Az alapelvek a hatályos jogban

Látható tehát, hogy a kodifikáció előrehaladtával egyre több alapelv jelent meg, a kezdeti 6-7 elv helyett az 1973-as Be-ben a szervezeti és a működési elveket együttvéve már tizenhat alapelvet különített el a jogelmélet. Ezt a folyamatot nevezte el találó kifejezéssel TREMMEL az alapelvek „inflációjának”⁴¹³, amit igyekezett a törvényhozó kissé visszafogni az 1998. évi XIX. törvény (Be.) megalkotásakor: egyes alapelvek alapelvi jellegét megszüntette (pl. jogorvoslati jogosultság elve, közvetlenség elve). Ugyanakkor ez a mesterséges szűkítés nem vált be, hiszen a jogorvoslati jogosultság alapelvének hiánya számtalan gyakorlati problémát vetett fel (ahol ugyanis a törvény kifejezetten nem rendelkezett róla, ott az aktuális határozat, intézkedés vagy annak elmulasztása ellen nem volt helye jogorvoslatnak), ezért a 2006. évi LI. törvény 2. § (2) bekezdése vissza is csempészte a Be-be a jogorvoslati jogosultság elvét. Más a helyzet a közvetlenség elvével, amelyet a törvény ma sem mond ki expressis verbis, ugyanakkor számos helyen rendelkezik a közvetlenség elve alóli kivételekről. Ezek szerint tehát a közvetlenség elve ma egy „látens”

alapelv, hiszen az alóla levőkivételek szabályozása által érvényesül.

A tankönyvek többsége – a korábban már említett elvek szerint – az alapelveket szervezeti és működési elvekre osztja. FÜLÖP szerint a szervezeti elvek a hatályos Be-ben⁴¹⁴:

 igazságszolgáltatás kizárólag a bíróságok útján történhet;

 törvény előtti egyenlőség;

 bírák függetlensége;

 társas bíráskodás elve;

 ülnökök részvételének elve⁴¹⁵;

 bírák választásának és visszahívhatóságának elve⁴¹⁶.

413TREMMEL Flórián: Magyar büntetőeljárás, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001. 68. o.

414CHWALA Tamás – FÜLÖP Edit – SLÉDER Judit: Büntetőeljárás-jog. REJTJEL, Budapest, 2000. 19. o.

415TÓTH ezt a laikus elem részvételének elveként határozza meg. BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntetőeljárásjog. Szerkesztette: Tóth Mihály. HVG ORAC, Budapest, 2003. 39. o.

416Ezt az utóbbi elvet nem mindenki tekinti külön szervezeti alapelvnek. Vö. pl. CSÉKA Ervin – FANTOLY

TÓTH az alapelveket az állam és a terhelt viszonya alapján is kategorizálja⁴¹⁷:

 az állam oldaláról megfogalmazott elvek (kontradiktórium, officialitás, szóbeliség, nyilvánosság, közvetlenség, büntetőjogi felelősség önálló elbírálása);

 az állam és a terhelt viszonyát megfogalmazó alapelvek (ártatlanság vélelme és járulékos elvei: bizonyítási teher, in dubio pro reo);

 a terhelt hátrányos helyzetének ellensúlyozására szolgáló elvek (bírósági eljáráshoz való jog, védelem elve, nemo tenetur, jogorvoslati jogosultság, anyanyelv használat).

Az egyes tankönyvek többségükben azonos alapelveket tárgyalnak⁴¹⁸:

Zsanett – KOVÁCS Judit – LŐRINCZY György – VIDA Mihály: A büntetőeljárási jog alapvonásai I. Szeged, 2004.

FARKAS szerint pedig öt szervezeti alapelv van:

 az igazságszolgáltatás kizárólag bíróság útján;

 társas bíráskodás;

 néprészvétel;

 bírói függetlenség;

 pártatlanság.

FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004. 58. o.

417BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntető eljárásjog. Szerkesztette: Tóth Mihály. HVG ORAC, Budapest, 2003. 39-40. o.

418Az eltérések is sokszor csak látszólagosak, mert pl. KIRÁLY nem elemzi a nyilvánosság elvét az alapelvek között, de szól arról (nem kifejezetten alapelvi szintre emelve) a tárgyalással összefüggésben. KIRÁLY Tibor:

Büntetőeljárási jog. Osiris, Budapest, 2000. 392-396. o.

Fenyvesi-Herke-Tremmel419 Tóth420 Farkas-Róth421 Cséka-Fantoly-Kovács- Lőrinczy-Vida422 Király423

hivatalbóliság elve (officialitás) X X X X X

legalitás elve X X

ártatlanság vélelme (és az ehhez kapcsolódó elvek: bizonyítási teher, in dubio pro reo)

X X X X X

védelem elve (védelemhez való jog) X X X X X

eljárási feladatok megoszlásának elve (kontradiktórium, vádelv)

X X X X⁴²⁴ X

nyilvánosság (tárgyalás nyilvánosságának) elve

X X

közvetlenség elve X

szóbeliség elve X

jogorvoslati jogosultság elve X X X

bizonyítékok szabad értékelésének elve X X személyi szabadság és más alapvető

jogok tiszteletben tartásának elve

X végleges (jogerős) döntés elve X

(tisztességes) bírósági eljáráshoz való jog X X X X X

büntetőjogi felelősség önálló elbírálása X X X

anyanyelvhasználat elve X X X X X

Önvádra kötelezés tilalma X

FARKAS szerint a büntetőeljárás alapelveit kiegészítik az alkotmányos elvek, amelyek közül néhány a büntetőeljárásban is rögzített elv (pl. ártatlanság vélelme, jogorvoslati jog):

 az igazságszolgáltatás és a büntetés állami monopóliuma;

 az alkotmányos bíró garantálása;

 a bírói meghallgatáshoz való jog;

 a személyi szabadság bírói korlátozása;

 a nyilvános tárgyalás elve;

419 FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. 59-113. o.

420BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntető eljárásjog. Szerkesztette: Tóth Mihály. HVG ORAC, Budapest, 2003. 38-45. o.

421FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004. 56-63. o.

422CSÉKA Ervin – FANTOLY Zsanett – KOVÁCS Judit – LŐRINCZY György – VIDA Mihály: A büntetőeljárási jog alapvonásai I. Szeged, 2004.

423KIRÁLY Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris, Budapest, 2000. 103-134. o.

424A bíróság eljárásának az alapját (a törvényes vádat) külön alapelvként kezeli.

 a bírósági döntés indokolási kötelezettsége;

 az ártatlanság vélelme;

 az ingyenes jogsegélyhez való jog;

 az arányosság elve;

 a bizonyítási tilalmak;

 a jogorvoslati jogosultsághoz való jog;

 a ne bis in idem elve;

 a perújrafelvételre való jog;

 a büntetőigazságszolgáltatási szervek működőképességének fenntartása.⁴²⁵

Szintén az alapelvek számának igen nagymértékűemelkedése figyelhetőmeg a német jogban. BEULKE szerint a német Be. (StPO), a bírósági szervezeti törvény (GVG), Alkotmány (GG), sőt az emberi jogok és alapvetőszabadságok védelméről 1950. november 4-én kelt római egyezmény (EMRK) számos (13) büntetőeljárásjogi alapelvet tartalmaz⁴²⁶:

 az officialitás (hivatalbóliság) elve (StPO 152. § I.);

 a legalitás elve (StPO 152. § II.);

 a vádelv (StPO 151. §);

 a nyomozóelv (StPO 244. § II.);

 a szabad bírói bizonyítékmérlegelés elve (StPO 261. §);

 a szóbeliség elve (StPO 261. §);

 a közvetlenség elve (StPO 226., 250., 261. §);

 az ártatlanság vélelme és „in dubio pro reo” elve (StPO 261. §; EMRK 6. cikk II.);

 a gyors eljárás követelménye (GG 20. cikk III.; EMRK 6. cikk I. 1.);

 a nyilvánosság elve (GVG 169. §; EMRK 6. cikk I. 2.);

 a tisztességes (fair) eljárás követelménye (GG 20. cikk III.; EMRK 6. cikk I. 1.);

 a törvényes bíróhoz való jog elve (GG 101. cikk);

 a rendes meghallgatáshoz való jog (GG 103. cikk I.).

Az alapelvek itt említett inflációjával ellentétes folyamat is megfigyelhető. TREMMEL szerint az is igen veszélyes irányzat, amikor a jogalkotó egy vagy két

„rendszeralkotó” jellegűalapelvbe, mondhatni „vezérelvbe” (szuperelvbe) kívánja sűríteni maguknak az alapelveknek a lényegét, esetleges központi magvát (pl. officialitás vagy diszpozitivitás, objektív igazság, funkciómegosztás stb.). A büntetőeljárás ugyanis annál sokkal összetettebb, soktényezős és sokmozzanatú folyamat, hogy egy-két vezérelvbe összefoghatók lennének a szervezetével és a működésével kapcsolatos követelmények. Mégis napjainkig előfordulnak ilyen kísérletek „rendszeralkotó” alapelvek kimunkálására, illetőleg előtérbe kerülnek olyan meglehetősen divatos „kulcsfogalmak”, amelyek látszólag már szinte vezérelv, szuperelv rangot érnek el. Ilyen kulcsfogalmak a büntetőeljárási szakirodalomban

 a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye,

 a jogállami büntetőeljárás elve⁴²⁷,

 a „fegyveregyenlőség” (Waffengleichigkeit, Égalité des armes) elve, valamint

 az „alkotmányos büntetőeljárás” koncepciója⁴²⁸.

425FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004. 43-56. o.

426BEULKE, Werner: Strafprozeßrecht. Heidelberg, 2002.

427TREMMEL Flórián: Jogállam és büntetőeljárás. Jogtudományi Közlöny, 1989/12.

428 FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. 63. o.

A német büntetőeljárásjogi irodalomban a jogállamiság összetevőinek általában az alábbiakat tekintik⁴²⁹:

 az igazságszolgáltatás és a büntetés állami monopóliuma;

 az alkotmány szabályainak megfelelőbírói garantálása;

 a bírói meghallgatáshoz való jog;

 az arányosság elve;

 a bizonyítási tilalmak léte;

 az ártatlanság vélelme;

 a személyi szabadság bírói korlátozása és a nyilvános tárgyalás elve;

 az ingyenes jogsegélyhez való jog;

 a bírósági döntés indokolásának kötelezettsége;

 a jogorvoslati jogosultság léte;

 a ne bis idem elve;

 a perújrafelvételhez való jog;

 a büntetőigazságszolgáltatási szervek működőképességének fenntartásához fűződőigény.

A jogállami büntetőeljárás elvénél tehát a közhatalom korlátai kerülnek előtérbe (a német felfogásnak megfelelően). Azt lehet tehát mondani, hogy a büntetőeljárásnak két fő vezérelve van: a legalitás elve (amely alapján a hatóságoknak kötelességük a bűncselekményeket felderíteni és azok elkövetőit felelősségre vonni), valamint a legalitás elvének ellensúlyát jelentőjogállami büntetőeljárás elve⁴³⁰. Tekintettel arra, hogy a legalitás (opportunitás) elvének a súlyosítási tilalommal való összefüggése külön problémakör, ebben a fejezetben kizárólag a jogállami büntetőeljárás elvének a súlyosítási tilalommal kapcsolatos összefüggéseit vizsgáljuk, pár gondolattal érintve a tisztességes eljárás elvét.

In document Rövidítések jegyzéke (Pldal 125-129)