© OpenHU 2013.
2080-ra sikerült a Föld ózonrétegét teljesen visszaállítani a normális méretére. A túlzott népességgyarapodást nem felszámolták, hanem természetes fékek segítségével gátolták meg és hozták egyensúlyba. A környezetszennyezést néhány százalékra redukálták. A gazdasági válság teljesen eltűnt, a recesszió és stagnálás fogalma abszolút ismeretlenné vált a gyakorlatban, már csak a történelemkönyvek mesélnek arról a korszakról. Megfelelő szintre állították vissza a biodiverzitást, és a korábban sérült vagy maximálisan roncsolódott területeket rehabilitációs programok útján keresztül javították fel és hozták a két évszázaddal korábbi szintre. Korábban futurisztikusnak tűnő találmányok segítségével hajtották mindezt végre.
A haladás lekörözte saját magát, mindez nem a véletlen műve, az ember nem tekintheti saját érdemének az elért eredményeket.
2050-ig háborúk dúltak szerte a világban, óriási károkat okoztak számos kontinensen, kipusztítottak állatfajokat, növényfajokat, mindezt a kitermelhető fosszilis energiákért. Egy bizonyos napon meglepő látvány fogadta az emberiséget, eljöttek hozzájuk az idegenek, akikről már oly sokat beszéltek, és feltételeztek, de sohasem tudták bizonyosra venni létezésüket. Az idegenek teljesen eltérő külsővel rendelkeztek mint ahogy azt a média és az emberi képzelet leírta. Az idegenek ízig-vérig emberek voltak, emberek a jövőből, akik feltalálták az időutazást, és szerették volna átadni a megszerzett tudást. Feltaláltak egy olyan esszenciát, amivel a sejtek könnyebben regenerálódnak, gyorsabb fejlődést lehet vele megvalósítani, és az agykapacitást is megkétszerezi, ezáltal a fejlődés garantálttá válik. Az idegenek közvetlenül viselkedtek az elmaradott emberekkel. Az átadott csodaszer mellé intelmeket is fűztek az emberekhez, és még néhány évig figyelemmel kísérték az emberek tevékenységét. Három évtizeddel később, amikor látták, hogy minden a helyes kerékvágásba terelődött, elhagyták a Földet és visszatértek saját galaxisukba, két évszázaddal későbbre. A történelem megismétli önmagát – mondták az elődök –, ebben az esetben sem történt másképp. Az ember természete nem változott, hiába nyert magasabb intelligenciaszintet, uralkodni akart a többi ember felett.
Ahogy az lenni szokott, a felügyelet mellett kivárta a megfelelő pillanatot, hogy cselekedhessen. A három évtized alatt rengeteg ember
jutott hozzá az esszenciához, felépítettek egy harmonikus világot, ami a vallások által kinyilatkoztatott elízium reprodukciója. Az emberek egy földi mennyországban éltek, boldogságban és a sok évszázad óta óhajtott – teljes - békességben. Nem számított többé a pénz, se a hatalom – felértékelődtek a régi normák –, csak a progresszivitás, egy új világ megteremtése, amelynek még csak a küszöbén állnak. Látták azt a rengeteg lehetőséget, amelyet az évezredek alatt elmulasztottak elődjeik.
Az ármánykodó erők viszont most sem tudtak nyugodni, az intelligencia csak ugródeszkát jelentett a gonoszságokat forraló csoportok számára.
A világ minden részén akadtak úgynevezett Őrzők, akik úgy vélekedtek az újdonsült világrendről, mint a Biblia kezdetén teremtett Paradicsomról, és azt hangoztatták, hogy a rend törékeny, az emberi lények önmaguktól nem képesek a rend megőrzésére, csak ha attól tartanak, hogy büntetést vont maga után a deviáns viselkedésmód.
Senki sem figyelt rájuk, a fejlődés magasabb szintekre tört, nem volt szükség ellenőrzésre, se felügyeletre, mindenki tudta, hogy ha ez az állapot megromlik, az szörnyű következményekkel fog járni. Az egyenlőség felelős embereket nevelt, öntudatosság jellemezte az újfajta képződményt, amit immár nem társadalomnak, hanem egésznek neveztek. Az egészhez tartozni annyit jelentett, hogy részesei lehettek a földi létnek, az izoláltság nem volt jellemző, senkit sem taszítottak ki, mindenkinek segítettek beilleszkedni az egészbe. Az Őrzők nem tudtak beletörődni, hogy mindenki elégedett ezzel az állapottal, a terv megszületett, rendbontást kell előidézni. Az erőszakszervek eltörlésével szabad utat nyertek a szervezkedések. Nem volt szükség a rendőrségre, se a kamerákra, rend uralkodott a világban, nem figyeltek senkit és úgy gondolták az emberek, hogy mások sem akarják megfigyelni őket – a gyanú árnyéka sem merült fel.
Szuperintelligencia révén cselszövésbe kezdtek. Kifejlesztettek egy különleges szert, aminek a hatóanyaga megnöveli a tesztoszteron szintet, és ezzel egyidejűleg gátolja az agykapacitást. A hatóanyag úgy lett kifejlesztve, hogy növelje a fizikai erőt, és ennek mértékben redukálja az agyteljesítményt, egyszóval: manipuláljon. Az így nyert hatás képes egy ember mentális programozására, engedelmes masszává
tételére. A mentális programozás lényege abban rejlett, hogy kiválasztottak különböző embereket az öt kontinensen, és mentálisan beprogramozták a zavargás keltésére. A mintapéldányokat nagy fizikai erő jellemezte, ötszöröse egy jól képzett katonának.
Dél-Afrikában vetették be a legelső alanyt, akinek Jo'burg városában kellett megbontani a rendet. Crynkard fiatal Alkotó volt, az idegenek érája alatt született, elsők között kapta meg a SIE (SzuperIntelligenciaEsszencia) vakcinát. Kiváló tehetségnek bizonyult, az ötletek csak úgy szárnyaltak a fejében. Sokat segített az afrikai térségek fejlődésében, víz-és élelmezés szakterületen számos innovációt vezetett be. Az Őrzők tudatosan őt választották ki, mivelhogy egy ekkora botrány szükségessé teszi a megtorlást, és ezáltal rávilágít a SIE negatív hatásaira. Azt akarták ezzel elérni, hogy újra visszavezethessék az erőszakszervek és a panoptikum-elvére épülő társadalom mintáját, ahol mindenkiről mindent tudnak, és nyomon követhető az emberek minden egyes lépése. Crynkardot elrabolták, beadták neki a TNK (TesztoszteronNövelőKemikália) vakcinát, és a néhány hetes fogság alatt teljesen passzívvá nevelték, ennél fogva engedelmessé is.
Crynkardnak egyetlen egy feladatot határoztak meg, hogy öljön meg minél több embert. A gyilkosságra serkentés akkor következik be, amikor a bőre alá helyezett chip elektromágneses impulzusokat bocsájt az agya felé. A változás észrevehetetlen, viselkedésében semmi feltűnő nem volt, az agynak csak azt a részét iktatták ki, amelyik az öntudatosságért volt felelős.
Egy reggelen Crynkard ziláltan ébredt, eszeveszett fejfájással egybekötve. Nem tudta, hogy mi történhetett, minden porcikája sajgott és próbálta összeszedni magát. A kristályfalán megnézte, hogy jött-e üzenete és amikor meghallotta, hogy október huszonkettedike van, teljesen elsápadt. Három hét telt el, és nem emlékszik arra, hogy mit csinált ez idő alatt. Kimerültnek érezte magát, és az utolsó kép ami bevillant, az, hogy este az utcán sétálgat hazafelé. Az igazi meglepetés csak ezután következett, amikor meglátta hány üzenet érkezett a barátaitól. Mindeközben egy furcsaság is feltűnt neki, a fizikuma sokkal erőteljesebb, és úgy is érezte magát. Elcsoszogott a fürdőszobába, hogy megnézze magát a tükörbe, és eltátotta a száját, úgy nézett ki mintha
már évek óta az edzőterem vasait koptatná. Visszaszaladt a szobába megnézni az üzeneteket, hátha valamilyen választ kap a történtekre.
Nem hitt a saját szemének, amikor a barátjától kapott e-mailben azt kellett olvasnia, hogy megölt három embert a tegnap este. Szemtanúk szerint puszta kézzel, szemrebbenés nélkül ölt meg három ártatlanul üldögélő fiatalt, az egyik nyilvános Alkotóhelyen. Nem értette, hogy mi történik körülötte, értetlenkedve ült az ágy szélén, és fejét elcsüggedve a két tenyerébe temette. Néhány perc elteltével megcsörrent telefonja, egy gombnyomásra megjelent barátnőjének a hologramja és jöttek a kérdések.
Az Őrzők szorgosan munkálkodtak a háttérben. A fényközvetítőkön keresztül kampányoltak a SIE mellékhatásai ellen, és mindenkinek azt tanácsolták, hogy kerüljék el a szervezetbe juttatását, mielőtt rajtuk is kiütne a váratlan elváltozás. A szerveződés lényege az volt, hogy maguk mellé állítsanak minél több embert, akik támogatni fogják egy védő egység kialakulását, hogy megakadályozhassák a további deviancia felbukkanását. Az emberek halván a Föld további táján is bekövetkezett eseményekről az Őrzők mellé álltak és figyelő brigádokat alkottak, akik az utcákat járták a rend védelmében. Mivel a régi fegyverek már nem álltak rendelkezésre, mert az idegenek érája alatt minden effélét megsemmisítettek – szükségtelennek tartották – így, békés megoldásként néhány elektrotér-kisütővel vértezték fel magukat. Az elektrotér kisütő lényege, hogy megállítja az időt egy tárgy vagy ember körül; ezt az eszközt az iparnak fejlesztették ki, ahol veszélyes munkálatok folynak, és egyik Alkotó figyelte a másik Alkotó biztonságára, kezében egy kisütővel, és ha látta, hogy valami nem úgy történik, ahogy kell – mondjuk egy épület omlása közben – egy gombnyomásra lefagyaszthatta az időt és könnyedén megmenthette
Alkotótársát a balesettől.
A botrány egyre csak dagadt, mivel több haláleset is történt a különböző kontinenseken. Egyre többen álltak az Őrzők mellé, akik még több javaslatot tettek egy új egész megalkotására, mivel a tények önmagukért beszéltek, és az esszencia további adagolásának veszélyeit hangoztatták.
Crynkardnak bujkálnia kellett, mivel a védők a nyomába szegődtek, hogy minél előbb elkaphassák, és megakadályozzák a további vérontást.
Azonban egy valamit az Őrzők nem sejtettek, Crynkard magához tért a történtek után, és többé már nem képesek irányítani őt. Az elméje valahogyan képes volt a visszaállásra. Crynkard álomként élte meg a történteket, és ez bizonyos agyi reakciókat váltott ki belőle, amely által öntudatosságra ébredt újból.
Barátnője, Ellten segítségével elbújt egy majdnem elhagyatott városrészben, ahol épp fejlesztési munkálatok folytak. Megpróbáltak kiötleni valami tervet, hogy miként akadályozhatnák meg az Őrzők tevékenységét. Mind a ketten tudták, hogy ha nyilvánosan kiállna az Alkotók elé, akkor elítélnék, és újra az Őrzők csapdájába esne, ami végzetes volna. Underground életet sem folytathat, hiszen akkor egész életét rejtőzködéssel kellene töltse és ami még rosszabb, az Őrzők hatalmukba kerítik az egészet, s újra egy igazságtalan, normáktól és szabályoktól hemzsegő társadalomba sodorják az emberiséget. Ami végzetes lehet, mert kezükben a SIE és az Alkotókat pedig könnyedén átprogramozhatják vérengző fenevadakká.
Crynkardnak eszébe jutott egy megoldás, elsőre lehetetlennek gondolt, de úgy vélte, egy próbát megér, veszítenivalója már nincs.
Eközben az egész napról napra alakult át egy sötét társadalommá, ahol az Őrzők által diktált normák árnyékában az Alkotók csupán bábként voltak csak jelen. Az Őrzők a börtönök újraépítést javasolták, a tervek már megvoltak, csak a kivitelezés hiányzott, amihez már jócskán találtak támogatókat.
A kimaradt Alkotók rossz szemmel nézték a jelenséget, nemtetszésüket is kinyilvánították, de üres fülekre leltek. Borús napok köszöntöttek be a Földön.
Crynkard Ellten segítségével összeállította a jeladót, amelybe egy tudatkristályt helyezett. A tudatkristályt az idegenek hagyták az emberekre, amiből előállítható az esszencia. A jeladó segítségével megpróbálta visszahívni az idegeneket. Próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Elképzelése sem volt, hogy mit kellene máshogy csinálni,
hogy az idegenek jelet fogjanak. Akármennyire is szerette volna, reménytelennek látta helyzetét. Mielőtt teljesen elcsüggedt volna, még egy utolsó ötlete támadt, csöppet sem volt veszélytelen, de jobbra már nem futotta. Ahol az idegenek először leszálltak, oda kell utaznia, és ott kell a jeladót üzembe helyeznie. Nem kis távolságról van szó, Közép-Európába kell vinni, a Föld szívcsakrájához, Dobogókőre. A hagyományos közlekedési eszközökkel nem utazhat. Az Őrzők alig egy hónap lefolyása alatt kiépítették megfigyelő rendszerüket, és mindenhol vannak őrszemeik. Lézerfegyvereket is használatba vettek, hogy nagyobb rend uralkodjon a bolygón. Már senkiben sem lehetett megbízni, kaotikus helyzet alakult ki a Földön.
Nem mellesleg az Őrzők is észlelték, hogy Crynkardot elveszítették, és sehol sem találják. Külön megbízott egységekkel kerestették az elveszett alanyt. A speciális osztag vezetője Margroth volt, egy mentálisan programozott tesztalany, akinek – Crynkard hibájából tanulva – keményebb dózis TNK-t adtak be, hogy erőteljesebb és száz százalékig irányítható legyen. Crynkard élete veszélyben forgott, Margroth már a nyomában volt. Crynkard érezte, hogy kevés ideje van hátra, lehet néhány nap, de az is lehet, hogy csak néhány óra van hátra.
Az építkezésen talált egy régi vadászrepülőt egy lebontásra váró hangárban. Nem ismerte pontosan a működését, de a virtuális közegben hamar megtalálta a repülő teljes leírását és a vezetési instrukciókat. A célegyenesben járt, a hiányzó láncszem az üzemanyag volt, amit már mintegy harminc éve nem termelnek, mert minden fosszilis energiaforrást kiapasztottak az elődök és teljesen át kellett állni a megújuló energiaforrásokra. Üzemanyag híján elég nehéz dolga volt Crynkardnak. Margroth viszont egyre közelebb került Crynkard rejtekhelyéhez. Szorított az idő, cselekednie kellett. Ellten kapott egy fülest egy jóhiszemű Alkotótól, aki még hitt az öntudatosság erejében és tudta, hogy Crynkard nem hibás, csak áldozat. Elmondta, hogy a STYA Alkotóhelyen még található néhány liternyi üzemanyag, de biztos helyen őrzik, és csak ritkán vesznek belőle mintát – kísérleti jelleggel –, hogy megpróbálják reprodukálni szintetikus anyagokból. Régebben könnyen hozzá lehetett volna férni, mert szabad hozzáférést biztosítottak a kísérletezni vágyó Alkotók számára, de amióta az egység
erőre tett szert, már csekély azon Alkotók száma, akik szabad kezet kapnak. A nagy feladat tehát az üzemanyag kicsempészése volt.
Crynkard nem esett kétségbe, legutóbbi kutatásait egy olyan köpenyen végezte, amely megszűri a Nap sugarait, és csökkenti a hőt. A köpeny úgy illeszkedik a testre mintha saját bőrünk volna, és különleges szemecskéi által a sötétben teljesen színtelenné válnak, majdhogy átlátszóvá. Egy kis tökéletesít révén, pár órai munkával a teljes öltözetet át lehetett alakítani egy láthatatlanító köpennyé. Ellten átadta segítőjüknek és megkérte, hogy hozza el nekik az üzemanyagot.
Margroth rátalált Crynkard rejtekhelyére. Öt másik képzett védővel megtámadták Crynkard óvóhelyét. Crynkard tisztában volt, hogy ha harcba száll a védőkkel, azt nem éli túl, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ő az első kísérleti alany révén rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amikkel a védők, ellenben a védők nem rendelkeznek az öntudatossággal. Szemtől szembe önmagában is őrültség lett volna harcolni ellenük, a számbeli fölény volt a mérvadó, de missziója sorsát sem kockáztathatta – biztosra kellett mennie.
Nem maradt más lehetősége, mint a menekülés. Meg kellett próbálnia addig bujkálni, amíg a barátja meghozza az üzemanyagot, hogy felszállhasson. A legközelebbi atombunkerbe bújt, amelynek rejtett ajtaja volt. Ez egyszer dicsérte az elődök cselekedetét. Margroth viszont tisztában volt az összes környékbeli búvóhellyel, az Őrzőktől megkapta a térség virtuális térképét. Hat óvóhely közül az egyikben biztosan ott lesz delikvense, így már csak egy teendő akadt, felkutatni az összest.
Ahogy fogytak a lehetőségek, Margroth egyre közelebbinek érezte a győzelmet. Crynkard rettegve várta azt, hogy megtalálják – szinte már biztos volt abban, hogy kudarcot vallott.
Margroth az utolsó óvóhely helyéhez ért. A védők megpróbálták kinyitni az ajtót, ami nem nyílott ki. A lézerfegyverekkel próbálták kirobbantani, de nem jártak sikerrel. Margroth bosszúságára az egyik fő óvóhelyre bújt el Crynkard, aminek az ajtaja titán nano-ötvözet. A lézerek sem képesek átütni, atomtámadás esetére tervezték. Margrothnak vissza kellett mennie a fő hadiszállásra, hogy a legújabb fegyver prototípust elkérje, és egyúttal ki is próbálja.
Csekély idő elteltével a nagy ajtó kinyílik, Crynkard ijedten nézett farkasszemet a halállal, szerencséjére egy idegen lépett be az ajtón, és nyújtotta kezét Crynkard felé, hogy üdvözölhesse. Elcsodálkozott azon, hogy mi történhetett, hogyan szereztek tudomást a változásokról. Az idegenek elmondták, hogy tudtak mindenről, tudták azt is, hogy be fog következni, csak látni akarták, hogy mennyire képes az ember a változásra, és reménykedtek abban, hogy most másképp fog történni, mint a többi dimenzióban. Úgymond próbára tették az emberiséget.
Az idegenek könnyed-szerrel rendet tettek az egészben, az Őrzőket pedig kérdőre vonták tetteikért. Példamutatás-képen Mentorokat küldtek a Földre, hogy óvják az Alkotókat. Az Őrzők büntetésben részesültek, őket átküldték egy olyan dimenzióba Mentornak, ahol még a kezdeti állapotok uralkodnak – a nagy háború utáni. Rengeteg feladatuk akadt, példát kellett mutassanak, és ha nem viselkedtek a rangjukhoz méltóan, akkor száműzetés lett a végső sorsuk, amit egy korai civilizáció lakta bolygón kellett letölteni. A korai civilizációk prófétaként, isten reinkarnációjaként, különleges képességekkel bíró kegyeltként tisztelték, de nem voltak képesek felfogni valódi lényét. A büntetés sokukat eltántorította, hiszen sokkal rosszabb volt a szabadságvesztésnél, ez a fajta büntetés a létezés ellehetetlenítése, és az egészből való kizárást jelentette. A körforgás jellemzi az egész működését, mindig kerülnek száműzetésbe olyanok, akik nem képesek az öntudatosság átélésére, dimenzióból dimenzióba ugrálnak, amíg el nem jön az ő idejük, hogy az egész részévé válhassanak.
Shrek Tímea 1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában. A középiskolai tanulmányait a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában folytatta, majd 2007-ben felvételit nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakára,2011-ben szerezte meg az alapszintű diplomát. 2009-től napjainkig a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervező pedagógusa, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik. 2012-ben ismét felvételizett a főiskola specialist képzésre, ahol 2013-ban megkapta a felsőfokú diplomát.
Leginkább prózát ír, de akadnak versei is.