Az aranysztenderd működése

Első lépésként az adott ország kormánya deklarálja valutájának (érme vagy papírpénz) aranyhoz rögzített árfolyamát. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején például az USA 20,67 USD/uncia aranyárfolyamot határozott meg. Második lépésként az adott ország kormánya deklarálja, hogy valutája a rögzített árfolyamon bármikor szabadon át-váltható aranyra.

79 Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum.

A 16. század elején jelent meg az új, súlyos ezüstpénz, a tallér, amely az aranydukátok és a kis értékű aprópénzek közé ékelődve alkalmas volt az egyre bővülő áruforgalom lebo-nyolítására. Magyarországon I. Ferdinánd uralkodása idején indult meg a tallérverés a kör-möcbányai verdében. Rudolf uralkodása alatt a dukátokon a hagyományos Szent László-ábrázolást felváltotta a mindenkori király alakja, a Madonna képe az előlapról a hátlapra került. Szintén Rudolf korában jelentek meg a többszörös arany- és tallérveretek, amelyek a címletek számát gyarapították. I. Lipót uralkodása az aprópénzek rendszerében hozott alapvető jelentőségű változásokat. Osztrák mintára különböző címletű krajcárokat (15, 6, 3, 2, 1) kezdtek verni. Ezeken kívül még két új aprópénzfajtát vezettek be: a polturát, amely a krajcár másfélszeresét, és a duariust, amely a krajcár felét érte. Az Erdélyi Fejedelemség pénzrendszere a középkori magyar pénzverésen alapult. Helyi különlegességnek számí-tanak a tízdukátos aranyak, amelyeket a török által megkövetelt adófizetés céljára vertek.

Az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály uralkodása idején kerültek kibocsátásra ötven-szeres, sőt, százszoros súlyú aranyforintok is, jellemzően ajándékozási céllal. Hasonló cél-juk lehetett a félhold és hatszög alakú lapkákra vert tízszeres dukátcsegelyeknek (szabály-talan alakú érméknek) is.⁸⁰ (A fotón: Apafi Mihály aranyforintja, illetve dukát-csegelyek.

MNM, 2017. augusztus.)

A szabad átválthatóság azt jelenti, hogy bárki bármikor szabadon átválthatja nemzeti va-lutáját aranyra, illetve fordítva, a rögzített árfolyamon bárki bármikor átválthatja aranyát valutára. Mivel a központi banknak mindig készen kell állnia az átváltásra, aranykészlettel kell rendelkeznie. Ezt nevezik aranytartaléknak. A központi bank aranytartalékot tart, hogy mindig eleget tudjon tenni átváltási kötelezettségének.

A dollár/font árfolyamot a két valuta aranyárfolyama alapján határozták meg:

EUSD/GBP = 20,67 USD/uncia arany/4,24 GBP/uncia arany = 4,875 USD/GBP

80 Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum.

Tegyük fel, hogy valaki 4,875 dollárt akar 1 fontra váltani. Az átváltási szabályokat követve besétál az USA központi bankjába, és a dollárt aranyra váltja:

4,875 USD/20,67 USD/uncia = 0,23585 uncia arany.

Ezt követően besétál a brit központi bankba, és eltekintve a szállítási költségtől, a követke-zők szerint váltja át az aranyat fontra:

0,23585 uncia × 4,24 GBP/uncia = 1 GBP.

A 4,875 dollárért tehát épp 1 fontot kap, és ez lesz a rögzített árfolyam a két valuta között.

Amennyiben sok ország határozza meg aranytartalom alapján a valutája értékét, és vállal-ják az aranyra történő szabad átváltást a rögzített árfolyamon, akkor az érintett országok valutáinak árfolyamát egymással szemben rögzíthetik.

Az aranypont-mechanizmussal írható le, hogyan igazodott az aranysztenderd rendsze-re a sokkokhoz, hogyan kezelte a változásokat. Tegyük fel, hogy aranyat találnak az Egye-sült Államokban! Ez kínálati sokkot jelent a rendszerben. Az aranysztenderd keretében az arany fellelése épp olyan, mintha pénzt bányásznánk, épp ez inspirált oly sokakat 1848 után arra, hogy Kaliforniában próbáljanak szerencsét.

A forgalomba kerülő arany növeli a hazai pénzkínálatot. Az aranyat a városba hozzák, és a nemzeti bankban valutára váltják az aktuális árfolyamon. A bankok eredeti célja az volt, hogy vigyázzanak az egyének nemesfémvagyonára, és a mögötte lévő aranyat megtestesítő, átváltható értékpapírokat bocsássanak ki. A nehéz arany helyett így a könnyű papírpénzt tarthatták maguknál.

Mielőtt létrehozták volna a nemzeti vagy központi bankokat, a kereskedelmi bankok saját pénzt bocsátottak ki, amelyek szabadon forogtak a többi bank által kibocsátott érték-papírral. Gyakori volt az is, hogy az egyes kormányok kifejezetten aranyból vagy ezüstből készített pénzérméket bocsátottak ki. A növekvő pénzkínálatnak két hatása van, amelyeket a termék- és pénzpiacokon fejtenek ki. Az aranypont-mechanizmus az árupiacon keresztüli alkalmazkodást írja le. Tegyük fel, hogy a pénzkínálat olyan gazdaságban nő, ahol egyéb-ként nincs növekedés, azaz a GDP szintje fix. Tegyük fel azt is, hogy a vásárlóerő- (PPP) és kamatparitás (IRP) egyaránt érvényesül. A PPP azt mutatja, hogy egy piaci kosár költsége kiegyenlítődik az USA és az Egyesült Királyság között az adott rögzített árfolyam mellett.

Az IRP pedig azt mutatja, hogy a hasonló eszközök megtérülési rátája kiegyenlítődik a két ország között.

Amikor az USA pénzkínálata megnő, miközben az output nem, a termékek és szolgál-tatások árai növekedni kezdenek. Ez az inflációs hatás azért jelentkezik, mert több pénz „tart igényt” (kereslet) a korábbival azonos mennyiségű termékre és szolgáltatásra. Amennyiben egy kereskedelmileg nyitott országban az árak emelkednek, a hazai termékek relatíve drá-gábbak lesznek a külföldi termékekhez képest. Megnő a hazai lakosok külföldi termékek iránti kereslete, nő az importkereslet. A hazai termékek a külföldi fogyasztók számára is drágábbak, ezért csökkenni fog az exportkínálat. Az eredmény: folyófizetésimérleg-deficit.

E tranzakciók a következő módon zajlanak le. Az olcsóbb brit termékeket vásárolni szándékozó amerikai (USA) állampolgárok a dollárt először aranyra váltják a központi bank-ban. Az aranyat ezután az Egyesült Királyságba szállítják, ahol azt fontra váltják, amivel megvásárolhatják a brit termékeket. Ahogy az arany az USA-ból az Egyesült

Királyság-ba kerül, az USA-Királyság-ban csökken, az Egyesült KirályságKirályság-ban nő a pénzkínálat. Az USA-Királyság-ban a pénzkínálat csökkenésével csökkennek az árak, míg az Egyesült Királyságban a több pénz az árak emelkedését eredményezi. Az árak egészen addig mozognak együtt, amíg a vásárlóerő-paritás ismét helyre nem áll.

Amint a PPP helyreáll, semmi sem ösztönöz arra, hogy a pénz a két ország között mozogjon. Az amerikai állampolgárok továbbra is keresik a brit termékeket, ám az egyen-súlyban lesz a brit állampolgárok hasonló árú amerikai termékek iránti keresletével. A ke-reskedelmi mérleg egyenlege ezért nullához közelít.

A pénzpiacokon az alkalmazkodás a kamatráták változásával valósul meg. Az arany fellelését követően megnő az amerikai (USA) pénzkínálat, csökkenni kezdenek a kamatok.

Az alacsonyabb USA kamatok miatt átmenetileg vonzóbbá válnak a brit eszközök, és az amerikai befektetők az Egyesült Királyság befektetési lehetőségeit kezdik keresni. Az al-kalmazkodás folyamata megegyezik a termékpiacival.

A kamatok addig mozognak együtt, amíg a kamatparitás ismét helyre nem áll. A be-fektetők aranyra váltják a dollárt az USA-ban, majd az aranyat az Egyesült Királyságba viszik, ahol fontra váltják, és brit eszközöket vásárolnak. Csökken az USA pénzkínálata, az USA kamatok emelkedni kezdenek. Ezzel egyidejűleg megnő a brit pénzkínálat, ami a brit kamatok csökkenését eredményezi.

Összegezve: az aranysztenderd-rendszerben az alkalmazkodás az arany országok közötti mozgásával valósul meg, ami a PPP-nek megfelelő árkiegyenlítődést és/vagy a ka-matparitást (IRP) kiegyenlítő megtérülési ráta kiegyenlítődését eredményezi az aktuális rögzített árfolyam mellett. Az ilyen típusú rögzített árfolyamrendszer fenntartásához csak arra van szükség, hogy tartsák az arannyal szemben rögzített árfolyamot, és mindig állja-nak készen a valuta aranyra történő átváltására.

Az aranysztenderd-rendszernek a nagy gazdasági válság vetett véget. A britek 1931-ben, az USA 1933-ban szüntette meg a rendszer működését.⁸¹

81 A későbbiek során többször felmerült a rendszerhez történő visszatérés lehetősége, ám a rendszer kritikája (csak akkor biztosított az általános árstabilitás, ha az arany és a többi áru és szolgáltatás relatív ára egyaránt stabil; a monetáris politika korlátozott lehetőségei; korlátozott aranykészlet stb.) miatt erre végül nem került sor.

A felső-magyarországi bányaművelés (nemesfém, réz- és vasbányászat) mindig jelen-tős szerepet játszott a bányavárosok kézműves iparában. A 17. századra a királyi kincs-tár kezelésébe kerültek a bányák, és jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre a terme-lés fokozása érdekében. A királyi Magyarország pénzverésének központja Körmöcbánya volt. Mária Terézia uralkodása három alapvető újítást hozott a pénztörténetben: a konven-ciós érték (1750–1753), a rézpénz (1760) és a papírpénz (1762) bevezetését. Száznégy évig, 1857-ig volt érvényben a konvenciós pénzláb, amelynek alapján egy kölni márka (233,86 g) ezüstből húsz forint értékű pénzt vertek. Ez a tallértól a garasig szabályozta az összes ezüstpénzt. A nemesfém és a papírpénzek valós értéke függetlenné vált az arany- és ezüst-pénzekétől. Az árak nagymértékű emelkedése inflációhoz és a nem deklarált mennyiségű papírpénzek elszaporodásához vezetett. Az Osztrák–Magyar Monarchia, miután a kör-nyező államok már áttértek az aranyalapú valutára, pénzügyileg elszigetelten állt ezüs-talapú valutájával. Aztán a Wekerle Sándor magyar pénzügyminiszter nevéhez fűződő reform keretében áttértek az új, aranyalapú valutára, a koronára.⁸² (A fotón egy Körmöcbá-nyáról származó pénzváltóasztal látható. A márványlapra ejtett pénzek csengéséből állapí-tották meg, hogy a pénz nem hamis-e. MNM, 2017. augusztus.)