IV. Zsidók
2. A zsidó mint zsidó
2.3 Annie Hall
A vásznon megjelenő újfajta zsidó férfi prototípusát (lényegében a JUD férfi változatát) egész biztosan Woody Allenhez köthetjük,84 neki pedig Annie Hall című filmjéhez, amelyben a zsidó identitás egyes vonatkozásaiban konkrétan meg is jelenik. Allen karakterét a filmtörténetírói ha-gyomány Chaplin csavargó figurája kései továbbélésének tekinti, a zsidó slemil újkori alakjának, aki azt teszi lehetővé, hogy rajta keresztül (az akár zsidó, akár nem zsidó néző) saját magán és azon a többségi társadalmon nevessen, amely ebbe a helyzetbe hozta őt.85
Ezúttal eltekintve attól, hogy az Annie Hall a filmes kifejezés tekintetében is, legalábbis az ame-rikai filmnyelvet megújító alkotásnak számít,86 csak a filmben ábrázolt zsidó identitásra koncent-rálunk.
Alvy (Woody Allen) központi problémája egy nem zsidó lánnyal, Annie-vel (Diane Keaton) folytatott szerelmi viszonya,87 bár a lány elvben minden elképzelésének megfelel, valahogy még-sem tudnak jól kijönni egymással. Annie egyértelműen nem elég intelligens Alvy számára, ami először elnézhető, sőt kedves jellemvonásnak tűnik, hiszen Alvy még férfiasabbá válhat számára attól, hogy tanítani tudja, és a lány műveltsége miatt felnéz rá. Azonban ahogy telik az idő, a lány butasága egyre idegesítőbb, végül pedig meghatározó problémává nő Alvy számára, ezzel együtt az intelligenciabeli különbséget már Annie sem férfiasnak, sokkal inkább lenéző tudálékosságnak kezdi érzékelni, és végül egy olyan férfit keres, akinek ő is megfelelő színvonalú. Mindezt az An-nie Hall nem ábrázolja annyira szélsőségesen, mint a Portnoy’s Complaint, mivel maga Alvy számára sem annyira nyilvánvaló, hogy mi is a problémája Annie-vel. Bár egyik utolsó veszeke-désük során megállapítják, hogy Alvynak „New York-i identitása” van, nem amerikai, és Annie szerint ő maga is egy külön sziget, akárcsak New York, ez a megállapítás pedig lényegében Alvy gettózsidóságára vonatkozik (korábban családját ő maga is annak titulálta). Annie kénytelen
84 Bial 98.p
85 lásd pl. Bartov 224.p, Brook 2006., 212.p
86 Egyedi és újszerű megoldás például a filmben, hogy a visszaemlékezések (flashback) jeleneteibe az aktuális idősík szereplői egyszerűen beléphetnek, így például Annie és Alvy közvetlen közelről szemlélhetik Alvy gyerekkori emlé-keinek eseményeit.
87 Erens 329.p
nagyvárosi, kétezer éves szenvedést hordozó, zsidó művészidentitásként azonosítani azt, ami mi-att nem tud Alvy-val együtt élni.
A társadalmi és neveltetésbeli, tehát értékrendbeli különbséget Allen filmbeli karaktere is nyil-vánvalóan észreveszi, ugyanakkor azt hiszi, ez nem lesz a kapcsolatukban meghatározó problé-ma. Megnyilvánul ez például a Goodbye, Columbus családi ebédjelenetéhez igen hasonló jelenet-ben, amikor a pár Annie felső középosztálybeli, igen konzervatív családjánál ebédel. Az Allenre jellemző filmes ábrázolás semmi kétséget nem hagy a nézőben: látjuk a vásznon, ahogy Annie antiszemita nagyanyja szemében Alvy ortodox rabbivá változik, illetve egy osztott képmezős je-lenetnek köszönhetően egyszerre látjuk Annie családjának rideg és kimért, valamint Alvy család-jának zajos, kapkodós ebédjét.
A zsidó férfi WASP nőt próbál becserkészni (Diane Keaton és Woody Allen az Annie Hall c. filmben)
Ha jobban megfigyeljük Alvy minden, Annie-vel ellentétes személyiségvonása valami módon zsidóságához kötött, gyerekkorához, neveltetéséhez köti neurózisát, hiperaktivitását, bizonyítási vágyát, aminek eredményeként lett kissé túlművelt, és az élet dolgait egyszerűen csak vagy rette-netesnek, vagy nyomorúságosnak tartja. Mindez ellentétben áll Annie életvidámságával, örömre és boldogságra való képességével, amely viszont, úgy tűnik, éppen nem zsidóságához köthető.
Alvy számos kísérletet tesz Annie átnevelésére, egyetemre és pszichológushoz küldi a nőt, és
legkülönfélébb (általában halálról szóló) könyveket ad neki; valójában megpróbálja zsidóvá vál-toztatni,88 persze sikertelenül.
Bial szerint az Annie Hall egy interkulturális találkozást ábrázol, amelyben úgy egyértelmű az etnikai különbség, hogy közben a pár között a vallás kérdése sosem téma.89
Alvy szerint zsidósága mindenki számára nyilvánvaló – tehát abszolút lényeges meghatározójá-nak tekinti –, sőt mindenki ezzel foglalkozik. Barátjámeghatározójá-nak hosszasan értekezik arról, hogy szerinte folyamatosan antiszemita megjegyzések céltáblájává válik (a film humora többek között erre is épít, az alkotó tehát tisztában van ennek az üldözési mániának az irracionalitásával).
A Braverman egyik főszereplőjének karaktere is visel Allenével hasonlatos vonásokat túlérzé-kenység tekintetében: kezdetben nem hajlandó beszállni barátja Volkswagenjébe, mert az a 6 mil-lió zsidó haláláért felelős Németország terméke, és még későbbi autóbalesetüket is ezzel a tény-nyel és Hitler személyével hozza összefüggésbe.
Ez a fajta túlérzékenység azonban éppen annak a jele, hogy ezek a karakterek már nem azért zsidók, mert a környezetük annak tartja őket, hanem mert azok akarnak lenni.90
Woody Allen korai filmjeinek jellegzetessége, hogy a neurotikus városi zsidó antihős személyi-ségvonásait kiterjeszti magára New York városára is. New York ebben az időszakban több, mint 1 millió zsidó lakosával a világ legnagyobb zsidó településének számított. Bár a városban a 19.
századi bevándorlás óta hasonló számban él például olasz vagy ír kisebbség is, Allen és a korszak bizonyos más filmjei sokat tettek „Jew York City” filmes víziójának kialakításáért.91 A Hester Street 19. század végi New Yorkjában az Oroszországból bevándorló zsidó fiatalasszony pár hét után megkérdezi a férjét, hogy ugyan hol vannak itt Amerikában a gójok, mert ő napok óta járja az utcákat és még csak zsidóval találkozott.
A Bye Bye Bravermanről író filmkritikusok között vita alakult ki arról, hogy nem zsidók egyál-talán érthetik-e ezt a filmet, illetve ha esetleg igen, akkor is bárki „a Hudsontól nyugatra”, vagyis New Yorkon kívül értheti-e.92
88 Brook 2006., 213.p
89 Bial 97.p
90 Bial 98.p
91 Itzkovitz 2012., 162.p
92 Hoberman és Shandler a témában a The New Yorker, a Commonweal, a Nation és a Newsday kritikusainak állás-pontját idézi. (Hoberman – Shandler 226.)
Alvy mindezen tulajdonságai, antihős mivolta, neurózisa, megfelelési vágya, szüleitől és gye-rekkorának egy részétől való szabadulási vágya és az interkulturális találkozásból adódó problé-mái ismét egy egyedi, történetesen zsidó, ámde általánosítható példaként szolgálnak, amely a né-zők széles körében talált népszerűségre. Az Annie Hall jelentőségét a zsidóság és az amerikai kultúra kapcsolatában Biale így fogalmazza meg: „If Jewish sexual neurosis is as funny as Allen would have it, if America can laugh at the Jew and see its own neuroses in his, then perhaps the Jew will be accepted as an organic part of the cultural landscape.”93
93 [„Ha zsidó szexuális neurózis valóban olyan vicces, mint Allen esetében, ha amerikai tud nevetni a zsidón és saját neurózisát látni benne, akkor talán elfogadják a zsidót a kultúra szerves részeként.”] Biale 207.p