PINCESZÖVETKEZETEK ELEMZéSE A TERMESZTéSTECHNOLóGIA
2. Anyag és módszer
Vizsgálatom első részében a Magyarországon működő pinceszövetkezetek területi elhelyezkedését, és működését vizsgáltam, különös tekintettel a termesztéstechnoló-giára. A területi elhelyezkedésre vonatkozó vizsgálataim a NAV jövedéki engedéllyel rendelkezők adatbázisa, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának és a Szőlő és Bor Ter-melői Csoportok Országos Szövetségének adatbázisa alapján végeztem el. A termesz-téstechnológiát érintő analízisem telefonos interjúval, illetve online kérdőíves felmé-réssel készítettem, mindkét esetben a szervezetek elnökét megkeresve.
A pinceszövetkezetek gazdasági tevékenységéről szóló kutatást (alapítás éve, árbe-vétel) a „Céginfó” adatbázisára alapozva folytattam. Ezen adatok alapján kimutatást készítettem a működő pinceszövetkezetek életkoráról, árbevételéről, majd ezeket átla-goltam, ezt követően pedig diagramot szerkesztettem meg.
Tanulmányomban arra a kérdésre is szerettem volna választ kapni, hogy van-e ösz-szefüggés a területi elhelyezkedésük, illetve a termesztéstechnológiájuk között.
Vizsgálatom fontos célkitűzésének tartom azt is, hogy megállapítsam, Magyaror-szág mely régiójában, mely borvidékéhez kapcsolódóan alakultak ki a leghatékonyab-ban működő pinceszövetkezetek.
3. Eredmények
3.1.A Magyarországon működő pinceszövetkezetek területi elhelyezkedése A Magyarországon működő pinceszövetkezetek területi elhelyezkedését vizsgál-va megállapíthatjuk, hogy a legtöbb ilyen szervezettel az észak-Magyarországi régióban (tíz db), illetve a Dél-Alföldi (tíz db) régióban találkozhatunk. Jelentő-sek még a dunántúli régiókban kialakult pinceszövetkezetek: a Dél-Dunántúlon hét, a Nyugat-Dunántúlon hat pinceszövetkezet működik. Közép-Dunántúlon nem számottevő a pinceszövetkezetek jelentősége, míg Közép-Magyarországon, illetve észak-Alföldön csupán egy-egy ilyen szervezet tevékenykedik.
Fontos kiemelni a Dél-Alföld rendkívül sűrűn kialakult pinceszövetkezeteit: a Duna borrégióhoz, azon belül is a Kunsági borvidékhez kapcsolódóan tíz kollek-tív gazdaság termel. Ehhez hasonló koncentráció figyelhető meg a Balatonhoz kapcsolódóan is. A Balaton borrégión belül tíz pinceszövetkezet működik, bár ezen három régió, – a Közép-Dunántúli, a Dél-Dunántúli, és a Nyugat-Dunántúli –, illetve hat borvidék – a Badacsonyi, a Balatonboglári, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüred-Csopaki, a Zalai, és a Somlói borvidék osztozik.
Több olyan települést is találhatunk, ahol két pinceszövetkezet is működik: A dél-Alföldi régióban Orgoványban és Kecelen, a dél-dunántúli régióban Bala-tonlellén, az észak-magyarországi régióban Erdőbényén, míg a nyugat-dunántúli régióban pedig Sopronban.
Fontos megemlíteni azt is, hogy Magyarország mind a hét borrégiójában ta-lálhatunk működő pinceszövetkezetet. A borvidékeket tekintve már árnyaltabb a kép: a 22 borvidékből 15-ben működik pinceszövetkezet, ezek a következők:
tokakhegyaljai, bükkaljai, egri, mátraaljai, kiskunsági, villányi, mecsekaljai, ászár-Neszmélyi, balatonfüred-csopaki, badacsonyi, balatonmelléki, zalai, som-lói, soproni, dél-balatoni. A szekszárdi, a tolnai, a pannonhalmi, a móri, az etyek-budai, a csongrádi, és a hajós-bajai borvidéken nem találtam ilyen szervezetet.
3. táblázat: A pinceszövetkezetek száma Magyarországon, régiónként
Régió Pinceszövetkezetek száma
Észak-Magyarország 10
Dél-Alföld 10
Dél-Dunántúl 7
Nyugat-Dunántúl 6
Közép-Dunántúl 4
Észak-Alföld 1
Közép-Magyarország 1
Forrás: A szerző saját munkája
3.2. A magyarországi pinceszövetkezetek termesztéstechnológiájának elemzése A magyarországi pinceszövetkezeteinek elemzése során a kutatásom második részében a szervezetek működését vizsgáltam, különös tekintettel a termesztés-technológiára. Vizsgálatomat telefonos interjúval, illetve online kérdőíves fel-méréssel végeztem el mindkét esetben a szervezetek elnökét megkeresve. Ezen vizsgálatom a – működő pinceszövetkezetek számát tekintve - négy kiemelt ré-gió – észak-Magyarország, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl - pin-ceszövetkezeteire terjedt ki.
A termesztéstechnológián belül három fő kérdést vizsgáltam:
a) a Magyarországon működő pinceszövetkezetek tagjai által művelt szőlő ül-tetvények életkorának arányát Dél-Alföldön, Dél-Dunántúlon, észak-Ma-gyarországon, és Nyugat-Dunántúlon;
b) a vizsgált négy régióban működő pinceszövetkezetekre jellemző tőkeműve-lési módokat;
c) a pinceszövetkezetek által termelt legjelentősebb fehér- és vörösbor fajtákat, szintén e négy régióban.
3.2.1. Ültetvények életkora
A 4. táblázattal kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy a vizsgált négy régió közül észak-Magyarországon a legmagasabb a 30 vagy annál idősebb szőlő ültetvény aránya (12%), míg ugyanez a mutató a Dél-Dunántúli régióban a legki-sebb (3%). Ez az érték a Dél-Alföldi és a Nyugat-Dunántúli régióban átlagosnak (6-6%) mondható. A 0-5 éves ültetvény aránya Dél-Dunántúlon a legmagasabb (15%), a legkisebb pedig a Dél-Alföldön. Összefoglalva tehát a Magyarországon működő pinceszövetkezetek tagjai által művelt idősebb szőlő ültetvények aránya észak-Magyarországon a legmagasabb, az új vagy 5 éven belül telepített szőlő ültetvények aránya pedig a dél-dunántúli régióban.
4. táblázat: A Magyarországon működő pinceszövetkezetek tagjai által művelt szőlő ültetvények életkorának aránya a vizsgált négy régióban (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Nyugat-Dunántúl) Régió 30 vagy annál idősebb
ültetvény aránya 0-5 éves ültetvény aránya
Dél-Alföld 6% 7%
Dél-Dunántúl 3% 15%
észak-Magyarország 12% 9%
Nyugat-Dunántúl 6% 10%
3.2.2. Tőkeművelésmódok
Az 5. sz. táblázat a Magyarországon működő pinceszövetkezetekre jellemző tő-keművelési módokat mutatja be a négy - Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, észak-Ma-gyarország, Nyugat-Dunántúl – régióban.
A kérdőívek és az interjúk alapján elmondható, hogy a Dél-Alföldi régióra a fej – és magasművelés, illetve az egyesfüggöny művelés jellemző. Dél-Dunántúlra a középmagas kordon művelés, illetve az ernyőművelés. Az észak-Magyarországi pinceszövetkezetek válaszai alapján megállapítható, hogy e régióra az ernyőmű-velés a jellemző, a Nyugat-Dunántúlra pedig ernyőműernyőmű-velés mellett a középma-gas kordon művelés.
5. táblázat: A vizsgált négy régióban (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Ma gyarország, Nyugat-Dunántúl) működő pinceszövetkezetekre jellemző tőke művelés módok Régió A régióra jellemző tőkeművelésmód
Dél-Alföld fej – és magasművelés
egyesfüggöny művelés
Dél-Dunántúl középmagas kordon művelés
ernyőművelés
észak-Magyarország ernyőművelés
Nyugat-Dunántúl ernyőművelés
középmagas kordon művelés Forrás: A szerző saját munkája
3.2.3. Legjelentősebb fehér és vörösbor fajták
A termesztéstechnológiára vonatkozó kutatásom utolsó részében arra kerestem a választ, hogy mely a vizsgált négy NUTS-2-es szintű régióban működő pince-szövetkezetekre mely bor fajták termelése a leginkább jellemző.
A 6. sz. táblázatról leolvasható, hogy a dél-alföldi fehérborok tekintetében a Bianca, míg a vörösborokat tekintetében a Kékfrankos fajta a leggyakrabban előforduló. A dél-dunántúli pinceszövetkezetek esetében elmondható, hogy a legnagyobb mennyiséget a Chardonnay, illetve az Olaszrizling fehérbor szőlő-fajtából termelik, míg vörösborok esetében a Merlot, a Kékfrankos és a Caber-net sauvignon a legtöbbször előforduló. Az észak-Magyarországi régiót tekintve fehérborok esetében a Leányka, a Rizlingszilváni, és a Furmint, míg vörösbo-rok esetében a Kékfrankos és a Pinot Noir, ami leginkább számottevő. A Nyu-gat-Dunántúlon az Olaszrizlinget említették a legtöbbször előforduló fehérbor szőlőfajtaként, míg vörösborok kategóriájában a Kékfrankost, illetve a Cabernet sauvignont.
6. táblázat: A pinceszövetkezetek által termelt legjelentősebb fehér és vörösbor fajták a vizsgált négy régióban Régió Legjelentősebb fehérbor
fajták Legjelentősebb vörösbor fajták
Dél-Alföld Bianca Kékfrankos
Dél-Dunántúl Chardonnay, Olaszrizling Merlot, Kékfrankos, Cabernet sauvignon észak-Magyarország Leányka, Rizlingszilváni,
Furmint Kékfrankos, Pinot Noir Nyugat-Dunántúl Olaszrizling Kékfrankos, Cabernet
sauvignon Forrás: A szerző saját munkája
3.3. Magyarországi pinceszövetkezetek működése
A termesztéstechnológiára vonatkozó megállapításokat követően szükségesnek találtam tanulmányozni azt is, hogy a szőlészettel-borászattal foglalkozó szövet-kezeteket mikor alapították, és „életkoruk” összefüggésben van-e működésük-kel, termesztéstechnológiájukkal.
A „Céginfó” adatai alapján kimutatást készítettem a működő pinceszövetke-zetek életkoráról. Az adatokból táblázatot készítettem (7. sz. táblázat), és meg-állapítottam, hogy a négy vizsgált régió közül a Nyugat-Dunántúlon működő pinceszövetkezetek átlagéletkora a legmagasabb (26 év), míg a Dél-Dunántúli régióban működőké a legalacsonyabb (13 év).
7. táblázat: A Magyarországon működő pinceszövetkezetek átlagéletkora régiók szerint
Régió átlagéletkor
Dél-Alföld 22 év
Dél-Dunántúl 13 év
észak-Magyarország 23 év
Nyugat-Dunántúl 26 év
Forrás: A szerző saját munkája
Kutatásom utolsó részében arra voltam kíváncsi, mely régióhoz tartozó pince-szövetkezetek produkálják a legnagyobb árbevételt. Az erre vonatkozó eredmé-nyekből a pinceszövetkezetek hatékony működésére is nagyban lehet következ-tetni.
A „Céginfó” adatai alapján kimutatást készítettem a működő pinceszövetke-zetek 2013-as árbevételéről. A különböző régiókhoz tartozó szervepinceszövetke-zetek árbevé-teleit átlagoltam, majd régiók szerint a 8. sz. táblázatban feltüntettem. Utóbbiról könnyen leolvasható, hogy a Dél-Alföldhöz tartozó pinceszövetkezetek érték el a legnagyobb átlag árbevételt (119 millió Forint), de jelentős a Dél-Dunántúli régió is 106 millió forint átlag árbevétellel.
Meglepő, hogy az észak-Magyarországi régióhoz tartozó pinceszövetkezetek átlag árbevétele csupán 70 millió forint, ebből is az Egri Pinceszövetkezet emel-kedik ki a maga 292 millió forint árbevételével.
8. táblázat: A vizsgált négy régióban működő pinceszövetkezetek átlag árbevétele (2013, millió forint) Régió átlagos árbevétel (2013, millió forint)
Dél-Alföld 119
Dél-Dunántúl 106
észak-Magyarország 70
Közép-Magyarország 122
Nyugat-Dunántúl 48
Forrás: A szerző saját munkája 4. konklúziók
A pinceszövetkezetek területi elhelyezkedését tekintve elmondható, hogy a leg-nagyobb számban az észak-magyarországi régióban (10 db.), illetve a dél-alföldi (10 db.) régióban találkozhatunk velük. Jelentősek még a dunántúli régiókban kialakult pinceszövetkezetek: a Dél-Dunántúlon hét, a Nyugat-Dunántúlon hat pinceszövetkezet működik. Közép-Dunántúlon nem számottevő a pinceszövet-kezetek jelentősége, míg Közép-Magyarországon, illetve észak-Alföldön csupán egy-egy ilyen szervezet működik.
Kutatásomból megállapítható, hogy amellett, hogy a Dél-Alföldi régióban rendkívül koncentráltan jelennek meg a pinceszövetkezetek, a legnagyobb ered-ményt is ezen régióhoz tartozó szervezetek érik el. Fontos kiemelni a Dél-Du-nántúli régiót is, mely e tekintetben szintén eredményesnek mondható. Meglepő konzekvencia, hogy az észak-Magyarországhoz tartozó pinceszövetkezetek tel-jesítménye nem mondható túl jónak, melyet a korszerűtlen termesztéstechnoló-gia eredményezi.
A fenti eredményekből az is megállapítható, hogy a később kialakult pinceszö-vetkezetek korszerűbb termesztéstechnológiát alkalmaznak, és ez által nagyobb árbevételt is produkálnak.
A mai értelemben vett sikeres borászati tevékenység elengedhetetlen feltétele a speciális védjeggyel és márkanévvel rendelkező, kiváló minőségű borok folya-matos, rendszeres előállítása és kínálata. Ez a cél csak a megfelelő szőlőfajták megfelelő volumenben és korszerű termesztéstechnológiával történő előállítása, a modern tároló- és palackozó kapacitás ugyanazon gazdálkodó egység keretein belüli megléte esetén érhető el. Magyarországra ebben a vonatkozásban a ter-melők megosztottsága, a szövetkezéssel kapcsolatos rossz beidegződés, a sző-lőterületek elaprózódása, és az összehangolatlan bor-előállítási és -értékesítési tevékenység jellemző, mely hatalmas akadályt jelent a sikeres magyar borászati szektor előtt.
A pinceszövetkezetek területi elhelyezkedése, a különböző méretnagyságuk és a működő gazdaságok száma következtetni enged jövőbeli tervezési feladatok-ra, amelyekre nagyobb figyelmet kellene fordítani a jövőben; hiszen az Európai Unió, valamint a világ által is diktált versenytől a magyar szőlő és bor ágazat sem maradhat le. A versenyképesség és az üzemi méretek növelése, integrációk, pinceszövetkezetek kialakítása elengedhetetlen a siker érdekében.
Kutatásom egyik lényeges megállapítása az, hogy a Dél-Alföldi régió pince-szövetkezetei működnek manapság a legkorszerűbben, és leghatékonyabban, így ezen pinceszövetkezetek teremthetik meg alapjait a leendőbeli új sikeres integrá-cióknak. Fontos, hogy olyan törvényi szabályozás is működjön Magyarországon, mely megteremti a szövetkezetek közhasznukkal arányos elismertségét. Hiszen a szövetkezetek csökkentik a feketegazdaság mértékét, hozzájárulnak a legális foglalkoztatás bővítéséhez, szerepet vállalnak a gazdasági transzparencia és az adómorál javításában is.
Irodalomjegyzék
Dr. Becz M. (2000): Hogyan alapítsunk szövetkezetet? Száz Magyar Falu Köny-vesháza KHT., Budapest, 62. p.
Hegyközségek Nemzeti Tanácsának adatbázisa a bejegyzett pincészeti szövet-kezetekről
http://www.ceginfo.hu Letöltés ideje: 2015. április 8.
Krautstoffl, A. – Thurner, M. (2006): Dokumentation österreichischer Wein 2006. Österreichische, Weinmarketingservice GmbH, Wien, 252 p.
NAV jövedéki engedéllyel rendelkezők adatbázisa
Mohácsi, L. – Szabó, Z. - Szeremley B. (2000): Agrárjövőnk nemzeti intézménye a termékpályás szövetkezet, Agroinform Kiadóház, Budapest.
Szőlő és Bor Termelői Csoportok Országos Szövetségének adatbázisa az állami-lag elismert pinceszövetkezetekről
Lektorálta: Dr. Kocsis László, egyetemi tanár, Pannon Egyetem