihasználni, mert „amikor a málháig hatolt előre, szintén fosztogatni kezdett”²⁸⁵ írja Rákóczi. Ezt a megállapítását, történetíróink kritika nélkül átvették, azonban úgy vélem, hogy Rákóczit ennél a körülménynél megtréfálta az emlékezete. Heister ugyanis seregének balszárnyán állította fel társzekereit, a lehető legmesszebb Eszterházy csapataitól, akik ezeket csak úgy érhették volna el, ha az egész császári-királyi sereget hosszában kettévágják, erre azonban biztosan nem került sor. A fosztogatás a kuruc seregben igen általános jelenség volt, harctéri viselkedésével pedig gyakran egybefolyt, ezért utólag Rákóczi vélhette azt, hogy ez vezetett a balszárny meghátrálásához.

Rákóczi bár szeretett volna a tartalék élén személyesen beavatkozni a harcba, környezete megakadályozta ebben. Ezután a fejedelem kénytelen volt kiadni a

284 MARKÓ 2003, 132–134.; PERJÉS 2002, 117.

285 AR III/I. 348.

visszavonulási parancsot. A kurucok vesztesége halottakban és sebesültekben kb. 400, a császári-királyiaké kb. 600 fő volt.²⁸⁶

Eszterházy Antal, ha visszatekintett és levonta az 1704. év tapasztalatait, valamint tanulságait, szomorúan kellett látnia, hogy a mérleg inkább negatív volt. Bár Rákóczi tábornokká léptette őt elő, és kivette a részét a második dunántúli hadjárat eredményeiből is, összességében ez volt az egyetlen siker, amit elkönyvelhetett. A dunántúli családi birtokai az év második felében az ellenség kezébe kerültek, és Rákóczitól csak a messzi Északkelet-Magyarországon kapott újakat. A felkelők táborában sem tudott magának megbecsült helyet kivívni, katonai szakértelmét több esetben megkérdőjelezték. Életét emellett egyéni tragédiák is sújtották, mert fiai, a két és fél éves Ferenc Oktávián és a fél éves Antal Kajetán életüket vesztették, amiben a Dunántúl elhagyásának hányatott körülményei is szerepet játszhattak.