Hogy az ordo amoris zavarait az emberek valóságos létében és magatartásá-ban jellemezzük, megértsük okaikat, és lássuk megoldásuk eszközeit, ponto-sabban meg kell vizsgálnunk azokat a formákat, melyeket az emberi kedély-nek az objektív ordo amorisra való sajátos vonatkoztatott sága ölt.
Három alap- és főtévedést kell itt elkerülnünk, amelyek régóta eltorzítják ezt a kérdést. Az első az, amit (a legszélesebb értelemben) platóni szeretetfel-fogásnak hívunk: a szeretet tárgyai velünk született ideáinak tana. A második az az empirista felfogás, amely szerint a szeretet és gyűlölet iránya, sajátos fölépítése és ráadásul azonos fölépítése a „normális” embereknél csak a kör-nyezet tényszerű megtapasztalása, kivált az öröm és szomorúság hatásai-nak a megtapasztalása során születik meg. A harmadik az az újabban erősen
143 Ennek a fejezetnek a kézirata itt megszakad – A hagyatékban maradt írások I. kötetének szerkesztői jegyzete.
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 173
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 173 2014.05.08. 15:02:502014.05.08. 15:02:50
174
érvényre jutó tanítás, hogy a szeretet és gyűlölet fajtái csak alakváltozatai egyetlen, eredetileg az emberben egyedül uralkodó szereteterőnek. Hogy mi is volna ez, az a szeretetmonizmus tana szempontjából elsőre közömbös, mert maga a monizmus az, ami hamis. Akár, mondjuk, egyfajta monista sze-retetmetafi zikában isteni szeretetnek tekintik ezt a szereteterőt, és a véges tárgyakhoz fűződő szeretetfajtákban sajátosan formálódó ösztönkorlátozá-sokat látnak,144 akár megfordítva, ezt az egy erőt libidónak nevezik, amely mindenfajta föltorlódások és gátlások miatt a szeretet magasabb és szelle-mibb formáivá „szublimálódik” és tisztul: mindkét esetben tagadják a sze-retet eredendően különböző lényegfajtáit. Ha ezek a fajták az emberben és az ember fejlődése során csak szukcesszíve határolódnak is el erősebben egy-mástól, vagy különböző időkben is válnak aktuálissá (bizonyos kiváltódások miatt ), mégsem egymásból következnek soha.
Az első ezek közül a nézetek közül, a szeretet tárgyainak velünk szüle-tett ideáiról szóló tan ma aligha szorul cáfolatra. Inkább szorulna védelemre és megmentésre az, amit igazságelemekként magában hord. Nincsenek valamiképp velünk született tudatos vagy öntudatlan ideáink a dolgokról, melyeket szeretünk vagy gyűlölünk: nincs velünk született ideája Istennek, sem egy embertípusnak, melynek képviselői különös szeretetet ébreszte-nének bennünk, sem más velünk született eszménk a dolgokról, amelyek vonzalmat vagy irtózást, félelmet vagy reményt, bizalmat vagy bizalmat-lanságot ébresztenének. Még az emberek és állatok „ösztönösnek” nevezett vitális vonzalmai és irtózásai, például az ember irtózása a sötétt ől, bizonyos szagoktól, az undorítótól, a faji vonzalmak és irtózások, a tyúk félelme a héjától stb. – bármennyire kétségtelenül velünk született ek is – még ők sem ezeknek a dolgoknak a velünk született ideáira épülnek. A szeretett és gyűlölt dolgok mindennemű objektumképzete a tárgyak tapasztalatából vagy leg-alábbis a tárgyak tapasztalatának alkalmával születik, abból a tapasztalatból, amelyhez az érzékek vagy a közlés és hagyomány útján vagy más megraj-zolható utakon jutunk. Ha vannak általános ideáink arról, amit szeretünk és gyűlölünk, akkor ezeket csak utólag alkott uk meg, összehasonlítással és refl exióval, mint például azoknak a természeti dolgoknak és eseményeknek az ideáját, amelyeket különösen szeretünk, vagy azokét a nemi típusokét, amelyek különösen vonzanak vagy taszítanak.
Ezért közömbös is, milyen megfogalmazást adunk a velünk született sze-retetideák e tanának a lehetséges megfogalmazások közül: hogy úgy tekin-tünk-e rájuk, mint amikre a lélek preegzisztenciája során tett ünk szert, vagy a lélek eredendően kapott isteni hozományának látjuk őket, vagy – tisztán
144 Spinoza akozmizmusa igen közel kerül ehhez a fölfogáshoz, lásd különösen a De intellectus emendatione [Az értelem megjavításáról] bevezetésének fejtegetéseit. MS
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 174
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 174 2014.05.08. 15:02:502014.05.08. 15:02:50
175 naturalista módon – föltesszük, hogy azok a materiális feltételek, amelyek előírják, hogy kiváltó ingerek hatására milyen eszmék képződjenek ben-nünk, örökletesen hagyományozódnak az organizmusra. Az első változat túl misztikus, hogysem cáfolnunk kellene, azonkívül épp a döntő pontban elköveti az empirizmus tévedését, vagyis az előzőleg említett tanok közül a másodikét az embernek az ordo amorisra való vonatkoztatott ságát illetően, hisz az empirizmus is korábbi tapasztalati benyomások reprodukciójára akarja visszavezetni az eredendő és spontán szeretet- és gyűlöletirányokat.
A második felfogás már vallásilag is megbotránkoztató volna, hisz kép-telenség mindazokat az értékükben gyakran csekély, gyakran egyenesen hiú és bolond dolgokat, amelyekbe az emberi szív kapaszkodik, ideájukat tekintve Istenre – minden bölcsesség és jóság mentsvárára – visszavezetni.
A velünk született szereteteszmék tanának még leginkább a harmadik, naturalista változata tarthat igényt a vizsgálatra. Ami ellene szól, az nem álta-lában bizonyos szeretet- és gyűlöletirányok kétségbevonhatatlan örökletes-ségének a hangsúlyozása. Ezt az örökletességet már az állati és emberi ösz-tönök örökletességét, a fajok kétségtelenül örökletes vonzalmát egymás iránt vagy viszolygását egymástól igazoló egész tényanyag bizonyítja. Lehet, hogy az egyes esetekben nehéz eldönteni, mi terheli a tradíció és mi az öröklés számláját: mindenesetre vannak tények, amelyek az örökletesség föltevése nélkül érthetetlenek. Egy régi japán, az ősök hitével és kultuszával szorosan összefüggő elképzelés azt mondja, hogy a fi atalok szerelem meghatározta nemi választását kizárólag a szeretők őseinek vonzalmai és viszolygásai, vágyai és irtózásai, kívánságai és sóhajai határozzák meg. Ahol összetalál-koznak egy individuumban azok a külső és belső tulajdonságok, a járás, egy mosoly, egy tekintet, egy jellemvonás, melyeket az ősök szerett ek, kívántak, óhajtott ak, ott föllobban iránta egy másnemű individuum szerelme, éspe-dig annál inkább, minél nagyobb ezeknek a vonásoknak a mennyisége, és minél egyértelműbb és erősebb az ősök vágyakozása. Bármennyire jellemző a japán gondolkodásra a voltaképpeni individualitás hiánya és ennek meg-felelően az individuumra vonatkozó tan hiánya ebben a tanításban, és bár-mennyire szorosan összefügg ez a hiány és az ember egyes vonásokból való mozaikszerű összerakott sága a magasabb keresztény és romantikus lelki szeretet hiányával, mégis, ami hamis benne, az csupán ezeknek a feltételek-nek a kizárólagosságáról alkotott elképzelés.
Helyes ellenben, hogy velünk született ek az erósz számára a választás bizonyos játékterei. Az apastruktúra úgynevezett másolása a lányoknál és az anyastruk-túráé a fi úknál a későbbi nemi választásban, az, amit a pszichoanalitikusok olyan erősen hangsúlyoznak, nem szükségképp kell, hogy az érintett ek kora gyerekkori erotikus tapasztalatain alapuljon. Úgy látom, több szól amellett , hogy az anya, illetve az apa oldalán mutatkozó preferálásbeli típus örökletes
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 175
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 175 2014.05.08. 15:02:502014.05.08. 15:02:50
176
átvitelének következménye ez a másolás az azonos nemű gyerekeknél. Külö-nösen ott szorulunk rá, láthatólag, a másolásnak erre a magyarázatára, ahol a preferálási típus több generációt fog át, és egyebekben eltérő gyerekkori tapasztalatok ellenére is mindig visszatér. A fi úk az anyjukra emlékeztető asszonyokat választanak, vagy ilyenek tetszenek nekik, mert ceteris paribus őket is ugyanaz az erotikus szeretetirány vezérli, mint az apjukat vezérelte.
Ha több és jobban rendezett tapasztalataink volnának az örökletességnek erről a tényéről, mint ez idáig, talán bizonyítani tudnánk, amit most kitünte-tett esetekben is csak sejtünk: hogy férfi és női individuumok erotikus sors-fordulóinak és kölcsönös kollokációinak egész sémái is visszatérnek generá-ciókon át az erotikus impulzusok örökletesen áthagyományozódó lefolyási ritmusának formájában – és az individuumokban mintegy csak megvalósu-lásuk közömbös anyagát keresik. A dráma – vagy legalábbis struktúrája és belső kompozíciója – éppen itt gyakran azok előtt játszódik le, akiknek ezt nemcsak eljátszaniuk kell, hanem életük vérével megkölteniük.145
Mesterházi Miklós fordítása146
145 A kézirat itt megszakad. Hg.
146 A fordítást lektorálta: Ábrahám Zoltán.
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 176
Szeretet és gyülölet_2014_tördelt 3.indd 176 2014.05.08. 15:02:502014.05.08. 15:02:50