HENZSEL ISTVÁN 1 – ARANYOS TIBOR JÓZSEF1 - HADHÁZY ÁGNES1
1 Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet, 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos utca 4-6., henzsel@agr.unideb.hu
Bevezetés
A mikroorganizmusok a növények tápanyagellátásában fontos szerepet töltenek be azáltal, hogy a szerves anyagot mineralizálják, valamint, hogy képesek a légköri nitrogént (N2) megkötni. A N nélkülözhetetlen minden élőlény számára, mert az aminosavak, fehérjék, nukleinsavak és nukleotidok alkotórésze. A N a levegőben nagy mennyiségben (78 térfogat %) áll rendelkezésre, azonban a növények és állatok azt nem képesek felvenni. A légköri N-t nitrogénkötő mikroszervezetek tudják hasznosítani, melyek lehetnek szabadon vagy szimbiózisban élő nitrogénkötők.
Cikkünkben a Westsik-féle vetésforgó tartamkísérletben a szabadon élő Azotobacter spp baktériumok telepszámának alakulását vizsgáljuk, valamint bemutatjuk a talaj nedvességtartalmát, humusztartalmát és pH(H2O)-értékét. A vetésforgó kísérlet gazdálkodása nem organikus, hanem hagyományos, azonban a tartamkísérlet magába foglal 4 olyan vetésforgót, melyekben NPK műtrágyázást nem alkalmazunk.
Véleményünk szerint a tápanyag-gazdálkodás szempontjából a 4 műtrágya nélküli vetésforgó eredményei felhasználhatók ökológiai gazdálkodás esetében is.
Irodalmi áttekintés
A molekuláris nitrogént közvetlenül kevés mikroorganizmus képes hasznosítani, mert a N2 háromszoros kötésének felhasítása nagy energiát igényel. A nitrogénkötő szervezetek a N2-t ammóniumionná alakítják, így a N a növények számára felvehetővé válik. A legtöbb nitrogénkötő baktérium heterotróf, melyek szerves energiaforrást igényelnek. A mikrobák aktivitására az emberi tevékenység hatással van. A talajban a mikroorganizmusok számát befolyásolja a talajművelés módja, mélysége, a talaj szerkezete, nedvességállapota. A monokultúrás termesztés a fitotoxikus anyagok felhalmozódása révén csökkenti a mikrobák számát a vetésforgóban történő növénytermesztéshez képest. A talajban élő nitrogénkötő baktériumok számát a szerves trágyázás két-háromszorosára is növelheti a műtrágyázáshoz viszonyítva. Az egyoldalú N-műtrágyák alkalmazása a talajok savanyodását eredményezik, mely a mikrobaaktivitást jelentősen csökkenti. A baktériumok többsége eléggé ellenálló a herbicidekkel szemben, azonban a nitrogénkötő és nitrifikáló baktériumok különösen érzékenyek rájuk (Godó, 2012a; Godó, 2012b).
Henzsel – Aranyos - Hadházy
102
A szabadon élő mikroszervezetek lehetnek aerob (Azotobacter chroococcum, Azotomonas insolita) és anaerob (Clostridium fajok) szervezetek. Az aerob mikroszervezetek jól levegőzött, gyengén savanyú vagy semleges kémhatású talajt kedvelnek, míg az anaerob fajok elsősorban savanyú erdőtalajokban fordulnak elő. A szabadon élő nitrogénkötők által megkötött N mennyisége 2-40 kg/ha lehet évente (Loch, 1992; Orr et al., 2011).
A talajban szabadon élő nitrogénkötő baktériumok közül az Azotobacter nemzetség telepképző egységeinek számát Ashby-agar használatával tudjuk meghatározni. Az Azotobacter nemzetségbe tartozó baktériumok a légköri nitrogén gáz felvételét segítik a növények számára oly módon, hogy a saját sejtfehérje szintézisük során felhasznált nitrogéngáz, a sejtek pusztulása után mineralizálódik a talajban. Az Azotobacter spp.
tagjai érzékenyek a savas pH-ra, a magas sótartalomra és a hőmérsékletre. A szabadon élő nitrogénkötők aktivitását befolyásolja a talaj típusa is. A szabadon élő nitrogénkötők számára kedvezőbb az agyagos talaj, mint a homok vagy a meszes talaj. Az Azotobacter spp. számára a nitrogénkötéséhez megfelelő mennyiségű foszfátra van szükség.
Amennyiben nincs kielégítve a foszfátigényük, akkor csökken a nitrogénkötés (Jnawali et al., 2015; Abd-el-Malek, 1971).
Anyag és módszer
A kutatás a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet Westsik-féle vetésforgó kísérletében történt. A tartamkísérlet 1929-ben lett létrehozva. A kísérlet talaja homoktalaj, melyben a leiszapolható részek aránya 10% alatti. Az AL-oldható P2O5 -tartalom 29,39–202,00 mg/kg, az AL-oldható K2O-tartalom 59,54-184,40 mg/kg között változik. A kísérlet célja a homoktalaj termékenységének fenntartása és növelése. A tápanyagpótlás szerves és NPK műtrágyákkal történik. A kísérletben háromévente kijuttatott szerves trágya adagok a következők: 26,1 t/ha istállótrágya (X. és XI.
vetésforgó), 3,5 t/ha erjesztés nélküli szalma (IV. vetésforgó), 11,3 t/ha N-műtrágyával erjesztett szalmatrágya (V. vetésforgó), valamint 26,1 t/ha vízzel erjesztett szalmatrágya (VI. és VII. vetésforgó). Zöldtrágyázást fővetésben (II. vetésforgó) és másodvetésben is alkalmazunk (VIII., XII., XIII., XIV. és XV. vetésforgók). Néhány vetésforgó esetében szervestrágyázást nem végzünk, de a hároméves vetésforgó egyik szakaszában csillagfürtöt termesztünk magnak (III. vetésforgó), vagy zöldtakarmánynak (IX.
vetésforgó). Egy vetésforgó esetében (I. vetésforgó) trágyázást nem alkalmazunk, azonban a talajt időszakosan pihentetjük. Egy vetésforgóciklus alatt kijuttatott műtrágya dózisok a következők: a II., III., XI. és XII. vetésforgók 43 kg/ha, a VIII., IX., XIII. és XIV. vetésforgók 86 kg/ha, a IV., V. és VI. vetésforgók pedig 108 kg/ha N hatóanyagú műtrágyát kapnak. A 11 műtrágyás vetésforgó foszforműtrágya adagja egységesen 94 kg/ha P2O5 és 84 kg/ha K2O hatóanyag. Az I, VII., X. és XV. vetésforgók nem kapnak műtrágyát (Henzsel és Sipos, 2018).
A vizsgálatokhoz a talajmintákat 2008. 06. 25-én, a vetésforgók burgonyaparcelláiból, a 0-25 cm-es talajrétegből szedtük. Egy talajminta hat pontból szedett részminta összekeverésével készült. A talajminták nedvességtartalmát 105 oC-on, szárítószekrényes módszerrel határoztuk meg. A talaj humusztartalmának meghatározása az MSZ
Azotobacter baktériumok telepszámának alakulása a Westsik-féle vetésforgó tartamkísérletben
103
21470:1983 2., míg a talaj pH értékének meghatározása az MSZ-08-0206-2:1978 2.1.
vizsgálati módszerek szerint történt. Az Azotobacter spp. telepszámának meghatározásához a talajmintákból készített hígítási sorokat Ashby agar táptalajon szélesztettük, majd a táplemezen fejlődött baktériumtelepek számát telepképző egységekben (CFU=colony forming unit) adtuk meg. Az értékek 1 g száraz talajra vonatkoznak. Az adatokat egytényezős varianciaanalízissel értékeltük (P<0,05), az átlagok összehasonlítására Duncan-tesztet használtunk. A paraméterek főátlagainak számításához a 15 vetésforgó kísérletben mért adatokat átlagoltuk.
Eredmények és értékelésük
A nitrogénkötő baktériumok telepképző egységeinek száma 5,39-5,96 lg CFU/g érték közötti volt (1. táblázat). A telepképző egységek száma 5,50 lg CFU/g érték alatti volt a XV. műtrágya nélküli másodvetésű zöldtrágyás vetésforgóban. A baktérium-telepszám 5,50-5,60 lg CFU/g érték között változott a IX. csillagfürt zöldtakarmány-termesztéses + NPK műtrágyás és a XI. istállótrágyás + NPK műtrágyás vetésforgókban. A baktérium-telepszám 5,60-5,70 lg CFU/g érték között alakult a III. csillagfürt magtermesztéses + NPK műtrágyás, a IV. erjesztés nélküli szalmatrágyás + NPK műtrágyás és a XIV.
másodvetésű zöldtrágyás + NPK műtrágyás vetésforgókban. A telepképző egységek száma 5,70-5,80 lg CFU/g érték között alakult az I. tápanyagpótlás nélküli, a II. fővetésű zöldtrágyás + NPK műtrágyás, az V. és VI. erjesztett szalmatrágyás + NPK műtrágyás, a VIII. fő- és másodvetésű csillagfürt termesztéses + NPK műtrágyás, valamint a XII. és XIII. másodvetésű zöldtrágyás + NPK műtrágyás vetésforgókban, míg az 5,80 lg CFU/g értéket meghaladta a VII. műtrágya nélküli szalmatrágyás és a X. műtrágya nélküli istállótrágyás vetésforgókban. A nitrogénkötő baktériumok telepképző egységeinek száma szignifikánsan nagyobb volt a VII. és X. vetésforgókban, mint a IX., XI., XIV. és XV. vetésforgókban.
A talaj nedvességtartalma 4,87-7,68% között változott. A talaj nedvességtartalma alacsonyabb, a vetésforgók átlaga (5,81%) alatti volt a II., III., IV., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XV., míg magasabb, a vetésforgók átlaga feletti az I., V., XII., XIII. és XIV.
vetésforgókban volt. A talaj nedvességtartalma mindegyik vetésforgóban alacsony volt.
A talaj vizes szuszpenzióban mért pH értéke 4,83-6,48 között alakult. 5,0 alatti pH(H2O)
értéket a II., III., IX., 5,0-5,5 közötti értéket az I., IV., VIII., XIII. és XIV., 5,5-6,0 közötti értéket az V., VI., XI., XII. és XV., míg 6,0 feletti értéket a VII. és X. vetésforgókban mértünk. A vetésforgók talajának kémhatása savanyú és gyengén savanyú volt.
A talaj humusztartalma a vetésforgók átlagában 0,75% volt. A humusztartalom 0,60%
alatti volt a VII. és IX., 0,60-0,70% között változott az I., II., III., X. és XV., 0,70-0,80%
közötti volt a VIII. és XIII., 0,80-0,90% között alakult a IV., XI., XII. és XIV., míg 0,90%
feletti volt az V. és VI. vetésforgókban. A humusztartalom mindegyik vetésforgó kísérletben alacsony volt.
Henzsel – Aranyos - Hadházy
104
1. táblázat. Azotobacter baktériumok telepképző egységeinek száma, valamint néhány talajvizsgálati eredmény (Westsik-féle vetésforgó tartamkísérlet, 2008.)
Vetésforgó
VIII 5,713bc 5,62bcd 5,26abcd 0,72bcdef
IX 5,589ab 4,87a 4,96ab 0,50a
X 5,956d 4,95ab 6,03fg 0,69dcef
XI 5,551ab 5,14abc 5,64bcdef 0,85fgh
XII 5,697bc 6,29d 5,81cdefg 0,84efgh
XIII 5,758bcd 7,04e 5,29abcde 0,76cdefg
XIV 5,606ab 7,04e 5,07ab 0,83efg
XV 5,392a 5,21abc 5,51abcdef 0,68bcde
Átlag (6) 5,694 5,81 5,48 0,75
A betűindexek a az átlagok közötti szignifikáns különbségeket jelölik, Duncan-teszt, P<0,05. (7)
Table 1. Colony forming unit of the Azotobacter bacterium and some soil parameters (Westsik’s crop rotation long-term experiment, 2008)
(1) Number of the rotation, (2) Colony forming unit of the Azotobacter bacteria (lg CFU g-1), (3) Soil moisture (%), (4) pH(H2O) value, (5) Humus content (%), (6) Average, (7) Letter indexes mean different groups of means according to the Duncan’s test at the significance level of P<0.05
A Westsik-féle vetésforgó kísérletben az Azotobacter baktériumok telepképző egységeinek számát a trágyázási módok befolyásolták. A két legnagyobb telepszám azokban a vetésforgókban volt, ahol szerves trágyát szalmatrágya vagy istállótrágya formájában jutattunk ki, de NPK műtrágyázást nem alkalmaztunk (VII., X.). Az Azotobacter spp. telepszám a tápanyagpótlás nélküli vetésforgóban (I.) a vetésforgók átlagához (5,94) hasonlított, míg a műtrágya nélküli másodvetésű zöldtrágyás vetésforgóban (XV.) alacsony, a vetésforgók átlaga alatti volt. Az NPK műtrágyás kezelésű vetésforgók esetében a következőket állapítottuk meg. A baktérium-telepszám az erjesztés nélküli szalmatrágyás (IV.) vetésforgóban a vetésforgók átlagához hasonló, a fővetésű zöldtrágyás (II.) és az erjesztett szalmatrágyás (V., VI.) vetésforgókban magasabb, a vetésforgók átlaga feletti, míg a csillagfürt magtermesztéses (III.), a csillagfürt zöldtakarmány-termesztéses (IX.) és az istállótrágyás (XI.) vetésforgóban alacsonyabb, a vetésforgók átlaga alatti volt. A baktérium-telepszám a másodvetésű zöldtrágyás vetésforgók többségében (VIII., XII., XIII.) főátlag feletti, míg egy esetben (XIV.) főátlag alatti volt.
Azotobacter baktériumok telepszámának alakulása a Westsik-féle vetésforgó tartamkísérletben
105
A nitrogénkötő baktériumok aktivitását több tényező befolyásolja. Abd-el-Malek (1971) megállapítása szerint a szabadon élő nitrogénkötők aktivitására a kijuttatott szerves anyag hatással volt. A nitrogénkötés a tágabb C/N arányú szerves anyag esetében nagyobb volt, mint a szűkebb C/N arány esetében. Hasonló következtetést lehet levonni Orr et al.
(2011). eredményei alapján is, akik különböző előveteményű kísérletben vizsgálták a nitrogénkötők aktivitását. A nitrogénkötők aktivitása nagyobb volt árpa elővetemény esetében, ahol a szerves anyag C/N aránya tágabb, mint a bab elővetemény után, ahol a talajba került szerves anyag C/N aránya szűkebb. A különböző C/N arányú trágyafajták hatását a nitrogénkötők aktivitására a Westsik-féle vetésforgó kísérletben is megállapítottuk. A nitrogénkötők aktivitása szignifikánsan nagyobb volt a X.
vetésforgóban, ahol a kijuttatott istállótrágya szalma almozással készült, valamint a szalmatrágyás V. és VII. vetésforgókban, mint a csillagfürt zöldtrágyás XV.
vetésforgóban. Orr et al. (2012) vizsgálata alapján a nitrogénkötők számát jelentősen befolyásolta a talaj pH-értéke. A nitrogénkötők aktivitása és a talaj pH-értéke közötti kapcsolatot a Westik-féle kísérletben is megfigyeltük. A nitrogénkötők száma nagyobb volt az erjesztett szalmatrágyás vetésforgókban (V., VI., VII.), amelyekben kevésbé volt savanyú a talaj, mint a csillagfürt termesztéses vetésforgókban (III., IX., XIV.), ahol alacsonyabb volt a talaj pH-értéke.
Az irodalmi adatok rámutatnak (Orr et al. 2012), hogy a nitrogénkötők aktivitását egyéb tényezők is befolyásolják, mint pl. a gyomirtás, a talaj nitrát és az ammónium koncentrációja, a talaj hőmérséklete, és kimutatható a klimatikus tényezők hatása is. A Westsik-féle kísérletben a kémhatás mellett a talaj nedvesség- és humusztartalmának hatását vizsgáltuk. A nitrogénkötők aktivitása és a talaj nedvességtartalma, vagy a talaj humusztartalma között nem találtunk szoros kapcsolatot. A nitrogénkötők száma magas volt alacsony nedvességtartalom esetében is, ha magas volt a talaj pH-értéke (X.), vagy magas volt olyan esetben is, ha alacsony volt a talaj humusztartalma, de a talaj pH-értéke szintén magas volt (VII.). A XI. vetésforgó esetében megfigyeltünk olyan esetet is, amikor átlag feletti volt a talaj pH-értéke, magas volt a talaj humusztartalma, de a talaj nedvességtartalma alacsony volt, ekkor alacsony volt a nitrogén kötők száma is. Többször találkoztunk olyan esettel, amikor magas volt a humusztartalom, valamint a pH-érték és a vetésforgók átlaga feletti volt a nitrogénkötők aktivitása (V., VI.), vagy alacsony volt a humusztartalom, valamint a pH-érték és a főátlag alatti volt a nitrogénkötők aktivitása (III., IX.). Kísérletünk adatai alapján megállapítottuk, hogy a nitrogénkötők aktivitását nemcsak a talaj kémhatása, hanem a talaj humusztartalma és nedvességtartalma is befolyásolhatja.
Következtetések
A nitrogénkötő baktériumok telepszámát a trágyázási módok befolyásolták. Azokon a területeken, melyeken NPK műtrágyázást nem alkalmaztunk, a szalma-, vagy az istállótrágyás kezelésekben nagyobb volt a nitrogénkötő Azotobacter baktériumok száma, mint a zöldtrágyás kezelésben. A kísérletben a szerves trágyával kombinált NPK műtrágyázás nem csökkentette jelentősen minden esetben a nitrogénkötők számát. Az erjesztett szalmatrágyás + NPK műtrágyás vagy a fővetésű zöldtrágyás + NPK műtrágyás vetésforgókban az Azotobacter spp. telepszáma kisebb volt ugyan, mint a műtrágya
Henzsel – Aranyos - Hadházy
106
nélküli istállótrágyás vetésforgóban, azonban szignifikánsan nem különbözött attól. A talaj kémhatása nagyobb mértékben befolyásolta a nitrogénkötőket, mint a talaj humusztartalma, vagy a nedvességtartalma. Egy savanyú talajon, azokkal a kezelésekkel, melyekkel emeljük a talaj pH értékét, egyben növeljük a nitrogénkötők aktivitását is.
Az ökológiai gazdálkodású a területeken, ahol NPK műtrágyázást nem alkalmazunk, a szalma- vagy az istállótrágyázást javasoljuk, mert a kijuttatott szerves anyag és tápanyagok mellett a nitrogénkötő baktériumok számának emelkedése is bekövetkezhet.
A nitrogénkötő baktériumok számának növekedése pedig több légköri N2 megkötését teszi lehetővé, amely a termesztett növények jobb nitrogén-ellátását eredményezheti.
Összefoglalás
Az Azotobacter baktériumok telepszámának vizsgálatát a Debreceni Egyetem AKIT Nyíregyházi Kutatóintézet Westsik-féle vetésforgó kísérletében végeztük. A kísérlet talaja homoktalaj, melyben a leiszapolható részek aránya 10% alatti. A kísérlet célja a homoktalaj termékenységének fenntartása és növelése. A tápanyagpótlás szerves és NPK műtrágyákkal történik.
Az Azotobacter spp telepszámát a trágyázási módok befolyásolták. NPK műtrágya nélkül a szalma- és az istállótrágyás kezelésekben nagyobb volt a kitenyészett telepszám, mint a zöldtrágyás kezelésben. Az NPK műtrágyázás csökkentette az Azotobacter bakériumok számát, azonban a különbségek nem voltak minden esetben szignifikánsak a műtrágya nélküli istállótrágyás kezeléshez viszonyítva. A talaj pH(H2O) értéke hatással volt a nitrogénkötő baktériumok számára. Magasabb pH(H2O) érték esetében nagyobb volt a nitrogénkötő baktériumok aktivitása. Az ökológiai gazdálkodású területeken, ahol NPK műtrágyázást nem alkalmazunk, a szalma- vagy az istállótrágyázást javasoljuk, mert a kijuttatott szerves anyag és tápanyagok mellett a nitrogénkötő baktériumok számának emelkedése is bekövetkezhet. A nitrogénkötő baktériumok számának növekedése pedig több légköri N megkötését teszi lehetővé, amely a talaj termékenységének növekedését tovább fokozza.
Kulcsszavak: nitrogénkötő baktérium, pH-érték, vetésforgó, szervestrágyázás
Irodalom
Abd-el-Malek, Y.: 1971. Free-living nitrogen fixing bacteria in egyptian soils and their possible contribution to soil fertility. Plant and Soil, 35, 423-442.
Godó Z. A.: 2012a. A növényi gyökér és a mikrobák kapcsolata. [In: Horváth E.(szerk.) Talajtan és talajökológia] Pannon Egyetem, Környezetmérnöki Intézet, Veszprém, 349-357.
Godó Z. A.:2012b. A mezőgazdaság hatása a talaj élővilágára. [In: Horváth E.(szerk.) Talajtan és talajökológia]
Pannon Egyetem, Környezetmérnöki Intézet, Veszprém, 389-398.
Henzsel I. – Sipos T.: 2018. A Varda őszi rozsfajta termésének alakulása a Westsik-féle vetésforgó tartamkísérletben. [In: Tóth Csilla (szerk.) Őshonos- és Tájfajták – Ökotermékek – Egészséges táplálkozás – Vidékfejlesztés – Minőségi élelmiszerek – Egészséges környezet: Az agrártudományok és a vidékfejlesztés kihívásai a XXI. században.] Nyíregyházi Egyetem, Műszaki és Agrártudományi Intézet, Nyíregyháza, 67-75.
Azotobacter baktériumok telepszámának alakulása a Westsik-féle vetésforgó tartamkísérletben
107
Jnawali, A. D. – Ojha, R. B. – Marahatta, S.: 2015. Role of Azotobacter in soil fertility and sustainability-a review. Advances in Plants & Agriculture Research, 2 (6) 250-253.
Loch J.: 1992. Agrokémia. [In: Loch J., Nostczius Á. (szerk.) Agrokémia és növényvédelmi kémia.] Mezőgazda Kiadó, Budapest, 15-210.
Orr, C. H. – James, A. – Leifert, C. – Cooper, J. M. – Cummings, S. P.: 2011. Diversity and Activity of Free-Living Nitrogen-Fixing Bacteria and Total Bacteria in Organic and Conventionally Managed Soils.
Applied and Environmental Microbilogy, 77 (3), 911-912.
Orr, C. H. - Leifert, C. - Cummings, S. P. - Cooper, J. M.: 2012. Impacts of Organic and Conventional Crop Management on Diversity and Activity of Free-Living Nitrogen Fixing Bacteria and Total Bacteria Are Subsidiary to Temporal Effects. Impact of Crop Management on Bacteria in Soil, 7 (12), e52891
Henzsel – Aranyos - Hadházy
108
NUMBER OF NITROGEN-FIXING Azotobacter spp. IN THE WESTSIK'S CROP ROTATION LONG-TERM EXPERIMENT
István Henzsel1, Tibor József Aranyos1, Ágnes Hadházy1
1University of Debrecen, IAREF, Research Institute of Nyíregyháza, 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4-6. Hungary.
henzsel@agr.unideb.hu
Summary
The number of nitrogen-fixing Azotobacter spp. was quantified in the soil samples from Westsik’s crop rotation long-term field experiment maintained by the Research Institute of Nyíregyhaza, IAREF, University of Debrecen. The soil of the experiment is sandy, where the rate of clay and silt is under 10%. The purpose of this experiment is to maintain and increase the fertility of the sandy soil with organic manure and chemical fertilizers as nutrient supply.
The number of Azotobacter spp. was influenced by the manuring systems. The CFU was higher in the crop rotations where straw- and farmyard manure without NPK fertilizer were applied than in green manured crop rotations. The NPK fertilizer decreased the number of Azotobacter spp. but the difference was not significant in every case compared to the application of farmyard manure without fertilizer. The soil pH(H2O) affected the number of cultured Azotobacter spp. In areas where NPK fertilizer are not applied, the straw manure or farmyard manure are recommended, because the added organic manure could increase the number of nitrogen fixing bacteria. The increase of the number of nitrogen-fixing bacteria could increase the atmospheric N2 fixation, which could increase the soil fertility.
Keywords: nitrogen-fixing bacterium, pH value, crop rotation, organic manure
Őshonos- és Tájfajták - Ökotermékek – Egészséges táplálkozás – Vidékfejlesztés Minőségi élelmiszerek – Egészséges környezet – Fenntartható vidéki gazdálkodás: Az
agrártudományok és a vidékfejlesztés kihívásai a XXI. században