A német szakválasztás felekezetileg is determinált stratégia volt. A 13. táblázat a különbözõ vallási csoportokban mért tanári elõfordulás mellett a némettanárokra jellemzõ reprezentációs mutatókat is tartalmazza, a némettanárok arányszámaival kiegészítve. A férfiak itt a „kontroll-csoportot” adják.
A némettanárnõk felekezeti megoszlásával kapcsolatban két jelenségre szeretnék kitérni. Az egyik nem „gender jelenség”, hanem egy általános oktatásszociológiai összefüggés: a 19. század végétõl a harmincas évek végéig az evangélikus és zsidó vallásúak jelenléte a némettanárok körében hangsúlyos volt. Amint látható, a fér-fiakra ez ugyanúgy érvényes, mint a nõkre, de a nõi oktatóknál több német szakos alkalmazással járt: a Horthy-korszakban minden második zsidó vagy evangélikus tanárnõ német szakos diplomával rendelkezett.
13. táblázat. A tanárok, illetve némettanárok felekezeti megoszlása nemek szerinti bontásban (1920–1945)
Adathiány a tanárok vallásában: 0,3%
Nõk Férfiak
Összes tanár Némettanár Repr. érték Némettanárok aránya (%) Összes tanár Némettanár Repr. érték Némettanárok aránya (%)
Római kat. 62,1% 57,5% 0,9 29,1 61,1% 59,7% 1,0 18,5
Görög kat. 1,4% 0,9% 0,6 20,0 1,5% 0,5% 0,3 5,9
Református 17,6% 16,0% 0,9 28,5 20,9% 17,1% 0,8 15,5
Evangélikus 10,9% 15,1% 1,4 43,4 10,3% 15,7% 1,5 28,9
Zsidó 7,2% 10,0% 1,4 44,0 5,2% 6,7% 1,3 24,3
Görögkeleti 0,4% 0,0% 0,0 0,0 0,3% 0,0% 0,0 0,0
Unitárius 0,3% 0,5% 1,6 50,0 0,7% 0,3% 0,4 8,3
Összesen 100% 100% 100% 100%
N= 697 220 3 456 655
Az unitárius nõknél ugyancsak kiemelkedik a némettanárok gyakori elõfordulása, amit azonban a másik oldalon nem erõsít meg a férfiak adata. A német szakos dip-lomáért vállalt invesztíció az unitárius nõknél statisztikailag „megtérült”, de mégsem fogunk velük a továbbiakban foglalkozni, hiszen itt két alkalmazott tanárnõrõl van szó, akik közül az egyik némettanárként helyezkedett el.
Van valami azonban, ami az unitárius, a zsidó és az evangélikus nõk helyzetében közös, és erõsen összefügg azzal is, miért ilyen magasak értékeik a némettanárok körében. Itt két tényezõ hatása erõsítette fel egymást: a német szak népszerûsége a nõk körében, valamint az, hogy a zsidó, az evangélikus vagy az unitárius háttér ettõl függetlenül is valószínûsíti a németszakosságot. E két pozitív hatás mögött részben hasonló, részben eltérõ okok húzódnak meg.
A nõk szempontjából mindenekelõtt az alkalmazó iskolák típusának, ezen belül is a német tantárgy oktatására fordított idõnek van meghatározó szerepe.
A zsidók, az evangélikusok vagy az unitáriusok szempontjából viszont az a döntõ, milyen szaktantárgyi profillal lesz lehetõségük új területeken elhelyezkedni.
Vagyis: az a körülmény, hogy e három felekezeti csoport álláslehetõségei szû-kösek, s ezért a szakválasztásnál is elõrelátóan, az átlagnál is racionálisabban kell eljárniuk, eredményezheti, hogy igen nagy számban szereznek német szakos diplomát. A német szakos oklevél a tantárgy súlyánál fogva javította minden középiskolai állásért versengõ helyzetét, kimondottan elõnyösnek számított, ha a pályázó nõ volt, még jelentõsebb szerepet pedig akkor játszott, ha az adott pályázó nem a saját felekezete által fenntartott iskolákban vagy a közösségét támogató intézményekben próbálkozott, hanem azon kívül. Ezért lesz minden második alkalmazott tanárnõ – ha zsidó, evangélikus vagy unitárius vallású – a német tantárgy oktatója. A németszakosság legfontosabb húzótényezõje tehát az iskolai piac egyenlõtlenségeibõl adódik – ez az a speciális „tudástõke”, ami viszonylag könnyen középiskolai állássá konvertálható.
A különbözõ felekezeti csoportok más és más módon élhettek a némettanári végzettség elõnyeivel, illetve nem azonos mértékben voltak erre rászorulva.
Ennek bemutatásához elsõ megközelítésben azt tekintjük át, miként helyezkedtek el a középiskolai tanárnõk, illetve némettanárnõk a fenntartók szerinti iskola-típusokban (14. táblázat). Ezt követõen ugyanezen megoszlási adatokat lát-hatjuk vallási csoportok szerinti bontásban a teljes Horthy-korszakra összesítve (15. táblázat).
Tekintettel arra, hogy a leányközépiskolák többnyire állami vagy városi fenn-tartású intézetek, érthetõ, ha a tanárnõk 50–60%-a állami vagy városi iskolákban dolgozik. E két iskolatípus szerepe ugyanakkor a Horthy-korszakban felcserélõdik:
míg a húszas évek elején elsõsorban a városok alkalmaztak nõi tanerõt, a korszak végére az állami intézményekkel szemben súlyuk csökkent, ami az egyes feleke-zetekre igen eltérõ hatással volt. Komoly elõnye az állami alkalmazások számának
emelkedésébõl a református és a katolikus nõknek származott (vö. a 15. táblázat adataival). Az evangélikus tanárnõk közül 1938 elõtt csak minden tízedik talált az állami intézetekben munkát – õk elsõsorban a saját felekezeti iskoláikban próbáltak szerencsét, illetve néhány városi vagy társulati intézménynél nyertek el állásokat. A német szakos végzettség elõnyös lehetett még számukra, ha a re-formátusoknál kerestek megélhetést. Erre különösen azokban az idõszakokban kényszerültek rá, amikor még nem vagy már nem voltak leánylíceumok, így német szakos végzettségüket máshol, illetve más módon kellett értékesíteniük.
(A 14. táblázatban túlnyomórészt az evangélikus nõk jelenléte emeli meg a református iskolák németszakos hányadát az 1922-es, 1936-os és 1942-es években.)
14. táblázat. A tanárnõk és némettanárnõk megoszlása a fenntartók szerinti iskola-típusokban mintaévenként
Fordított helyzet is elõállhatott, vagyis, hogy református hölgy kapott városi, esetleg evangélikus vagy katolikus iskolánál állást – ezekben a helyzetekben is elsõ-sorban a német szakos oklevél javíthatta az alkalmazásuk esélyeit. (Az egyesületi iskola, ahol nagyobb számban találjuk még õket, maga is református érdekeltségû.) Ugyanez érvényes a katolikusokra és a zsidó vallásúakra is, ha városi iskolákban helyezkedtek el, illetve az izraelitáknak akkor is elõnyére vált a némettanári oklevél, ha magánintézetekben vagy társulati/egyesületi iskoláknál pályáztak.
1922 1928 1936 1942
Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk
Állami 11,6% 21,9% 25,0% 27,2% 28,7% 31,5% 38,4% 40,7%
Községi/városi 51,2% 38,4% 30,9% 25,2% 19,4% 18,3% 14,6% 13,3%
Római/királyi katolikus 11,6% 14,4% 14,7% 19,8% 13,0% 18,9% 17,1% 21,1%
Zsidó 4,7% 3,4% 7,4% 5,9% 5,6% 4,2% 5,5% 4,6%
Magán/társulati 9,3% 11,6% 8,8% 10,4% 13,9% 12,3% 9,1% 7,4%
Református 7,0% 5,5% 4,4% 6,4% 9,3% 8,4% 9,8% 9,1%
Evangélikus 4,7% 4,8% 8,8% 5,0% 10,2% 6,3% 5,5% 3,9%
Összesen 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
N= 43 146 68 202 108 333 164 541
Némettanárok aránya 29,5% 33,7% 32,4% 30,3%
15. táblázat. A fontosabb felekezeti csoportok tanárnõinek és némettanárnõinek megoszlása a fenntartók szerinti iskolatípusokban (1920–1945)
Az alternatív utakat kínáló iskolatípusokkal szemben az „elsõdleges felvevõ-piacot” jelentõ állami és/vagy saját felekezeti intézményekben nem volt számottevõ súlya a német szakos végzettségnek. Azokban az iskolatípusokban volt magas a némettanárok aránya, amelyek a zsidó vagy evangélikus bölcsészek primer foglalkoztatói voltak, avagy elmondható róluk, hogy „befogadó” intézmények.
Amint már korábban jeleztem:a két világháború között a nõk alkalmazásában az állami iskolákra a fenti állítás csak erõs megkötésekkel érvényes. Az állami intézetek preferenciái a nõi tanerõ kiválasztásakor egyértelmûek: mindenekelõtt a magyar katolikusok és reformátusok javára döntenek. A városi iskolák alap-vetõen „befogadó intézmények” – ezt mutatják az 1922-es és 1928-as adatok –, de szerepük az alkalmazások tekintetében erõsen visszaszorul (a tanárnõk 40%-ának adtak állást a korszak elején, és csak 14%-ának a korszak végén).
Átveszik helyüket a magán- és társulati iskolák, melyek az evangélikusok és zsidók elhelyezkedését nagymértékben elõsegítették. A felekezeti iskolák közül a reformátusok intézetei számítanak a „legnyitottabb”, a zsidó gimnáziumok
Római
katolikusok Reformátusok Evangélikusok Zsidók
Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk Német- tanárnõk Tanárnõk
Állami 38,8% 38,2% 26,9% 35,1% 21,9% 28,9% 0,0% 3,1%
Községi/városi 22,4% 18,1% 15,6% 12,5% 9,4% 12,3% 37,7% 34,2%
Római/királyi katolikus 29,6% 34,3% 2,8% 1,6% 4,7% 2,0% 0,0% 0,0%
Zsidó 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 0,0% 38,5% 49,1%
Magán/társulati 9,2% 9,4% 6,4% 4,8% 18,7% 17,2% 23,8% 13,6%
Református 0,0% 0,0% 42,6% 43,6% 12,5% 6,7% 0,0% 0,0%
Evangélikus 0,0% 0,0% 5,7% 2,4% 32,8% 32,9% 0,0% 0,0%
Összesen 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
N= 126 435 35 124 32 75 21 48
pedig a „legzártabb” intézményeknek – de ez a „nyitottság” a reformátusok esetében egyirányú: kizárólag az evangélikusokat érinti. A katolikus iskolák is alkalmaznak protestánsokat, de igen szerény mértékben.6
Két jelenségre szeretnék még kitérni a 15. táblázattal kapcsolatban. Mindeddig abból indultunk ki, hogy a német szakos diploma akkor segíti átlagon felül a bölcsész-tanárok középiskolai érvényesülését, ha nem az elsõdleges piaci szegmenseikben keresnek állást, hanem azon kívül. A katolikusokról ugyanakkor azt állítottuk, hogy esetükben az állami iskolák elsõdleges felvevõ piacnak számítanak – ehhez képest feltûnõen sok a római katolikus némettanárnõ az állami intézményekben.
Ezt az ellentmondást fel kellett oldanunk.
A feltevésünk az volt, hogy az állami iskolákban a katolikusok között erõsen felülreprezentáltak lesznek a német névjellegû hölgyek, akik a közületi szektorban jelentõsen gyarapíthatták a némettanárok számát. A valós kép nagyjából meg is felelt e várakozásnak, a következõ pontosítással:A német nevû katolikus tanár-nõk részvétele az állami iskolákban ugyan folyamatosan nõtt (25%-ról 44%-ra), de jelenlétük nem itt, hanem a városi és magániskolákban volt jellemzõ.A német katolikusok számának növekedése ugyanis csak követte a katolikus hányad emel-kedését az állami szektorban, és nem volt jellemzõbb rájuk a németszakosság, mint a katolikusok átlagára. Tehát, nem a német névjellegû katolikusokkal, hanem a német nyelvterületekkel függött össze az állami iskolákban tapasztalt frekven-tált némettanári elõfordulás. A német nyelvterületen született római katolikusok – de nem a német, hanem a magyar névjellegûek (!) – egyre nagyobb mértékben nyertek állásokat az állami intézetekben. A húszas évek elején még csak 25%-uk, a korszak végén már 60%-uk található meg valamely állami iskolában, miközben a számuk is megtízszerezõdik.A katolikusok körében tehát nem a német nevûek, hanem – valószínûleg – a névmagyarosításon átesett, német nyelvi területekrõl szár-mazók jelenléte hozta létre azt a némettanári „túltengést”, amelyre felfigyelhettünk.
A másik jelenség túlmutat az iskolai piac felekezeti szegmentáltságán. A 14. táb-lázat alsó sorában azt is feltüntettem, hogy az egyes mintaéveinkben milyen arány-ban jelentek meg némettanárok az iskolák oktatói között. Két év emelkedik ki:
az 1928-as és az 1936-os, amire ugyancsak szerettem volna magyarázatot találni.
Ehhez szemléltetésül egy grafikon szolgál (3. ábra), melynek értékei a frissen diplomázottak alkalmazási esélyeit jellemzik minden évben, külön a férfiaknál és a nõknél, illetve ezen belül a némettanároknál.
6Ez a relatíve erõs elszigetelõdés már a 19. század végén is kimutatható a római katolikus iskoláknál, s nem csak a tanári, hanem a tanulói összetételben is: 1870-ben a katolikus intézményekben mindössze 3–5%-nyi protestáns diákot találunk, miközben a református gimnáziumokban 6–10%
a katolikus tanulók aránya. L. in:Karády,2000. 172. o. Természetesen ez nem a lányiskolákat, hanem az egyes felekezetek szeparációs hajlamát jellemzi.
3. ábra. A középiskolai tanárok és némettanárok aránya a frissen diplomázott népességen belül nemek szerinti bontásban (a kolozsvári bölcsészek nélkül)
A viszonyok a 3-as ábrán tisztán kirajzolódnak: a friss diplomások körében a férfiak alkalmazási rátája minden évben magasabb, mint a nõké, a német-tanároké pedig általában magasabban áll, mint az átlag. Ennek mértéke azonban igen eltérõ a Horthy-korszak egyes idõszakaiban: a nõknél valóban kiemelkedõ az 1928-as év, amiben a középiskolai reformok hatása tükrözõdik, míg a férfiak-nál az 1936-os, ahol feltehetõen az 1930-ban bevezetett tanrendi módosítás volt befolyással a németszakosok munkavállalási esélyeire (a német nyelv tanításának kezdetét ebben az idõben szállították le a reálgimnáziumokban az elsõ évre).
A németszakos diplomák tehát ismét könnyebben értékesíthetõk; a bölcsésztúl-kínálat miatt elõállt alkalmazási hullámvölgyben jól érzékelhetõvé válik a német-tanári oklevél szinten tartó, illetve szintemelõ képessége.
A nõk 25%-os, rendkívül magas alkalmazási rátája az 1920-as évek végén a leánylíceumok bevezetésének köszönhetõ. Ebben az iskolatípusban magasabb volt valamivel a németoktatásra fordított óraszám, de az új iskolatípussal nem csak a némettanárok iránt bõvült a kereslet. Mivel az sem volt ritka, hogy a leány-líceumok tanrendjében akár három modern nyelv is szerepelt, ebben az idõszakban voltak az élõnyelv-szakos tanárnõk karrierlehetõségei a két világháború között talán a legkedvezõbbek. 1928-ban a nõoktatók csaknem 60%-a (a némettanárnõk közel 70%-a) valamely állami, városi, egyházi vagy magán leánylíceum alkal-mazottja volt. 1936-ban már az új középiskolai törvény van érvényben, a leány-líceumok lassan átalakulnak leánygimnáziumokká, a németszakosság elõnyei pedig a hölgyek részérõl egyre kevésbé megtapasztalhatók.
A ’30-as évek közepétõl már nincs akkora jelentõsége a német szakos végzettségnek egyetlen korábban érintett rétegnél sem: a német katolikus nõk számára, ha le tud-nak mondani német identitásuk szimbolikus jegyeirõl, szabad pályát biztosítatud-nak az állami iskolák. Az evangélikus nõk érvényesülhetnek a visszacsatolt területek
többnyire koedukált állami iskoláiban; a zsidók, hasonló módon, az erdélyi, kárpát-aljai, vajdasági gimnáziumaikban vagy a fõvárosi magán- és társulati intézetekben
„találhatnak menedéket”. Tulajdonképpen konjunktúra van az oktatásban, s vala-melyest a nõk is profitálhatnak belõle, de akár csak a német nemzetiségû bölcsész-tanároknál, a nõknél sem kiszámítható már a németszakosság elõnye.
Irodalom
A szellemi munkások összeírása 1928. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat.
79. kötet
Biró Zsuzsanna Hanna (2008): A társadalmi nemek közötti különbségek empirikus kutatása a Horthy korszak bölcsészdiplomásainak példáján. In: Pukánszky Béla (szerk.): A neveléstörténet-írás új útjai.Gondolat, Budapest. 105–120.
Biró Zsuzsanna Hanna és Nagy Péter Tibor (2007): Nemi esélyek és nemi döntések a két világháború közötti bölcsészkarokon. Educatio, 16. 4. sz. 565–589.
Biró Zsuzsanna Hanna és Nagy Péter Tibor (2012): Bölcsészek szakválasztása és tanárrá válása. A vallás és az etnikai hovatartozás szerepe a két világháború közötti Magyarországon. Educatio, 21. 2. sz. 190–212.
Karády Viktor (2000): Vallási szegregáció és iskolapiac: más vallású diákok a fele-kezeti gimnáziumokban (1867–1944). In: Zsidóság és társadalmi egyenlõtlenségek, 1876–1945: történeti-szociológiai tanulmányok.Replika Kör, Budapest. 169–192.
Karády Viktor (2012): Allogén elitek a modern magyar nemzetállamban. (Szociológiai dolgozatok 6.) Wesley János Lelkészképzõ Fõiskola, Budapest.
Ladányi Andor (2008): A középiskolai tanárképzés története. Új Mandátum, Budapest.
Mészáros István (1998): Középszintû iskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nagy Péter Tibor (2000): Nyelvpolitika és elitképzés: történetszociológiai köz-helyek – az idegennyelv-oktatás és az elitképzés kapcsolatáról.Educatio, 9.
4. sz. 743–759.
Nagy Péter Tibor (2010): Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19–20. századi Magyarországon.Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
Németh András (2003): A magyar középiskolaitanár-képzés fejlõdése.Iskolakultúra, 13. 3. sz. 53–68.
Németh András (2012): Magyar pedagógusképzés és pedagógus szakmai tudásformák. I.
1775–1945.ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Pukánszky Béla (1989): Aközépiskolai tanárképzés 1924-es reformja Magyarországon.
Pedagógiai Szemle,39. 11. sz. 1045–1055.