A bölcs az az ember, aki tudja, hogy mi fölött kell átsiklania.
W. James A pereskedés sok időt és energiát vesz el az embertől, próbára teszi mind pszi-chésen, mind fi zikailag, de az élet mégsem áll meg, a Föld továbbra is forog, a feladatokat pedig el kell végezni. A perben álló irodalmár újságírói minő-ségében vett részt egy a Hild Villában megrendezett eseményen, ahová, stíl-szerűen, Hilda nevű párjával érkezett. A Magyar Művészeti Akadémia ku-tatóintézetének helyt adó patinás épületben L. P. Gabriella, a Kishaza egyik ismert költője tartott előadást Túlélés Kárpátalján címmel. Tulajdonképpen a Kárpátalján művelt magyar irodalom történetét vázolta fel röviden a hall-gatóság számára. Itt meg kell jegyeznem, hogy a közelmúltban jelent meg a költő legújabb verseskötete. Na, szóval, újságírónk, aki alaposan túlvállalta magát mintha az írással, író-terápiával szeretett volna megszabadulni a lelkét mardosó feszültségtől. Fél tucat lapnak33 írt cikkeket, egybe gyűjtötte humo-ros írásait, egyik rapénekes barátjának kéziratán dolgozott, na és közben ezt a könyvet is írta egy időben34.
Na, persze, máris mosakszik, megpróbálja megmagyarázni a megmagya-rázhatatlant. Olyan ez, mint szerecsent mosdatni kőolajban. Ez már nem jön le, komám! Kíváncsi leszek, mivel fogja megindokolni ezt az óriási malőrt – szólt közbe az író háta mögött settenkedő Mitracsek úr. Korábban is voltak már elírásai, tárgyi tévedései, de most egy vezető irodalmárt keresztelt át a balga.
Úgy vélem, ezzel itt végleg elvágta magát, többé nem adnak neki Hitelt.
33 Itt külön kiemelem az Újnautilusz irodalmi és kulturális internetes folyóirat nevét, abbéli reményben, hogy még a kötet meg jelenése előtt leközlik ezt a részletet.
34 A szót a word pirossal aláhúzta, és helyette az egyidősen kifejezést ajánlja, ami tulajdonképpen szintén helyes, mert ugyanabban az időben ugyannyi éves az író. Sőt az is, aki e sorokat írja, és az is, aki a fentebbi szöveget, ami nagy valószínűséggel az Ünnepi Könyvhétre már kötetbe szedve kerül majd a Vörösmarty térre, s a Gerbaud mellett, az Oroszlános kútnál megtalálható lesz a Kárpátaljai Kiadók pavilonjának kínálatában.
A terv nem mindig teljesül, ahogy most sem. Az irodalmi estről beszámo-lót írt a Kishaza legkedveltebb internetes újságjának, ami a Kárpátalja.ma ne-vet viseli, de hatalmas hibát köne-vetett el: legendás szórakozottságának köszön-hetően nemes egyszerűséggel átkeresztelte az est házigazdáját, így lett Falusi Mártonból Kalász Márton. Talán mondanom, azaz írnom sem kell, az olvasó önmagától is érzékeli, hogy ez mekkora melléfogás és mekkora tiszteletlenség Falusi Mártonnal szemben. Nem igazán van rá magyarázat, nem igazán van rá mentség. De csak most jött az igazi feketeleves: Mitracsekék nem thököltek kihasználni a váratlan lehetőséget. Az eset, természetesen, nem kerülhette el a fi gyelmüket, hiszen pontosan ilyen lehetőségre vártak, s most az író tárcán, azaz tálcán kínálta fel nekik35. Azonnal lecsaptak a szerencsétlen zsurnalisz-tára36. Az egyik bértollnok máris pocskondiázó pamfl etet tett közé a hírhá-lón. Mitracsek egy talk show-ban vesézte ki a történteket. Kihangsúlyozta, hogy ez nem egyszeri eset, az illető már korábban is többször hibázott újság-írói tevékenysége során. Nem most fordult elő először, hogy valaki nevét rosz-szul írja le. Itt át is adom a szót, bár megjegyzem, nem szívesen, Mitracseknek.
Vagy tizenkét éve is megvan már, amikor egy tudósítás során az irodalmi estnek helyet adó Szentháromság tér helyett Szentlélek teret írt. Nem is olyan régen interjút készített az egyik fi atal kárpátaljai tehetséggel, igaz, akkor az interjú szövegében még helyesen írta le alanya nevét, de a népszerű közösségi oldalon, az interjút ajánlva, kihagyta az y-t Csornyij Dávid nevéből. Egy má-sik beszámolójában viszont a Kishaza egyik ismert, a beregi líceumban okta-tó tanárának nevébe csempészte be a Dávidokta-tól elorozott y-t. De ez még mind semmi. Amikor a második interjúkötetének anyagát állította össze, helytelenül írta le a híres szittya fi lozófus, Kekeczky nevét. Ám ekkor még volt némi ment-sége, hiszen Zsolt szintén híres édesapja családnevében i betűt használ, így az hihette, hogy fi a is követi e hagyományt. Bár ezen esetekben is sok bosszúságot okozott több embernek, arra viszont már semmilyen mentsége nem lehet, hogy két ismert anyaországi irodalmárt egyszerűen összekever. Hát ez hallatlan és felháborító. Ugyanakkor nevetséges is. Ezzel, kérem, önmagát minősítette az újságíró, híven alátámasztotta korábbi állításaimat. Teljes mértékben egyet-értek Kekeczky Zsolttal, aki éleslátásának köszönhetően nyomban felfedezte a
35 Itt teljesen felesleges a nekik szó, hiszen az előző mondatból világosan kiderül, kik akarnak hasznot húzni az újságíró tévedéséből – szólt közbe a korrektor. – Igazad van, meggyőztél, húzzuk ki! – válaszoltam.
36 Úgy kell neki, megérdemelte. Miért nem fi gyelt jobban? Én sem venném jónéven, ha helytelenül írná le a nevem – szólt közbe Tarasz Bulba (is). – Hogyan? Netalán Paraszt Bujbe? – írta egy troll Zuckenberg rabbi internetes könyv-plakátján, de szerencsére a kontyos kozák ezt nem értette.
szarvashibát az ominózus cikkben, és az „arc-könyvön” ennek hangot is adott.
(Taps!!! Heves. Megyek, lenyugtatom. Magam.)
Eközben a vétkes még csak észre sem vette a névcserét. Csak akkor tudato-sult benne, amikor a műveiből állított össze anyagot, amit el kívánt küldeni a Hitel szerkesztőjének. Azonnal tudta, hogy az ő hitele ezzel nyomban füstté vált. A dolog megtörtént, nem volt mit tenni. Mert már megtette. Addigi elnevezései közé felvette a Tamás nevet, és elvonult elméje legeldugottabb zugába, vezekelni. Számára ez volt a vezekényi csata, ahol hitelességének és szakmaiságának egy újabb darabkája veszett oda. Hitel, világ, statárium!
Mitracsek nyomban elnevezte Átkeresztelő Jánosnak. Ez annyira megtet-szett neki, hogy elméjének e szüleményét lépten-nyomon elsütötte, és utána nagyokat nevetett. Vagyis önmagán, mások előtt. Még akkor sem vette észre, milyen közönséges, miután körülnézett. Azon örvendett, hogy bebizonyítot-ta, nem csak az író adhat nevet hősének, immáron ez fordítva is igaz.