Az Állami Egyházügyi Hivatal birtokbavétele

Tildy Zoltán államminiszter még a november 1-jén történt látogatásakor közölte, hogy az ÁEH épületének birtokjogát a kormány Mindszentyre ruházta át, ezt szóban később november 3-án este meg is erősítette.⁵³² Az ÁEH ügyét azonban minden jel szerint a prímás hozta szóba már az államtitkárnak. Aznap ugyanis egyeztetett Marosfalvy László⁵³³ hatodéves, titokban jezsuita⁵³⁴ papnövendékkel, aki felvilágosította, hogy az ÁEH kezében milyen értékes titkos dokumentumok vannak papi személyekről⁵³⁵. Marosfalvy az ÁEH szabályos keretek között lezajló elfoglalásának tervét már 1956. október 31-én, Mindszenty szabadulásának hírére elkezdte szervezni kispap társaival (Kuklay Antal,⁵³⁶ Tabody István, Kovács György, Hrotkó Géza, Rédly Elemér, Vigh Szabolcs⁵³⁷) a szemináriumban. Jóváhagyást és ajánlást neki a prímáshoz csávosi és bobdai báró Csávossy Elemér, a jezsuiták volt provinciálisa adott.

Marosfalvy ezután felment november 1-jén Mindszentyhez audienciára, aki soron kívül fogadta őt, Csávossy báró⁵³⁸ ajánlására tekintettel. A szemtanú Kuklay Antal később így

532 Mindezt Turchányi Egon említette a perében. Budapest Főváros Ügyészsége, PIL 290.f., vádirat. Balogh Margit gyűjtése. Turchányi ezt többször említi még, e mellett az állítása mellett kitartott nem változtatta meg és nem vonta vissza, mint több másikat. Sőt, vallomás-kiegészítésében is, ahol sok hajmeresztő állítást tett, megerősítette ezt: „Mindszenty azt is bejelentette, hogy a kormány neki fenntartás nélkül átadta az Államegyházi (sic!) Hivatalt, amit feloszlottnak jelentett ki.”. BFL XXV. 4. f. Nb. VII. 4016/1957-26, 145-149. o., Dr.

Turcsányi (sic) Albert, vallomáskiegészítések, 1957. május 3.

533 Marosfalvy László (1932 - ) A szétszóratásban, itthon illegalitásban működő Jézus Társaságába jelentkezett, miközben szombathelyi kispap volt; ezért, mint világi papot szentelték fel. 1956-ban a Központi Szemináriumban tevékenyen részt vett a forradalmi cselekményekben, az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalásában, emiatt külföldre kellett távoznia. 1993-ban visszatért Magyarországra, ahol Szegeden a novíciusmester sociusa lett, utána 1996–2003 között Budapesten a magyar provincia gazdasági ügyeivel foglalkozott (jelen sorok írója itt találkozott vele, munkakapcsolatban voltak). 2003-ban elment Torontóba, a magyar plébániára lelkésznek és ökonómusnak, majd 2006–8 között a plébánosi tisztséget töltötte be, később a torontói Szent Erzsébet-plébánián lelkész és a Saint Jutta Foundation kanadai kurátora.

534 Azért csak titokban, mert a rendet korábban betiltották.

535 Az események összefoglalása, személyes visszaemlékezéssel, Vígh Szabolcs: Az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása 1956. november 3-án, In. Magyar Katolikus Egyház 1956, (Szerk. Szabó Csaba), Budapest, 2006,

537 Az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása 1956. november 3-án. In: Magyar Katolikus Egyház 1956. Szerk.

Szabó Csaba, 2005, 235–242.o.

538 Báró Csávossy Elemér (1883-1972) neve Mindszentynek nemcsak, mint volt jezsuita provinciális lehetett ismerős, korábban a báró támogatta őt az 1935-ös memorandumának ügyében is, amely az itthoni nyilas/nemzetiszocialista térhódítás ellenében kezdeményezett Pehm apátként. Csávossy egyébként 1956-ban szabadult, miután rendjét feloszlatták, 1952-ben bebörtönözték ugyanis. Csávossy báró sokat tett Kaszap István, báró Apor Vilmos és Bogner Mária Margit boldoggá avatásáért, jóllehet teljes mellőzöttségben töltötte a napjait a pannonhalmi papi öregek otthonában 1961-től.

162 emlékezett a rövid, de döntő fontosságú audienciára: „Csávossy neve hallatán a bíboros soron kívül fogadta Marosfalvyt, aki egy mondatban megfogalmazta, hogy milyen fontos az Állami Egyházügyi Hivatalban lévő dokumentumok biztonságba helyezése. Ez igaz is volt, mert az oda visszajáró tisztviselők akkor már napok óta égették ezeket az iratokat. A bíboros azonnal telefonált, és elintézte, hogy utalják ki számára a hivatal épületét: a Pasaréti úton álló korábbi Szakasits-villát.”⁵³⁹. Mindszenty tehát az ÁEH papi iratait akarta megmenteni mindenképpen, a telefonos ügyintézés azonban kevés volt, Tildy személyes megerősítése is kellett hozzá. Tildy szóban tehetett ilyen ígéretet az egyházi ügyekért is felelős államminiszterként, az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése, átalakítása azonban törvényesen csak 1956. december 31-i nappal történt meg, már az első Kádár-kormány ideje alatt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1956. évi 33. számú törvényerejű rendelete, amely egyes minisztériumok összevonásáról és megszüntetéséről rendelkezett hatályosította ezt⁵⁴⁰, a 3. §. rögzítette: „Az 1951. évi 1. törvénnyel alapított Állami Egyházügyi Hivatal és az 1951.

évi 2. számú törvényerejű rendelettel alapított Országos Testnevelési és Sportbizottság 1956.

december hó 31. napjával megszűnik és feladatkörüket a Művelődés- ügyi Minisztérium veszi át.”.

Marosfalvy az első audiencia sikere után november 2-án ismét felment a prímási palotába, de a katonai kíséretet ekkor sem kapta meg, ezért történt a tényleges akció csak november 3-án⁵⁴¹. Tildynek idő kellett, vagy csak elsodorták az események november 1-e után, de mindenesetre rekonstruálható, hogy szóban Mindszenty rendelkezésére bocsájtotta az épületet, és a honvédelmi miniszter-helyettes Maléter pedig, közvetetten, de utasította a hercegprímás őrizetét ellátó három tisztet, hogy biztosítsák a katonai kíséretet⁵⁴². A hercegprímás a lehetőségekhez mérten úgy látszik, hogy a formalitásokon belül akart maradni, november 3-án a szózatának elhangzása után Tildyt szembesítette azzal, Turchányival közösen, hogy mit ígért és, hogy ezzel kapcsolatosan már lépések is történtek.

Turchányi vallomása szerint egyenesen azzal szembesítette, hogy „a kormány elhatározása az ÁEH-nek Mindszenty számára való átadásáról hiánytalanul törvényes és jogérvényes-e.

Indoklásul felhoztam, hogy Mindszenty rendelkezésére a Hivatal irattárát úgy hozták fel hozzá, hogy zárat kellett feltörniük miatta. Erre Tildy közölte, hogy a kormánydöntés erre

539„Nyitva hagytam a vasajtót...” – Kuklay Antal a forradalom napjairól, In. Új Ember, 2004. október 31., Online: https://archiv.katolikus.hu/ujember/Archivum/2004.10.31/0801.html (Utolsó megtekintés: 2020. március 10.)

540 A még Kossuth-címeres Magyar Közlönyben 1956. december 29-én jelent meg a rendelet.

541 Varjú Imre vallomása, aki ellen később vádat emeltek egyéb cselekedetei miatt is (kórházi pasztoráció,

’Kedves Barátom!’ irat megírása, terjesztése, stb.); ÁBTL 3. 1. 9. V-142296. 95.

542BFL XXV. 4. f. 4016/1957. Turchányi Albert Egon és társai pere. Vádirat.

163 vonatkozólag teljesen jogszerű s Mindszenty az ÁEH berendezését, irattárát <<akár fel is gyújthatja>>.”⁵⁴³. A mai napig nem került azonban olyan dokumentum azzal kapcsolatosan elő, hogy a második vagy a harmadik Nagy-kormány engedélyezte volna Mindszentynek az Állami Egyházügyi Hivatal budai épületének az elfoglalását, ezt Tildy is tagadta később:

„Tagadom, hogy ezzel kapcsolatban (ti. az ÁEH épületének és felszerelésének átadása – PJ) valamilyen ígéretet tettem neki (ti. Mindszenty – PJ), illetve engedélyt adtam volna, hogy az ÁEH. épületét elfoglalhatja.”⁵⁴⁴. Mindszenty megpróbálta annak az ódiumát elkerülni, hogy itt ’egyházi’, lényegében magánkezdeményezésről van csak szó, amely azonban minden jel szerint megindult volna magától is, a hercegprímás keretet is próbált ennek találni, az, hogy ehhez az engedélyt kért, a kormány fejének a helyettese ezt legalább szóban megadta, még ha tagadta is ezt később a bíróság előtt, sok mindent elmond azokról a napokról. Ugyanakkor fontos kérdés, hogy Tildy a többi felekezettel nem is közölt ilyen lehetőséget, legalábbis nincsen erre utalás sehol. Joggal gondoljuk azt, hogy Tildy részéről ez egy reakció volt a hercegprímás felvetésére, nem előre eltervezett kormánykoncepció, amelyik mondjuk minden vallási felekezetet érintett volna, amelyekkel az ÁEH foglalkozott az évek során.

Turchányi azt sejtette, hogy Mindszentynek személyes céljai voltak az ÁEH anyagával, hogy visszanézze az elmúlt nyolc évet magára vonatkoztatva. Az elmúlt időszak valóban fontos lehetett, az ÁEH szervezeti, hivatali bomlása már október 23-a után megkezdődött, elfoglalni a hivatalt egyszerre jelentett elégtételt, felszámolását egy káros gyakorlatnak és a számonkérés lehetőségét is. Sok egyházi személy érezhette, hogy megaláztatásuk, nyomorúságuk lesz vége, ha a hivatal megszűnik.

Mindenesetre a szóbeli ígéret vagy olyan nagy nyomatékkal hangzott el, vagy belátta a prímás, hogy mást ilyen rövid idő alatt úgysem érhet el és félt, hogy az iratok tényleg megsemmisülnek, de már november elsején elkezdte a szervezkedést. Az ötlet ugyan minden jel szerint tényleg Marosfalvytól származott, de a kivitelezéssel szinte azonnal Turchányit bízta meg, akinek két dolgot már ekkor kikötött feladatul, a rendbontást gátolja meg, de „ha nincs kulcs, akkor úgy kell eljárni, mint otthon, mikor nincs kulcs”⁵⁴⁵. Az is biztosan elhangzott, hogy Turchányi hozzon el iratokat, mert a prímási palotában kijelöltek egy részt, ahova az iratokat el kell helyezni. Mindez nemcsak elfoglalást jelent, hanem a koncepcióban

543BFL XXV. 4. f. 4016/1957.301.007. Jegyzőkönyv Turcsányi (sic!) Egon Albert kihallgatásáról, 1957.

augusztus 18. (saját számozás 4.) 308. o.

544MNL OL XX–5–h–20. kötet/1956–58. Nagy Imre és társai. Jegyzőkönyv Tildy Zoltán kihallgatásáról. 1957.

július 2.

545 BFL XXV. 4. f. 4016/1957.301.007. Jegyzőkönyv Turcsányi (sic!) Egon Albert kihallgatásáról, 1957.

augusztus 18. (saját számozás 4.) 308. o.

164 benne volt az iratmozgatás is, amelyhez emberanyagot kellett szereznie a titkárnak, részben a rétsági katonákat, részben pedig „a vöröskeresztes ügyekre” egy katonaviselt férfit.

Mindszenty adott írásban utasítást az őt őrző rétsági katonáknak, Tóth János plébános által már november 2-án, a nemzetközi sajtótájékoztatója után arra, hogy Turchányiékat kísérjék el az ÁEH-ba, miután azok vonakodtak szóbeli utasítást követni. Turchányi vallomása szerint ez így nézett ki:

„Meghatalmazás a Honvédelmi Miniszterhelyettes úr által rendelkezésem alá helyezett rétsági páncélos alakulat (itt a négy tiszte neve sorakozott) részére, hogy a kormány által a hatóságomnak átadott Államegyházi Hivatal (sic!) épületét és berendezését vegye birtokba, az irattár és kulcsok elhozása mellett a biztonságáról gondoskodjék.

Mindszenty József, bíboros, érsek (dátum)”⁵⁴⁶

Ez azonban nem volt elég a tiszteknek - érthető módon - Malétert parancsára vártak. Ezt azonban közvetlenül nem kapták meg, akkor sem, amikor a Honvédelmi Minisztériumba elmentek, kétszer is Turchányival, aki beszélt többek között Janza Károly miniszterrel is, de pont Maléterrel nem, de a nevében Váradi Miklós ezredes és Kána Lőrinc vezérőrnagy megadták végül az engedélyt⁵⁴⁷. Turchányi nem is említi, hogy kaptak volna engedélyt hivatalosan a vallomásában, mások meg nem kérdezték, vagy azt mondta nekik Turchányi, hogy az engedély megvan, de őket jobban érdekelte az, hogy iratokat visznek el az ÁEH-ből,

„a prímás utasítására”⁵⁴⁸.

Mindszenty ezután megbízta Turchányi Egon Albertet, ő pedig Marosfalvyt és szeminarista társait, Vígh Szabolcsot és Kuklay Antalt, hogy a kormány által a magyar katolikus egyháznak adott ÁEH-épületet és benne az iratokat a Pasaréti úton foglalja le, a feladathoz pedig szerezzen maga mellé embereket. A bíboros arra is egyértelmű utasítást adott, hogy az ÁEH irattár személyi vonatkozású részét a prímási palotába kell szállítani, az épületet pedig mindenképpen gondosan zárják le, azt más behatolástól meg kell óvni. Vannak azonban annak jelei, hogy a bíboros úgy tudta: a Nagy-kormány, engedve a követeléseknek, megszüntette

546 ÁBTL 3.1.9. V-150393/4. 2. o. Jegyzőkönyv Turcsányi [sic!] Albert kihallgatásáról (Budapest, 1957. március 28., gépelt irat, Turchányi minden oldalon és a végén is aláírta).

547 Dr. Szántó Konrád OFM: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, 1993, 68-70, a Kádár-rendszer első nagyobb propagandakiadványában Szenes Imre is említi; Az utolsó napjuk, 1957, 106-107. o.

548 BFL XXV. 4. f. 4016/1957.301.007. Jegyzőkönyv Vígh Szabolcs terhelt kihallgatásáról, 1957. augusztus 21.

321. o.

165 vagy megszüntetni szándékozik az ÁEH-t már korábban – ezzel újabb indokot adva arra, hogy elismerje legitimnek a Nagy-kormányt⁵⁴⁹.

Az akció megszervezésére Turchányi Albert Egon maga mellé vette Németh Jánost, a Bazilika káplánját, valamint Marosfalvyékat, továbbá Lieszkovszky Pál volt huszár alezredest, aki a titkár régi jó ismerőse volt, és véletlenül futottak össze aznap reggel, saját bevallása szerint valóban inkább vöröskeresztes munkát említett neki és annyit, hogy szüksége van rá Turchányinak. A csoporthoz csatlakoztak a rétsági testőrtisztek is, a parancsuk alapján. Az

„ÁEH kirablásának” hamis és torz legendája csak később, a kádári megtorlás alatt született meg, ezzel a köztörvényes bűnténnyel vádolva Turchányit és Mindszentyt, de az asszisztálással a Nagy-kormányt is. Az események sora azonban azt mutatja, hogy ’rablásnak’

semmiképpen sem nevezhető az a több órás akció, még ha a végrehajtás esetlegességeket, következetlenségeket nem is nélkülözött.

Németh József ösztönzésére Turchányiék november 3-án kora reggel a Bazilikától indultak, ahol a katonák is csatlakoztak hozzájuk. A minisztériumi teherautó azonban Budán (Retek utca) lerobbant, ezért egy a tisztek által kölcsön kért autóval érkeztek meg az ÁEH épületéhez, a volt Szakasits-villához (II. kerület, Pasaréti út 57–59. szám). Az épületnél fiatal szabadságharcosokat találtak, Kuklay és Vigh visszaemlékezései szerint köztük is voltak

’titkos jezsuiták’, akik gépfegyverrel a nyakukban várták őket, egy, az övékkel párhuzamosan megszervezett akció eredményeképpen. A Turchányi-vallomás, amely a perben született, egyetemista „Közgazdasági Forradalmi Csoportnak” nevezi őket, akik arra hivatkoztak, hogy ezt az épületet a helyi, II. kerületi tanács utalta ki nekik a forradalmi napokban (az eseményeket követve ez maximum egy napja lehetett)⁵⁵⁰. Turchányi a résztvevők szerint az elején egyértelművé tette velük és az ÁEH itt talált alkalmazottaival szemben is a helyzetet és jelezte, hogy „a kormány és a hercegprímás intézkedésére” lefoglalja az épületet és az iratokat a prímási palotába szállítja⁵⁵¹. Turchányi ezeket mondta az épületben dolgozóknak és az egyetemistáknak; „Mindszenty hercegprímás titkára vagyok, ezennel lefoglalom az épületet és a benne lévő berendezéseket, engedélyem nélkül az épületet senki el nem hagyhatja.”⁵⁵². Ez nem volt teljesen szükségtelen, nemcsak az ÁEH-alkalmazottak tekintetében, hanem mert az egyetemisták párhuzamos akciójában már elkezdték megszállni a házat, Telepó Sándor ÁEH-alkalmazott szerint már reggel 9 óra óta ott voltak és heccelték őt és az alkalmazottakat;

549 Vígh Szabolcs: Az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása 1956. november 3-án. In: Magyar Katolikus Egyház 1956. Szerk. Szabó Csaba, 2005, 244.o.

550 BFL XXV. 4. f. 4016/1957. Turchányi Albert Egon és társai pere. Vádirat.

551 BFL XXV. 4. f. 4016/1957.301.007. Jegyzőkönyv Kuklai (sic!) Antal terhelt kihallgatásáról, 1957. augusztus 17. 318. o.

552 BFL XXV. 4. f. 4016/1957. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Telepó Sándor tanú, 1957. január 11. 29-33. o.

166

„Szóval maga is papnyúzó. Azt tudja, hogy most nagyon befutott a csőbe.”. Telepón kívül még két bérszámfejtő (Varsányi és Kovács) dolgozott az épületben csak, akiket egyenként Turchányi igazoltatott, adataikat is felírta⁵⁵³.

Az ÁEH elfoglalásának párhuzamos eseményeit Boór János elbeszélése világosítja meg, aki a megbízatását Mócsy Imre SJ, Papp Imre és Szörényi Andor professzoraitól kapta arra, hogy az ÁEH épületét „megszállja”⁵⁵⁴. Boór – aki szintén a magyar katolikus egyháznak akarta megmenteni az iratokat, ugyanúgy a megsemmisítéstől tartva – így emlékezik vissza az eseményekre, majdnem negyven év elteltével: „Az akció célja azt volt, hogy az ÁEH működését tanúsító dokumentumokat megmentsük az esetleges megsemmisítéstől a

<<privilegium fori>>⁵⁵⁵ feudális alapelve szerint az egyházi bíráskodás számára. November 3-án reggel a Gutay László évfolyamtársam segítségével szerzett géppisztolyokkal és nagy teherautóval a TTK előtt a Múzeum körútról indultunk. A Bazilikánál felvettük Németh János káplánt. [Ezt Turchányi és Marosfalvy máshogyan említi; ők vették fel a káplánt – PJ]

Ellenállás nélkül elfoglaltuk az épületet, megtiltva a hivatalnokoknak az iratok égetését, de megengedve a papi fizetések számfejtését. A többnyire illegális papnövendékek kíváncsian kutatgattak a saját és egyházi vezetőik jellemzése után. (…) jómagam a II. kerületi forradalmi tanácsnál legalizáltattam a foglalást, amennyiben kiutaltattam az épületet a katolikus egyetemista mozgalom számára. Eközben az épület körül a katonai előírások szerint felállított, Nemesszeghy Ervin SJ [Ő is ’titkos jezsuita’ ekkor, később emigrációban szentelik fel, tartományfőnök lesz 1990 után, miután hazatért – PJ] parancsnoksága alatt álló őrség kis híján tűzharcba keveredett az épület megszállására érkező, a prímást kiszabadított [Helyesen:

kiszabadulásában és Budapestre szállításában részt vett – PJ] és most rétsági páncélos katonákkal. (…) Az épület őrzését átadtuk a hivatalos katonáknak. (…) Mindszenty úgy rendelkezett, hogy az iratok maradjanak együtt az ÁEH-ban, majd olvadjanak be az esztergomi főegyházmegye irattárába, amelynek lerakata volt a Bazilika plébániáján. Az okmányok szolgáljanak az egyház múltjának mérlegelésére és az árulások leleplezésére, ami a mai napig nem történt meg.”⁵⁵⁶

553 BFL XXV. 4. f. 4016/1957. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv, Telepó Sándor tanú, 1957. január 11. 29-33. o.

554 Boór János: Tanúság 1956-os tapasztalataimról, Vigília, 1996/12, 916–919.o.

555 Privilegium fori: kb. 'ítélkezési kiváltság'. A klerikusok, szerzetesek és a közös élet társaságai tagjainak az a kiváltsága, hogy minden ügyükben (tehát a világi jogra vonatkozókban is) csakis egyházi bírósághoz tartoznak.

Már korábban sem volt általános az állami elfogadottsága, a hatályos CIC nem is tartalmazza (vö. CIC 1917:120, 614, 680.k.), helyette az állami és az egyházi jogrend illetékességének tárgy szerinti, világos elhatárolására törekszik. Boór érvelése is azt bizonyítja ezek szerint, hogy az ÁEH megszállását belső, rendi ügynek tekintették, az érvényes állami törvények szerint önhatalmúlag elfoglalták lényegében. Ez Mindszenty szándékaival pontosan ellentétes volt, ahogyan Tildyével is.

556 Uo.

167 A mellettük lévő katonák fellépésének köszönhetőn a Turchányi-csoport birtokba vette a területet. Az eközben helyben előkerült, ismertebb ÁEH-tisztviselő, Telepó Sándor csoportvezető⁵⁵⁷, segítségével (!) megtalálták az irattárat. A ráccsal lezárt irattárat – Mindszenty korábbi utasításának megfelelően – feltörték (valószínűleg Németh csákánnyal, speiszerrel) akárcsak az iratszekrényt is. Itt találtak 300 forintot, amelyet Lieszkovszky Pál szerint Turchányi – lezárt, lepecsételt borítékban eltett és elvitte. Boór úgy tudta, hogy ő akadályozta meg azt, hogy az ÁEH pénztárát elvigye Turchányi, ami túlzásnak tűnik. Az összeg nem volt nagy, Turchányi (két hónapja nem utalt) nyugdíjának a fele, de cselekedet félreérthető volt, nem is tetszett senkinek sem a jelenlevők közül. Miután egy idős lakatost hívtak az itt található trezorhoz, az épület kulcsait is megtalálták. A lakatosnak jogos munkadíjul később Lieszkovszky 80 forintot kért a prímási hivataltól és kapott is, még számla is készült róla. A szeminarista kispapok a katonákkal, egyetemistákkal együtt módszeres alapossággal gyűjtötték össze az elmúlt öt évben felhalmozott ÁEH-iratokat, de elszállítani nem igazán tudták azokat, csak részben. Lieszkovszky javaslatát, hogy kétoldalú bizottsággal vegyék át, nem hallgatta meg Turchányi. Jellemző a napok kaotikusságára, hogy közben az épületben munka folyt – ahogyan Boór is említi –, ugyanis a bérszámfejtők még ekkor is a kongruakartonokkal dolgoztak, illetve lopva iratokat semmisítettek meg.

Az is jellemző az esetlegességre, hogy Turchányiék hagyták őket tovább dolgozni Mindszenty utasításának megfelelően, de kihasználták, hogy van lehetőségük és idejük ellenőrizni a közhiedelmű legendát, miszerint a békepapok több fizetést (kongrua⁵⁵⁸) kapnak az államtól, mint más papok. A hír nem tűnt valósnak, miután megnézték néhány ismertebb békepap kartonját. Turchányi bevallottan két pap anyagát kérte ki; Horváth Richárdét és Draskovics Károlyét, a Bakáts téri papét, ahol kisegítő pap volt és a hírhedt „ellenforradalmi” szentmisét celebrálta a minap. Az épületben nem találtak államvédelmiseket, a hozott katonai őrizet feleslegesnek bizonyult, ha a fellépésük hatásos is volt – az egyetemistákkal szemben. Kuklay

557 Telepó azonnal felismerte bevallása szerint, ’jó szakemberként’ Némethet és Turchányit is. Ekkori segítsége ellenére később a helyén maradt, 1957-ben azzal bizonyította a hivatal és a pártállam iránti hűségét, hogy Badalik Bertalan veszprémi megyéspüspök Hejcére internálását készítette elő és vezényelte le, nagyobbrészt személyesen.

558 A kongrua eredetileg csak azt jelentette, hogy a lelkipásztorkodó papság ellátásáról való gondoskodás olyan esetekben, amikor a lelkipásztori hivatallal nem jár együtt megfelelő állami javadalmazás. 1950-ben a Magyar Népköztársaság kormánya – a többi vallásfelekezettel már megkötött megegyezés szellemében – a Magyar Katolikus Egyháznak 18 éven át, tehát addig, amíg a katolikusok a saját forrásaikra támaszkodva maguk tudják fedezni anyagi szükségleteiket, három-, illetve ötévenként arányosan csökkenő mértékben megfelelő összeget – kongruát – utalt ki egyházi célokra. A kormány az anyagi gondoskodás keretén belül külön súlyt helyezett a lelkészkedő papság megfelelő létminimumának biztosítására is, ami kezdetben 300 Ft körüli összeget jelentett, amit az ÁEH személy szerint utalt ki a papoknak. Ennek folyósítása vagy megvonása minden alkalommal a büntetés és zsarolás jelentős eszköze volt a hatalom részéről. A 18 éves terminus később az 1970-es évekre is kitolódott, közben a II. Vatikáni Zsinat és az egyházjog megújítása a klérus ellátását az egyházi vagyonkezelés részévé tette.

168 így emlékezett vissza a helyzetre: „megkezdtük a töméntelen szétszórt irat zsákokba csomagolását. Végül mindössze egyetlen zsákot vittek fel a bíboroshoz, minta gyanánt. Ő úgy

168 így emlékezett vissza a helyzetre: „megkezdtük a töméntelen szétszórt irat zsákokba csomagolását. Végül mindössze egyetlen zsákot vittek fel a bíboroshoz, minta gyanánt. Ő úgy

In document Nem forradalom, hanem szabadságharc – Mindszenty József 1956-os helyzete és tevékenysége Pánczél János 2020 (Pldal 161-171)