© OpenHU 2013.
Hangtalanul siklott be a gigantikus fém szörnyeteg, a mozdony könnyedén, légtalpakon lebegett a sínek felett. A felkelő nap fénye megcsillant a vanadis vázon, lámpái megtörték azt, izzó, plazmás csillogással borították be a pályaudvart. Az utasok komótosan szálltak fel a roppant eszközre, a lépcsőkön óvatosan kezdték kibontani az arcukra takart maszkokat, vagy légzőkészülékeket.
A T-Rex V 4000-res belsejében clear volt a levegő, száz százalékos levegőminőség-biztonságot garantált az üzemeltető.
Vegye le nyugodtan a maszkot, itt biztonságban van, fordult a kényelmesen elterpeszkedő, köpcös férfi egy idősebb emberhez, aki vele szemben helyezkedett el, de az öreg rá sem hederített, bizalmatlanul szorította szájához a plasztikus műanyagot. Az idős férfi arcán, és nyakán súlyos égésnyomokat lehetett látni. Azon emberek közé tartozott, akik sokáig nem értették meg, elmúltak azok az idők, amikor védőfelszerelés nélkül lehetett tartózkodni a szabadban. Amikor megértette, már késő volt.
Az égési és légzőszervi megbetegedések domináltak, népbetegséggé váltak, pedig egyszerű óvintézkedésekkel és háztartási méretű levegő-erőművekkel megelőzhető lett volna a baj. Az ilyen, és hasonló sebek gyógyítása a legmodernebb egészségügyi kezelési technikákat igényelték, aminek igencsak megkérték az árát.
Erik, ez a fiatal, ambiciózus fiatalember, szomorúan tűnődött el a betegek sorsán, akik nem kellő időben jutottak az információhoz, vagy félvállról vették a fenyegetéseket.
Egy nagy müncheni konszernben dolgozott, gyakornokként, a harmadik hónapja, a kommunikációs részlegen.
Levegő szivattyús tisztító-berendezéseket gyártottak, és értékesítettek, ezek közül több elérhetővé vált nálunk is, a legmodernebb fejlesztések szinte azonnal, egy-két hónap múlva megjelentek Magyarországon.
Nem habozott, és ösztöndíját önerőként felajánlva, egy legújabb generációs tisztító-berendezést szereltetett fel a budai lakásába, jelentősebb hitelt igényelve hozzá.
Sokat tűnődött, a T-Rex V 4000-ben vajon milyen levegő-tisztító működhet, nem igazán ismerte a műszaki részletekben, és a modellek
közül a kisfogyasztói termékeket ismerte, nem a gigászi, erőművi egymást. Több százan ingáztak, mindennap megtették a fáradtságos, egyórás utat a légpárnás expresszen. Három hónap alatt legalább egy tucat ismerősre tett szert, akiket látásból ismert, és tudta, ingáznak Budapest és München között.
A fejlesztőmérnök a szokásos családi ügyeit intézte, a monitornak hevesen gesztikulálva kérdezte ki az ébredező gyermekeit az álmaikról, és ellenőrizte, rendben megisszák a reggeli vitamin turmixukat. Az ikrek a szemüket törölgették, és összefüggéstelenül válaszolgattak az apjuknak, egyikük elrebegett egy szót, ütközés. A másik kis srácnak annyira megtetszett az ötlet, azt hazudta, ő is ugyanezt álmodta. Ahogy a vonatok összeütköznek, hatalmas robajjal leszakad alattuk a híd.
Erik agyában a gyermeki szavak rút dallama sejlett elmosódottan, amelyet valamilyen közeli és ösztönös emlék miatt nyugtalanítónak, sőt bizonytalanul fenyegetőnek talált. Hirtelen egy kép ugrott be neki a saját, baljóslatú álmáról, ahol a kisiklott T-Rex V 4000-ret látja, ahogy őrült tempóban, hangsebességgel rohan neki egy várakozó mozdonynak, és zuhannak együtt a függő hídról a dermesztő mélységbe, tűzfelhőt okádva, sűrű füstködbe burkolózva.
Az acél és platina végtagok, mobiltelefonok, kiborgok és laptopok őrült kavalkádjában az emberi hányás, a vér, a könny és a belek gusztustalan áradatában minden elsötétül, majd minden pokolbeli lángba borul, mint egy apró ősrobbanás, beterítik elemeikkel és darabjaikkal az egész univerzumot.
- Rosszul van? – kérdezte a barátságtalan öreg, leemelve arcáról a maszkot. Az arcán tényleg csúf hegek borították.
Most nem tűnt annyira bizalmatlannak az idős férfi, inkább aggódást lehetett látni rajta. Tetemes pénzt költött el, hogy alávethesse magát a legmodernebb műtéti eljárásnak, amivel rendbe hozhatja, újra
plasztikázhatja az arcbőrét. Jóval áron alul adta el a vállalkozásának törzsrészvényeit, de gyorsan kellett a pénz a súlyos műtétre.
Erik érdeklődéssel hallgatta a különböző szépészeti beavatkozásokat, amit az öreg magyarázott, egy közös tulajdonságuk akadt, egyik megoldást sem nevezhették olcsónak. Szöget ütött a fejében, a konszern marketing stratégiájában hangsúlyosabban szerepet kaphatna az ár, szembe állítva az esetleges későbbi egészségügyi beavatkozások horribilis összegével.
Lassan, de biztosan átterelte a szót a konszern termékskálájára, veszítenivaló nélkül, talán még egy direkt értékesítési siker is összejöhet, lelkesedett be a gondolattól. A különböző modellek mind tökéletesen alkalmasak bizonyultak a beltéri levegő tisztítására, a mérgező gázok kivonására, a csúcstechnológia tizenkét méteres átmérővel képes volt védőréteget képezni a káros sugárzás ellen, akár a szabadban is. Mindenféle védőfelszerelés nélkül lehetett a kertben tevékenykedni, a belső udvarban időt eltölteni. És, bár az ára nem volt kimondottan olcsó, nem minősült luxusterméknek sem a beszerzése.
Tavaly hozta az Európai Parlament azt a nagy horderejű törvényt, ami a levegő-tisztító berendezések forgalmi adóját eltörölte, ezzel is elismerve a konszern jelentős erőfeszítéseit az életminőség fenntartásában.
Ez kedvező fejleménynek bizonyult a vásárlók részére, jóval alacsonyabb áron juthattak hozzá a termékekhez, ráadásul a kapcsolódó hiteltermékek is rugalmasabbá váltak. Az öreg érdeklődve hallgatta a népegészségügyi adatokat, a mérgező vegyületek kiszűrésének értékesített alapmodell is 100 százalékban garantálta egy helyiségben a clear levegőt, folyamatos üzemmenet mellett. A termék hasznosságának felmutatása után a drágább modellek előnyének bemutatásával kívánta folytatni, gyorsan megkereste a prospektust a számítógépén.
-A következő csapás a víz lesz – hebegte az öregember. A fejlesztőmérnök, aki eddig nem kapcsolódott be a beszélgetésükbe, egyetértően bólogatott. Bizonyára arra gondoltak, ami a különböző médiacsatornákon ömlött információ: az iható víz-készlet drasztikusan lecsökkent, Európán kívül gyakorlatilag megszűnt. A svéd víztározókban nemrégiben kimutattak egy olyan mikroorganizmust, ami visszafordíthatatlanul emberi fogyasztásra alkalmatlanná tette a vizet, és a tudósok komoly aggodalommal figyelték, mennyire sikerült izolálniuk a mutáns baktériumokat.
A jövő a víztisztító berendezéseké lesz, gondolta Erik, tudta, a konszernben előre gondolkodnak, és komoly pénzösszeget fordítanak az ezzel kapcsolatos alapkutatásra, bizonyítva elkötelezettségüket az emberi-életminőség fenntartása iránt.
A vezető terméket akarta ajánlani a beszélgetőtársának, ujjával gyorsan lapozott az érintőképernyőn, és csak egy pillanatra csuklott el a hangja, amikor a vonat ablaküvegén kitekintve, önkéntelenül felpillantva a monitorból, meglátta vészesen közeledni Salzburg közelében a függő hidat, úgy, ahogy az előző éjszaka a nyomasztó álmában szerepelt.
Bátyi Zoltán néven anyakönyveztek 1956 áprilisában Szegeden, és azóta is ehhez a városhoz kötődve dolgozom. A jogi kar befejezése után (1980) újságíróként kezdtem pályám a Csongrád Megyei Hírlapnál, majd a Délmagyarországhoz kerültem, 2003 szeptembere óta a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára vagyok. Eddig sok ezer cikk mellett több mint tíz kötetem jelent meg, köztük 3 Belami tárcakötet a humoros írásaimból, egy riportkötet (Tisza királynő). A novelláskönyvem Táncol a Tisza címmel került a boltokba, a Csillag börtönről írt két könyv (Csillag - börtönkönyv, Életfogytiglan) társzerzője vagyok, míg legutóbb a Marinko, a halál zsoldosa címmel írtam dokumentum regényt a délvidéki halálosztóról.
Bátyi Zoltán