A katonai büntető eljárásban érvényesülő abszolút súlyosítási tilalom

A Be. XXII. Fejezete foglalja össze az általános eljárási szabályoktól eltérő, a katonai büntetőeljárásban alkalmazandó rendelkezéseket. Ezek az eltérőszabályok azért szükségesek, mert általában a katonák az általánostól nagymértékben eltérőéletviszonyok között követnek el bűncselekményeket, amit a Btk. két fejezetben (VIII. és XX.³¹⁰) foglalt sajátos anyagi jogi rendelkezései is tükröznek. Ezért mindenekelőtt a katonai büntetőeljárás alanyai körében vannak eltérőszabályok, s ezeket egészíti ki néhány egyéb rendelkezés.

Hazánkban korábban működtek ún. különbíróságok (népbíróságok, uzsorabíróságok stb.). Ezek közül egyedül a katonai különbíróságok maradtak a kilencvenes évekig, és csak az 1991. évi LVII. törvény szüntette meg ezeket. Jogállamban ugyanis nem működhetnek sem privilégiumokat biztosító, sem diszkrimináló bíróságok, mert szigorú alkotmányos követelmény a törvény előtti egyenlőség, az egységes igazságszolgáltatás, és az, hogy senkit se lehessen a törvényes (rendes) bíróságától elvonni. Jelenleg hazánkban az öt megyei bíróságnál (Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Somogy megye és Budapest) működőkatonai tanácsok évente 1000-1500 ügyet bírálnak el.

A Be. 470. §-a a „katonai büntetőeljárás hatálya” címszó alatt egyértelműen szabályozza a katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekményeket:

 a katona által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény;

 a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény;

 a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény;

 a szövetséges fegyveres erőtagja által belföldön, valamint e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntetőjoghatóság alá tartozó bűncselekménye.

A katonai büntetőeljárás hatálya összefüggésre (konnexitásra) tekintettel olyan esetekre is kiterjedhet, amikor – HAUTZINGER megfogalmazása szerint – a katona terhelt

308MEYER-GOßNER, Lutz: Einstellung des Verfahrens und Verschlechterungsverbot. In: GÖSSEL, Karl Heinz – KAUFMANN, Hans (szerk.): Strafverfahren im Rechtsstaat. Festschrift für Theodor KLEINKNECHT.

München, 1985. 292. o.

309GERHARDT, Bernd-Peter: Das Verbot der reformatio in peius bei den Nebenstrafen, Nebenfolgen, Maßregeln der Sicherung und Besserung des Strafgesetzbuches. München, 1970. 23. o.

310Ide sorolható a honvédelmi kötelezettség elleni bűncselekményeket taglaló XIX. fejezet is. HAUTZINGER Zoltán: A katonai büntetőjog rendszere, a katonai büntetőeljárás fejlesztési irányai. PhD értekezés, Pécs, 2010 . 13. o.

egyéb, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekménye esetén, illetve nem katona terhelttel szemben is a katonai büntetőeljárás szabályai szerint kell eljárni³¹¹:

 ha a terhelt egyik bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, akkor a többi bűncselekményét is katonai büntetőeljárásban bírálják el, ha az eljárás elkülönítése nem lehetséges (személyi összefüggés);

 ha többen követnek el bűncselekményt, és a terheltek egyikének cselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, akkor a többi terhelttel, az orgazdával és a bűnpártolóval szemben is katonai büntetőeljárásnak van helye, ha az eljárás elkülönítése – tekintettel a tényállás szoros összefüggésére – nem lehetséges (tárgyi összefüggés).

Ezek a rendelkezések igen fontosak, mert a hatáskör és az illetékesség vizsgálata szempontjából a tárgyalás megkezdése után is irányadók, megsértésük abszolút hatályon kívül helyezési ok (373. § (1) bekezdés II. pont c) alpont)³¹².

A katonai büntetőeljárásban rendkívül sajátos a bíróság összetétele: elnöke és ülnöke egyaránt csak katona lehet. Ezen túlmenően az elnök csak hivatásos katonai bíró lehet, az ülnök pedig a terheltnél alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Ezzel összefüggésben a határozathozatali tanácskozás során sajátosan alakul a szavazás sorrendje: az alacsonyabb rendfokozatú előbb szavaz (ha azonos a rendfokozat, akkor az szavaz előbb, aki később lépett a rendfokozatba). Az elnök szavaz utoljára.

A katonai büntetőeljárásban csak katonai ügyész járhat el, akinek az illetékessége a katonai büntetőeljárásra kijelölt megyei bíróság illetékességéhez igazodik. A katonai ügyészség vezetője a megyei főügyész jogkörében jár el.

A Be. 477. §-a a nyomozó hatóságról rendelkezik. Eszerint, ha a nyomozást nem a katonai ügyész végzi, nyomozó hatóságként az illetékes parancsnok (vezető) jár el. A 474. § taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor csak a katonai ügyész végezheti a nyomozást a katonai büntetőeljárásban: a katona által elkövetett

 katonai bűntett miatt,

 katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,

 nem katonai bűncselekmény miatt, illetőleg

 a szövetséges fegyveres erőtagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntetőjoghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt³¹³.

Ha a katonai vétség miatt a büntetés célja fegyelmi fenyítéssel is elérhető, akkor az fegyelmi jogkörben is elbírálható. TÓTH szerint ennek két pozitív és egy negatív feltétele van. Pozitív feltétele egyrészt, hogy a katonai ügyész a feljelentést elutasítja vagy a nyomozást megszünteti, másrészt az, hogy a katonai ügyész az iratokat a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnoknak megküldi. Negatív feltétel ugyanakkor, hogy a gyanúsított vagy a védője a feljelentést elutasító (a nyomozást megszüntető) határozat ellen ne éljen panasszal, mert ellenkezőesetben a nyomozást el kell rendelni (az eljárást folytatni kell), ha a feljelentés elutasításának (a nyomozás megszüntetésének) más oka nincs³¹⁴.

311HAUTZINGER Zoltán: A magyar katonai büntetőeljárás hatálya. Jura 2005/2. 78. o.

312Részletesen ld. TREMMEL Flórián: Magyar büntetőeljárás. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001.

567-568. o.

313A katonai büntetőeljárás alanyaira vonatkozó további szabályok tekintetében ld. FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar büntetőeljárás, Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. 619-620. o.

314BÁNÁTI János – BELOVICS Ervin – CSÁK Zsolt – SINKU Pál – TÓTH Mihály – VARGA Zoltán: Büntető eljárásjog. Szerkesztette: Tóth Mihály. HVG ORAC, Budapest, 2003. 505. o.

A katonai vétség fegyelmi jogkörben való elbírálásakor a fegyelmi eljárásra illetékes parancsnok a szolgálati viszonyt szabályozó külön törvények rendelkezései szerinti eljárásban, az ott meghatározott fegyelmi fenyítéseket szabhatja ki (485/A. §).

A bűncselekmény fegyelmi jogkörben való elbírálásának lehetőségét 1993-ban szüntette meg a jogalkotó, majd egy évtized múlva a 2002. évi I. törvény 2003. július 1-i hatállyal ismét lehetővé tette az elterelést (diverzió). Ennek a törvény indokolása szerint az volt az oka, hogy az időközben született modern (katonai) törvények a bírósági felülvizsgálat lehetőségével együtt biztosítják az eljárás törvényességét. FARKAS ezt azzal az érvvel egészíti ki, hogy Magyarország NATO csatlakozásával egyre gyakrabban teljesítenek a magyar katonák külföldön szolgálatot, ahol a magyar bírói út igénybevétele nehezen lenne megoldható, viszont ez a jogintézmény lehetővé teszi ekkor is a gyors felelősségre vonást³¹⁵.

Különbséget kell tenni a katonai vétségnek itt említett fegyelmi eljárásra utalása, és a fegyelmi vétségnek a katonai fegyelmi eljárásban való elbírálása között. HAUTZINGER szerint a két eljárás hasonló abban a tekintetben, hogy mindkettőesetén a fegyelmi szabályok szerint bírálják el a vétséget. Ugyanakkor HAUTZINGER két jelentős különbséget emel ki.

Egyrészt a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalása során mindenképpen nyitva marad a (büntető) bírói út. Másrészt, amíg a katonai vétség fegyelmi eljárásra utalása esetén az ott hozott határozat jogorvoslattal az illetékes megyei bíróság katonai tanácsánál támadható meg, addig a fegyelmi vétségnek a katonai fegyelmi eljárásban való elbírálása esetén az illetékes munkaügyi bírósághoz lehet fordulni³¹⁶.

A megfenyített és védője a jogerős parancsnoki döntést követőhárom napon belül a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény miatti fenyítést kiszabó határozat vagy parancs bírósági felülvizsgálatát kérheti. A bíróság egyesbíróként a kérelmet három napon belül, tárgyaláson, a megfenyített meghallgatása és az iratok alapján bírálja el. A tárgyaláson a parancsnok és az ügyész felszólalhat (de írásban is nyilatkozhatnak). A bíróság a kérelmet végzéssel bírája el, és azt vagy elutasítja, vagy a fenyítésnél enyhébb szankciót alkalmaz (esetleg a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot megsemmisíti, ha felmentővagy eljárást megszüntetőrendelkezést kellene hozni).

A bűncselekmény fegyelmi eljárásban való elbírálása után tartott tárgyalás esetén tehát abszolút súlyosítási tilalom érvényesül: semmiképpen sem lehet a terheltre nézve hátrányosabb határozatot hozni, mint ami a fegyelmi eljárásban született.

Ugyanakkor a törvény nem mond semmit az így hozott bírói döntés elleni fellebbezési eljárásban érvényesülősúlyosítási tilalomról. A Be. mindössze arra utal, hogy a 346. § (1) bekezdésének az eljárást megszüntetővégzésre vonatkozó rendelkezései irányadók. Ez a szabály pedig továbbutal az ítélet elleni fellebbezés szabályaira. Ennek alapján viszont semmi akadálya nincs annak, hogy ha az ügyész a terhelt terhére megfellebbezi a fegyelmi jogkörben elbírált döntést követőbírósági határozatot, akkor az ennek eredményeképpen lefolytatott másodfokú eljárásban a fegyelmi eljárás során kiszabottnál súlyosabb szankciót állapítsanak meg. A helyzet tehát ugyanaz, mint a tárgyalás mellőzéses végzést követőelsőfokú eljárásban hozott ügydöntőhatározat elleni fellebbezésnél. A magunk részéről egyik szabályozással sem tudunk egyetérteni, különösen azzal nem, hogy a katonai elsőfokú bírósági eljárásban elvileg abszolút érvényesülősúlyosítási tilalom a további perorvoslatok során egyáltalán nem (illetőleg csak a rendes másodfokú eljárásbeli keretek között) érvényesül.

315FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004. 352. o.

316HAUTZINGER Zoltán: A katonai büntetőjog rendszere, a katonai büntetőeljárás fejlesztési irányai. PhD értekezés, Pécs, 2010. 339. o.