egyéb célzat
4. A szinkrón állapot sokszínűsége
Az 1990-es évek óta a szociolingvisztika kutatási spektruma folyamatosan bő
vül, a nyelv és a nyelvhasználat társadalmi meghatározottságának egyre több aspektusára terjed ki. Integrálta a korábbi irányzatok vizsgálati területeit, amit bizonyít a terminológiai háló átrendeződése is: az addig szinonimákként használt terminusok többsége immár a szociolingvisztika hiponimáiként jelenik meg a szakirodalomban. Megmaradt azonban a fogalom értelmezésének sokszínűsége:
nincs egyértelmű konszenzus a tekintetben, hogy hol húzzák meg a nyelvészet, a szociológia és a szociolingvisztika közötti határvonalat, valamint hogy a tudo
mány illetékességi körébe utalják-e a társadalomra vonatkozó következtetések levonását.
Ronald Wardhaugh átfogó, 1995-ös szociolingvisztikai tankönyvében úgy ha
tározza meg a szociolingvisztika tudományát, mint „a nyelv vizsgálatát a társa
dalomhoz való viszonyában” (W A R D H A U G H 1995:18), tehát „azért vizsgáljuk a társadalmat, hogy a lehető legtöbbet tudjunk meg arról, hogy mi is a nyelv”
(i.m.: 18). Intenzionális definíciója a tudomány tárgya alapján igyekszik elkülöní
teni a terminust a nyelvtudományi terminológia többi elemétől. Könyvének feje
zetcímei mintegy extenzionális meghatározásként is felfoghatóak, és e fejeze
tekben részletesen kifejti, hogy mit ért a szociolingvisztika terminuson, illetve, hogy álláspontja szerint milyen vizsgálati területek tartoznak hatókörébe, melyek széles repertoárjából nagyfokú interdiszciplináris nyitottság olvasható ki.
Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy pontosan hol húzza meg a határt nyelv- és társadalomkutatás között. Megemlíti ugyanis a nyelvszociológia fogalmát, amit úgy határoz meg, mint a „társadalom vizsgálata a nyelvhez való viszonyában”
(i.m.: 18), a diszciplína státuszát illetően pedig Hudson álláspontját fogadja el, miszerint: „A szociolingvisztika és a nyelvszociológia különbsége nagyrészt hangsúlykülönbségeken, azon múlik, hogy a kutatót a nyelv vagy a társadalom
érdekli-e jobban, és hogy miben van nagyobb jártassága: nyelvi vagy társadalmi struktúrák elemzésében. A két terület között igen nagy az átfedés, s nem látom értelmét, hogy megpróbáljuk világosabban elválasztani a diszciplínákat, mint amennyire jelenleg elválnak egymástól” (i.m.:19). Wardhaugh tehát épp azért nem választja külön a két fogalmat, mert ezzel korlátozná a két diszciplína kö
zötti átjárhatóságot. A társadalmi struktúrák nyelvészeti vonatkozású kérdésfel
tevéseire viszont a továbbiakban már nem tér ki.
David Crystal 1998-ban A nyelv enciklopédiája címmel megjelent, azóta a nyelvészeti szakirodalomban alapműnek számító munkájában a
kát úgy jelöli meg, mint „a nyelv és társadalom szerkezete, illetve működése között fennálló kölcsönhatások”, „nyelv és társadalom viszonyának vizsgálatát”
(C R Y S T A L 1998:540). Emellett a szerző a tömör, intenzionális definíció értelme
zéséhez könyvének következő fejezeteit jelöli meg, mintegy terjedelmi meghatá
rozásként: Társadalmi identitás, Nyelv és kontextus, Stílus és nyelvhasználat, Többnyelvűség, Nyelvi tervezés, Idegennyelv- tanulás és -oktatás, Szaknyelvek.
A nyelvszociológia fogalmát nem említi, mint ahogyan nem tér ki több, Ward
haugh által részletezett kérdésre sem. A szociolingvisztika fogalma alá besorolt részdiszciplínák és témák széles repertoárjából azonban kitűnik, hogy a termi
nust ő is tágabb, „modernebb” értelemben használja, mely nyitott a különböző interdiszciplínák felé.
Ellentmondásosnak tűnik Peter Trudgill (2003) szociolingvisztika felfogása.
Ugyanis tőle származik a kortárs nemzetközi szakirodalom egyik legátfogóbb definíciója, mely extenzionális irányból határozza meg tárgyát, felsorolva az e tudományág alá tartozó területeket (lásd feljebb). A szociolingvisztikát különbö
ző nyelvtudományi területek összefoglaló neveként definiálja, ugyanakkor úgy véli, hogy annak egységességét a közös, szociokulturális vagy „szociológiai szemlélet biztosítja” (T R U D G IL L 2003, idézi C SER E SN Y ÉSI 2004:19). Valamint ő az, aki Labovot követve „a leginkább szokta hangsúlyozni, hogy ő nek
szereti hívni magát, nem szociolingvistá-nak, hiszen a szociolingvisztika szerinte sem a nyelvtudomány egy területe, hanem szemléletmód, kutatói nézetrendszer,
hozzáállás” (S Á N D O R 1999:597). Sándor Klára hasonló ellentmondásokat talált Trudgill tudományértelmezésében, melyről azt a következtetést vonja le, „hogy a szociolingvisztika apostolai sem mindig következetesek saját tudományuk mi
benlétének meghatározásában” (S Á N D O R 1999:597).
A magyar szociolingvisztika fogalom és a terminus is sokat változott az elmúlt évtized során, megőrizve az interdiszciplináris szemléletet. A terminus
meghatá-rozások differenciáltsága azonban arról tanúskodik, hogy a hazai nyelvtudomá
nyon belül sincs konszenzus e tudományterület értelmezését illetően.
Hazánkban az első szociolingvisztikai tankönyv 1995-ben látott napvilágot Kiss Jenő tollából, mely Wardhaugh munkájához hasonlóan átfogó képet ad a tudomány mibenlétét illetően. A könyv által megadott definíció a szocioling- visztikát olyan nyelvtudományi ágként határozza meg, amely „a nyelvhasználat és a társadalom, a nyelvi és társadalmi struktúra közötti kölcsönös kapcsolatot kutatja. Tárgya a nyelvhasználat, tehát egy nyelvi-társadalmi cselekvés a maga társadalmi összefüggésrendszerében” (K IS S 2002/1995:14). Ez az intenzionális terminus-megadás sokban hasonlít Wardhaugh-éhoz, ám a szövegkontextus („Mi a szociolingvisztika?” című alfejezet) másképp árnyalja a fogalom értelme
zését. Kiss ugyanis a definíció mellett a szociokulturális szemléletmód paramé
tereit (kvantitatív szemlélet, empirikus módszertan, labovi axiómák) hangsú
lyozza a szociolingvisztikajelentésmezőjének „beazonosításához”, elkülönítésé
hez. A külföldi szakirodalmakra hivatkozva megemlíti a nyelvszociológia fo
galmát: „A szerint, hogy a megközelítés inkább nyelvészeti, vagy inkább szocio
lógiai kiindulási!, célzatú, orientáltságú, hangsúlyú-e, a szakirodalom szocio- lingvisztikát és nyelvszociológiát emleget, illetőleg különböztet meg. A szocio
lingvisztika e szerint a nyelvhasználat kutatása a társadalommal való kapcsolatá
ban, a nyelvszociológia pedig a társadalom kutatása a nyelvvel való kapcsolatá
ban. (...) A szerzők egy része a két terminust szinonimaként használja, tehát nem tartja szükségesnek elkülönítésüket” (K IS S 2002:19-20). Kiss Jenő azonban nem foglal állást a kérdésben. A könyv további részében nem kerül elő a nyelv- szociológia terminus, ami vagy azt jelenti, hogy azt a szociolingvisztika szino
nimájának tekinti, vagy pedig az annak illetékességi körébe utalt kérdéseket nem tartja a szociolingvisztikai vizsgálat tárgyának.2
Grétsy László 2002-ben írt tanulmányának már a címe is árulkodó: A szocio
lingvisztika m int tudom ány és m int tantárgy. A szerző úgy definiálja a terminust, mint „nyelv és társadalom kölcsönhatásait nyelvészeti szempontból, nyelvészeti
2 N e m tartozik s z o r o s a n a z á lta la m v á la s z to tt v iz s g á la ti ir á n y h o z, d e v é le m é n y e m szerin t ta n u lsá g o s a d a lé k a té m á h o z a k ö n y v s z ű k ille tv e tá g s z o c io lin g v is z t ik a é r te lm e z é se . K is s Jen ő u g y a n is n e m a z álta la m ism ertetett m ó d o n k ü lö n íti e l a k é t f e lf o g á s t (n y e lv é sz e ti s z e m lé le tm ó d v s . ö n á lló d is z c ip lín a ), h a n e m a v iz s g á la ti sp ek tru m s z é le s s é g e a la p ján: „ A s z o c io lin g v is z t ik á n a k szű k eb b é s tá gab b é r te lm e z é s e eg y a rá n t v a n . A szű k eb b é r te lm e z é s sz e r in t a s z o c io lin g v is z t ik a fela d a ta csu p á n a n y e lv h a s z n á la t tá rsa d a lm i v a riá c ió in a k a leírá sa , e le m z é s e é s m a g y a rá za ta , a tágab b é r te lm e z é s szerin t a sz e r e p -, b e sz é d - é s a té m a s p e c ifik u s n y e lv h a s z n á la t v iz s g á la ta is fela d a tk ö réb e ta rto zik ” (Kiss
2 0 0 2 :1 5 ) . A „ k a n o n iz á lt” sza k iro d a lm a k k ife je z é s -h a s z n á la tá tó l v a ló ily e n szin tű eltérés
aspektusból vizsgáló” tudományt (GRÉTSY 2002:297), mely egyszerre függ a nyelvhasználattól, a nyelv használóitól, valamint a nyelv külső tényezőitől. Az általa vázlatosan felsorolt, a szociolingvisztika mint tantárgy illetékességi körébe utalt témák széles spektruma, valamint a nyelv vizsgálatában (a használókon túl) a külső tényezők hangsúlyozása egy igen széles hatókörű tudományértelmezésre enged következtetni. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy ez mennyiben jelent interdiszciplináris nyitottságot is. Ugyanis Fazekas Tiborc álláspontját elfogadva és rá hivatkozva, Grétsy is elkülöníti a nyelvszociológia területét a kérdésfelte
vés irányultsága, a vizsgálat aspektusa alapján: „szociológiai indíttatású és ter
mészetű nyelvészet”, mely “mindig szociológiai kérdésfeltevésekből indul ki”
(GRÉTSY 2002:299). A szociológiai kérdésfelvetést, a társadalommal kapcsola
tos következtetések levonását - Wardhaugh-val ellentétben - kizárólag a nyelv- szociológia illetékességi körébe utalja, ugyanakkor nem tisztázza a diszciplína szociolingvisztikához való viszonyát (szemben Fishman-nel vagy Szerdahelyi
vel).
Cseresnyési László 2004-es meghatározása Grétsyéhez nagyon hasonló szem
léletről árulkodik. A szociolingvisztika terminust „a szociokulturális nyelvészeti kutatások” egyik „átfogó elnevezésének” tekinti, a tudományt pedig nyelvtudo
mányi területek összefoglaló neveként, „a nyelvet társadalmi jelenségként vizs
gáló nyelvészeteként (CSERESNYÉSI 2004:18) definiálja N yelvek és stratégiák címmel megjelent könyvében. E mellett extenzionális irányból is beazonosítja azt a jelentésmezőt, melyet álláspontja szerint a szociolingvisztika terminus le
fed. Felsorolja, majd könyvének fejezeteiben részletesen kitér a tudomány alá besorolt valamennyi részdiszciplínára, és ezzel a hazai szakirodalom talán legtá
gabb szemléletű szociolingvisztikai munkáját mondhatja magáénak. A szocio
lingvisztika mint szemléletmód és mint diszciplína elkülönítésére két külön ter
minust használ, mellyel megkönnyíti a terminológiai rendszerben (és ezáltal a nyelvtudomány rendszerében) való eligazodást: a szociokulturális nyelvészet ki
fejezéssel a nyelvet a társadalom kontextusában vizsgáló kutatási irányt jelöli, a társadalm i nyelvészetterminust pedig a szociolingvisztika mint tudomány szino
nimájaként használja. Érdekes viszont az, ahogyan a nyelvszociológia területét értelmezi. Úgy véli, hogy „ma a szociokulturális, azaz a nyelvet a társadalom kontextusában vizsgáló nyelvészeti kutatásokat két átfogó megnevezés alá szo
kás sorolni: az egyik a szociolingvisztika, (...) a másik a nyelvszociológia”, ez utóbbit pedig úgy határozza meg, mint „a társadalmat a nyelven keresztül tanul
mányozó szociológia” (CSERESNYÉSI 2004:18). Tehát a nyelvszociológiát a szo
ciolingvisztika egyik interdiszciplínájának, önálló létjogosultsággal bíró,
auto-nóm tudományterületnek, nem pedig részterületének tekinti (szemben a Fish
man-i szemlélettel). A szociológiai vonatkozású kérdésfeltevéseket és kutatási területeket a szociológia illetékességi körébe utalja, olyannyira, hogy a nyelv- szociológiával kapcsolatos kérdések (sem maga a terminus) a könyv többi feje
zetében elő sem kerülnek. Nem teljesen világos azonban az elkülönítés oka és határvonala. A Cseresnyési által felsorolt kutatási területek széles spektruma arra enged következtetni, hogy a külön tudományágnak mondott nyelvszociológia nem tárgyában, hanem csupán a kérdésfeltevés irányában különülhet el a szocio- lingvisztikától.
Még napjaink nyelvészeti szakirodaimában és szótárakban is találkozhatunk kevésbé egzakt és széleskörű meghatározásokkal. Tótfalusi István 2005-ben megjelent értelmező és etimológiai szótárában a szociolingvisztika címszó mel
lett a „nyelvtan, nyelvtudomány (nyelvt.)” szakmai minősítés szerepel, definíci
óként pedig „az egyén társadalmi helyzetének és nyelvhasználatának kapcsolatát kutató tudományág” meghatározás olvasható (T Ó T FA L U SI 2005:873) (A ’nyelv- szociológia’ címszót a szótár nem tartalmazza). Ez a meglehetősen pontatlan terminus-meghatározás a szociolingvisztikának nem az általános, hanem csupán egy egyedi (az 1960-70-es évekre jellemző) jelentését adja meg. Viszont egy ilyen önkényes ,jelentésszűkítés (...) nyelvi többértelműség kiváltójává, hibás értelmezések forrásává” válhat (FÓ R IS 2005:56).
5. Összegzés
Dolgozatomban kísérletet tettem arra, hogy a szociolingvisztika terminus megha
tározásain keresztül felvázoljam e tudományág változó és változatos értelmezési keretét, és a mai napig tartó önmeghatározási kísérletek fő irányvonalait. Bár az általam önkényesen összeválogatott szakirodalom nem adhat teljes képet, a fő tendenciák kiolvashatóak. Egyfelől a megvizsgált definíciók jól szemléltetik, hogy a szociolingvisztikának létezik egy szűkebb és egy tágabb felfogása. A kezdeti definíciók a szociolingvisztikát szűk értelemben használják, azt csupán szemléletmódnak tekintik. Ezek a meghatározások, melyek a nyelv vizsgálatá
nak empirikus módszertanát és társadalmi szemléletét hangsúlyozzák, főként ab
ban különböznek egymástól, hogy mely társadalomtudomány nézőpontjából kö
zelítik meg kutatásuk tárgyát. Később, a szociolingvisztika vizsgálati körének ki- szélesedésével a szociolingvisztika önálló diszciplínaként való felfogása vált el- terjedtté. Ezek a definíciók már főként abban különböznek egymástól, hogy hol húzzák meg az egyes tudományterületek közötti virtuális határvonalakat, hogy
mennyire nyitottak más társadalomtudományos diszciplínák és azok kérdései felé. Azonban - mint ahogy az a megvizsgált definíciókból is kitűnik - e megha
tározások sok esetben csupán a kérdésföltevés módjában, a hangsúlypontok el
helyezésében különböznek egymástól. A nemzetközi tudományszemlélet rugal
masan kezeli az egyes területek (nyelvészet és társadalomtudományok) közötti határvonalakat, nem zárkózik el a nyelvészet körébe utalt, más (főként szocioló
giai) területek kérdésfelvetései, vizsgálati nézőpontjai elől. A hazai szocioling- visztikának is sikerült-behoznia csaknem két évtizedes „lemaradását”, melynek egyik ékes bizonyítéka Cseresnyési László munkája. Az általa megadott definí
ció („a szociolingvisztika a nyelvet társadalmi jelenségként vizsgáló nyelvé
szet”) már egy olyan koherens diszciplínaként értelmezi a szociolingvisztikát, melynek a szociokulturális szemléletmód empíriája már nem elkülönítő, beazo
nosító tényezője a nyelvtudományon belül, hanem annak csupán nélkülözhetet
len eszköze. Ez a felfogás pedig már megnyitja az utat egy olyan explicit elmélet megalkotása felé, mely Sándor Klára álláspontja szerint megoldást jelentene a tudomány önmeghatározási problémájára.
IROD.ALOM
A. JÁSZÓ Anna - BÓDI Zoltán (szerk.) (2002): Szociolingvisztikai szöveggyűjte
mény. Budapest: Tinta Könyvkiadó
Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (BUSZI) (http://wwv/.nvtud.hu/buszi/
C R Y ST A L , David (1998): A nyelv enciklopédiája. Budapest: Osiris Kiadó
C SE R E SN Y É SI László (2004): Nyelvek és stratégiák. Avagy a nyelv antropológiá
ja. Budapest: Tinta Könyvkiadó
FA Z E K A S Tiborc (1988): Nyelvszociológia és nyelvtudomány. - In. K lS S -S Z Ű T S
(szerk.): 297-307.
FÓRIS Ágota (2005): Hat terminológiai lecke. Lexikográfia és terminológia ké
zikönyvek 1. Pécs: Lexikográfia Kiadó
GrÉTSY László (2002): A szociolingvisztika mint tudomány és mint tantárgy
-In: A. JÁSZÓ-BÓDI (szerk.): 295-299.
H A R L IN G , Jeffrey - PLÉH Csaba (eds.) (1995): When East Met West: Socio
linguistics in the Former Socialist Bloc. Berlin-New York: De Gruyter
K IS S Jenő (2002/1995): Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tan-
könyvkiadó
KISS Jenő - SZ Ű T S László (szerk.) (1988): A magyar nyelv rétegződése. I-II.
Budapest: Akadémiai Kiadó
K O N T R A Miklós (2003): Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyaror
szágon. Budapest: Osiris Kiadó
L A B O V , William (1966): The Social Stratification o f English in New York City.
Washington, D.C.: Center for Applied Linguistics
L A B O V , William (1972): Sociolinguistic Patterns. Philadelphia: University of Pennsylvania Press; Oxford: Blackwell
LEN G Y E L Zsolt (1987): Az anyanyelvi nevelés pszicho- és szociolingvisztikai vonatkozásai. Budapest: Művelődési Minisztérium
Máté Jakab (1998): A 20. századi nyelvtudomány történetének főbb elméletei és irányzatai. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó
PLÉH C s a b a ( 1 9 9 5 ) : The Beginnings o f (Western-style) sociolinguistics in Hun
gary: A personal Account. - In: H A R L IN G -P L É H ( e d s .) : 1 2 5 - 1 4 2 .
SÁ N D O R Klára (1999): A megtalált paradigma. Magyar Filozófiai Szemle 4-5:
595-606.
SZECSKŐ Tamás - SZ ÉPE György (szerk.) (1969): Nyelv és kommunikáció. II.
Budapest: A Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóköz
pontjának kiadása
SZÉPE G y ö r g y ( 1 9 6 9 ) : A nyelvészeti diszciplínák és a kommunikációkutatás. -In: S Z E C S K Ő -S Z É P E ( s z e r k .) : 1 2 7 - 1 5 7 .
SZER D AH ELY I István (szerk.) (1989): Alkalmazott nyelvészeti alapfogalmak.
ELTE BTK kézirat. Budapest: Tankönyvkiadó
TÓTFALUSI István (2005): Idegenszó-tár. (Idegen szavak értelmező és etimológi
ai szótára). Budapest: Tinta Könyvkiadó
TRUDGILL, Peter (2003): A Glossary o f Sociolinguistics. Oxford-New York: Ox
ford University Press
W A R D H A U G H , Ronald (1995): Szociolingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó-Szá
zadvég
A B A N K TERM INUS V IZSG ÁLA TA