A súlyosítási tilalom és az új szankciórendszer

A BüntetőTörvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2009. évi LXXX. törvény 7. §-a 2010. május 1-i hatállyal jelentősen megváltoztatta a Btk.

szankciórendszerét. Noha jelen monográfia megírásakor az említett rendelkezések még nem léptek hatályba (és rendkívül bizonytalannak tűnik, hogy ez az új rendszer meddig állja ki a próbát változtatások nélkül), mindenképpen szólni kell (legalább érintőlegesen) az új szankciórendszernek a súlyosítási tilalommal kapcsolatos összefüggéseiről.

Amint erről már egy korábbi tanulmányunkban részletesen szóltunk³⁹², az új szankciórendszerrel kapcsolatosan azt kell megállapítanunk, hogy a szankciók körének érdemi változtatás nélküli „átszabályozása” (egyes intézkedésekből büntetések lettek) mellett csak látszólagosan új szankciók léptek elő(sőt például a pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztésére nem is lesz lehetőség). A részben felfüggesztett szabadságvesztés ugyanis nem más, mint a jelenleg is hatályos feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontjának előrehozása (tartalmilag ugyanis ugyanúgy a szabadságvesztés egy részét kell feltétlenül, a többit pedig feltételesen letöltenie az elítéltnek). Az az évek óta megfogalmazódott gondolat, miszerint a szankciók körének kibővítése szükséges, nem valósul meg, noha erre számos lehetőség lenne:

 ilyen lehet pl. az összes fő- és mellékbüntetés felfüggesztése (egy felfüggesztett járművezetéstől vagy foglalkozástól eltiltásnak komoly visszatartó ereje lehet);

 a házi őrizetet számos országban szankcióként alkalmazzák;

389DALLINGER, Wilhelm – LACKNER, Karl: Jugendgerichtsgesetz. München – Berlin, 1965. a 9. §-hoz fűzött kommentár; GRETHLEIN, Gerhard: Die Problematik des Verschlechterungsverbotes im Hinblick auf die besonderen Maßnahmen des Jugendrechts. Neuwied am Rhein, 1963. 36. o.; KRETSCHMANN, Hans-Jochen:

Das Verbot der reformatio in peius im Jugendstrafrecht. Saarbrücken, 1968. 8. o.

390NOTHACKER, Gerhard: „Erziehungsvorrang” und Gesetzesauslegung im Jugendgerichtsgesetz. Berlin, 1985. 115. o.

391ALBRECHT, Peter-Alexis: Jugendstrafrecht. München, 1993. 67. o.

392FENYVESI Csaba – HERKE Csongor: A fiatalkorúak büntetőigazságszolgáltatási törvényének koncepciója a hatályos szabályozás tükrében. Rendészeti Szemle, 2007/9. 25-45. o.

 a terhelt huzamosabb ideig jóvátételre kötelezhető(pl. a sértett ellátásáról köteles gondoskodni) stb.

A Btk. módosított 38. §-a szerint már nem fő- és mellékbüntetések, hanem büntetések és mellékbüntetések, valamint továbbra is intézkedések alkotják a szankciórendszert.

Büntetések a szabadságvesztés, a közérdekűmunka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kiutasítás, míg mellékbüntetések a közügyektől eltiltás és a kitiltás. Megszűnik az egyes különös részi tényállásoknál az alternatív szankciók megjelölése, tekintettel arra, hogy a 38. § (3) bekezdése szerint ezentúl, ha a bűncselekmény büntetési tételének felsőhatára három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, akkor szabadságvesztés helyett közérdekűmunka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás vagy kiutasítás, illetőleg e büntetések közül több is kiszabható. A büntetések általában egymás mellett is kiszabhatók, kivéve:

 ha a bűncselekményt a Btk. kizárólag pénzbüntetéssel rendeli büntetni, e büntetés helyett vagy mellett más büntetés nem szabható ki;

 nem szabható ki szabadságvesztés mellett közérdekűmunka;

 nem szabható ki kiutasítás mellett közérdekűmunka vagy pénzbüntetés.

Közügyektől eltiltás vagy kitiltás pedig csak szabadságvesztés mellett szabható ki.

A szankciórendszer fenti, jelentős megváltoztatása szükségessé tette a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések módosítását is. A Be. 354. § (4) bekezdése ugyanis az éppen hatályos szankciórendszernek megfelelően határozza meg az egyes szankciók súlyossági fokozatát. Éppen ezért alkotta meg az Országgyűlés a 2009. évi CXXXVI.

törvényt, amelynek 19. §-a (az új szankciórendszer hatályba lépési időpontjához igazodva) 2010. május 1-i hatállyal az alábbiak szerint módosította a Be-nek a súlyosítási tilalomra vonatkozó 354. § (4) bekezdését:

„A súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki

a) büntetést azzal szemben, akinek az ügyét elsőfokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el,

b) közérdekűmunka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem, c) felfüggesztett szabadságvesztés helyett részben felfüggesztett szabadságvesztést, végrehajtandó szabadságvesztést,

d) végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem,

e) részben felfüggesztett szabadságvesztés helyett rövidebb tartamú végrehajtandó szabadságvesztést,

f) az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket, ide nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetéseket,

g) az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést,

h) lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem”³⁹³.

A 2009. évi CXXXVI. törvény 19. §-ához fűzött indokolás szerint a Btk. új szankciórendszere csaknem teljesen felszámolja a büntetési nemek együttes, illetve egymás mellett történőkiszabására vonatkozó korábbi korlátokat. Ezzel a hatályos Btk. által mellékbüntetésként szabályozott szankciók önálló alkalmazásának teljes körűmegteremtésén túl a törvény megsokszorozza a büntetések és intézkedések lehetséges kombinációit.

393Emellett változatlan tartalommal él a 355. §-nak az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos, a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezése.

A Btk. szankciótanát érintőmódosítás (a szabadságvesztés kivételével) az indokolás szerint sorrendet nem jelent, mivel a módosítás a korábbi mellékbüntetéseknek büntetésként történőmeghatározásán túlmenően arról is rendelkezik, hogy bizonyos korlátozásokkal a büntetések egymás mellett is kiszabhatók. Ennek értelmében a büntetések közötti eddigi sorrend meghatározása is értelmezhetetlenné vált. Ezzel összhangban a jövőben lehetővé válik többfajta eltiltást tartalmazó büntetés (például foglalkozástól eltiltás és járművezetéstől eltiltás) együttes kiszabása, sőt ezek közül bármelyik, de akár a kettőegyütt is kiszabható pénzbüntetéssel kombinálva.

A súlyosítási tilalom új szabályozása során a jogalkotó szerint továbbra is fenn kell tartani azt az elvet, miszerint nem annak van jelentősége, hogy valamely büntetés vagy intézkedés alkalmazását a vádlott miként értékeli. Ellenkezőesetben a súlyosítási tilalom elvesztené jelentőségét, a védelemhez való jog és a jogorvoslati jogosultság elve is korlátozódna, továbbá olyan joggyakorlat alakulna ki, amely sértené a jogbiztonság elvét, hiszen teljes egészében a jogalkalmazóra bízná annak megítélését, hogy mely joghátrány súlyosabb az elítéltre nézve.

A szankciórendszer átalakításának következményeként a törvényhozó a Be-ben is szakított a korábbi, büntetések közötti sorrenddel, és kimondja, hogy közérdekűmunka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése, illetve részbeni felfüggesztése mellett sem szabhat ki a másodfokú bíróság a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában. E rendelkezésből következik az, hogy nincs akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában pl. pénzbüntetés helyett közérdekűmunkát szabjon ki.

A törvény e rendelkezésével függ össze az indokolás szerint, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában felfüggesztett szabadságvesztés helyett részben felfüggesztett szabadságvesztést sem szabhat ki a jogorvoslatot elbíráló bíróság, mivel a részben felfüggesztett szabadságvesztés lényege, hogy a szabadságvesztés fele részének végrehajtása függeszthetőfel próbaidőre, azaz egy része ténylegesen végrehajtandó. Ebből következően nyilván súlyosabb a vádlottra nézve. Természetesen a súlyosítási tilalomba ütközik, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket szabna ki a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában.

Annak azonban nincs akadálya, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztés kivételével az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések helyett más büntetéseket szabjon ki, a büntetések száma azonban nem növekedhet.

Az új szankciórendszer érinti a katonai mellékbüntetéseket is, ezek közül kettő, a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése a korábbi szabályozástól eltérően katonai büntetés lett. A katonai büntetések bevezetésével egyidejűleg szükséges az erre irányadó súlyosítási tilalom szabályainak meghatározása. A törvény szerint a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése, illetve részbeni felfüggesztése mellett sem. Itt kell utalni arra, hogy a katonai büntetések szintén egyenrangúak.

Az elnagyolt szabályozás számos gyakorlati problémát vethet fel. Így pl. nehezen indokolható meg a vádlottnak, hogy a súlyosítási tilalom beállta miatt nem kaphat másodfokon 6 hónap végrehajtandó szabadságvesztést, mivel elsőfokon 2 év, részben felfüggesztett szabadságvesztést kapott, és részben felfüggesztett szabadságvesztés helyett nem lehet végrehajtandó szabadságvesztést kiszabni a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában (354. § (4) bekezdés új e) pont). Könnyen belátható, hogy az elsőfokon kiszabott büntetés esetén ilyen esetben egy évet kell mindenképpen végrehajtani és csak egy évet függesztenek fel az elsőegy év végrehajtása után, míg az utóbbi büntetés mindösszesen 6 hónap végrehajtandó szabadságvesztésről szólna. A probléma megoldása az lenne, hogy ha helyesen az e) pont úgy szólna, hogy „részben felfüggesztett szabadságvesztés helyett a

végrehajtandó résznél hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztést” nem lehet kiszabni a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában.

A pénzbüntetéssel kapcsolatban sem oldotta meg a törvény továbbra sem azt a problémát, hogy a teljesítésre képtelen terhelt esetén ez lényegében nem más, mint egy, az átváltoztatást követően kiszabandó szabadságvesztés, amelyből ráadásul az elítélt még csak feltételes szabadságra sem bocsátható. S noha a (magyar) jogirodalom régóta elveti a szubjektív értékelés elvét (miszerint adott esetben kell vizsgálni, hogy adott vádlott számára mi a súlyosabb büntetés), lehet, hogy megfontolandó bizonyos esetekben a vádlott kifejezett kérésére lehetővé tenni a törvényhozó által súlyosabbnak ítélt szankció alkalmazását akkor is, ha beállt a súlyosítási tilalom. Így a keresettel nem rendelkező, de egyébként törvénytisztelő életmódot folytatni kívánó vádlott számára kisebb büntetés lehet egy felfüggesztett szabadságvesztés, mint egy pénzbüntetés, mert míg előbbinél csak rajta múlik, hogy végre kell-e hajtani a szabadságvesztést, utóbbinál esetleg esélye sincs annak kikerülésére.

Még nagyobb a gond a súlyosítási tilalom főszabálya (354. § (1) bekezdés) és az azt részletező(4) bekezdés szabályai közötti ellentmondás tekintetében. Mert míg a főszabály szerint sem a büntetést, sem az intézkedést nem lehet a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában súlyosítani, addig a részletszabály egyik esetet sem veszi a tilalom hatálya alá (azaz a (4) bekezdés alapján nincs korlátja a büntetés vagy intézkedés súlyosításának, csak újabb büntetést, mellékbüntetést, intézkedést nem lehet alkalmazni, illetve szabadságvesztést nem lehet más szankciók helyett kiszabni vagy annak mértékét nem lehet súlyosítani). Azaz a 2010. május 1-től hatályos 354. § (4) bekezdése nem tiltja pl. azt, hogy a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában a pénzbüntetést vagy a közérdekűmunkát súlyosítsák, a járművezetéstől eltiltás tartamát növeljék stb., csak az elsőfokú ítéletben megállapítotthoz képest újabb büntetést nem lehet kiszabni. Ez pedig ellentmond a jogintézmény céljának (és az arra vonatkozó alaprendelkezésnek is). Azt pedig csak illúzió feltételeznünk, hogy az eljáró bíróság ezt minden esetben belátja és ennek megfelelően hozza meg döntését.