„Az elmúlt években érdeklődés mutatkozik a fejlődés földrajzi megközelítése, vagyis azon kérdések iránt, amelyek azt vizsgálják, hogy a gazdasági tevékenységek hol mennek végbe. Nincs semmi meglepő ebben az érdeklődésben – talán csak az a meglepő, hogy az ilyen irányú érdeklődés csak ilyen hosszú idő után került a köz gaz-daságtan főáramába.” (Paul Krugman 1999)
A pénzügyi és térgazdaságtani elemzés összekapcsolása, nemcsak Magyaror-szágon, hanem nemzetközi viszonylatban is egy ígéretes és új fejlődési irány, amely a pénzügyi piacok és áramlásaik térbeliségét, a pénzügyi piacokat jel -lemző térformáló folyamatokat igyekszik feltárni.
Napjainkra a közgazdasági gondolkodásban felértékelődött a térbeliség sze -repe, s jelentős érdeklődés tapasztalható a gazdasági fejlődés földrajzi vonat -kozásai, valamint a gazdasági tevékenységek térbeli kiterjedését illetően is.
Annak ellenére, hogy a legfontosabb közgazdasági kategóriák és piaci szeg -mensek mindegyikénél – így a pénzügyi piacok esetében is – kimutatható, hogy eleve térbeli jellemzőkkel bírnak, a „mainstream” a nemzetgazdaságokat
„térbeli kiterjedés nélküli pontonként” modellezte, amelyeken belül a termelési tényezők azonnal és költségek nélkül áthelyezhetők az egyik helyről a má -sikra. A gazdasági szereplők, s egyéb erőforrások egyenletes, vagy éppen erő -sen koncentrált elhelyezkedésének vannak pozitív (költségcsökkentő) és ne -gatív (költségnövelő) externáliái. Homogén piacok helyett a pénzügyi piacok nemcsak szegmensenként, hanem térbenis osztott piacként működnek, ahol a termékek és szolgáltatások ára a tevékenység telephelyének földrajzi elhe lyez-kedésétől is függ.
Az új gazdaságföldrajz alapjainak lerakásáért 2008-ban Nobel-díjjal kitün -tetett Paul Krugman amerikai közgazdász munkásságának nyomán az új gaz-daságföldrajz, és az általa a gazdasági folyamatok térbeliségének „rehabilitá
-100 GÁL ZOLTÁN
lása” fontos megközelítési módot emelt be a mainstream közgazdaságtanba.
Sajnálatos azonban, hogy Krugman nemzetközi gazdaságtani, illetve pénz -ügyekről (válságelméletről) szóló munkáiban nem épített hidat az új gazdaság -földrajz és a nemzetközi pénzügyek között, s „új térgazdaságtani” módszereit nem alkalmazta a pénzügyi piacok vizsgálatánál. A modell túlságosan ipari termelés központú, illetve a kereskedelemelméletek talaján áll, amelyben a pénzügyek, mint pozitív externáliák csak annyiban fontosak, amennyiben a globális termelés és elosztás gépezetének megolajozásához járulnak hozzá (Krugman 1991). A krugmani modell többek között nem adott választ a pénz -ügyi központok kialakulásának speciális kérdéseire sem
A tradicionális gazdaságföldrajz is sokáig csak a reálszféra „látható” ter -melési folyamataira koncentrált, a termelés földrajzi helyekhez köthető, látható és könnyen megfogható aspektusait vizsgálta. A pénzügyi szolgáltatások ebből a szempontból a geográfusok szemében nehezen lokalizálhatónak és feltérké -pezhetőnek számítottak. Ez a „megfoghatatlanság” abból a feltételezésből fakad, hogy a távolság –a geográfia egyik központi vizsgálati tényezője – az elektronikus pénzügyi piacok világában – csak marginális szerepet játszhat.
Amennyiben a távolság, s ezzel a térbeliség szerepe megkérdőjeleződik, akkor maga a geográfia is elveszti egyik legjelentősebb fundamentumát. Ez esetben a pénzügyi piaci tér is egyensúlyi állapotot tükröző homogén térré válik. A való -ság azonban azt mutatja, hogy a pénzügyi piacok nemhogy nem homogének, de a pénzügyi tér is jelentős különbségeket és anomáliákat, tehát közel sem egyensúlyi helyzetet mutat. A pénzügyi áramlások és pénzügyi központok térbeli aspektusainak a kutatása, s a pénzügyi földrajz kereteinek formálódása csak alig két évtizede kezdődött el (Corbridge et al. 1994, Martin 1999).
A közgazdaságtanon belül a regionális pénzügytan első rendszerbe foglalt megfogalmazását Gunnar Myrdal, svéd közgazdásznak a fejletlen országok területi-gazdasági elmaradottságról írott munkájában találjuk, aki a térben zajló pénzmozgások és az egyenlőtlen regionális fejlődés közti kapcsolatoknak is figyelmet szentelt (Myrdal 1957). Vele szemben az 1970-es évek elejének neoklasszikus „richardsoni” regionális gazdaságtana teljesen mellőzte a pénzügyi tér vizsgálatát. Ez az irányzat túlságosan lelkesen átvette a neo -klasszikus növekedéselméletek a tőke és a munkaerő akadálynélküli és költ -ségmentes áramlásának tézisét, amelyet a régiók közötti bőséges és tökéletes információáramlás – és nem az ugyancsak tökéletes, és így a vizsgálatokban negligálható pénzáramlás – mozgat (Richardson 1973).
A makroközgazdászok elsősorban a nemzeti monetáris politika bizonyos regionális aspektusait, illetve területi hatásait vizsgálták, anélkül, hogy ez az irányzat beépült volna a regionális tudomány irodalmába, illetve mélyebb be -tekintést adtak volna a regionális pénzpiacok működésébe (James 1976,
PÉNZÜGYEK ÉS A TÉRBELISÉG 101
Rockoff 1977, Smiley 1975, Cohen–Maeshiro 1977). Az 1950-es, 1960-as év ti-zedekben a geográfusok lényegében nem foglalkoztak a pénzügyi piacokkal, ennek köszönhető, hogy nem szenteltek kellő figyelmet Charles Kindleberger-nek (1974) a pénzügyi központok kialakulását bemutató munkájára sem.
Az első tényleges pénzügyi földrajzi jellegű munka, amely mind a gaz da-ságföldrajz, mind pedig a regionális gazdaságtan megközelítésmódját együtte -sen alkalmazta, Jean Labasse, francia bankár tollából született meg 1974-ben
„L ’Espace Financier” címmel. A mű a pénzügyi tér tárgyalásának nagyon széles témakörét felölelve, a bankhálózatokat, a nemzeti és nemzetközi pénzközpontok hierarchiáját, a városi pénzügyi tér morfológiáját, a regionális folyó fizetéseket, az eurodollár és az offshore piacokat egyaránt vizsgálta. A művet nem fordították le angolra, így az nem vált az angolszász tudományos világban ismertté.
A közgazdaságtanon belül az új-keynesiánus iskola képviselői (Robert– Fiskind 1979, McKillop–Hutchinson 1990, Faini et al. 1993, Porteous 1995) a tökéletlen információáramlás modelljének régiókra történő adaptálását vé gez-ték el, beemelve a regionális gazdaságtan fogalomtárába az információs aszim -metria fogalmát, ami regionális tőkemobilitásbeli különbségek fő magyarázó tényezője lett. A posztkeynesiánus iskola (Chick–Dow 1988, Moore–Nagurney 1989) az egyenlőtlen térbeli pénzmozgásokat a pénzpiacok alapvető sajátossá -gaként fogja fel, s a régióközi hitelkihelyezések egyenlőtlenségeivel, a cent -rum és periférikus régiók különbségeivel, az integrált és a regionális bank rend-szerekkel, illetve a pénzügyi központok agglomerálódási folyamataival, helyi és globális beágyazottságával, illetve versenyével foglakoznak (Porteous 1995), beemelve a likviditási preferencia és az endogén pénz elméletét a pénz -ügyi szektor térbeli egyenlőtlenségeinek vizsgálatába (Dow 1990).
A pénzügyekkel foglalkozó mainstream irányzatokban még ma is igen erős a törekvés a különböző diszciplináris „felségterületek” egymástól történő szi -gorú elválasztására. Ugyanakkor a közgazdaság-tudományon belül is újra ren-deződtek a részdiszciplínák határai (például a hagyományos pénzügytan in -kább a makroismeretekbe ágyazódott be, miközben önálló területté vált a pénzügyi piacok működésének vizsgálata), amelyek újabb – az interdiszcipli-náris megközelítésmódok irányában is nyitott – kutatási területek önállósodá -sát segítették.1A közgazdaság és a földrajztudományi együttműködés egyik legperspektivikusabb kutatási területének tekinthető a pénzügyi földrajz,
1A pénzügyekkel több tudományterület is foglalkozik: többek között a matematika, fizika (tőzsdei idősorok modellezése), a pénzügyi szociológia, a pénzügyi jog, gazdaságpszichológia és filozófia, gazdasági informatika és a politikai gazdaságtan társtudományainak hozzájárulása emelhető ki.
102 GÁL ZOLTÁN
amely tudományterület már a születésétől fogva –felülemelkedett a korábban bemutatott diszciplináris vitákon – s legalábbis külföldön összekapcsolta a pénzügyi szektor működésének térbeli sajátosságai iránt érdeklődő geográfu -sok és közgazdászok legjelesebb képviselőit.
A pénzügyi tér kutatásának meglehetős alulreprezentáltsága azért is furcsa az alaptudományokban (közgazdaságtan, geográfia) mert a pénzügyi rend sze-reknek alapvető jellemzője a térbeli meghatározottság. Ennek egyrészt lát -szólag ellentmond az a tény, hogy a pénz térbeli körforgása –ellentétben sok más áruéval – a pénzhelyettesítők nagy száma, mozgékonysága, a kon verti-bilitás miatt nehezen lokalizálható. Másrészt, az IT-forradalom következtében a pénzáramlás elektronikus csatornái látszólag elszakadtak a földrajzi tértől, a pénzügyi mozgások a laikus szemlélő számára térben „láthatatlanok”.
A pénz és a tőkemozgásait alapvetően a földrajzi tér különböző helyei kö -zött –a kamatokban, profitrátákban stb. –meglévő különbségek, a piacok és a pénzügyi instrumentumok nagyfokú heterogenitása és területi differenciái in -dukálják. A pénz alapfunkciói révén hatalmas mértékben kitágította a gaz da-sági csere területi hatókörét, mivel a megtakarításokat nem ott fektetik be, ahol azok keletkeztek, s a kettő közötti távolság áthidalására szolgálnak a pénzügyi közvetítő rendszer csatornái. A pénzügyi piac megteremtésével kétségtelenül lehetővé vált a megtakarítások és a beruházások helyeinek, illetve az eladások és a vásárlások térbeli és időbeli dimenzióinak a szétválása. Az elmúlt két évti -zed pénzügyi földrajzi vizsgálatai azonban rávilágítottak arra a fontos tényre, hogy a pénzügyi piacok térbeli kötődése és meghatározottsága az elektronikus piacok korában is nyilvánvaló (Martin 1999, Wójcik 2011).
A pénzügyi földrajz (financial geography) igazán egységes kutatási irán yza-tának kialakulása 1990-es évtized derekára tehető. A tőkemozgások makro -ökonómiai, banküzemtani folyamatait korábban kevéssé ismerő geográfusok, illetve a pénzmozgások térbeli dimenzióit meglehetősen elhanyagoló közgaz -dászok kutatásmódszertani alapokat is megteremtő munkái egyre növekvő számban jelentek meg az elmúlt évtized folyamán (Martin 1999, Clark 2000, Clark–Wójcik 2007, Clark–Freeman 2008).
A területi pénzügyek (geographical/regional finance) a gazdaságban zajló pénzügyi folyamatok térbeli kiterjedését vizsgáló, a közgazdasági (pénzügy -tani), illetve térgazdaságtani módszereket és szemléletmódot ötvöző inter disz-ciplináris tudományág. A területi pénzügyek a pénz térbeli megjelenési formái -val, mozgásfolyamataival, a pénzügyi intézmények agglomerálódásának és fragmentálódásának, a pénzügyi központok kialakulásának folyamataival, valamint a pénztőkék intézményi és szabályozási struktúráival, illetve a pénz -ügyektársadalmi és kulturális hatásaival foglakozó tudományág (Gál 2000a).
A területi pénzügyek, vagy más néven a pénzügyi térgazdaságtan kutatásainak
PÉNZÜGYEK ÉS A TÉRBELISÉG 103
éppen ezért egyik nagy kérdése tehát a tér, illetve a földrajzi hely és az ahhoz kapcsolódó telepítő tényezők létjogosultságának vizsgálata, különösen akkor, amikor az információs technológiák nagymértékben kiszélesítették a pénzügyi intézmények földrajzi telephelyválasztásának lehetőségeit.
Tanulmányomban röviden bemutatom a területi pénzügytan regionális tu -dományhoz kapcsolódó legfontosabb problématerületeit, így írok a „földrajzi távolság/közelség” problematikáról, az agglomerálódás és fragmentálódás pénzügyi piaci hatásairól, a pénzügyi piacok központjairól, illetve a területi különbségek és a pénzintézeti rendszer kapcsolatáról (Gál 2012a). E tanul-mányban azt vizsgálom, hogy a regionális tudomány által használt térkate -góriák mennyire azonosíthatók a pénzügyi térműködésében. A tanulmány má -sodik része a területi egyenlőtlenségek és a pénzügyi intézményrendszer kapcsolatára, illetve ez utóbbi helyi gazdaságfejelsztésben játszott szerepére fókuszál.