A szociolingvisztika fogalom értelmezéséről

A szociolingvisztika terminust első felbukkanása óta sokan, sokféle jelentésben használták és használják a mai napig, értelmezése nem csupán időbeli jelentés- változáson ment át, de az egyes országok konkrét nyelvtudományában is jelentős eltéréseket mutat. Ezeknek a különböző definícióknak a vizsgálatával nyomon lehet követni e tudományág „fejlődésének”, önállóvá válásának folyamatát, ugyanakkor fel lehet vázolni az egyes iskolák, szemléletmódok közötti különb­

ségeket is.

A terminus megjelenésétől kezdve a megadott definíciókban két különböző tendencia rajzolódik ki, melyek a szociolingvisztika eltérő felfogásáról, értelme­

zéséről tanúskodnak. Az ún. „szűk” meghatározások a szociolingvisztikát nem a nyelvtudomány egy önálló területének, hanem az elméleti, leíró nyelvészetétől élesen elkülönülő nyelvészeti szemléletmódnak, sajátos kutatói nézetrendszemek tekintik. (Sokat elárul erről az értelmezésről, hogy fő képviselői önmagukat nem szociolingvistának, hanem nyelvésznek tekintik.) „E felfogás szerint az „igazi”

szociolingvisztika lényegében csak a tudományosan egzakt („kvantifikált”), empirikus vizsgálat” (C SE R E SN Y É SI 2004:18), s így kizárólag a nyelvi változás és változatosság szabályszerűségeivel, univerzáléival, illetve azok összefüggé­

seivel foglalkozik. Ezért több szakirodalom erre az irányzatra, felfogásra hasz­

nálja az élőnyelvi vizsgálatok, a szekuláris nyelvészet, vagy - egyik alapítója és jeles képviselője, William Labov után - a laboviánus nyelvészet kifejezést (an­

golul leggyakrabban empirical sociolinguistics, vagy correlational sociolinguis­

tics, vagy secular linguistics). Ez a felfogás a már említett elméleti nyelvészettel opponáló, a nyelvészeti vizsgálódás újszerű, társadalmi aspektusát domborítja ki.

A másik, tágabb, „modernebbnek” nevezett felfogás szerint „a nyelv bármiféle, szociokulturális megközelítése a szociolingvisztika általános kategóriájába soro­

landó” (C SE R E SN Y É SI 2004:18). Tehát nem pusztán szemlélet, hanem különálló nyelvészeti megközelítési mód, a nyelvtudomány és a szociológia együttműkö­

désével létrejött, önálló tudományág, különböző nyelvtudományi területek ösz- szefoglaló neve, melynek a szekuláris nyelvészet csupán az egyik kutatási terüle­

te.

A szociolingvisztika önmeghatározásának e mai napig meglévő dichotómiája a terminus megadásokban több ponton is tetten érhető. Először is érdemes meg­

vizsgálni, hogy a terminushoz megadott definíciók milyen szempontok szerint közelítik meg tárgyukat, hogy a jelentés mely komponensét emelik ki ahhoz, hogy elkülönítsék más, hasonló fogalomkörbe tartozó szavaktól. Sokat elárul ugyanis, hogy egy meghatározás a vizsgálati módszer és a szemléletmód vagy pedig a kutatási területek hangsúlyozásával kívánja egyértelművé tenni a termi­

nus jelentését. Emellett érdemes azt is megnézni, különösen a „kortárs” szakiro­

dalmak definícióinál, hogy e különböző terminusjelentésekben a fent említett deklarált felfogásbeli és értelmezési különbségek mennyiben jelentenek tényle­

ges szembenállást. Hisz a megközelítés iránya, a kategorizálási szempontok különbözősége szükségszerűen eredményez más definíciót, de az még önmagá­

ban korán sem jelenti a definiált objektum különbözőségét (vö. FÓRIS 2005).

E mellett az is sokat elárul e tudományág értelmezéséről, hogy a terminust extenzionális (terjedelmi) vagy intenzionális (ismérvi) irányból határozzák-e meg. Az intenzionális definíciók ugyanis többnyire a szerkezeti nyelvészettel opponáló meghatározások, így tulajdonképpen bármely olyan kutatási terület szociolingvisztikának minősül, mely megfelel a szociokulturális megközelítés olyan paramétereinek, mint például a tényleges nyelvhasználat vizsgálata, vagy az empirikus kutatási módszer (C SE R E SN Y É SI 2004). Ezek a meghatározások te­

hát a terminust egyfajta nyelvszemléletként értelmezik, kizárólag a nyelvészet határain belül helyezve el a szociolingvisztika tudományterületét. Néhány példa az intenzionális meghatározásokra: „A nyelv és a társadalom szerkezete, illetve működése között fennálló kölcsönhatásokat vizsgáló tudományterület” (C R Y S ­ TAL 1998:540); „Nyelvészeti megalapozottságú, szociológiai módszerekkel és felismerésekkel bővített nyelvtudományi ágazat” (F A Z E K A S 1988); „A nyelv használatát, a beszédet a maga társadalmi valójában vizsgálja: szerteágazóan elemzi a nyelvhasználat társadalmi megalapozottságát, a társadalmi tényezőktől függő nyelvhasználati különbségeket” (L E N G Y E L 1987).

Az extenzionális (terjedelmi) meghatározások ellenben a szociolingvisztika terminust különböző nyelvtudományi területek összefoglaló neveként definiál­

ják, felsorolva a tudományág alá besorolt egyes részdiszciplínákat. Ezt a megha­

tározást elfogadó és használó vizsgálatokra nagyfokú interdiszciplináris nyitott­

ság jellemző, a kutatók számára “nem elvi, csak módszertani szempontból lé­

nyeges, hogy kutatásaik valódi nyelvi adatokra épüljenek” (S Á N D O R 1999:598).

Máté Jakab könyve (MÁTÉ 1998) tudománytörténeti áttekintés, a szocioling­

visztika kezdeteitől, kialakulásától megjelenő és az óta is érvényben lévő vala­

mennyi definíciót ismerteti (nem foglalva állást egyik mellett sem). Amit alap­

nak, kiindulópontnak tekint a tudomány „születésénél”, s így a különböző defi­

níciókban, hogy a szociolingvisztika „a társadalom és a nyelv viszonyának, álta­

lában a nyelvi viszonyok kérdéseinek vizsgálata” (i.m.:267). Ötféle irányzatot különít el, így (1) az etnolingvisztikát, amelyet Bemard Pottier (1970) alapján a szociolingvisztika szinonimájának tekint. Definíciója szerint az etnolingvisztiká

„a nyelvi közleményt a kommunikáció körülményeinek összességében vizsgáló tudomány”; (2) az Einar Haugen-féle (1972) folk-liguistics területét, amely „a beszélőknek a nyelvi tényekre adott különféle reakcióit vizsgáló etnolingvisz- tika”; (3) a beszélés néprajzát (etnography of speaking) Dell Hymes (1975) nyomán, amely „egy meghatározott nyelvközösség verbális hatásait vizsgáló tu­

domány”. E definíció és szemlélet nyelvészet és antropológia szoros kapcsolatát feltételezi; (4) a nyelvökológia irányzatát (1971), amely szerint „valamely

nyelv-nek és társadalmi kontextusnak kölcsönös viszonyának vizsgálata, figyelembe véve a két- és többnyelvűség problémáit is (nyelvi interferenciák, „áthallások”,

„átfedések”)”; (5) az amerikai szociolingvisztikai irányzat szerint „a nyelvhasz­

nálat társadalmilag modellált változatainak tanulmányozása”. Területi, társadal­

mi, funkcionális és etnikai szempontból tanulmányozzák a nyelvváltozatokat, hogy megállapítsák azok nyelvészeti és szociofunkcionális jellegzetességeit.

Cseresnyési könyvében is megtaláljuk az extenzionális felosztást: makroling- visztikai és mikrolingvisztikai megközelítést különböztet meg, majd Trudgillra hivatkozva az antropológiai nyelvészetet, a dialektológiát, a diskurzuselemzést, a beszéd néprajzát, a geolingvisztikát, a nyelvi kapcsolatok vizsgálatát, a szeku- láris nyelvészetet, a nyelv társaslélektanát, a nyelvszociológiát stb. sorolja a

s z o c io lin g v is z tik a körébe (CSERESNYÉSI 2004, TRUDGILL 2003).1

A definíciók és az értelmezések széles repertoáija is bizonyítja, hogy nincs egységes szociolingvisztikai szemlélet (sem szinkrón, sem diakrón szempont­

ból). Az eltérések alapvetően a társadalom mibenlétének, ontológiájának megíté­

lésbeli különbségeiből adódnak és azokban is jutnak kifejezésre.

Az önmeghatározás szinkrón és diakrón differenciáltságának kimutatására nem csupán a definíciók, hanem a terminushasználat vizsgálata is alkalmas. Egyrészt érdekes vizsgálati szempont, hogy a s z o c io lin g v is z tik a lexéma mely szavak szi­

nonimájaként fordul elő az egyes szakirodalmi szövegekben. Ugyanis „a szak­

nyelvekben a szóhasználat sokkal kötöttebb, mint a köznyelvben, a terminusok jelentésmezője kicsi”, ezért „az egyértelműség biztosítása miatt korlátozott a jelentés árnyalása, így például a szinonimák használata” is (FÓRIS 2005:55).

Azok eltérő alkalmazása tehát különböző terminusértelmezésről tanúskodik.

Ugyanakkor az is releváns információkat hordoz, hogy hol jelölik ki a s z o c io ­ lin g v is z tik a terminus helyét a terminológiai háló többi eleméhez képest, hisz ez alapján következtetni lehet arra, hogy a vele jelölt diszciplínát hol helyezik el a nyelvtudomány rendszerén belül. Különösen a n y e lv s z o c io ló g ia terminushoz és az általa jelölt diszciplínához való viszonya mutat jelentős eltéréseket a hazai és a nemzetközi szakirodalmakban, ami a tudományág illetékességi körének felfo­

gásbeli különbségeiről árulkodik. Egyes definíciók szerint a n y e lv s z o c io ló g ia

terminus a szociolingvisztikával azonos jelentésmezőt fed le, mások - a

szeku-1 Ig a z, C s e r e s n y é s i fe lt e s z i a kérdést: „A fe ls o r o lt terü letek s o k f é le s é g e fe lv e t i a zt a k ér­

d ést, h o g y e g y á lta lá n e g y s é g e s tu d o m á n y á g ró l v a n -e s z ó ”, v á la s z a p e d ig a z, h o g y „Erre általáb an az a v á la s z , h o g y d is z c ip lín a e g y s é g é t a s z o c io k u ltu r á lis v a g y „ s z o c io ló g ia i”

s z e m lé le t biztosítja. A z n e m állíth a tó , h o g y az em líte tt k u ta tá si te r ü le te k m in d e g y ik e

láris nyelvészethez hasonlóan - annak csupán egy részdiszciplínájának tekintik.

Azok a tudományértelmezések, melyek a társadalmi-szociológiai vonatkozású kérdésfölvetéseket nem tartják a szociolingvisztika feladatának, a nyelvszocio­

lógiát a szociolingvisztika interdiszciplínájaként értelmezik annak illetékességi körébe utalva az ilyen vonatkozású témákat. A tudományos osztályozási rend­

szer különböző értelmezése tetten érhető a szakirodalmi szövegek terminus hasz­

nálatában: a két lexémával hol szinonimákként, hol hiponima-hiperonima vi­

szonyban, hol pedig kohiponimákként találkozunk.

A hazai szakirodalmak vonatkozásában az is érdekes vizsgálati szempont, hogy a magyar nyelvtudomány ezt az angolszász területen megszületett új disz­

ciplínát milyen módon nevezte el és illesztette be a már meglévő terminológiai rendszerébe. Az egyik legelterjedtebb megnevezés a terminus jelölésére az angol

„sociolinguistics” terminus magyar hangzással és írással használt alakja, a szo­

ciolingvisztika. E mellett találkozhatunk még olyan elnevezésekkel is, mint szo- ciokulturális nyelvészet, társadalmi nyelvészet, illetve nyelvszociológia, vagy a 2. fejezet elején már felsorolt etnolingvisztika, beszélés néprajza, ökolingviszti­

ka, melyek jelentései között azonban vannak különbségek.

3. A szociolingvisztika fogalom a nemzetközi és a hazai szakirodalomban