Egy árva nyáj ébredései

Mindszenty hálás volt 1956-nak, élete végéig nagyra tartotta a magyar népnek ezt a cselekedetét. Meglehetősen lojálisan viselkedett majdnem mindenkivel, aki ezekben a napokban a felkelők oldalára állt, és segítette a nemzet boldogulását, szabadságát – pártállásától függetlenül. Ugyanezt nem lehet elmondani minden szereplőről, és több mint fél évszázad távlatából is azt látjuk, hogy Mindszenty vélhető céljai 1956-tal mások voltak, mint azoké, akik ekkor az események élére álltak. Emellett azok láttak reménybeli jövőbeli politikai szereplőt (vezetőt?) Mindszentyben, akik a Nagy Imre-kormányokon túl képzelték el a politikai cselekvést, ezért Mindszenty egyfajta ’második hullámbeli’ politikai erőt képviselt.

Nem szolgálta a rendszert, legkésőbb 1947 óta nem terheli a múltját egyetlen kompromisszum sem, így ehhez mérten hiteles és őszinte minden gesztusa volt a magyar nép és külföld számára is. Néhányan akkor és később is kétségbe vonták a politikai éleslátását, azt feltételezve, hogy a főpap nem volt eléggé tájékozott sem politikai, sem egyházi ügyekben, ezért „saját elvei” alapján döntött. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, akkor sem tudjuk ezt a feltevést megerősíteni, alátámasztani.

Mindszenty legkésőbb 1955 ősze óta lényegében folyamatosan tájékozódott, méghozzá sokszor első kézből, és ismerte a hivatalos álláspontot is. Valamennyire tájékoztatta Grősz érsek és sokkal inkább Tóth János plébános is már Püspökszentlászlón – írásban és szóban is.

Tóth az újságokból, a néprádióból hallott hírekről is beszámolt neki, végig mellette volt a szabadulásáig, amikor pedig Mindszentytől megvonták a hírszerzés lehetőségét az újságokat fogva tartói Felsőpetényben, akkor böjttel tiltakozott ez ellen. Felsőpetényben is ellátták újságokkal, Tóth plébános pedig itt is hozott személyesen híreket. A bíboros ekkor is volt

337 Gertrud von le Fort: Száműzöttek – Szívélyes együttérzéssel a magyar népnek (Die Vertriebenen – Dem ungarischen Volk in herlicher Verbundenheit zugeeignet), részlet. Gloria victis 1956, 2008.

105 annyira informált, hogy ellenkezzen az ÁEH elnökhelyettesével szemben és elvesse a rendszert támogató interjú lehetőségét is. Rétságon is folyamatosan informálták Mindszentyt, aki már ekkor tudott arról, hogy ki lehet békepap, ezért lehetett arra koncepciója, hogyan szándékozik kezelni a kialakult helyzetet.

Valamennyire Pálinkás őrnagy is informálta a pár órás budapesti úton a bíborost a helyzetről, a potens új-régi politikai személyekről, mint például Tildy Zoltán újbóli megjelenéséről a hatalomban. Nem beszélhetünk ezért arról, hogy a bíboros egy ’burokból kilépve’ került volna a politikai színpadra 1956. október 31-én. Éppen ellenkezőleg! Határozottsággal és nyíltsággal viseltetett az események iránt, a prímási palota folyamatosan nyüzsgött a külföldi, belföldi tudósítóktól, politikusoktól, papoktól és egyszerű hívektől, lelkes, reménykedő emberektől. Kiszabadulásának élményét jól adja vissza az akkor fiatal kispapok (Varjú Imre, Marcheschi Károly, Kuklay Antal) által szerkesztett „Kedves Barátom!” néven ismertté vált brosúra, amely az 1956. októberi–novemberi eseményeket rögzíti: „Október 31. Mit írjak? A Prímás szabad! Istenem, nem vagyunk már árvák! Győzünk! (…) Délután 3-ra papi szemináriumot hívtak össze a Központi Szemináriumba. (…) Szabó Imre püspök úr [budapesti érseki helytartó – PJ] elnökölt. (…) A püspök úr tolmácsolta a Főpásztorunk [ti. Mindszenty – PJ] kívánságát, hogy legyen a gyűlés hivatásunkhoz méltó, személyes sérelmekről most ne beszéljünk, hanem minden erőnket összpontosítsuk arra a kérdésre, hogy mit tehetünk a lelkipásztori munkánkkal az új körülmények között Egyházunkért és hazánkért. Nagyon jól tudja a Főpásztor, hogy illetéktelen beavatkozások miatt az elmúlt években sok sérelem történt, ezekre vonatkozólag vizsgálatot indít, és minden hibát az Egyház szellemében, az igazság szemmel tartásával, minden indokolatlan engedékenység nélkül orvosolni fog.

Mindenki kitörő lelkesedéssel éltette a Bíboros Urat.”³³⁸.

A gyűlésen a kispapok az ÁEH azonnal eltörlését kérték, a kommunisták által támogatott, cenzúrázott, ’hivatalos’ nyomtatott katolikus békepapi médiumok (A Kereszt,³³⁹ Katolikus Szó, amely „minden volt, csak nem katolikus” a kispapok szerint) és a békepapi mozgalom (ami pedig „egyháziatlan” volt szerintük) azonnali megszüntetését. A gyűlésükre Mindszentyt is várták, de nem tudott eljönni, de békepapok (Vértes Andor, Horváth Miklós) is

338 Soós Viktor forrásközlése, In. A katolikus egyház 1956-ban (Szerk. Rosdy Pál), 2006, „Kedves Barátom” – A Központi Szeminárium papjainak és kispapjainak sorsa az 1956-os forradalom alatt és a megtorlás időszakában, 80. o.

339 A magyar békepapi mozgalom ismert lapja, nevét változtatta fennállása alatt (OSZK 451/1109 fond, Mikes Imre hagyatéka). 1950 és 1956 között jelentek meg számai. Hamvas Endre akkori esztergomi apostoli kormányzó adta rá a placet-et, azaz a hivatalos egyházi jóváhagyást.

106 jelen voltak³⁴⁰, követeléssora lehetett volna a prímás 1956-os ütemterve is a következő napokra. Nem csoda, hogy ennek jegyzőkönyvét gyorsan meg is küldték neki, másnap pedig tisztelgő látogatást tettek nála a kispapok küldöttei (Szabó Imre püspök, Kátay Béla, Seres Ferenc, Cseri István, dr. Kárpáthy Béla, Galambos János), köztük a brosúra szerkesztői is³⁴¹. A követelések magukért beszéltek; katolikus sajtó, az Ecclesia szövetkezet feloszlatása³⁴², katolikus párttal való együttműködés lehetőségének tisztázása a hercegprímás által, idegen egyházmegyéből érkezett papok távozása, és az állam által eltávolítottak visszahelyezése, a szerzetesrendek visszaállítása, a Regnum Marianum rehabilitálása, Balogh István és társainak a ’kollaboráns’ politikájának az elvetése, lelkiségben elmélyültebb, a kongruától függetlenedő papság. Grősz érseknek – a rádióban elhangzottakhoz illeszkedő üzenetét is tolmácsolták; „a harcokat megoldják a laikusok, a papság a karitászakciókban vegyen részt, ne a fegyveres csatákban”³⁴³. Az előbbiek igazodhattak Mindszenty ekkori és korábbi irányvonalához, ahogyan nagyobbrészt Grősz érsek intelmei is, annak ellenére, hogy a prímás fontosnak tartotta a fegyveres harcot a magyar szabadság kivívása, saját jogon megszerzése érdekében, ezért küldte főpapi áldását is a magyar felkelők fegyvereire már október 31-én³⁴⁴.

Energikus, a legtöbbször tudatos tárgyalási és intézési metódus Mindszentyt mind a négy szabad napja alatt jellemezte. Mivel volt ideje gondolkodni bőven, a fejében egy nagyobbrészt komplex cselekvési tervvel és hozzá tartozó kapcsolati hálóval érkezett a fővárosban, az időközben megszerzett, némileg szűrt információk birtokában, amelyeket minden jel szerint eredményesen is alkalmazott. Ez megint csak cáfolja azt a viszonylag népszerű vélekedést, hogy ’Mindszenty nem volt kellőképpen informálva’, döntéseinek a vitathatósága nem ezzel magyarázható, hanem azzal, hogy korábbi krédója szerint cselekedett a főpap. Nem arra gondolunk, hogy a hercegprímás mindent be tudott pótolni, akár egy év alatt, amióta informálódhatott egyáltalán, de nincsen okunk nem azt feltételezni, hogy megfelelő

340 Kálmán Peregrin OFM: A (budapesti) papság (egyház)politikai koncepciója az 1956-os forradalom idején, in.

Vigilia, 2010. év, 75. évfolyam, 11. szám, 862-866. o., 863. o. Kálmán Peregrin emeli ki, Gergely Jenő korábbi meglátása nyomán, hogy az 1956-os papi követelések, szemlélet előkészítésében jelentős szerepe volt regnumi (Regnum Marianum közösség) papoknak (Emődi László, Tompa Nándor).

341 Soós Viktor Attila: „Kedves Barátom” – A Központi Szeminárium papjainak és kispapjainak sorsa az 1956-os forradalom alatt és a megtorlás időszakában, in. A katolikus egyház 1956-ban (Szerk. Rosdy Pál), 2006. 57-103.

o. A dokumentumról beszámol – a magyar történetírásban talán elsőként – Dr. Szántó Konrád: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, 1993, 106-108. o.

342 Az Ecclesia Szövetkezetet 1951-ben a Katolikus Papok Országos Békebizottságának égisze alatt hozták létre olyan gazdasági szervként, amelyet az állam felügyelhet. Egyházi ruhákat gyártó varroda és templomfölszereléseket, kegytárgyakat, papi ruhákat árusító üzletként indult, a megszüntetett Korda Rt.

helyiségeiben. Az induló tőkét a részjegyeket jegyző papság adta össze. Elnökei között az első a kiközösített pap, Horváth Richárd volt.

343 Kálmán Peregrin OFM: A (budapesti) papság (egyház)politikai koncepciója az 1956-os forradalom idején, in.

Vigilia, 2010. év, 75. évfolyam, 11. szám, 862-866. o., 863. o.

344 In. Magyar Honvéd, 1956. október 31. (I. évfolyam 2. szám).

107 információkkal és nagyobbrészt informátorokkal rendelkezett ahhoz, amit a négy nap során tenni tudott, és ezt a későbbi események is nagyobbrészt igazolják³⁴⁵.

Néhány katolikus joggal érezhette magát valóban „árvának” Mindszenty kiszabadulása előtt az októberi forradalmi napokban. Az első katolikus egyházi megnyilatkozások ugyanis a Gerő Ernő nevével jelzett, moszkovita-kommunista rendszer mellett foglaltak állást. 1956. október 24-én először Horváth Richárd, a Katolikus Szó főszerkesztője, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja (később az Elnöki Tanács tagja és a katolikus Ecclesia Szövetkezet elnöke) közvetlenül Nagy Imrének, a Minisztertanács frissen kinevezett elnökének statáriumának kihirdetése után szólt a magyar néphez a rádióban (a katolikus békepapok legtöbbje éppen Csehszlovákiában vendégeskedett, szinte az egész szabadságharc ideje alatt)³⁴⁶. Horváth lágy szavakkal kérte a hallgatókat:

„Bízzatok Nagy Imre szavaiban, akinek személye és múltja is garancia, és bízzatok új vezetőiteknek [ti. Gerő Ernő, Nagy Imre, Hegedüs András – PJ] féltő jóakaratában, és mindenütt tegyétek le a fegyvert, mely drága életeket olt ki és vegyétek fel az alkotó munka eszközeit mindannyiunk jólétéért és életünkért.” A Horváth után egy órán belül megszólaló Grősz József érsek rádiószózata is lényegében illeszkedett Horváth mondanivalójához: „A katolikus egyház álláspontja nyílt és világos. Mi elítéljük az öldöklést és a pusztítást! Híveink tudják ezt. Ezért bizton remélem, hogy híveink ilyen üzelmekben nem vesznek részt, hanem példát adnak a rend és nyugalom megőrzésére és békés munkával igyekeznek biztosítani a magyar jövőt.”³⁴⁷. A kialakult szabadságharc ekkori hivatalos magyar egyházi megítélése, összhangban a békepapi mozgalom vezetőjének nyilatkozatával, lényegében illeszkedett az események hivatalos állami megítélésének az értékeléséhez, amely a statáriumot elrendelte és a ’rendet’ helyre akarta állítani, ezzel elítélve a fegyveres harcot és harcolókat. Ha Horváth Richárdtól szinte természetes, elvárt volt a nyilatkozata, talán az elítélt, bebörtönzött, nemrég szabadult Grősz Józseftől más véleményt, megnyilvánulást reméltek sokan, minthogy

„üzelmeknek” nevezze a fegyveres szabadságharcot és kiálljon a mellett a rendszer mellett, amely korábban elítélte és bebörtönözte.

345 A főpap informálódásra korábban is tettünk utalást itt, Mindszentyre hivatkozva; Emlékirataim 2015, 413. o.

és 421. o. Fontos lehet megjegyezni, hogy a Felsőpetényben már a Miklós Imre-vizitáció kapcsán a sajtóból megszerzett tudását a vitában is használta; „A békepapok lapja a <<Kereszt>>, kiszégyenlette magát a világból – aligha más okból. A vitaestéken éljenzés közben állította egy szónok, hogy a rendszer statisztikai adatai sem igazak. Hazugságból nincs tehát tájékoztatás.” Uo., 430. o.

346 Kronologikus tematikájában a mai napig eligazító írás: Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom.

Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig. Századok, (1998) 5. 1053–1088. o.

347 A nyilatkozat 1956. október 24-én 19 óra 17 perckor és október 26-án 12 óra 33 perckor hangzott el a Kossuth Rádióban.

108 V.2. „A magyar nép Mindszenty hercegprímást akarja hallani!” – A Szabad Európa Rádió Mindszenty-narratívája 1956-ban

A csalódottságból táplálkozó kritikát a Szabad Európa Rádió (SZER) már Grősz beszéde után pár órával megfogalmazta és sugározta az éterben. Fábián Károly (’Károly atya’)³⁴⁸ olyan jegyzetet szerkesztett és olvasott fel, amely pontosan a kalocsai érsek, a püspöki kar elnökének reakciója kapcsán fogalmazta meg először a rádió hullámhosszán Mindszenty József szabadon bocsájtásának az igényét nagy nyomatékkal, plasztikus retorikával már október 25-én délután, oppozícióban Grősz nyilatkozatával; „A katolikus egyház álláspontja a magyarországi eseményekkel kapcsolatban valóban nyílt és világos. Sajnos azonban a kommunista terror még mindig nem teszi lehetővé, hogy az egyház világos álláspontját kifejtse. Az egyház ellene van az öldöklésnek és a pusztításnak. Ez a megállapítás a jelenlegi körülmények között elsősorban a kormányra és a karhatalom embereire vonatkozik. A jogtalanul meghirdetett statáriális bíróság működését ítéli el. (…) A legelemibb és legtermészetesebb emberi jogaitól több mint egy évtizeden keresztül megfosztott nép, ifjúságával az élen követelte jogait. Szabadságot, függetlenséget követelt az országnak.

Követelte a szovjet csapatok kivonását. Az ártatlanul bebörtönzöttek azonnali szabadon bocsájtását. Követelte Mindszenty bíboros kiszabadítását. Követelte a közelmúlt terrorcselekményeiért felelős vezetők megbüntetését.(…) A magyar nép nem tett mást, mint jogainak védelmére kelt. Az elnyomó rendszernek és államhatalomnak ebben a drámai történelmi pillanatban az lett volna legsürgősebb feladata, hogy azonnal beszüntessen minden jogtipró intézkedést. (…) A kormány legsürgősebb tennivalója lett volna ebben a tragikus pillanatban megnyitni a börtönök ajtajait, szabadon engedni az ártatlanul bebörtönzötteket, azonnal szabadlábra helyezni és rehabilitálni Mindszenty bíborost, Pétery püspököt, Endrédy Vendel zirci apátot és minden más jogtalanul fogvatartott becsületes magyart.”³⁴⁹. A bejelentésnek nagy visszhangja lett, sokan hallgatták meg a felkelők közül és világszerte is,

348 Dr. Fábián Károly (1919-1993), Rómában végezte teológiai tanulmányait, majd Svájcban a magyar menekültek lelkészi szolgálatát látta el. Innen került Münchenbe a Szabad Európa Rádióhoz (SZER) 1956.

március 1-jétől, ahol 1978. szeptember 30-áig alkalmazták. A feladata a vallási, főként katolikus műsorok szerkesztése volt, rádiós álneve: ’Károly atya’ volt. Az 1956-os magyar forradalom idején több műsort is készített Mindszentyről. Legismertebb műsora a Küzdő Egyház volt. 1956. október 25-én az ő szájából hangzik el elsőként, hogy a magyar nép követeli Mindszenty kiszabadítását. A SZER-nél eltöltött éveinek nagy részét a Mindszenty-tematika töltötte ki. Publikációi jelentek meg az Irodalmi Újságban, az Új Európában, a Nemzetőrben, az Életünkben, a Katolikus Szemlében és a Dél-amerikai Magyar Újságban.

349 A szöveg meghallgatható, elolvasható az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Október online adattárában;

http://szer.oszk.hu/felvetel?i=15405058&n=grosz-jozsef-kalocsai-ersek-nyilatkozatarol-karoly-atya-fejti-ki-az-egyhaz-allaspontjat (Utolsó megtekintés: 2020. február 23.)

109 kellő időpontban nyomatékosította Mindszenty szerepének fontosságát, összekötve a rendszer lebontásának fontos, gyakorlatias követeléseivel. Fábián ezért is fogalmazhatta meg kiemelve Mindszenty szabadulását, alig több mint másfél óra múlva, fél hatkor, még aznap, egy külön kiáltvány formájában a SZER-ben: „A magyar nép követeli Mindszenty bíboros hercegprímás azonnali szabadon bocsátását!” címmel. A nyomatékosítás kedvéért, ahogyan a Grősz-reflexiót is, másnap háromszor ismételtek, amelyben egybefonták Mindszenty nevét és szerepét a helyreállítható (és nem a fennálló) jogrenddel, a kivívandó nemzeti függetlenséggel a szabadságharc során: ”Mindszenty bíboros hercegprímást engedjék azonnal szabadon és rehabilitálják! Ezt követeli a magyar nép. Mindszenty bíboros térjen vissza Esztergomba!

Vegye át a magyar katolikus egyház irányítását! Ez az egyetlen megbízható garancia arra, hogy Magyarországon helyreáll a jogrend, az ország visszanyeri függetlenségét. Mindszenty bíboros a kommunista terror legborzalmasabb éveiben a magyar nép jogaiért és szabadságáért vállalta a küzdelmet.”³⁵⁰.

Átstrukturált, az elsőhöz képest kiélezettebb tartalmú jegyzetek formájában a SZER ezután folyamatosan követelte Mindszenty visszatérést Esztergomba. Ellenpólusként állította először a „kormány programja” és a „nép programja” koordinátarendszerben³⁵¹, azt jelezve, hogy a nép akarja, de a kormány nem teljesíti azt, hogy Mindszentyt engedjék szabadon és rehabilitálják; „… Mindszenty bíboros hősiesen szembeszállt a kommunista kormány minden jogtalan intézkedésével. Mindszenty bíboros a magyar nép jogaiért harcolt. A hazaáruló kommunisták a magyar nép nevében ítélték el őt.(…) A magyar nép követeli Mindszenty bíboros azonnali szabadon bocsátását és rehabilitálását! A magyar nép nem bízik az árulók téves ígéreteiben! (…) A magyar hercegprímás térjen vissza azonnal Esztergomba, és vegye át a magyar katolikus egyház irányítását!”³⁵². Ezt a narratívát élezte ki Fábián Károly újabb jegyzetében ugyanezen a napon, ahol a hazaárulókkal szembe helyezte a még ki nem szabadult Mindszenty visszatérésének fontosságát; „Ki a támadó? Ki a gyilkos? Ki követi el ország-világ szeme láttára a legkiáltóbb igazságtalanságot, jogtalanságot? Nagy Imre és áruló kormánya, a szovjet hadsereg és a politikai rendőrség. Ki ellen folyik a jogtalan támadás? A kenyérért, szabadságért kiáltó magyar nép ellen. A nép az önvédelem jogával él!

(…) Az istentelen rendszer és hazaáruló kormánya azonban még mindig nem tér észhez. A kormány még mindig jogtalanul támad. Egymás után szólaltatja meg a magyar nép bűnös

350Uo. http://szer.oszk.hu/felvetel?i=337766273&n=kialtvany-a-magyar-nep-koveteli-mindszenty-biboros-hercegprimas-azonnali-szabadon-bocsatasat (Utolsó megtekintés: 2020. február 23.)

351 Mi a kormány programja, és mi a nép programja? – Balogh Balázs jegyzete. Elhangzott: 1956. október 27.

Meghallgatható itt is: http://szer.oszk.hu/felvetel?i=1434756254&n=rendkivuli-kommentar-mi-a-kormany-programja-es-mi-a-nep-programja (Utolsó megtekintés: 2020. február 29.).

352 Uo.

110 árulóit: Tildy Zoltánt, Szakasits Árpádot, Horváth Richárdot, Kádár Jánost, akinek belügyminisztersége alatt hurcolta el és ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre a rendszer Mindszenty bíboros hercegprímást”³⁵³. Másnap, a tűzszünet kihirdetése után pedig már lényegében ’Károly atya’ Mindszenty vezetését követelte a szabadságharcban és, hogy szóljon a nemzethez ennek függvényében; ”Az új magyar életnek a legszentebb emberi jogok és emberi méltóság megingathatatlanul szilárd talapzatán kell felépülnie! Ezt az építőmunkát a magyar nép csak szellemi és lelki vezetőjével, Mindszenty bíborossal akarja elvégeztetni. (…) A kommunista kormányban a magyar nép nem bízik! A magyar nép Mindszenty hercegprímást akarja hallani! Mindszentynek Esztergomban a Magyar Katolikus Egyház élén a helye!”³⁵⁴. A követeléseknek különös hangsúlyt és aktualitást adott Stefan Wyszyński bíboros sorsa.

Október 28-án a lengyel prímás hazatérhetett komanczai internálásából Varsóba, ahol elfoglalta hivatalát, amelyet aztán egy kisebb megállapodás követett Lengyelországban a katolikus egyház és pártállam között. A párhuzam lehetőségét még aznap felállította Mindszentyvel kapcsolatban a SZER, ráerősítve ezzel a forradalom kirobbanása óta amúgy is jelen lévő lengyel szimpátiára.

Egyfajta ’ellenpólus-szerep’, ekkor még nem egy politikai megrendelésre (ld. később a „build up Mindszenty!” program, október 30-tól), hanem az események érzékeny sajtókövetése kapcsán, már lényegében akkor készen állt Mindszenty számára a közbeszédben, a SZER-nek köszönhetően, amikor még a hercegprímás nem is szembesülhetett vele, de lényegében a forradalmi eseményekről is csak kezdeti információi voltak, leginkább Tóth plébánosnak köszönhetően. Mindszenty természetesen – úgymond - puszta létezésében is alkalmas volt egy ilyen szerepre, előélete, politikai krédója és megkérdőjelezhetetlen hitelességgel bíró mártíromsága okán is. A SZER Mindszenty-narratívája egyszerre hathatott a felismerés és szembesítés erejével a szabadságharcosoknak és a kormánytagoknak és támogatóiknak, az állampárt vezetőinek is, de más és más konzekvenciákat leszűrve maguknak. A későbbi események tükrében azonban fontos jelezni, mintegy viszonyításként, hogy egyfajta politikai és társadalmi diskurzus-keret már készen állt a bíboros előtt akkor is, amikor éppen ki akart még csak lépni a szabadságba.

353 Kit terhel a felelősség a magyarországi öldöklés és pusztítás miatt? – Fábián Károly jegyzete, 1956. október 27. Meghallgatható: http://szer.oszk.hu/felvetel?i=889568856&n=kit-terhel-a-felelosseg-a-magyarorszagi-oldokles-es-pusztitas-miatt-karoly-atya-vilagit-ra-az-egeto-kerdesre (Utolsó megtekintés: 2020. február 29.)

354 Hol van Mindszenty bíboros? – Fábián Károly jegyzete, 1956. október 28. Meghallgatható:

http://szer.oszk.hu/felvetel?i=599419304&n=kialtvany-hol-van-mindszenty-biboros (Utolsó megtekintés: 2020.

február 29.)

111 V.3. A püspökök mondják, a pápa mondja, a hercegprímás mondja – egyházi megnyilatkozások

A SZER üzenetei belezúgtak a fegyveres harc dandárjában járó felkelés eseményeibe, de idehaza még sem a püspöki kar, sem pedig a közvéleményt formálni akaró rádió nem tartott ott, ahol ’Károly atya’. 1956. október 25-én a statárium betartását ingerülten sürgető rádiós szózatok sorába illeszkedett bele egy másik főpapi megnyilatkozás, Hamvas Endre csanádi püspök, az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátorának irata is:

„Valamennyi Plébánia (Lelkészi) Hivatalnak Állomáshelyén

Felhívom Főpapjaimat, hogy ezekben a mozgalmas napokban szeretettel és nyomatékkal óvják híveiket minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól. Ne hagyjuk magunkat felizgatni, hanem hivatási munkájuk zavartalan végzésével szolgálják a hazát, bízva jogos kívánságaink békés megvalósításában.

Szeged, 1956. október 25.

+András

s.k. püspök”³⁵⁵.

Hamvas, aki az egész szabadságharc alatt a rendszerhez az egyik leglojálisabb főpapként viselkedett³⁵⁶, és ezt a tulajdonságát ekkor és a kiépülő Kádár-rendszerben nagyra is értékelték, olyan pozitív hozzáállású körlevelet adott ki 1956. december elején, amelyet a szovjet pártlap, a Pravda is leközölt mint követendő példát (ilyen eset viszonylag kevés

355 Dr. Lotz Antal teológiai tanár és levéltáros írásos közlése (Szeged, 1991. november 15.) alapján közli Dr.

Szántó Konrád OFM: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, 1993, 30. o. A körlevélben bekerült volna

Szántó Konrád OFM: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, 1993, 30. o. A körlevélben bekerült volna