A terhelt terhére bejelentett fellebbezés

A bírói gyakorlat számos eseti döntésben érintette azt, hogy mi minősül a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek. A Be. vonatkozó rendelkezését ugyanis szigorúan kell venni³⁹⁴, azaz nem minden, egyébként a terhelt terhére irányuló indítvány oldja fel a súlyosítási tilalmat³⁹⁵.

A bűncselekmény súlyosabb minősítésére irányuló ügyészi indítványon nemcsak a súlyosabb minősítésű (magasabb büntetési tétellel fenyegetett) bűncselekmény megállapítására irányuló indítványt kell tekinteni. A súlyosítási tilalom így pl. nem érvényesül, ha az ügyészi fellebbezés a bűnsegélynél súlyosabb elkövetési alakzat, illetőleg a kísérletként értékelt bűncselekmény befejezettségének a megállapítására irányul (BH1979.

394.). Adott ügyben az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a terheltek cselekményének téves jogi minősítése miatt jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint az I. r. terhelt felbujtóként, a II. és a III. r. terhelt pedig tettesként valósította meg a bűncselekményt, noha az elsőfokú bíróság mindhárom terhelt esetében bűnsegédi alakzatot állapított meg. A másodfokon eljárt bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a pénzmellékbüntetés nem alkalmazása miatt törvénysértő, azt mégsem pótolta, mert álláspontja szerint ezt a súlyosítási tilalom kizárta. Az eseti döntés születésekor még létezőtörvényességi óvás alapján azonban megállapították, hogy ez a másodfokú bírósági álláspont téves. Az elsőfokú bíróság mellett eljáró ügyész ugyanis azért fellebbezett az ítéletben megállapított jogi minősítés miatt, mert az elsőfokú bíróság az elkövetési alakzat tekintetében a vádlott javára eltért az ügyészi vádtól. A fellebbezésnek a másodfokú bíróság helyt is adott. Valamely bűncselekmény jogi minősítése nem kizárólag a bűncselekménynek a Btk. Különös Részében foglaltak szerinti megjelölését, az alapeset, a minősített eset, illetőleg a privilegizált eset meghatározását jelenti, hanem e körbe tartozik az elkövetési alakzat, valamint a bűncselekmény befejezettségi stádiumának megállapítása is. A súlyosítási tilalom egyértelműen nem érvényesül akkor, ha a jogi minősítést támadó ügyészi fellebbezés olyan bűncselekmény megállapítására irányul, amelynek törvényi büntetési tétele súlyosabb a kifogásoltnál. A jogi minősítéshez tartozó törvényi büntetési tételt a Btk. Különös Része fejezi ki, mert ebben jut kifejezésre a bűncselekmény társadalomra veszélyességének absztrakt értékelése. A büntetőbíróságnak tehát e törvényi büntetési tétel keretei között kell kiszabnia a büntetést, ha pedig a törvényi

394Nincs tehát a „terhelt terhére bejelentett fellebbezési vélelem”. FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián: Új magyar büntetőeljárás. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2004. 532. o.

395E téren a hazai büntetőeljárásjogi tankönyvek/jegyzetek nem képviselnek egységes álláspontot. KIRÁLY Tibor szerint „a vádlott terhére bejelentettnek kell tekinteni minden olyan fellebbezést, amely a vádlottra nézve bármilyen vonatkozásban hátrányosabb büntetőjogi rendelkezést céloz”. FARKAS és RÓTH nemcsak, hogy ennél szűkebben vonja meg a terhelt terhére bejelentett fellebbezés határait, hanem 8 pontban fel is sorolja, hogy milyen olyan ügyészi fellebbezések lehetségesek, amelyek nem tekinthetők a terhelt terhére benyújtottnak (felmentés helyett megszüntetésért; elsőfokú bíróság által nem alkalmazott intézkedésért; az alkalmazott intézkedés súlyosításáért ; súlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatért; feltételes szabadságból való kizárásért;

korábbi feltételes szabadság megszüntetéséért; korábbi felfüggesztett büntetés végrehajtásáért; járulékos kérdések szigorításáért bejelentett fellebbezés). Ehhez képest a CHWALA-FÜLÖP-SLÉDER tankönyv egyszer azt a megállapítást teszi, hogy az ítélet a vádlott hátrányára nem változhat, ha pusztán védelmi fellebbezés van, majd szintén elemzi, hogy a terhelt terhére benyújtott fellebbezést szűken kell értelmezni.

Vö. KIRÁLY Tibor: Büntetőeljárási jog. Osiris, Budapest, 2000. 473. o.; FARKAS Ákos – RÓTH Erika: A büntetőeljárás. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004. 304. o.; CHWALA Tamás – FÜLÖP Edit – SLÉDER Judit: Büntetőeljárás-jog. REJTJEL, Budapest, 2004. 305. és 306. o.

büntetési tétel alkalmazása méltánytalan lenne és túlzott szigorral vezetne, lehetőség van a törvényi minimumnál alacsonyabb tartamú büntetés vagy enyhébb büntetési nem alkalmazására. Kísérlet és bűnsegély esetében pedig az ún. kétszeres leszállás elve érvényesül. Amíg tehát a törvény a tettesi, a társtettesi vagy felbujtói minőségben elkövetett befejezett bűncselekményeket a büntetés enyhítése szempontjából egyenértékűnek tekinti, s ezek esetében csupán egyfokú leszállást enged, addig a kísérlet és a bűnsegély esetén kétszeres leszállásra nyújt lehetőséget. Ebből az következik, hogy ha az elsőfokú bíróság bűnsegédi bűnrészességet, avagy a bűncselekmény kísérleti szakban maradását állapítja meg, és a fellebbezés a terhelt terhére a bűnsegélynél súlyosabb elkövetői alakzat, illetőleg befejezett bűncselekmény megállapítására irányul: ez mint a cselekmény súlyosabb jogi minősítését támadó perorvoslat kizárja a súlyosítási tilalom érvényesülését.

A korábban nem alkalmazott intézkedés végett bejelentett ügyészi fellebbezés nem minősül a terhelt terhére bejelentettnek. Az EBH2007. 1685. sz. határozat I. pontja szerint a vagyonelkobzás elrendelése érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés nem oldja fel a súlyosítási tilalmat. Az adott ügyben az elsőfokon eljárt ügyész által a II. r. vádlott felmentése miatt bejelentett fellebbezést a másodfokon eljárt fellebbviteli főügyészség nem tartotta fenn, másrészről a felettes ügyész által módosított ügyészi fellebbezés már kizárólag a vagyonelkobzás alkalmazására irányult. Következesképpen a másodfokú ügyész által módosítva fenntartott ügyészi fellebbezés a súlyosítási tilalmat (Be. 354. §) már nem oldotta fel. A Be. 354. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, amely a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul. A Btk. 70. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében büntetés helyett alkalmazott intézkedés a megrovás, a próbára bocsátás, valamint a kényszergyógykezelés, (fiatalkorúakkal szemben a javítóintézeti nevelés), míg a vagyonelkobzás kizárólag büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható. E rendelkezések alapján állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy kizárólag a vagyonelkobzás alkalmazása végett fenntartott ügyészi fellebbezés a súlyosítási tilalmat nem oldotta fel. A Be. 354. §-ának a (2) bekezdésében foglalt szabályt közvetve megerősíti e § (5) bekezdésének a rendelkezése is. Aszerint: ha az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzásról a törvény rendelkezése ellenére nem rendelkezett, a tényállás azonban a döntéshez szükséges adatokat tartalmazza, erről a másodfokú bíróság is határozhat, abban az esetben is, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést. Az ítélőtábla ebben az ügyben hozott ítélete tehát a súlyosítási tilalomba ütközött, ugyanis kizárólag az előbb említett ügyészi fellebbezés alapján a vádlott bűnösségét további bűncselekményben is megállapította és vagyonelkobzást alkalmazott, noha erre elsőfokon nem került sor.

A vagyonelkobzáshoz hasonlóan egyébként a pártfogó felügyelet elrendelése végett bejelentett fellebbezés sem oldja fel a súlyosítási tilalmat (BH1986. 351.).

A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés – az erre irányuló kifejezett visszavonást tartalmazó nyilatkozat hiányában – a másodfokú eljárásban mindvégig hatályos akkor is, ha azt a fellebbviteli főügyészség módosított tartalommal (hatályon kívül helyezést indítványozva) tartja fenn (BH2007. 332. I.). Hasonlóképpen rendelkezik a BH2006. 42. II.

sz. eseti döntés is, miszerint a súlyosítás lehetőségén nem változtat, ha az ügyész (a fenntartott súlyosításra irányuló fellebbezés keretei között) megalapozatlanság okából az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozza.

Az előbbi ügyben az ítélőtábla jogerős ügydöntőhatározata ellen a védőterjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdésének d) pontjára alapozottan, tekintettel

arra, hogy az a Be. 354. § (4) bekezdés f) pontjában írt súlyosítási tilalomba ütközik. Az indítványban kifejtett érvek szerint a másodfokon eljáró fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelt terhére elsőfokon bejelentett – a büntetés súlyosítására irányuló – fellebbezést megváltoztatta, egyben a védelmi fellebbezéseket részben alaposnak találta. Ezért az elsőfokú ítélet megalapozatlan volta, továbbá eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezését indítványozta. Ennek ellenére az ítélőtábla sem az ügyészi, sem a védelmi fellebbezéseknek nem adott helyt, ellenben – a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés hiányában – pénzmellékbüntetést is kiszabott a terhelttel szemben, valamint mellőzte az előzetes mentesítésre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Hivatkozott az indítvány a továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság (azóta hatályon kívül helyezett) BK 157. számú állásfoglalására, mely szerint a súlyosítási tilalom betartása kizárólag az anyagi és az eljárási törvény rendelkezéseinek nem kiterjesztőértelmezésén alapulhat. Az indítványban kifejtett indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 354. § (4) bekezdés f) pontja értelmében – a súlyosítási tilalom miatt – nem alkalmazhatott volna pénzmellékbüntetést. A Legfelsőbb Bíróság elsőként is arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ügyész fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. Valóban az elsőfokú ítélet megalapozatlansága és az indokolási kötelezettség teljesítésének hiánya miatti hatályon kívül helyezését indítványozta, hozzátéve, hogy a védelmi fellebbezés részben alapos. Ám a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést a fellebbviteli főügyészség nem vonta vissza.

Ekként pedig az ítélőtábla – bár megfelelőindokolás nélkül figyelmen kívül hagyta a fellebbviteli főügyészségnek az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára vonatkozó, részletesen kifejtett álláspontját – a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapján súlyosította az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetést, ennek folytán a Be. 354. §-ban írt tilalom nem sérült. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a fellebbviteli főügyészség nyilvánvalóan azért nem vonta vissza az ügyészi fellebbezést a súlyosítást célzó részében, mert e nélkül az ítélet megalapozatlanság okából történőhatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásban érvényesülhetett volna a Be. 389. § (1) bekezdésében írt tilalmi rendelkezés.

Amennyiben tehát egy megismételt eljárás során ugyanezt a tényállást állapította volna meg a bíróság, úgy akadálya lett volna a súlyosításra irányuló fellebbezés hiánya a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetés kiszabásának, ami ezáltal valóban sértette volna a Be. 354. § (1) bekezdésében meghatározott súlyosítási tilalmat.

A második itt érintett ügyben az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezést a főügyészség módosított indítvánnyal – az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése érdekében – tartotta fenn, s ebből a védőazt a következtetést vonta le, hogy az ügyben a terheltek terhére bejelentett fellebbezés nincs, és a másodfokú bíróság megszegte a súlyosítási tilalmat. Az I. r. terhelt védője kiegészítőfelülvizsgálati indítványát érintően a Legfőbb Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifogásolt eljárási szabálysértések nem valósultak meg. Az I. r. terhelt tekintetében abszolút eljárási szabálysértés nem történt, s miután az ügyész fellebbezését a terheltek terhére jelentette be, a másodfokú ügyész módosított indítványa ellenére is érvényes a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés. Ennek alapján tehát tévesnek találta a Legfelsőbb Bíróság az I. r. terhelt érdekében előterjesztett indítványnak a súlyosítási tilalom megszegésével összefüggőérveit. Az elsőfokú eljárás irataiból egyértelműen megállapítható, hogy az ügyben eljáró ügyész mindkét terhelt terhére (súlyosításért) fellebbezést jelentett be, amelyet a másodfokú ügyész fenntartott. E fenntartott súlyosításra irányuló fellebbezés keretei közt került sor arra, hogy a másodfokon eljáró ügyész indítványát megváltoztatta és az ítélet – megalapozatlanság okából történő– hatályon kívül helyezését kérte. Mindez természetesen nem változtat fellebbezésének irányán, s ezzel összefüggésben a súlyosítás másodfokú eljárásban alkalmazható lehetőségén.

Az előzőpontban elemzett kérdés (a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi fellebbezés értékelése) került terítékre annál az eseti döntésnél is, amely szerint a terhelt terhére bejelentettnek kell tekinteni a BH1998. 408. II. pontja szerint azt az ügyészi fellebbezést, amely a terhelt részbeni felmentését sérelmezi. A jogerős határozatok ellen a terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ennek indokolása szerint a másodfokú bíróság megsértette a súlyosítási tilalmat, amikor a terhelt büntetését súlyosította, mivel az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés nem súlyosításra, hanem az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. A döntés szerint a felülvizsgálati indítványnak az eljárási szabálysértést kifogásoló része viszont alaptalan, mivel az ügyészi fellebbezés a terhelt terhére bejelentett fellebbezés volt. Az ügyész ugyanis az elsőfokú ítélet ellen a terhelt részbeni felmentése miatt is fellebbezett, és ez a Be. értelmében a terhelt terhére bejelentett fellebbezés volt. (A részbeni felmentés miatti fellebbezés jogi helyzetét az eseti döntést követően rendezte a jogalkotó.)

Ha a tárgyaláson jelen nem levőügyész a részére a rendelkezőrész kézbesítése útján közölt határozattal kapcsolatban úgy nyilatkozik, hogy ellene „fellebbezést jelent be”, és a perorvoslatának indokolását az indokolt ítélet kézbesítése után fogja elkészíteni, ez a nyilatkozta nem tekinthetőa vádlott terhére bejelentett, és a súlyosítási tilalmat feloldó fellebbezésnek. Akkor sem, ha a fellebbezésre nyitva álló határidőlejárta után a bírósághoz érkezett indokolásában a próbára bocsátott vádlott bűnösségének a megállapítását és vele szemben büntetés kiszabását indítványozza (BH1997. 170.). A másodfokú bíróság mellett működőfőügyészség átiratában utalt arra, hogy a fellebbezés – a később benyújtott indokolása szerint – a vádlott terhére történt. Ezt fenntartva, a vádlottal szemben maga is a bűnösség kimondását és végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását indítványozta. A bíróság azonban kiemelte, hogy az ügyész nemcsak a vádlott terhére, hanem a javára is fellebbezhet. Emellett számos olyan perorvoslattal is élhet, amelyben a vádlott számára kedvezőtlenebb döntést indítványoz, de a fellebbezés a súlyosítási tilalmat nem oldja fel. Az tehát, hogy az ügyész átiratában fellebbezéssel él, semmiképp nem értékelhetőeleve a vádlott terhére bejelentett perorvoslatnak. A Be. pontosan meghatározza a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalmát és értelmezését, tehát csak az az ügyészi fellebbezés oldja fel a súlyosítási tilalmat, amely az erre nyitva álló határidőben egyértelműen a Be-ben írtak körében indítványoz a vádlott számára kedvezőtlen változtatást. A törvényes fellebbezési határidőn túl érkezett indokolás már nem pótolhatja a fellebbezés alapvetőhiányosságait. A bejelentett fellebbezésre tekintettel azonban a másodfokú bíróságnak felül kell bírálnia az elsőfokú ítéletet, természetesen a súlyosítási tilalmat szem előtt tartva.

A másodfokú bíróság mellett működőfőügyész által benyújtott átirat (amely általában lényegében nem más, mint az elsőfokon eljárt ügyész által bejelentett fellebbezés írásbeli indokolása) tartalma alapján akár az egyébként fenn nem álló súlyosítási tilalmat is beállíthatja. Adott esetben ugyanis a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság mellett működőfőügyész akként módosítva tartotta fenn, hogy az ítéletnek kizárólag a börtönfokozatnak fegyházra való súlyosítását indítványozta, ami a Be.

szerint nem minősül a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek (BH1994. 655. I.).

Az előzőkérdéskört (a másodfokú bíróság mellett működőfőügyész által módosított tartalmú ügyészi fellebbezés jogi sorsát) érinti a BH1992. 150. sz. eseti döntés. Ez a döntés azonban részletezte a közúti járművezetéstől eltiltással mint mellékbüntetéssel kapcsolatos fellebbezés jogi helyzetét is. Eszerint

 az egy (vagy több közül nem mindegyik) kategóriájú közúti járművek vezetésétől eltiltás helyett a közúti járművezetéstől való általános (minden vagy több kategóriára

kiterjedő) eltiltás kiszabását célzó ügyészi fellebbezés a terhelt terhére bejelentett perorvoslat;

 az „A” kategóriás eltiltás helyett csak a segédmotoros kerékpár vezetésétől eltiltás tekintetében benyújtott (fenntartott) fellebbezés esetén a büntetés másodfokú eljárásban való súlyosítására nem kerülhet sor;

 végül a másodfokú bíróság (a súlyosítási tilalom megsértése nélkül) ügyészi fellebbezés nélkül is alkalmazhat – a közúti járművek körén belül – az elsőfokú bíróság által meghatározott kategória helyett egy másik kategóriát, ha az ítéleti rendelkezést valamilyen okból tévesnek találja (tehát a kategóriák között nincs súlyossági fokozat).

A szankciók megállapításán/súlyosításán kívül eső, de ezekhez kapcsolódó fellebbezések soha nem minősülhetnek a terhelt terhére bejelentettnek. Így az előzetes mentesítés mellőzése végett bejelentett fellebbezés több eseti döntés szerint sem oldja fel a súlyosítási tilalmat (BH1987. 394., BH1987. 272. I. pont). Mindkét határozat indokolásából kiderül, hogy a másodfokon eljárt bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következésre, hogy az előzetes mentesítés mellőzésére irányuló ügyészi fellebbezés a vádlott terhére irányuló olyan súlyosítást célzó fellebbezés, amely a súlyosítási tilalomhoz képest módot nyújt a másodfokú bíróságnak a nevesített rendelkezésen kívüli büntetés, illetve az ezekhez fűződőjárulékos ítéleti rendelkezés szigorítására. Kétségtelen, hogy az előzetes mentesítés mellőzése végett bejelentett fellebbezés a terhelttel szemben hátrányosabb rendelkezést célzónak tekintendő, a súlyosítási tilalom szempontjából azonban mégsem minősül a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek. A mentesítésre vonatkozó rendelkezés ugyanis a büntetéskiszabás körén kívül esőkérdés, s az ezzel kapcsolatos fellebbezés éppen ezért nem értékelhetőa büntetés mértékét is sérelmezőnek.

Ugyanígy nem minősül a terhelt terhére bejelentett fellebbezésnek az az ügyészi fellebbezés, amely a szabálysértési eljárás során korábban kirótt pénzbírság összegének a bűntett miatt kiszabott pénzmellékbüntetésbe beszámítás mellőzésére irányul (BH1978. 147.

II. pont). A konkrét esetben az elsőfokú bíróság a vádlottat főbüntetésül 5 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül pedig 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, a pénzbüntetésből 2500 forintot lerovottnak nyilvánított az elbírált cselekmény miatt a vádlottal szemben korábban kiszabott 5000 forint szabálysértési bírság részbeni beszámításával. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a pénzbüntetésből 2500 forintot lerovottnak nyilvánító rendelkezés mellőzése végett. A másodfokú bíróság mellett működőfőügyészség a bejelentett fellebbezést akként módosította, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre történt felfüggesztésének a mellőzését is indítványozta. A másodfokú bíróság a szabálysértési eljárásban kiszabott pénzbírságnak a bűncselekmény miatt alkalmazott pénzbüntetésbe történt beszámítása miatt bejelentett fellebbezést alaposnak találta, mert a szabálysértés miatt alkalmazott pénzbírság beszámítására törvényes lehetőség nincs. A másodfokú bíróság mellett működőfőügyészség súlyosításra irányuló indítványa azonban a súlyosítási tilalomba ütközött. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezését az ügyész ugyan a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek jelölte meg, a fellebbezésben azonban kizárólag az ítélet beszámításra vonatkozó rendelkezését támadta, és egyedül ebben a vonatkozásban indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását. Az ítélet egyéb rendelkezéseit tudomásul vette. Ez a fellebbezés azonban nem minősül a terhelt terhére bejelentettnek, mert az csak járulékos rendelkezést érint, és nem irányult a bűnösség megállapítására, a cselekmény súlyosabb minősítésére, de a szankció súlyosítására sem

Végül egy, a gyakorlatban ritkán előforduló kérdéssel kell foglalkozni. Mint a fentiekből is látható, a vádló fellebbezése is csak bizonyos esetekben oldja fel a súlyosítási tilalmat. A védelem fellebbezése erre soha nem képes, noha bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a látszólag a terhelt terhére bejelentett fellebbezés a terhelt javát szolgálja³⁹⁶. Ilyen eset képezi a BH1981. 10. sz. eseti döntés hátterét is (II. pont): a vádlottnak önálló intézkedés helyett büntetés kiszabására irányuló fellebbezését a döntés szerint a javára bejelentettnek kell tekinteni, ha a fellebbezésből egyértelműen kitűnik, hogy a vádlott az önálló intézkedést súlyosnak tartva, annak alkalmazását sérelmezi. A másodfokú bíróság ugyanis a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában, a súlyosítási tilalom folytán, nem szabhat ki büntetést az elsőfokon alkalmazott önálló intézkedés helyett sem. De a védelmi fellebbezéseket mint törvényben kizártat nem kell elutasítani sem pusztán azért, mert a terhelt és a védősúlyosításért nem fellebbezhet³⁹⁷. A terhelt és a védőfellebbezése ilyenkor ugyanis csak látszólag irányul súlyosításra. A fellebbezéseket valóságos tartalmuk szerint kell elbírálni és a fellebbezési ok téves megjelölése, illetve a fellebbezés egyéb hiányosságai az ügy érdemi felülbírálatát nem akadályozhatják meg. A másodfokú eljárás során a bíróság az ügyet az enyhítésért bejelentett fellebbezés keretei között vizsgálhatja felül. Ennek során – a törvényes keretek között – módosíthatja a tényállást, és vizsgálhatja azt is, hogy fennállnak-e pl. a sérelmezett szankció elrendelésének előfeltételei, illetőleg az nem minősül-e túl súlyosnak.