2. Televízió-nézési szokások a határon túli magyarság körében
2.2. A televíziózásra fordított idő
2.3.3. Anyanyelvi, illetve többségi nyelvű műsorválasztás a családokon belül
Áttérve a televíziós műsorkínálathoz való viszonyra, elsőként az ezzel kapcsolatos családon belüli döntések – a műsorválasztás – mechanizmusát vizsgáljuk. Előbb általában – a nyelvi dimenzióra való tekintet nélkül –, majd annak részletesebb bemutatása következik, hogy az egyes családtagoknak mekkora szerepük van a többségi nyelvű műsorok melletti döntés meghozatalában.
31. ábra
41,3%
24,2%
37,7%
33,8%
5,6% 5,5% 6,8% 7,7%
17,2%
34,8%
25,9% 27,7%
35,8% 35,5%
29,6% 30,8%
0,0%
5,0%
10,0%
15,0%
20,0%
25,0%
30,0%
35,0%
40,0%
45,0%
Erdély Felvidék Kárpátalja Vajdaság
A családon belül leggyakrabban ki dönti el,
hogy mikor melyik műsorszámot nézzék? (2011) a házastársak a gyerekek
műsortól függően bárki a családtagok közösen
Ezzel kapcsolatban a 31. ábrán az látható, hogy a műsorválasztás terén a legliberálisabb gyakorlat a felvidékieket jellemzi, akiknek körében meghaladja a 70%-ot „a műsortól függően bárki”, illetve a „családtagok közösen” együttes részaránya, miközben a család felnőtt tagjai csupán kevesebb, mint 25%-ban döntik el, hogy melyik műsort nézzék.
A többi régióban a műsorválasztás terén egyértelműen a szülői dominancia érvényesül. Leginkább Erdély-ben (41,3%) és Kárpátalján (37,7%), de a Vajdaságban is meghaladja az egyharmadot a család felnőtt tagjainak döntéshozói szerepe abban, hogy mikor melyik műsorszámot nézzék. A Felvidéken tapasztalt családon belüli liberális műsorválasztás az említett régiókban sokkal kevésbé jellemző: csupán 53–59% között mozog.
Ami a gyerekek műsorválasztásba való „beleszólását” illeti, az a most vizsgált általános vonatkozásban igen csekély mértékűnek bizonyult: mindössze 5,5 és 7,7% közötti nagyságrendet ér el. Ami önmagában nem mond-ható meglepőnek, ám hamarosan látni fogjuk, hogy a többségi nyelven sugárzott műsorok kiválasztása esetében már korántsem ez a helyzet.
SZ/3. táblázat
Ki dönti el a családban, hogy többségi nyelvű műsort nézzenek? (százalékban; 2011)
Erdély Felvidék Kárpátalja Vajdaság a kérdezett
soha 30,7 20,9 38,6 36,0
ritkán 33,9 53,8 31,2 38,8
gyakran 35,4 25,3 30,2 25,2
a házastársa
soha 50,5 23,9 40,0 41,3
ritkán 33,9 52,3 35,4 45,8
gyakran 15,6 23,9 24,6 12,9
a gyerekek
soha 67,6 35,1 64,3 64,0
ritkán 25,6 48,9 26,4 26,9
gyakran 6,7 16,0 9,2 9,1
műsortól függően bárki
soha 54,2 20,3 44,9 42,3
ritkán 26,5 39,2 27,7 33,9
gyakran 19,3 40,5 27,4 23,8
a családtagok közösen
soha 42,4 15,7 44,2 41,4
ritkán 22,6 34,7 26,9 32,4
gyakran 35,0 49,6 28,8 26,2
32. ábra
hogy többségi nyelvű műsort nézzenek?* (2011) a házastársak a gyerekek
műsortól függően bárki a családtagok közösen
* 100-as skálára transzponált átlagok (1 – soha… 100 – gyakran)43 43 A felnőtt családtagok esetében a két átlag számtani átlaga.
A 32. ábrán látható átlagmegoszlások44 az előzőnél jelentősen kisebb mértékű szóródást mutatnak, melyek alapján elmondható, hogy miközben a többségi műsorok kiválasztása terén már közel sem érvényesül a ko-rábban látott mértékben a család felnőtt tagjainak dominanciája, a gyermekeké ugyanakkor nagyságrendek-kel megnőtt. A leginkább a Felvidéken (40,8 átlagpont), de a többi régióban is immáron a 20 átlagpontot meghaladó mértékben döntenek a család gyermek tagjai a többségi televíziók műsorszámainak nézése mellett.
A kiskorúak idézett mértékű többségi nyelvű műsor-orientációja a nemzeti identitás megőrzésének szempont-jából önmagában is több mint figyelmeztető adat, leginkább azonban amiatt érdemel kiemelt figyelmet, mert előrevetíti az egy-két évtizeden belül bekövetkező nyelvváltási és beolvadási folyamat ma még beláthatatlanul növekvő nagyságrendjét.
Az elmondottak miatt fontos tehát, hogy a többségi műsorok kiválasztásával kapcsolatban feltárható tenden-ciákat az ismert asszimiláns változók szerint is megvizsgáljuk.45 A 33–34. ábrákon az látható, hogy iskolaválasz-tás, illetve házasságtípusok szerint mekkora eltérések mutathatók ki a generációk között a többségi műsorszá-mok kiválasztása tekintetében.
Az említett tendenciák közül elsőként az érdemel említést, hogy két régióban (Erdély és a Felvidék) gya-korlatilag sem az eltérő iskolaválasztás, sem az intergenerációs megoszlás szerint nem mutathatók ki érdemi különbségek.
a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek
Erdély Felvidék Kárpátalja Vajdaság
Ki dönti el a családban, hogy többségi nyelvű műsort nézzenek?* (2011)
(Iskolaválasztás szerint) misk tisk
misk – gyermekeiket magyar iskolába járató családok körében tisk – gyermekeiket többségi iskolába járató családok körében
* 100-as skálára transzponált átlagok (1 – soha… 100 – gyakran)
A grafikonon az látható – egyébként eddigi adataink alapján igen meglepő módon –, hogy a legtöbb esetben kemény rétegképzőnek bizonyult eltérő nyelvű iskolaválasztás ellenére Erdélyben és a Felvidéken a magyar is-kolát választó szülők és gyerekeik ugyanolyan arányban döntenek a román és szlovák műsorok mellett, mint a többségi iskolát preferálók és gyerekeik. A két régió között lényeges különbség azonban, hogy amíg Erdélyben a
44 Ezzel kapcsolatban az egyes opciókra külön kérdések formájában lehetett válaszolni. Ez az oka annak, hogy az oszlopok összege eltér a 100 átlagponttól.
45 Ez esetben csupán az intergenerációs összefüggésekre koncentrálunk, következésképpen a többségi nyelvű műsorválasztás gyakorlatát a szülők–gyerekek viszonylatában mutatjuk be.
gyerekek szüleikhez képest csupán fele akkora arányban választják a román tévéműsorokat (21,6 és 22,3 átlag-pont), mint a magyar nyelvűeket, addig a Felvidéken ez az arány megdöbbentően magas: 42,7 és 45,7 átlagpont, ami csupán alig 7–8 ponttal marad el a szülők esetében mért arányoktól. A magyar iskolába járó felvidéki gye-rekek egyfelől nem csupán csaknem ugyanolyan gyakran választanak szlovák műsorszámokat, mint a szüleik (valamint a szlovák iskolát választó szülők és azok gyerekei), de ez a többi régióban élő magyar iskolát végző gyerekek gyakorlatához képest kétszer akkora gyakoriságot jelent. Ez a mutató félreérthetetlenül jelzi, hogy a felvidéki magyarság körében mennyire döbbenetes mértékű az asszimilációs tartalék a „magyar” almintákba tar-tozók esetében, másrészt világosan előrevetíti az egy nemzedékkel később várható nyelvváltási, majd beolvadási folyamat exponenciális léptékű várható felgyorsulását.
A vizsgált kérdéssel kapcsolatban Kárpátalján és a Vajdaságban merőben eltérő megoszlásokat tapasztaltunk.
E két régióban a többségi nyelvű televízió műsorok kiválasztása terén ugyanis – várakozásainknak megfele-lően – határozottan elkülönül a különböző nyelvű iskolát választó szülők és gyerekek gyakorlata. Mindez azt jelenti, hogy a többségi iskolát preferáló családokban mind a szülők, mind gyermekeik lényegesen gyakrabban választják az ukrán, illetve szerb nyelvű televízió műsorokat, mint a magyar iskola mellett döntő családok fel-nőtt és kiskorú tagjai. Ez a gyakorlat egyébként újabb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy Kárpátalján és a Vajdaságban húzódik a legnagyobb szegregációs távolság az asszimiláns, illetve nemzeti identitásukat megőrizni kívánó rétegek között, ami még inkább beigazolódott a házasságtípusok szerinti műsorválasztási gyakorlatban.
34. ábra
a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek a szülők a gyerekek
Erdély Felvidék Kárpátalja Vajdaság
Ki dönti el a családban, hogy többségi nyelvű műsort nézzenek?* (2011)
(Házasságtípusok szerint) hmh vh
hmh – homogén magyar házasság vh – vegyes házasság
* 100-as skálára transzponált átlagok (1 – soha… 100 – gyakran)
A 34. ábrán látható megoszlások egyetlen kivételtől eltekintve az előbb vázolt tendenciák még hangsúlyosabb meglétét tükrözik. Az említett kivételt az erdélyi házasságtípusok szerint regisztráltuk, ahol – szemben azzal, amit az iskolaválasztással kapcsolatban tapasztaltunk – a homogén magyar házasságban élők és gyerekeik is lé-nyegesen ritkábban döntenek a román nyelvű tévéműsorok nézése mellett, mint vegyes házasságban élő társaik.
A korábban jelzett tendenciák közül újra visszaigazolódott a felvidéki „magyar” almintákba tartozók fokozott asszimilációs tartaléka: a homogén magyar házasságban élő szülők 50,3, gyerekeik pedig 42,3 átlagpontnyi intenzitással választanak szlovák műsorszámokat. Következésképpen utóbbiak többségi nyelvű televízió iránti
igénye úgyszintén kétszeres a többi régió homogén magyar családjaiban élő gyerekekéhez képest. Kárpátalján és a Vajdaságban, mint említettük, az iskolaválasztással kapcsolatban bemutatott szegregációs távolság tovább nőtt: a vajdasági vegyes házasságban élő gyerekek például 25 átlagponttal gyakrabban döntenek a szerb műsorok nézése mellett, mint magyar iskolába járó társaik.