1. I. Bevezetés
3.3.6. Angolszász rendszer
Eredetét tekintve a központi hatalom bizonyos funkcióinak helyi decentralizálását jelenti. Más néven emlegetik ultra vires modellként is, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok nem terjeszkedhetnek a közvetlen törvényi felhatalmazásukon túl. Az önkormányzatok feladata az angolszász rendszerben a Parlament által megjelölt feladatok, és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő funkciók betöltése (pénzügyek, humán erőforrás stb.). Ebben a rendszerben az önkormányzatok feladata a humán és infrastrukturális közszolgáltatások szervezése, illetve egyes közhatalmi (leginkább rendészeti) funkciók betöltése. Általában törvényileg kötelező jelleggel előírt feladatok, illetve lehetőségként felajánlott funkciók. A rendszer sajátossága, hogy nagyszámú, ám csekély érdemi hatáskörrel bíró önkormányzat alkotja. A települési szint felett körzetek városok és nagyvárosok jelentik
az igazi önkormányzati szintet. Az alapfokú funkciókat a district-ek, és a járási jogú városok töltik be. A nagyvárosok (unitary authorities) megyei és körzeti funkciókat is ellátnak.
A rendszer a viktoriánus Anglia jogrendszerében gyökerezik, amikor a helyi választott testületek egyre több feladat ellátását kapták meg, amelyeket saját maguk által szedett adóikból származó bevételeikből fedeztek. A 20. század második felétől fokozatosan elvonásra – központosításra – kerültek funkcióik a nemzeti kormányzat irányában. A század végének kormányzatai akkor mértek újabb csapást a tradicionális rendszerre, amikor újabb funkciók ellátását adták át ún. quango1 szervezeteknek. Napjainkban a több mint 5000 quango mintegy 60000 kijelölt tagjával szemben 500 körüli hagyományos önkormányzat 22000 választott képviselővel. (Wollmann, H.
2004)
A feladatok ellátásában – hasonlóan a skandináv szisztémához – nagy szerep hárul a különböző szakbizottságoknak, amelyek összetétele kell hogy tükrözze a tanács egészének politikai tagozódását.
Az 1980-as évek konzervatív kormányzatának hatására a feladatok magánkézbe adása, a közbeszerzések virágkora következett. Ennek a Blair-vezette munkáspárti kormány vetett véget bevezetve a „Best Value” (BV) rendszert, ami azt jelenti, hogy valamennyi önkormányzatnak éves tervet kell készítenie, hogy milyen rendszerbeli korrekciókat kíván elérni, hogy tökéletesítse szolgáltatásait. (Wollmann, H. 2004) A BV és az ezt felváltó – kiszámíthatóbb – „Comprehensive Performance Assessment”-ek (CPAs) a minőségbiztosítás intézményesítését jelentette az önkormányzati rendszerben.
A helyi szint jelentősen kiszolgáltatott a központi törvényhozásnak, hiszen az könnyen elvonhat vagy kijelölhet újabb helyi funkciókat. Ilyen rendszerek működnek az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és a legtöbb USA tagállamban is.
A jelenkori nagy-britanniai önkormányzati rendszer – az 1990-es évek reformjai után – különösen sokszínű.
Skóciában és Walesban a kétszintű feladatellátás (megyei/grófsági illetve kerületi tanácsok) teljes egészében megszűnt, a helyét az egységes hatóságok foglalták el. Nagyon érdekes, hogy magában Angliában kiterjedt társadalmi vitát követően egyes térségekben áttértek az egységes rendszerre, míg másutt megmaradtak a korábbi, hagyományos kategóriák használatánál. Külön rendszert léptettek életbe Észak-Írországban, ahol a központi kormányzat jelentős funkciókat tartott meg magánál. Figyelmet érdemel még London szűk belvárosi részének speciális és hagyományos önkormányzati beosztása („Corporation of London”). (22. ábra)
1A quango (quasi-non-governmental) szervezetek tagjait a kormány jelöli, költségeit is nagyrészt a központi büdzsé fedezi, de helyi-térségi ügyekben tevékenykedik.
22. ábra: A City of London (Corporation of London) területének kezdetét jelző szobor a Temze partján (Saját fotó)
2. Animáció: Az átlagos svéd önkormányzati adó mértékének változása
3.4. 4. Összefoglalás
A fejezetben bemutattuk az európai alapértékként számon tartott önkormányzatiság területi különbségeit.
Részletesen áttekintettük a központosított francia modellt, amely a napóleoni jogrendszer alapján jött létre és terjedt el – leginkább Dél-Európában. Észak-Európában a lutheránus egyházi gyökereken kialakuló önkormányzati rendszert a nagy területű és magas autonómiával rendelkező egységek uralják. A harmadik nagy típus a német, amely a szövetségi állami berendezkedésből következően többszintű és komplex önkormányzati rendszert tartalmaz. A kontinens peremén – némiképpen elkülönülten – fejlődött az angol önkormányzati rendszer, melynek mai működő formája az átfogó 20. századi reformfolyamat után alakult ki.
3.5. 5. Önellenőrző (nyitott) kérdések (bekezdéscímek alapján)
1. Melyek a mediterrán önkormányzati rendszer főbb jellemzői?
2. Melyek a skandináv önkormányzati rendszer főbb jellemzői?
3. Melyek az angolszász önkormányzati rendszer főbb jellemzői?
4. Melyek a német önkormányzati rendszer főbb jellemzői?
5. Miben hasonlít a magyar önkormányzati rendszer a mediterrán rendszerhez?
6. Miben hasonlít a magyar önkormányzati rendszer a skandináv rendszerhez?
7. Miben hasonlít a magyar önkormányzati rendszer az angolszász rendszerhez?
8. Miben hasonlít a magyar önkormányzati rendszer a német rendszerhez?
3.6. 6. Tesztkérdések
Csoportosítsa az alábbi megállapításokat a különböző önkormányzati modellekkel! (Mediterrán, Skandináv, Német, Angolszász)
1. Többszintű kormányzati-önkormányzati rendszer 2. A lutheránus egyházmegyékre alapuló szisztéma 3. Landesbankok által nyújtott alacsony kamatozású hitelek 4. Kisméretű és kevés funkcióval bíró önkormányzatok 5. A bizottságok kiemelkedő szerepe
6. A PPP konstrukciók teljes nyilvánossága 7. Ultra vires modellként is emlegetik 8. A quango szervezetek nagy szerepe Mediterrán: 4
Skandináv: 2, 5, 6 Német: 1, 3 Angolszász:7, 8
Az alábbiak közül melyik nem az önkormányzatiság alapelve?
1. Egy választott helyi vezető testület léte;
2. Honvédelem;
3. Közös tulajdon megléte;
4. Jogilag megalapozott megegyezés a helyi hatóságok és a lakosság között;
5. Átláthatóság;
6. A térség igényeit saját forrásaikból elégítik ki;
7. A szociális területen betöltött funkciók;
8. Az önkormányzati dolgozói helyek betöltésében egy versenyen alapuló rendszer léte;
9. A térség lakossága felé felelős pénzügyek;
10. Autokrácia;
11. Független döntéshozatal;
12. Törvényi védettség.
Megoldás: 2, 5, 10
4. 3. Igazgatási modellek, a stratégiai és az operatív menedzsment különbségei
4.1. 1. Célkitűzés (A lecke céljának rövid meghatározása.)
Egy-egy szervezet – legyen az for-profit vagy éppen non-profit jellegű – működésében hagyományosan nagy szerepet játszanak az alá-fölé rendeltségből származó kölcsönhatási formák (pld. hatósági viszonylatok). Az ezekkel való „bánni tudás” fontos menedzseri képesség. Napjainkban ezeken a tradicionális kapcsolatokon túlmutatóan egyre fontosabb szerepet játszanak új típusú készségek és kompetenciák, amelyek a mellérendeltségből és partnerségből, illetve a külső-belső körülmények kiszámíthatatlan változásából származó szituációk megoldásához szükségesek.
A lecke célja az igazgatási modellek kifejezés, illetve a hozzá kapcsolódó alapfogalmak értelmezése, ezen túl az alá-fölérendeltségi viszonylatokat leíró kapcsolati rendszerek bemutatása. A továbbiakban a mellérendeltségen alapuló partnerségi viszonyokat is áttekintjük. A hierarchikus és a mellérendelt igazgatási viszonylatokon belül is fontos megkülönböztetni a stratégiai és az operatív menedzsment megközelítéseket. Ennek a kétféle forgatókönyvnek az áttekintése is e fejezet keretei között történik.