A tanár szerepe az elektronikus osztályteremben

A felsĘoktatás virtualizálásának egyik legismertebb és legtöbbet hivatkozott kritikusa David Noble történészprofesszor, akinek véleményét írásainak címválasztása is summázza, pl.:

Digitális diploma malmok – a felsĘoktatás automatizálása¹⁶³; Technológia és a felsĘoktatás elüzletiesedése.¹⁶⁴ KifejezĘ egy további szerzĘ tanulmányának címe is: Frederick Taylor megérkezik az egyetemre – a tanári tevékenység elkülönített munkafázisokra bontása.¹⁶⁵

Noble professzor mondanivalója röviden úgy foglalható össze, hogy az egyetemek virtualizálása, távoktatási jellegĦ online programok erĘltetett bevezetése csupán a felszíni réteg, amely mögött a felsĘoktatás elüzletiesítése és az ezzel együtt járó profitszerzésre törekvĘ termelĘ vállalatokká átalakítása történik. Az internetes távoktatást körülvevĘ technológiai fetisizmus, az elavult tradícióktól történĘ elszakadás forradalmi aurája, a lemaradástól való félelem uralja és beszĦkíti az oktatás jövĘjérĘl való gondolkodást, és gátolja az elfogulatlan kritikai szemlélet érvényesülését. Az alapvetĘen holisztikus, perszonális és interperszonális, folyamat-jellegĦ tanítási-tanulási tevékenység dezintegrációja és fragmentációja történik. A tananyagok diszkrét, tárgyiasított dolgokká, eredeti kontextusukból kiemelhetĘ és különbözĘképpen összerakható objektumokká transzformálódnak, függetlenedve az azokat

163 Noble, David F.: Digital Diploma Mills: The Automation of Higher Education. In.: First Monday – peer-reviewed journal on the internet. URL: http://www.firstmonday.org/issues/issue3_1/noble/

164 Noble, David F.: Technology and the Commodification of Higher Education. Monthly Review Volume 53, Number 10 URL:http://www.monthlyreview.org/0302noble.htm

165 Yates, M. D.: Frederick Taylor Comes to College. Breaking faculty jobs into discrete tasks.

URL: http://www.zmag.org/zmag/articles/mar99yates.htm (2007-01-16)

eredetileg kidolgozó és tanító tanároktól. Az oktatás mint eladható termék jelenik meg, az egyetemeken oktatási javak termelése és árusítása folyik. A hangsúly a szellemi tevékenységrĘl áttevĘdik a szellemi tĘkére és a szellemi termékek tulajdonjogára. Az oktatás árupiaci transzformációja magával hozza a tanárok munkaerĘvé válását, akik a „tudományos menedzsment” módszereit követve egyre hatékonyabb munkavégzésre kényszerülnek, tevékenységük a technika segítségével átstrukturálódik, autonómiájuk és a saját munkájuk feletti ellenĘrzési és rendelkezési joguk összezsugorodik. Ha a tanári kar tevékenysége az online aktivitásokra koncentrálódik, az adminisztratív ellenĘrzés lehetĘsége jelentĘsen kiszélesedik, és a tanári munka minden részletében nyomonkövethetĘvé válik. A tanári autonómia csökkenésével párhuzamosan az állandó elérhetĘség és folyamatos rendelkezésre állás növeli a munkaidĘt. Ha a tanárok tudásukat online kurzusok formájában explicitté teszik, akkor a kész tananyag a tanártól elválasztható lesz és olcsóbb munkaerĘvel vagy automatikus szoftveralkalmazásként is taníthatóvá (eladhatóvá) válik.¹⁶⁶

A Noble professzor és mások által megfogalmazott problémák általánosabb vetülete az ember és a technika, a tanár és az információtechnikai eszközrendszer viszonyának kérdése.

ErrĘl a viszonyról szólva célszerĦ a személyi számítógéphasználat gondolatának születéséhez visszamenni, és J. C. R. Licklider „ember-számítógép szimbiózis” metaforájából kiindulnunk.

Licklider Ember-számítógép szimbiózis címĦ, 1960-ban írt klasszikus tanulmányában olyan programot és jövĘképet vázolt fel az ember problémamegoldó képességének a fejlesztésére, amelyben a számítógép és az ember pozitív jellemzĘi megfelelĘen rendszerbe szervezve szinergikus hatást eredményeznek.¹⁶⁷ Úgy vélte, hogy az emberek jövĘbeli számítógéphasználata - amelyet plasztikusan „ ember-számítógép szimbiózis”-nak nevezett el - a sokféle ember-gép kapcsolatnak egyik olyan lehetséges formája, amelyre addig még nem volt példa a történelemben.

„A számítógépek készségesen, jól és gyorsan végeznek el olyan dolgokat, amelyek nehezek vagy lehetetlenek az ember számára, és megfordítva: az ember szívesen és jól – bár nem feltétlen sebesen – intéz el a számítógép számára bonyolult vagy kivitelezhetetlen tevékenységeket. Ez azt sugallja, hogy a szimbiotikus együttmĦködés, amennyiben sikeresen integrálja az ember és a számítógép pozitív jellemzĘit, nagy jelentĘségĦ lehet.”¹⁶⁸ Az ember és a gép szerepét elemezve Licklider rámutat arra, hogy a kapcsolat emberi tényezĘjének az

„elĘjoga” lesz a célok kitĦzése, kritériumok megadása, a hipotézisek kialakítása, kérdések feltevése, a folyamatok értékelése és a döntéshozatal... Az együttmĦködés gép-partnere, a

166 „Once faculty put their course material online, moreover, the knowledge and course design skill embodied in that material is taken out of their possession, transferred to the machinery and placed in the hands of the administration. The administration is now in a position to hire less skilled, and hence cheaper, workers to deliver the technologically prepackaged course. It also allows the administration, which claims ownership of this commodity, to peddle the course elsewhere without the original designer's involvement or even knowledge, much less financial interest. The buyers of this packaged commodity, meanwhile, other academic institutions, are able thereby to contract out, and hence outsource, the work of their own employees and thus reduce their reliance upon their in-house teaching staff. ... Most important, once the faculty converts its courses to courseware, their services are in the long run no longer required. They become redundant, and when they leave, their work remains behind.” Noble, D. F.: Digital Diploma Mills: The Automation of Higher Education. In.: First Monday, URL: http://www.firstmonday.org/issues/issue3_1/noble/

167 Licklider, J. C. R.: „Man-Computer Symbiosis” . – In: IRE Transactions on Human Factors in Electronics, Volume HFE-1, pages 4-11, March,1960. URL: http://memex.org/licklider.html

Az emberi agy és a számítógép különbözĘségét szemléletesen mutatja be többek között Donald A. Norman rövid esszéje, amely az amerikai ACM (Association for Computing) alapításának 50. évfordulójára szervezett, a számítógépfejlesztés jövĘjének témáját körüljáró konferencia egyik elĘadása alapján készült. (Norman, D.: Why It’s Good That Computers Don’t Work Like the Brain. In.: Denning, P. J. - Metcalfe, R. M.: Beyond calculation - the next fifty years of computing. – New York : Copernicus an Imprint of Springer-Verlag, 1997.)

jövĘbeli információkezelĘ berendezés arra lesz képes, hogy a „hipotéziseket tesztelhetĘ modellekké alakítva azokat változó adatsorokkal vizsgálja. Kérdésekre válaszol.

Folyamatokat és modelleket szimulál és jelenít meg képernyĘn. Adatsorokat transzformál, grafikonokat rajzol, alternatívákat ajánl. Interpolációkat és extrapolációkat végez. A statikus egyenleteket és logikai állításokat az emberi fél számára értékelhetĘ és vizsgálható dinamikus modellekké alakítja. Összefoglalva: elvégzi a döntések elĘkészítéséhez szükséges hivatalnoki rutinmunkát. Ezen kívül statisztikai elemzéseket készít, értékeléseket hajt végre a döntés és játékelmélet alapján, és mĦveleteket javasol – ha elegendĘ adat áll rendelkezésre. Végezetül annyi diagnózist, minta-összehasonlítást és összefüggés-felismerést végez, amennyi kivitelezhetĘ és hasznos lehet.”¹⁶⁹

Amikor Licklider a tanulmányát írta, az ember-számítógép együttmĦködésnek ez a formája még a fantázia birodalmába tartozott.¹⁷⁰ Ma azonban alapvetĘen az általa megálmodott módon valósul meg az ember-számítógép kapcsolat. Licklider metaforájának számunkra fontos eleme az a felismerés, hogy az ember és a számítógép alapvetĘ különbözĘsége nagy teljesítĘképességĦ komplementer rendszerré illeszthetĘ össze.¹⁷¹

Ember és gép, ember által végzett és automatizált gépi munka viszonyát szélesebb összefüggésben elemezte Shoshana Zuboff Az okos gépek kora (In the Age of the Smart Machine) címĦ könyvében (1988). Felidézi, hogy az emberi munka tudományos elemzése és racionalizálása illetve automatizálása a 19. század végén kezdĘdött. A Frederick Taylor nevéhez kapcsolt „tudományos menedzsment” a munkafolyamatok elemzésén és a munkavégzés racionális átszervezésén alapult. Zuboff felismerte, hogy a munkafolyamatok racionalizálása mögött rejlĘ általános elv az addig személyhez kötött tudás kivonása, és személytĘl független, egzakt, explicit formában történĘ kifejezése volt („textualizálás”). Az adott munkatevékenység gyors és hatékony elvégzéséhez szükséges mĦveletsort aztán könnyen meg lehetett tanítani szakképzetlen munkásoknak is, illetve megfelelĘ gépi berendezést tervezve automatizálni lehetett. A fizikai, gyakorlati jellegĦ, procedurális tudások mellett (hands-on experience) elvileg a célirányos szellemi (minds-on) tevékenységek is leírhatók ilyen objektivált formában és aztán számítógépekkel automatizálhatók. Egyre több sajátosan emberinek gondolt aktivitás kerül át a személyhez kötött, részben ösztönös, implicit, hallgatólagos tudás és rejtett interperszonális kölcsönhatások területérĘl az explicit, részekre bontható, lejegyezhetĘ és algoritmizálható, végsĘ soron automatizálható tevékenységek területére. A kreatív problémamegoldást, szemléleti- és viselkedési mintaközvetítést és intenzív interpeszonális kommunikációt igénylĘ emberi munka néhány esszenciális, karakterisztikus jellemzĘje viszont ma (még?) nem algoritmizálható és nem digitalizálható. ¹⁷² A magas színvonalú tanári tevékenységre különösen jellemzĘ a problémamegoldás, a személyes mintaközvetítés és a kommunikáció magas szintje. Ezek a képességek ellenállnak a

„kivonásnak”, képzetlen munkaerĘre történĘ transzfernek illetve automatizálásnak, szakértĘi rendszerekbe illesztésnek. Az igazán értékes tudás nem késztermék, amely explicit formában

169 Uo. 7. o.

170 „Az információfeldolgozó berendezés, amelyet az elĘzĘekben feltételeztünk, még nem létezik. A szükséges programokat sem írták még meg. Valójában számos akadály zárja el a mai, nem szimbiotikus jelenbĘl az anticipált szimbiotikus jövĘ felé vezetĘ utat.” U.o. P. 8.

171 Az „ember számítógép szimbiózis” metaforát használta késĘbb Kemény János is a azámítógéphasználat jövĘjérĘl írt nagyhatású esszéjében. (Kemeny, John G.: Man and the Computer. New York, 1972.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szimbiózis kifejezés mindkét esetben költĘi metafora, hiszen a tényleges szimbiózistól eltérĘen itt két különbözĘ entitás egyirányú kapcsolatáról van szó. A biológiai rendszer, az ember használja fel a gépi rendszert - amelynek mĦködése az emberi agy bizonyos funkcióival több vonatkozásban analóg - saját céljai elérése érdekében.

172 Az ide tartozó képességeket nevezte Zuboff magas szintĦ menedzsmentnek (upper-end management skill).

leírható, sokszorosítható, tetszés szerint átvehetĘ és átadható – állapítja meg Doug Brent professzor, a kanadai Calgary Egyetem Kultúra és kommunikáció tanszékének tanára egy tanulmányában. A tudást ugyanis nem csak egyszerĦen átvisszük és átvesszük, vagy találjuk, hanem aktív belsĘ mentális tevékenységgel - nagyon gyakran intenzív személyközi kommunikációval támogatva - létrehozzuk. „Sem a tankönyv, sem a videó, de a multimédia CD és a weblap sem képes átvenni a – személyes vagy elektronikusan kommunikációs eszközökkel realizált – dialógikus társas környezetben történĘ tudáskonstrukció szerepét.”¹⁷³

A magas színvonalú tanítás olyan eleven „interperszonális” tevékenység, amely eddig ellenállt a „textualizálásnak” és valószínĦleg soha nem lesz algoritmizálható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a technikával nincs érintkezési felülete. Az elektronikus infokommunikációs technika egyik alapfunkciója abban rejlik, hogy az egyre absztraktabb szimbólum-áramlást - korábban elképzelhetetlen hatékonysággal - a tanárhoz közvetíti. A tanár ezt abszorbeálja, értelmezi, rendszerbe foglalja, majd elĘadásain, osztálytermi és virtuális szemináriumain, interperszonális kapcsolataiban felhasználja. Annak a megítélésére is képes, hogy mikor célszerĦ a szimbólumáramlást közvetlenül a tanulóhoz irányítani – tanári közremĦködés nélkül. Bizonyos tanári tevékenységeket lehetséges és célszerĦ algoritmizálni és automatizálni – másokat viszont nem. Nem véletlen, hogy az igen jól elĘkészített, átgondolt amerikai kísérlet az egyes szakterületek alapozó, bevezetĘ kurzusait célozta meg. Az is figyelemre méltó, hogy a legtöbb egyetemen azt a megoldást választották, amelyben ötvözĘdik az online és a tradicionális oktatás.

Carol Twigg és Gabi Reinmann-Rothmeier szlogenjei (Improving Quality and Reducing Costs vs. Sparen oder Bilden mit e-Learning?) nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítĘ ellentétpárt képeznek. Mint az amerikai kísérlet bizonyította, vannak olyan képzési szakaszok, amelyek áttervezésével egyszerre lehetséges színvonal emelkedést és költségcsökkentést elérni, míg a német tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes területeken a minĘség növeléséhez folyamatos erĘforrás bevonásra van szükség. A már idézett Noble professzor egyik írásában azt írja, hogy a minĘségi képzés jelentĘs és folyamatos invesztálást igényel. ¹⁷⁴ Ami a jelentĘs beruházást illeti, az valóban elkerülhetetlen. De a Carol Twigg által leírt nagy volumenĦ amerikai projekt eredményei azt mutatják, hogy bizonyos kurzusok egyszeri nagyobb ráfordítással ténylegesen átstrukturálhatók úgy, hogy azt követĘen jelentĘs megtakarításokat lehessen elérni – és a képzés minĘsége is növekszik. Szinte minden diszciplínának vannak olyam elemei, amelyek nem igényelnek eleven humán interakciót.

Ebbe a kategóriába tartozik többek között az alacsonyabb szintĦ eszközhasználati jellegĦ tudások illetve alapismeretek megszerzése. Ha egy oktatási rendszer ténylegesen hatékony, költség-haszon elemzéseken alapuló mĦködésre törekszik, jelentĘs tartalékokat fedezhet fel ezen a területen.