A zsidó mint átlagember

„We don’t wanna conquer the world, we only wanna living it.” ⁶⁹ /Molly, 1950/

Miközben az antiszemitizmus áthatotta az európai és az amerikai társadalmat egyaránt, és erre Hollywoodnak is reagálni kellett, született néhány olyan film is, amelyik legalábbis megpróbálta követni a zsidóság útját kifelé a gettóból. A 40-es évekre az amerikai zsidóság helyzete megvál-tozott, immár a középosztály leghétköznapibb és egyúttal legamerikaibb életét kezdték élni, zsi-dóságuk bizonyos aspektusait megtartva ugyan, de mégis integrálódva, olykor már-már asszimi-lálódva abba a társadalomba, amelyet részben maguk teremtettek.

Elliot Cohen az Úri becsületszóról írott cikkében azon sajnálkozik, hogy a korabeli filmgyártás számos filmet fel tud mutatni arról, hogy a zsidóság hogyan probléma az amerikai társadalomban, és nem a mindennapos élet „normális” részeiként ábrázolják őket.⁷⁰ Pedig ebben az időszakban is akad néhány ilyen film.

A zsidó karakterek az amerikai élet „normális”, átlagos tagjaiként jelennek meg a Mr.

Skeffington (1944), az Abie’s Irish Rose (1946), a Molly (The Goldbergs, 1950)⁷¹, a The Jazz Singer (1953), a Home Before Dark (Sötétedés előtt, 1958) és a Marjorie Morningstar (1958) cí-mű filmben.

Az Abie’s Irish Rose az 1928-as, a The Jazz Singer az 1927-es eredeti film remake-je. Ennek megfelelően mindkettő használja a 20-as évek gettódrámáinak zsidó sztereotípiáit, bár az utóbbi film meglehetősen modernizálja a történetet. A Molly (The Goldbergs, 1950), szintén a jól bevált gettóvígjáték sztereotípiák alkalmazásával próbált közönségsikerre szert tenni.

A zsidóság ilyen jellegű (a korábbi fejezetekben leírt) ábrázolása a 40-es évek éppen ezen szte-reotípiák ellen irányuló és érvényesülő antiszemitizmusa miatt már igen visszásan hatott. Éppen

69 [„Mi nem akarjuk meghódítani a világot, csak élni benne.”] (A filmben ezt a főszereplő Molly, azaz Mrs. Goldberg mondja férjének vigasztalásként, amikor annak üzeme fejlesztésével kapcsolatos nagyratörő álmai nem valósulnak meg.)

70 E. Cohen 1948. 55.p

71 A film az 1929-45 között futó, The Rise of the Goldbergs című, igen sikeres rádiósorozat karakterein alapszik.

Ugyanezzel a stábbal és forgatókönyvvel sikeres Broadway darab és 1949-56 között futó tévésorozat is készült.

ezért a zsidó közösségek komolyan támadták⁷² az Abie’s Irish Rose (1928-ban még humorosnak tartott) zsidó karaktereit, mint antiszemita és megkülönböztető, vagyis immár viccesnek nem mondható ábrázolást. A The Goldbergs címét az alkotók (annak ellenére, hogy az alapjául szolgá-ló rádiósorozatot ezen a címen mindenki ismerte) éppen a filmváltozat „zsidóságának” leplezése-ként változtatták Mollyra, ettől a filmnek nagyobb nézettséget remélve.⁷³ Ez már csak azért is meglepő kísérlet volt, mert az igazi gettódráma minden elemében a 20-as évek sztereotip zsidó karakterábrázolására épült, és már az alapjául szolgáló rádiósorozat is részben annak tudhatta be sikerét, hogy (mint minden szappanopera) a családi életről szólt ugyan, de egy bevándorló család életéről, akik boldogulást és sikert remélnek az USA-ban.⁷⁴

Gertrude Berg állandó szerepében: zsidó háztartásbeli anyuka (Molly)

Molly, a címszereplő, akit a filmben is Gertrude Berg, a rádiósorozat főszereplője és megalkotó-ja alakít,⁷⁵ igazi zsidó háztartásbeli édesanya, aki nem csak a családját, hanem lényegében a kör-nyék összes ügyes-bajos dolgát elrendezi, felügyeli, eteti, ápolja és jóltartja. A zsidó asszony igaz életbölcsességgel vezényli varróüzem-tulajdonos férje és gyermekeik életét, mindenki sorsát a

72 Éppen az ilyen ábrázolások elkerülése végett hozták létre zsidó szervezetek a fentebb említett Motion Picture Pro-jectet.

73 Erens 228.p

74 Weber 113-117.p

75 Gertrude Berget az 50-es évek meghatározó amerikai kritikusa, Gilbert Seldes „The Great Gertrude”-nak („A Nagyszerű Gertrúd”) titulálta, mint az amerikai tömegkultúra legkönnyebben felismerhető és legismerősebb (szeretni valóbb) zsidó matriarcha ikonját. (Weber 113.p)

lehető legjobban elrendezi, és minden eshetőségre van jó tanácsa. Persze előfordul, hogy az ő ke-zéből is kicsúszik az irányítás, de végül így is minden a lehető legjobban alakul.

Ebben a zsidó családban a szülők a gyerekekért még mindig erejükön felül teljesítenek, apjuk-nak az utódok taníttatása a legfontosabb, hogy lehetőleg könnyebb életük legyen, mint a szüleik-nek volt.

A The Jazz Singer főszereplőjének története már nyomokban sem hasonlít Al Jolson élettörténe-tére lévén, hogy a film elején éppen a koreai hadiszolgálatból hazatérő zsidó fiú ezzel is sokkal inkább amerikainak, hazafinak, mint zsidónak van beállítva. Döntését, hogy nem folytatja család-ja kántor hagyományát, mindkét szülője támogatással és megértéssel fogadcsalád-ja, kántor apcsalád-ja immár nem egy szakállas, kaftános öreg, hanem egy borotvált, öltönyös úriember, aki ahelyett, hogy ki-tagadná, éppenséggel örömmel és büszkeséggel nézi végig fia fellépéseit. A zsidó családban a pár évtizeddel ezelőtt komoly problémát okozó generációs ellentétnek mára már nyoma sincs.

Mindezek ellenére ezekben a filmekben a zsidó család identitásábrázolása nem sokban különbö-zik a gettódrámákétól: a szülők szerető támogatással veskülönbö-zik körül a gyerekeiket, akik fő célja to-vábbra is a legátlagosabb középosztálybeli élet megteremtése. Érdekes módon a gettódrámák ko-rábbi családképe egy jelenet erejéig felbukkan az Exodus című filmben is: Ari hazalátogat kibucban élő szüleihez a nem zsidó Kittyvel, és ezen a ponton az egyébként Izrael megalapításá-ról szóló, politikai töltetű filmbe egyszerre csak egy hagyományos gettódráma jelenet ékelődik, amelyben az anyuka azon sopánkodik, hogy mit adjon enni a váratlanul betoppanó gyerekeknek, és hogy ez a keresztény leányzó milyen vékonyka és mennyire sápadt…

A Mr. Skeffington és a Home Before Dark című filmben a zsidó karakterek zsidósága nem túl fontos elem, a zsidó identitás ábrázolása szempontjából mégis éppen ezért fontosak. Mindkét filmben egy-egy meghatározó és vállaltan zsidó karaktert találunk, akiknek ugyanakkor a zsidó-sága nem képezi probléma vagy megkülönböztetés forrását, „csak van”.

A Mr. Skeffington valójában Mrs. Skeffingtonról szól sokkal inkább, mint a címben jelzett gaz-dag, zsidó polgárról, aki a lány részéről nyilvánvaló érdekből, a férfi részéről is talán pénzbeli főlényének fitogtatásából feleségül veszi a környék mindenki által vágyott, legszebb kisasszo-nyát. Mr. Skeffington egyszer ugyan megpróbálja megosztani ifjú feleségével a gettóban, sze-génységben töltött gyerekkorának emlékeit, de a lány nem tud azonosulni a helyzettel, és nem is érdekli igazán. Skeffington türelmes, felesége minden rigolyáját elviselő férfi, kiváló apa, aki

ra-jong egyetlen lányukért (akivel a felesége gyakorlatilag egyáltalán nem törődik, először problé-mának, majd vetélytársnak tekinti), a családját képező két nőnek mindent megad, és szinte élete végéig várja, hogy felesége végre valahára megszeresse. Mr. Skeffington jelleme kifogástalan, főleg felesége komoly identitászavarához képest, zsidó identitása is meglehetősen stabil – igaz, az lényegében csak két dologhoz kötődik: a gettóban töltött gyerekkorhoz és a koncentrációs tá-borban elszenvedett megpróbáltatásokhoz.⁷⁶

A Home Before Dark zsidó szereplője zsidóságának a film egyetlen szempontból tulajdonít je-lentőséget: ez a magyarázat arra, hogy a vidéki egyetemi tanár miért érzi magát kívülállónak. A film egy csapdahelyzetbe került nőről szól, akit hosszú pszichiátriai kezelése után hazatérve to-vábbra is bolondnak bélyegez a környezete, attól teljesen függetlenül, hogy rögeszméi okkal vagy ok nélkül térnek vissza. A nőt a zsidó egyetemi tanárral a kirekesztettség érzése és a massachu-settsi konzervatív és elég képmutató kisvárosi közösség rá irányuló folyamatos gyanakvása kap-csolja össze, aminek eredményeként végül együtt is hagyják el a várost. A zsidó karakter ebben a filmben csak abban különbözik másoktól, amennyi jelentőséget zsidóságának a környezete tulaj-donít.

A zsidó identitás ábrázolásának szempontjából ennek az időszaknak kiemelkedő jelentőségű filmje a Marjorie Morningstar. Ebben a filmben egy olyan zsidó identitás jelenik meg a film-vásznon és olyan társadalmi helyzetben, ami legalábbis filmen eddig nem volt jelen, de több-kevésbé új jelenség az amerikai társadalomban is.

A film címszereplője, Marjorie tökéletesen kimeríti a JAP (Jewish American Princess – „zsidó, amerikai hercegnőcske”) sztereotípiáját. A lány felső középosztálybeli, jómódú, kiegyensúlyo-zott, nagyvárosi, előkelő negyedben lakó, amerikai családban él. Ez az újfajta amerikai zsidó csa-lád minden szempontból messze elhagyta a gettót, megbecsült és integrálódott tagja az amerikai társadalomnak. Lényegében ők a gettódrámákban látható második generáció immár felnőtt gye-rekei, akiknek gyermekei – Marjorie – újfajta amerikai zsidók. Ez a család őrzi zsidó identitását, például megtartják a zsidó ünnepeket, a filmben egy Széder estét és egy barmicvó ünnepséget is láthatunk.

Az identitás szempontjából érdekes azonban, hogy a gettódrámákhoz képest a zsidó család fel-építése kissé megváltozott. A családfő szerepe és hatalma abban a tekintetben sokkal kisebb,

76 Miután végképp lemond arról, hogy feleségével szeretetben együtt tudnak élni, Mr. Skeffington Európába költö-zik, ahol azonban teljesen tönkremegy, majd koncentrációs táborba kerül. Amerikába visszatérve felesége visszafo-gadja. (Mivel a film a nő életét követi, a férfi életének európai eseményeit nem látja a néző.)

hogy itt már szó sem lehet olyasféle kitagadásról, mint amit például A dzsesszénekesben láthat-tunk. A férfi valójában inkább a család életszínvonalát tartja fent, a gyerekek iskoláztatásának, az anyuka és a lánya vásárlásainak fedezetét kell biztosítania; a gyerekek erkölcsi és társadalmi po-zíciójának, életútjának elrendezője az édesanya. Ez lényegében igen hasonló szituáció a Mollyban láthatókhoz, de Marjorie édesanyja már nem házvezetőnő, hanem egy madám. Az ilyen zsidó asszony nem a konyhában ügyeskedik vagy a szomszéd ügyes bajos dolgait intézi, hanem fod-rászhoz és butikokba jár, lánya jövőjét pedig előkelő partikon igyekszik elrendezni (ahová férje, ha lehet, nem kíséri el, mivel nem szeret állandóan idegenekkel „jópofizni”). Fiának tanulnia kell, a lányának minél előnyösebben házasodnia, az anya életcélja, hogy ezt elrendezze.

Az első igazi filmbeli JAP (és édesanyja; Natalie Wood és Claire Trevor a Marjorie Morningstar c. filmben)

Ennek megfelelően maga Marjorie valóban hercegnői élethez szokott: szép és okos, de naiv, és egy gazdag és szerető család problémamentes burkában nőtt fel. A család továbbra is nagyon ösz-szetartó, őszinte, és a szülők törekvéseinek középpontjában továbbra is a gyerekek jövőjének biz-tosítása áll. Igaz, kicsit változtak a szempontok: mikor például Marjorie elmondja anyjának, hogy nem szereti azt a fiút, akit mint ideális partner kinéztek neki, anyja annyit válaszol, mit számít az, hiszen ő sem volt szerelmes a lány apjába. Ennek ellenére Marjorie-t semmire sem kényszerítik.

A film egy idősebb, alsóbb társadalmi osztályba tartozó, és Marjorie és a férfi hitével ellentétben csak mérsékelten tehetséges művésszel (Gene Kelly) való szerelmi kapcsolatáról szól, amelynek során a férfi minden lehetséges szituációban érzi, hogy nem tud megfelelni annak az elvárási

szintnek és közegnek, amit Marjorie és családja képvisel. (A saját családját elhagyó, rendszerte-lenül élő férfinak „túl sok” például a zsidó családi Széder este, boldogságban, békében, szeretet-ben, összetartásban.) Bár az apja még úgy is engedné Marjorie-t férjhez menni választottjához, hogy ő tartja el őket és a szülőknél laknak, végül Marjorie is rájön, hogy ő és családja hiába pró-bálja elfogadni ezt a férfit, ha az nem tudja elfogadni saját magát.

A zsidó identitásábrázolás szempontjából a JAP karakterének megjelenése a mozivásznon egy máig meglévő zsidó karaktertípus első esete, ezért különösen jelentős. A Marjorie Morningstarig az elkövetkező idők számos filmje vagy annak női zsidó karaktere vezethető vissza.⁷⁷