12. [E HELYEN GYAKRAN FOGNAK ÖNÖK OLVASHATNI
17. ARANY MŰVEINEK KRONOLÓGIÁJA 1845. (Szal)
Elv. Alk. elkészül
1846. (Szal) Egyszerű beszélyke
nyáron Toldi
1847. (Szal) Mur. ostr. elkészül Szt László füve Válasz Pet. (febr. L.?) Rózsa és Ibolya Varró lányok
Méh ur Aranyaimhoz Szegény jobbágy Szőke Panni rab gólya tudós macsk
Új gör. daln. (vagy 1848? L?) Dismal mocs.
1848.
Jan. Czakó sírj Losonczy Télben
Febr. Az alf. népéhez Márc. T. Est. elkészül
Egyesülés
Apr. Nemzetőr dal máj. Pesten Petőfinél jun. Eldorádó
jul. Egy életünk Legsz. virág LóraMit csinálunk Rodost. tem.
Aug. Rákóczyné
Rablelkek aug vége és szept eleje Pesten
okt. Él-e még az Isten
Az örökség
nov. Álom-való Nemzetőr [...]
Erdély dec. Debrecen (Petőfinél); Pest
jun. 4. megindul a Népbarátja
Népies Zrínyiász ? L.
Daliás Idők I. dolg.?
1849.
Jan. Válság idején
tavasz Beállottam Debrecen Rózsa S
Aprilis 14 én máj jun Debr Pest Haj ne hátra
Rásüt az esthajnal
jun. Én vagyok az anyám átka
Van e olyan?
jul. Szalontára
1849 aug. Kör bújdosik
őszén. A lantos
dec. végén Névnapi gondol.
Karácsony éjsz
végéről Ha álom az élet
Kezdetén A szabadság Zengő Hárfája. A magy.
fiatalságnak. Ar. Ján. Debrecen-ben.
1850 (Szal) febr. 15. Évek ti még Hölgyfut 50. 46. sz.
Fiamnak Emléklapra Koldusének
márc. 19. Letészem a lantot Magy emléklapok I. 210 Évnapra
Hec Hec Hölgyfut. 81.
Nyalka huszár Furkó Tamás
Egyném. nagyocsk. emb.
Háziuraság Reménye Hej iharfa Írószobám betyár
?falu bolondja (nincs évsz.) ?
Lacikonyha Pesti Röpívek 10. sz. (szerk. Szilágyi S.) Va-lami az asszonáncról
aug Honvéd övegye szept Egressy G okt Békekongr Eh! mi a kő Ősszel A hajótörött
nov Vojt. levelei
○ Téli vers Az ó torony Juliska elbújd
Özvegyember árvái (...körül R) tanítv. emlékkönyv
Szilveszter éjen
Katalin XV. 472. Phil
B. Ist. I. én. márc. 20.–máj. 7.
Csokonai Lapok (szerk. Oláh K. és Orbán P.) Részvét könyve. Gyulai P 1863 1850. 15–19. [99 vers.]
teljesen
1851
Év kezdetén Eml. Petőfire I. és II.
Kertben
Dajka sírja N. Id. Cig (R. megj. szerint) nyá-ron! (L. B. I. II. 10.)
Költő hazája Gyerm. és sziv.
Érzékeny bucsu
Hajnali kürt Geszt
Domokos napra Rachel
Dalnok búja
Csal. kör nov. Kőrösre
Jóka örd.
1852. (Kőrös)
Óh ne nézz rá Látogatójegy (R) Pusztai fűz
Itthon A világ
Mint egy alélt vándor Poétai recept
Ősz végén
Temetőben (N Kőrös)
Magy. Misi Enyhülés Dante Vágtat a ló Viszatekintés Elhagyott lak Rozgonyiné
Év utolján Nyáron Geszt
aug. Szalonta Lisznyai Kálmánnak
Eszünkbe jusson Óh ne bántsd a költőt
1853.
Alk. vers.
Postalegény kösz. (A. L. szerint: 1855 körül. R.) De gustibus (körül) A földrengés
Hamis tanu Hiu sóvárgás Tájkép VágyVigasztaló Török Bálint Arkádia-féle Sárkány
Csendes dalok (I–II.) Hegedű
Szt László (Hogyan?) Egri leány
Ágnes asszony V. László Keveháza Első lopás Névnapra (R)
Csaba Királyfi I. dolg. (1852–53 körül)
Sir Patrick Spens febr. 17. bir. iskolában a novelláról jul. 12. a vígjátékról
1854.
Mátyás anyja Reg és est Bajusz
Egy kis hypochondria
Fülemüle Naszreddin[?] Pozder Károly
dec. 25. Baranovszky Mikl. sírk.
(év?)
Valami az asszonáncról. Röpívek 10. sz.
másodszor Uj M. Muzeum 1854. I. köt 1855.
Hatvani Csaba előhangja
Eml. Petőfire III. [...]
Népnevelés
Dal és öt frt (körül)
Árva fiu
Vén gulyás és
○ temetése Bor vitéz tetétleni halmon
Mátyás dalünnepe
Zách Klára Kapisztrán (körül) Szibinyányi Jánk [...] Hunyadi csillaga
1856.
Szondi két apr Írjak? Ne írjak?
ihlet perce Néma bú
A hegedű száraz fája Pázmán lovag Sírva jön a
Both bajnok özvegye
1855–56 Csaba II. dolg
Mirza Szaffyból A magyar verselésről Nagykőrösi értesítő 1857.
Balzsamcsepp Beranger halálakor Hollósy Korn A bújdosó
márc. Köszöntődal (op.) Walesi bárdok
A lejtőn Utolsó főpap Nyerészkedés
1858.
Tanári jubileumra Tassobol jun. 29. Wohl J. eml. Ariostobol Poloska
Az utolsó magyar
A Göthe-ballada Bánk bán tanulm.
Az új. magy. költő 1859 Reményinek Juliska leányomnak
okt. 31. Zrínyi és Tassot felolvassa Ötvenes évek Kezdetük Csanád
50–52 A kis pokol
52–54 Rózsa és Ib (töredék) 53 – 63-4 Daliás idők II. dolg.
55–56 Csaba II. dolg
Edna ? (ut. szak. az ut. Év.) Öldöklő angyal ?
Perényi Kincskeresők Kincstalálók Puszta rémei Szondi
A két apród (R) Két éles kard István örökje (R)
Sok nagy ember... (R. nincs évszám; ?) Az özv. lakása (terv) R.
1860.
Széchenyi emlékezete A dalnok elhullt
Az örök zsidó megj. nov 28
Rendületlenül ○ dec 26.
okt. 20. Kies ősz Cilinder
nov. megindul a Szépirodalmi Figyelő Pörös atyafiak dec 19. Naiv eposzunk 1861. 1861
apr. Magányban Febr 20 jelenik meg Beranger ha-lálára
apr 27 Palóczy László halálára Szerkesztői levél Jókaihoz
Cynismus Három pipa ucca febr 27. vegyes Vojtina Ars poet. Jan 9. kezdődik [...]
Szép ősz Marc. 6. végződik Csák bírálata Élclapok rajz. Marc 13. Bulcsu ○
Epitaphium 26. sz. Irányok I.
Visszatekintés (Figyelő) 1862.
(körül) Kitör az Sz. F. II. félév 11. sz.
Poéta és politikus Irányok II.
Széchenyi a Tiszán Testvéri ünnep
tavaszán újra előveszi Csaba királyfit kezd. 1862. febr. ve-gén B H.
nov . [...] Figyelő megszűnik (körül) Jókaihoz (akad. pap.)1863 BH befejeztetett 1863. máj. 6.
Anyagod
Megszegett sok... Őszén újra elővettem TSz töredékeit
Koszoru megindul
? Csabatril. új alaprajza („vagy kevéssel korábban”) 1864
Naiv eposzunk ? (R.) Koszoru? Írói arcképek Koszoru. 63–4 Emlékül Koszoru. I. 616. B. I. II. énekéből Kempelen Riza sírkövére
Szentivánéji álom Koszoru Máb királyné
(körül) Német dal
1865.
Nov. 21 Görgei Arth. leányának Br. Kemény Zsigmondhoz (körül) Grammatika versben dec. 11. Ártatlan dal
○ 13. Leányomhoz (Kórágyon...) Az emberi öltőt... (akad. pap.) jun Koszoru megszűnik
1866.
Juliska sírkövére Feljajdulás
Juliska emlékezete
? Intés (a fájdalommal gyermekek) (Évsz. nélkül) 1867.
A csillaghulláskor A haza sorsa Demokr. nóta
Emlékre (Vándor megállj) – (R. 1869) (Byron 669)
Fél magyarsag
Pohárköszöntő (Cseng)
Hamlet és marc. 1. „Elegyes Dbok” előszava János király (?) T. Sz. VI. én.
1868.
Tompa sírkövére Hinc illae Áj-váj
Az ördög elv. a fináncot (körül) 1869.
Az 1869-iki választások Az alkotmányos sarjadék
Tompa sírkövére (évszám nélkül) Szegény Miska sírkövére
Sírvers (Élt, szeretett – –)
Főtitkárság Emlékre[?] (R. 67. ?)
Uram-bátyám Nőmhöz
Bucsu a fürdőtől Alunni...
Károly császár forrásaihoz
Hatvanas évek Szülőhelyem
53 – 63-4 Daliás idők II. dolg Tinódi redivivus
68–70 Kóbor Tamás 60–62 A két madár (terv)
Kezdetük Ősz felé (Óh mint szeretném)
1870.
Mirtusz lombja közé (körül) 1871.
dec. 24 Az üstökösnek dec. 28. Piroska betegségében Arist
1872.
1872. máj. 1.
Arist.
1873.
B. I. II. megjelenik (körül) A köztársasághoz (körül) Kínai dalok Arist
1874.
után veszi újra kezébe T. Szerelmét Arist.
1875.
(körül) Ének az öregségről
(körül) Sár van hó van (Akad. pap. III.) 1876.
1877.
julius. 6. Epilogus Phil. XVIII. 647.
7. Az elkésett
9. Naturam furca expellas 9. Vásárban
12. Tamburás öreg ur 12. A „hazáról”
13. A lepke
14. Honnan és hová
15. Tengeri hántás XIX. 853. Phil
Kardos Albert tagadja az egysz. beszélylyel való rokonságát 21. Ünneprontók
22. Mária! bűneid...
24. Mindvégig 26. A régi panasz 27. Rangos koldus 30. Növünk együtt 31. Éjféli párbaj Aug. 2. Öreg pincér
5. A tölgyek alatt 8. Kozmop. költ.
11. Vándor cipó 9. Meddő órán 17. Semmi természet 22. Hídavatás
25. Kortársam halálán 25. Hírlapáruló 28. Duna vizén
Szept. 11. Végpont (Szept) Így is jó 12. Még egy
17. Ének a pesti ligetről 21. Plevna
24. Ex tenebris 26. Vörös Rébék 29. Intés
Okt. 27. Tetemre hívás III. 379
Phil
XX 255 Nov. 4. Almanach 1878-ra
7. Haja, haja 19. Dal fogytán 25. Képmutogató dec. 1. Hagyaték
29. Aisthesis 31. Formai nyűg (körül) Az idők
(körül) Civilizátio Vakságban
1878.
febr. 15. A szájasok Akad. pap. V–VI. (Bálint G.) marc. 23. Ez az élet
okt. 10. Nem kell dér
máj. 8 Még egyszer a tölgyek alatt
(körül) Az orthológusokra I (Kisütik, hogy) (körül) hoc erat in votis
1879.
jan. 23. Harminc év mulva jul. A sors humora
aug. 31. Toldi Szerelméhez
márc. 8. Évnapra I. (Ma hatvankét) Szász Károlynak
Régi adoma (R) Otium (R)
máj. közepén T. Sz. előszava
Hetvenes évek 74 után veszi újra kezébe T. Szerelmét Aj baj (évszám nélkül)
1877 előtt Endre királyfi
77 után Az orthológusokra II. (Boncold csak) Az öreg házról
A néma háboru Egyedül A jó öreg urról
1878–79 Emlékre (Itt nyugosznak a honvédek) 1879 (előtt) T. Szer. (74 után = 74–79) 1871–74 Aristophanest fordítgatja
75–80 Az elaggott fülemile (terv) 77 után Anakreonból
Romulidae Cannas
1880.
Sejtelem (Ifjukori munkák...) Török Pálnak
A Tavasz-Ünnepély alb.
febr. Különbség (félig: Gőthe) jan. 27. A jóságos özvegynek Dalszövegül
marc. Csalfa sugár jun. Egy ara sírkövére jul. 2. Toldy sírjára marc Melyik talál
dec. En philosophe Népdalok a tornak Gyöngyösiád
Klasszikusok körmönfont ford.
Hasadnak rendületl hangsulyos verselés
apr. Beteg vagyok (akad. pap.) Horatiusból (Az kit ügyes...) B. I. folytatásának terve.
1881.
Évnapra II – marc. 2 – (Nyolcvan év) Tanulság (Rosz szememről...)
A reggel
Csabatril. Utolsó dolg. 1881. aug. 2. – aug. 20. (aztán beteg lettem)
1882.
marc. 2. Évnapra III. (Sejtelem) Vízkeresztkor
Mi vagyok én Dr Beadynak Elegiák
Utolsó évek.
81 vagy 82 Az orthologusokra III.
(hihetőleg) Az agg színész Melyik a bűnös? (r) Bóka Bandi (R)
Toldi Szerelme Kronológiája
Ének (Losonczy Főn)52 52 előtt D I. I.
48 óta
(Figyelő) 61–261 előtt D I. II.
Koszoru 63 előtt D I. III.
Új
XII. 36
balladája (1855.)
(az a kihagyott strófa 1879)
18. ARANY JÁNOS AZ 1877. ÉV MÁSODIK FELÉBEN (Júl. 6. – dec. 31.)
(Ez a pár hónap tudvalevőleg Arany költészetének egyik leg-telibb edénye: fölér hét kövérrel a hét sovány esztendő után ez a fél. Ama csodás másodvirágzás kora; az Őszikék (csekély kivétellel) mind ekközt termettek. Nincs félesztendő Arany életében, melyből nyíltan subjektív emlék ennyi és ily sűrűn maradt volna.
19. [AZ ARANY JÁNOS AZ 1877. ÉV MÁSODIK FELÉBEN TÖREDÉKE]
E töredékek az életrajzírásnak egy új módszerét vannak hí vatva megkísérleni. E módszer egyformán synthetikus és ana ly tikus;
inkább műveiből akarja egy művész életének hangulatait re-konstruálni, és főszempontja azon képzetkörök körülárkolása, melyek bizonyos időpontban ama művész lelkét kitették.
20. [Az ARANY JÁNOS AZ 1877. ÉV MÁSODIK FELÉBEN TÖREDÉKE]
is sejtette a bekövetkezendő áldott hónapokat, mikor egy nyári napon, július 6.-án, megjövén „ritka kedve énekelni”* – csak egy lemondó búcsúdalfélét akart írni, öregkora gyötrelemei-nek állítani emléket, mint ahogy próbálgatta már, kezdte is (1875 körül = Ének az öregségről töredéke); – s így született az Epilogus. Epilogusnak készült és prológus lett belőle.
Az epilógus kifejezésein általában kissé érezni, hogy szerzője évek óta nem gyakorolta magát a művészetében. A költészet ugyan olyan, mint a korcsolyázás, hogy nem lehet elfelejteni
21. [Az ARANY JÁNOS AZ 1877. ÉV MÁSODIK FELÉBEN TÖREDÉKEI]
És ez megbecsülhetetlen az életrajzírónak. Arany kéziratában (a kapcsos könyvben!) minden Őszikének pontosan alájegyezte idejét: a hó- és nap-számot. És jó darabon majd minden napról van, néhányról kettő is! Micsoda gazdag forrás a képzetvilág mozgalmainak történetéhez! Napról napra próbálhattam kísérni egy áldott kedély hullámzását. Az életírás itt a pszihológiai regények legaprólékosabb elemzéseinek érdekességére tarthat számot – hogyha sikerül.
*
1877-ben volt Arany kilencedszer és utoljára Karlsbadban. Bár mindig csak nagy rábeszélésre szánta el magát odamenni, félt a nagy út fáradalmaitól39, s tán nem is érezte jól magát a
világ-39 L. Ercseynél
fürdő fényes és idegen környezetében, mégis gyakran hálássan ismeri el, mily jót tesz egészségének a Károly-forrás40; s most is testben-lélekben megerősödve térhetett haza a Margitszigetre.
A beteg költő ekkor már évek óta nem írt úgyszólván sem-mit. Utolsó nagyobb eredeti költeménye, a Bolond Istók II. éneke 1873-ban készült. Azontúl még 74-ig műfordítással, Aristopha-nessel foglalkozott, valószínűleg ezt is olyan „kötés-szerűen”;
74 után meg Toldi Szerelmét vevegette újra elő, strófánkint toldva;
75-ből csak egy „Ének az öregségről” pársoros töredéke és egy szintén testi nyomorúságáról panaszkodó „akadémiai papírsze-let” maradt (Toldi F. jóvoltából) reánk; 76-ból már épen semmi, egész 77 júliusig (legfelebb néhány strófa a Toldi Szerelméből).
Betegségén kívül főleg hivatalos nyűgei okozták meddő-ségét. Lelke oly érzékeny volt minden zavaró hatásra, hogy ugyancsak jó órájának kellett lenni, melyben költeni tudott. Most azonban 1877. május 23-ikán, az Akadémia nagygyűlése, le-mondását ismételten nem fogadván el, de méltányolván okait (melyek közt már szemeinek gyengülése is szerepelt) egy évre összes teendőitől felmentette. Arany László evvel hozza kap-csolatba költői újjáébredését: „Mikor végre 1877-ben hivatalát letehette, megifjodott kedvvel és kitartással ... két hó alatt több költeménye készült el, mint ... huszonöt év óta együttvéve.”
Semmi, a művészi izgalom sem áll be ok nélkül: mindig (többé-kevésbbé közvetlenül) külső benyomás költi; ez az ér-telme a Göthe szavának, hogy minden költemény alkalmi.
Egyenkint rá lehet mutatni a külső benyomásokra, melyek az Őszikék egyes költeményeinek keletkezésére alkalmat adtak;
de mi lehet az oka annak, hogy ezek most ily könnyen, ily sű-rűen, ily csekély alkalomra kiváltódtak, holott az előbbi évek-ben talán erősebb évek-benyomások sem hozták létre e „reactio aestheticát”? mi volt az a nagyobb benyomás, mely a sok
40 T. Sz. IX. 96.; a Lobkovitz Bohuslavtól fordított vers
kicsinynek munkáját előkészítette és könnyítette? talán épen a hivatalos fölmentés? De Arany ekkor még egyáltalán nem szabadult meg végleg; még 1878 körül verselt a „kötelesség vampir-vádjáról”. Szünideje, az volt; de júliusban más évek-ben is szünideje volt. Mindenesetre a huzamosb időre nyert szabadság gondolata, testi felüdültsége, az utazással járó vál-tozások hangulatai s a hazatérés öröme épúgy, mint a Mar-gitsziget növényzete, mind hozzájárultak költészetének fel-élesztéséhez – de magukban meg nem magyarázzák. Ezek, egy híán, előtte való években is így összetalálkozhattak – s az eredmény mégsem volt ugyanaz. Fel kell tehát vennünk, is-meretlen hatóerőül azt a bizonyos „másodvirágzást”, második ifjúságot, amely végre is legtöbb ember öregkorában megjön egyszer, egynéhány hónapra.
Arany valószínűleg nem remélte, nem is sejtette a bekövet-kező áldott hónapokat, mikor egy nyári napon, július 6.-án, megjövén „ritka kedve énekelni” – csak egy lemondó búcsú-dalfélét akart írni, öregkora gyötrelmeinek állítani emléket, mint ahogy próbálgatta már, kezdte is (1875 körül költ az Ének az öregségről töredéke); – s így született az Epilógus. Epilógus-nak készült; prológus lett belőle.
De először talán még egy Epilógus, egy Ének az öregségről igényével sem indult. Legalább az első strófa ötletszerű for-mája, hanyag hangulatlansága arra látszanak árulkodni, hogy ez sem eredt nagyobb szándékkal, mint bármelyik ama párso-ros ötletkék, forgácsok közzül, melyek ekkor már, valószínű-leg nagyobb mennyiségben, mint ránk maradtak, hullottak el e gadag műhelyből. Mintha erre vallana a forma is, amely oly hanyagul népies és művészietlenül egyszerű, amilyent Arany 1850 óta egy nagyobb komoly versében sem alkalmazott. Egy rövid ötlet testhezálló ruhája, ha hosszú strófasort öltöztetünk belé: előbb utóbb céda lesz; szűk vagy lóg. Így nem hiszem, hogy Arany e formát (melyhez hasonlót, de még ott is
zengze-tesebbet, 1847-ben egészen a kor formában hanyag népiessé-gének hatása alatt, a Rab Gólyában41 használt utoljára), most egy 15 szakos költeményre szánta volna, holott az, már ötö-dikszer-hatodikszor, kivált ha egyes sorokban több a hosszú szótag, kissé szinte „vonja lábát, mint a sánta eb”.
A Margitsziget vasárnapjainak – (vagy talán Carlsbadnak) mozgalmas kocsi- és omnibuszforgalma könnyen megteremt-hette azt az ötletet, amelyből kiindul ez a költemény, s amely nagyon rokon szellemű Arany egyéb forgácsos ötleteivel. Az ötlet, – nem végződvén elég kemény élre, tovább fűződött, és társult hozzá az utolsó évek egész egyberagadt eszmetömbe.
Így kerekedett ki, szinte észrevétlenül, egy méla és igénytelen ötletből, a jelen kedvező dispozítióban az évek óta készülődő, többször megpróbált és félbehagyott Ének az öregségről.
Az associáció természetes logikája szerint 3 részre tagoló-dik ez az eszmekör, – és ekként a vers is. Az első rész, amely az ötletet fűzi, (míg el nem szakad) – többnyire azokból a be-nyomásokból van összeszőve melyek e költeménynek egy-általán létet adtak; s friss impressiókon alapulván, ez a rész a legélénkebb. Omnibusz, kevély fogat, fényes tengely, cifra bak s bennülő hetyke úr, cifra nő – és az út (park-út) szélin baktató gyalog, akit ha sárral ver be a kocsi, félre áll, letöröli: – ez az első négy strófa tartalma, mindaz, amit Arany figyelme és ötletének menete a szigeti kocsiélet benyomásaiból kiválasz-tott. Actív asszociáció eredménye már azonban az „úri ló-csiszár” kifejezés; a magyar kocsinjáró urak némely közön-ségessége szomorú gúny tárgya Aranynál már az Elveszett Alkotmány óta; könnyen társult most ide; s a találó „lócsiszár”-
41 A betyár IV. része változatosabb; a vonós utolsó sor több helytt feliben tagolódik:
azt a nevet, a gyöngy nevet
epitheton képzetalapja kéznél volt a kocsis-lovas környezetben.
(vö Arist.)
E négy versszak előadása egyszerű, a formához simuló, (s a forgácsos ötletkékéihez hasonló) népies kifejezésekkel (bi-zon, hetyke, hogy áll orra, baktat), melyek közül az egyik (egy a lelkem!) nyilván a rím kedvéért lett ilyen. Nem a rím végett áll azonban a nem pöröltem; ez a pörölni szó kedvelt szava Arany öregkorának írásban, s úgy képzelem, hogy az életben is szójárása volt mint sok öregnek; ennek a nem pöröltem ki-fejezésnek hangulata általában öreges és eszünkbe hozza azt az egész keserves képzetsort, amely A. utolsóbb éveinek, és ennek a négy versszaknak is, minden gondolatánál, mint szí-nező, a háttérben lappang.
De a kezdő ötletsor még maga után von egy strófát, az ötö-diket; – tisztán annak gondolati fűződése vonja ezt maga után, a friss benyomások itt kiapadtak; helyüket reminiscentia fog-lalja el. Petőfihez írt válaszában, 1847-ben ezt írja Arany:
Akartam (törzsöm) köréből el-kivándorolni Jött a sors kereke és utfélre vágott
S midőn visszafelé bújdokolnék, holmi tüske közül szedtem egynéhány virágot.
Ilyen kapcsolatot és fordulatot vesz Aranynál fiatalkorában a kocsis útról kapott képbenyomása; az országúti kép az egész-ben teljesen friss, akkori szalontai környezetének, s talán tíz év előtti gyalogbujdosása oly mélyen belévésődött emlékének impresszióiból összeszövődve. S most, mikor hasonló benyo-mások ugyanazt a képzetsort indítják meg újra lelkében (csu-pán az erőszakos ifjúság és csendes aggkor, a durva országút és előkelő park különbségéhez képest változott színnel: ame-nyiben az útfélre vágásból itt csak sáreső maradt; a „holmi tüske” eltűnt stb) – most is a képzettárs[....] követi a
megszo-kott utat, habár a friss impresszió már nem támogatja is azon végig őt: megint jön az útféli virág42, de (hacsak a Margitszi-get letéphetetlen hozzányúlhatatlan dísznövényeire nem gon-dolunk) már nem mint friss kép, sőt egyáltalán nem is kép!
hanem csupán idea.
Érthető tehát, hogy Bartal Antalnak43 e strófánál holmi Carpe diemek szintén képmentes virágai jutottak eszébe; de téves úton jár, ha valami tényleges Ovidius, Verseghy, Berzsenyi v.
Nagy Imre-reminiscentiára gondolt volna, én legalább azt hi-szem, hogy sokkal kielégítőbb genealógiáját adtam A. ez el-halaványult virághasonlatának, hasonlatvirágának44. Sokkal va-lószínűbb, hogy e hasonlat oka volt valamely Carpe diemes hangulatnak, mintsem hogy okozata, ilyenformán lehetett oka e strófa első két sora a másik kettőnek.
Így a megelégedés thémájához terelődvén, felszínre jutot-tak a háttérben oly sűrűn tolongó gondolatai az elégedetlen-ségnek a költő mostani helyzetéről; a benyomások különben is hátráltak és helyüket emlékek (reminiscentiák) foglalták el;
az ötletsornak is végeszakadt; most, most jön az Ének az öreg-ségről! De bármily erős érzelemlánc idézte is fel, gondolatilag bajos az utolsó sorok látszólag elégedett végakkordjához fűzni (egyáltalán bajos az a költőnek, hogy a képzetek kapcsolódása nem tart lépést a gondolatmenettel, s pedig a költészetnek, esz-köze a mondat lévén, a gondolatösszefüggést is meg kell őriz-nie) – ezért kellett az új indulás.
S ekkor villanhatott meg a költemény teljes terve: még két (hasonló terjedelmű!) rész: az egyik a jelen elégületlenségnek,
42 A kifejezés hangulatára nézve v. ö.
Néhol egy egy kis virág nyit Az is enyhít egy parányit
(A vigasztaló 1853.)
43 L. Philologiai Közlöny XVIII. k.
44 ad normam: szóvirág
a másik a vágyakban való kéjelgésnek szentelve. Megállapod-hatott a tagolás külső jelzéseképen a költemény első sorának („Az életet már megjártam”) minden rész elején való refrain-szerű ismétlése; s talán a magábateljesedő befejezés ötlete is, amely felé tendálni kell, a rabmadárhasonlattal, melyben a for-mareminiszcencia gondolatát is visszahozza az ifjúkori költe-ménynek a Rab Gólyának, melyet már említettünk.
Evvel lett a céltalan fűzögetett ötletből egy költemény.
22. DE COMPARATIONIBUS