(augusztus 6. szombat, 12 óra 01 perc)
Hunyó Szilvia kezében a mikrofon. A háttérben a tévében és a templom tornyából is delet harangoznak. Kicsiny Péter forgat. Kokasné nagy hangon nyilatkozik. Bal kezét csípőre rakta.
A jobbjával a vadászpuskát tartja a csövénél fogva, a fegyver tusa a frissen felmosott kövön. - Én csak annyit láttam, hogy a két öreg rémülten rohan ki, az a vámpír meg egy hegyes késsel utánuk: ütőér, ütőér Szokrátészbe, üvöltötte.
- Tiszta horror. És aztán?
- Aztán megjött magukkal a Dini, berohant a vámpírhoz, aztán kirohant a vámpírtól, meg-nyugtatta az öregurakat, és hazaküldte őket holnapig.
- És a maga véleménye szerint lesz holnap tanítás?
- Aranyom, Mészárfán mióta nincs iskola!?
- Úgy értem, folytatódik az európai böllér tanfolyam?
- Mért ne? Tényleg vámpír a Tuba?
- Az egy fokkal csak jobb a Halálnál?
- Ja. Mert akkor így értem, hogy mért utálja a kutyákat. Meg a kutyák is őt.
- Meg hogy neki a mi buszunk mért büdös! - kiált át a helyiségen az egyik vendég.
- Szerintem nem vámpír, csak egy kicsit furcsa - vélekedik Hunyó Szilvia.
- Azért ma két fej fokhagymát vacsorálok.
- A legjobb úgy, ha be tetszik áztatni mézes pálinkába! - szól bele egy másik vendég is.
Kicsiny Péter nem győz a kamerával forgolódni. Pedig nem kéne ám mindenkinek bele-pofázni. Unikum, sör kikérve, kifizetve várja a pulton.
- Az nem csak megfázás ellen jó? - ugat bele egy harmadik.
- Arra vodka kell Erős Pistával!
- Az csak köhögésre jó!
- Anyád jó csak köhögésre!
- Uraim, a fegyver töltve van, nem kéne anyázni... - zárja le a vitát Kokasné, aztán a kamerába fordul. - Kíváncsi még valamire, riporternő asszony?
- Maga szerint Mészárfán lopnak?
- Persze, hogy lopnak! - kiált át az első vendég.
- Dehogy lopnak!
- Mondom, hogy lopnak! Lop itt mindenki, kérem!
- Csak anyád lop!
- Látod, János, ő egyedül nem lop. A Te anyád viszont lop!
- A te kurva anyád lop! - borítja fel az asztalt a második vendég.
Kokasné kezében a puska eldördül. A beálló csendben Kokasné nyilatkozik a kábeltévé kamerájába.
- A mi falunkban, aranyom, csak almát lopnak. - Ezzel a puskát maga mellé eresztve mutat a pult mögötti falon díszelgő táblára: HITEL ALMA. Az alma persze nem betűkkel áll ott, hanem szép pirosra rajzolva.
VÉRESH (PETROVICS) GYÖRGY PORTÁJA (augusztus 6. szombat, 11 óra 30 perc)
Hunyó Szilvia fáradhatatlanul ül Véresh (Petrovics) gazda szerény nappalijában.
A tízszer tízes, amerikai konyha stílusát megcélzó helyiségben minden nagyon drága, nagyon márkás, és nagyon egybe rakva. A skót whisky az üveglapú dohányzó asztalon, a kristály-pohár Véresh (Petrovics) tömpe ujjú, szőrös kezében. A házigazda kulturáltan kortyolgat, gyömbérsörrel kísérve a nedűt. Kicsiny Péterre is vár egy vizespohárnyi öntet árpalé, ezért szinte tudat alatt előnyösre fotózza György urat.
Véresh gazda felelősen ráncolja a homlokát, miközben Hunyó kisasszony kérdését hallgatja. - És mi a véleménye Mészárfa terveiről?
- Meg aztán mit ér a magyar a lova nélkül?
Hunyó Szilvia megakad, mivel fogalma sincs, mért ez a válasz az érdeklődésére. Némi guvadt töprengés után úgy dönt, neki meg arra nem kell válaszolnia, hogy mit ér a lova magyar nélkül, vagy a magyar lova nélkül. Arra viszont talán kíváncsiak a kuntarcsai kábeltévé nézői, hogy a vele szomszédos falu ellenzékbe szorult nagy embere miként vélekedik a regnáló polgármester tevékenységéről.
- Úgy értem, ez a Böllérszék projekt igazán...
- Igen?
- Fellendítheti majd a falu...
- Á, nem igazán.
- Nem?
- Nem.
- De hát új munkahelyek...
- És azt tudja, hogy mi volt az igazi különbözés Szent István és Koppány között?
- Nem.
- István a borsos tokányra esküdött, Koppány pedig a vaddisznó kolbászra.
- Én úgy tudtam, hogy a kereszténység és...
- Az kit érdekelt?
- Azt mondja?
- Nem én mondom, hanem Pörch atya.
- Ja!
- Ismeri a tiszteletes urat?
- Már volt szerencsénk...
- Remek. Mi is a kérdés?
- És ha beindul a vágóhíd, akkor a bedolgozók...?
- Pörch atya azt is kikutatta, hogy a nyereg alatt puhított mészárfai bélszín volt a Géza fejedelem kedvenc fogása. Hun Attilát viszont a feleségein, a szolgáin és a lován kívül hatvanhat adag borsos tokányunkkal temették el.
- Hatvanhat adag?
- Annyi.
- És ez is biztos?
- Petőfi is írt róla.
- Ezt se tudtam. Hun Attiláról?
- A borsos tokányunkról.
- Nem mondja.
- Merthogy Sándor járt itt.
- Ezt már hallottam az atyától.
- Hogy mi Véreshek mért használjuk, persze csak zárójelben a Petrovics nevet?
- Igen, már erről is tájékoztattak... a faluban.
- De erről többet majd... talán alig pár hét múlva.
- Mert? Akkor mi történik?
- Nos, egyrészt gőzerővel keressük azt a verset, amit a mi Petőfi Sándorunk írt, midőn néhány napig Mészárfán tartózkodott.
- Másrészt?
Véresh (Petrovics) György átgondolja, odanyilatkozzon-e, hogy mi az a másrészt. Ezért a whiskys poharáért nyúl, tűnődve belekortyol. Kicsiny Péter kamerája pedig horizontális irányban kileng, midőn nyel egy nagyot. Nem számít, ezt ki lehet vágni. - Másrészt jó régóta várunk egy engedélyre.
Milyen engedélyre? Hunyó a válasz folytatására vár. Most kérdezzen rá? Mint a riporterképző dedóban? Na jó, rákérdez. - Milyen engedélyre?
- A genetikai vizsgálathoz, kérem.
Újabb hosszú csend. Véresh kiissza a poharából a maradék whiskyt, a tekintete a gyömbér-sörre téved, lekísérje-e. Úgy dönt, nem szükséges. Szilvia előtt lassan derengeni kezd, mi-végre a génvizsgálat. - Merthogy... ön... azaz önök, zárójeles Petrovicsok és Petőfi... esetleg? - hát ez nem az szépen megformált kérdés, de legalább drámai erő, az van benne.
Véresh (Petrovics) György sokat sejtetően, szerény kis mosollyal bólint.
- Persze, mi a családban mindig is tudtuk, mi az igazság. Ez a vizsgálat csak azért szükséges, mert már lehetséges. És akkor, ha elvégzik, nincs többé pusmogás, vita. Érti, drága?
Hunyó Szilvia lassan végiggondolja, aztán úgy érzi, érti. Ez a gusztustalan, tokás zsíros paraszt, ez a Véresh gazda azt akarja genetikai vizsgálattal bebizonyítani, hogy az ő szépapja tényleg nem más, mint Petőfi Sándor. De várjunk csak, a nemzet költője nem Segesvár alatt...?
- De hisz nincs is meg a hulla! - vágja ki a rezet szinte diadallal Hunyó Szilvia. Véresh szomorúan bólogat, hiszen mégis egy közeli rokona teteméről van szó.
- Ez bizony tragikus. Ám más tetemek viszont fellelhetőek. - Abáth doktor szerint a fia vagy a testvére génjei is perdöntőek lehetnek.
- Ja!
- Nos, mi erre várunk, nem a Böllérszékre, Szilvia. Úgyhogy erre igyunk egyet! Üres a pohara. Sebaj. Tölthet újat, telik.
Közben Kicsiny felfüggeszti a forgatást, a poharához siet. Giga mögé dönti a whiskyt. Véresh feláll, az amerikai konyha pultjához viszi az üveget, telitölti Kicsiny Péter poharát is újra.
- Lekötelez, Véresh úr!
- Ugyan már! - Hunyóhoz fordul. - Van még kérdése, kisasszony?
- És mit szól majd a véres hurkás Guinness-rekordhoz?
- Mit szóljak?
- Három kilométert terveznek Sódarék. Tudta?
- Azt majd meglátjuk. Tényleg nem iszik velünk egy kortyot?
- Munka közben soha.