1. A. Gergely A. 1996: Identitás és etnoregionalitás. A kisebbségi identitás történeti és regionális összefüggései Nyugaton és Kelet-Közép-Európában. MTA Politikai Tudományok Intézete Etnoregionális Kutatóközpont, Bp.
2. Ágh A.–Németh J. (szerk.) 2003: Kistérségi közigazgatás. Szakértői tanulmányok. IDEA, Bp.
3. Ágh, A. 2008: Az IDEA Program a közigazgatás szolgálatában.in. Kádár K. (szerk): Idea és valóság. Az IDEA közigazgatás-korszerűsítési program négy éve. Közigazgatás-fejlesztési Társaság, Budapest. 9–33. o.
4. Anckar, D. 2003: Lilliput Federalisms = Regional and Federal Studies. No. 3. 107–125. o.
5. ÁSZ 2000: Állami Számvevőszék tájékoztató az önkormányzati feladatellátás szervezeti formáiról és működésük célszerűségének ellenőrzéséről. = Önkormányzati Tájékoztató. 1. sz. 3. o.
6. Balázs I. 1994: Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Igazgató Bizottsága ülésének állásfoglalása a szubszidiaritás elvének érvényesüléséről a tagországok önkor-mányzati rendszerében. 1-2. = Magyar Közigazgatás, 5. 257–267. o., 6–7. 350–363. o.
7. Balázs I. 2004: A kormány európai uniós politikáját alakító intézményrendszer és gyakorlata. In. Horváth M.
(szerk.) 159–173. o.
8. Baldersheim, H. 1994: Skandinavien. In. Wehling H. G. (ed.) 170–185. o.
9. Balogh Z. 2005: Kísérleti regionalizáció Svédországban. In. Pálné Kovács I. (szerk.) 119–151. o.
10. Batley, R.–Stoker, G. (eds.) 1991: Local Government in Europe. Trends and Developments. Macmillan, London.
11. Baum, M.–Freire, A. 2003: Parties and Territory in Portuguese Politics. In. Bukowski at al (eds.) 1–47. o.
12. Beér, J. 1951: Helyi tanácsaink államhatalmi jellege (Public character of the local soviets) = Állam és Igazgatás. 11-12. sz. 593-606.
NEMZETKÖZI MODELLJEI
13. Begg, D. [et al.] 1993: Making Sense of Subsidiarity: How Much Centralization for Europe? Centre for Economic Policy Research, London.
14. Beluszky P.–Győri R. 2006: Ez a falu város! (Avagy a városi rang adományozásának gyakorlata s következményei 1990 után). – Tér és Társadalom, 20. 2. 65–81. o.
15. Bércesi F. 2006: Ellentmondások a területi államigazgatási szervek rendszerében- a területi szinten működő, államigazgatási feladatot ellátó szervek katalógusa = Magyar Közigazgatás, 7. sz. 412-425. o.
16. Bércesi F.–Iváncsics I. 1998: A közigazgatási hivatalok koordinációs szerepének alakulása. = Magyar Közigazgatás, 4. 202–209. o.
17. Bibó I. 1986: Válogatott tanulmányok. Magvető Könyvkiadó, Bp.
18. Bibó I. 1990: Különbség. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Bp.
19. Bihari M. 1980: Közigazgatás és politika, Kossuth, Bp.
20. Bihari O. 1965: A képviseleti demokrácia. = Társadalmi Szemle, 8–9. 42–55. o.
21. Blanke, H. J. 1991: Föderalismus und Integrationsgewalt. Duncker und Humblot, Berlin.
22. Bovaird, T.–Löffler, E.–Parrado-Diez, S. 2002: Developing Local Governance Networks in Europe. Baden-Baden: Nomos.
23. Bullmann, U. 2001: Germany: Federalism under Strain. In. Loughlin (ed.) 83–117. o.
24. Bullmann, U. 1997: The Politics of the third level. In: Jeffery, Ch. (ed.) 3–19. o.
25. Burdeau, G. 1964: Einführung in die politische Wissenschaft. Luchterhand Verlag, Neuwied.
26. Burgess, M.–Gagnon, A. G. (eds.) 1993: Comparative Federalism and Federation. Harvester Wheatsheaf, New York.
27. Campbell, M. (ed.) 1990: Local Economic Policy. Cassell, London.
28. Cappellin, R. 1997: Federalism and network paradigm: guidelines for a new approach in national regional policy. in. Danson (ed.) 47–68. o.
29. Chandler, J. A. (ed.) 1993: Local Government in Liberal Democracies. Routledge, London.
30. Chapman, B. 1955: The Prefects and Provincial France. Allen and Unwin, London.
31. Christensen, M.–Yoshimi, H. (2000): A value-for-money pathway: a two-country case study of performance reporting. In. International Review of Administrative Sciences. SAGE Publications.
32. Collins, 1994: Ireland, in Wehling (hrsg.)
33. COR 2002: Regional and Local Powers in Europe. Education and Youth, Culture, Public Health, Transeuropean Networks and Regional and Structural Policy, EC Luxembourg,
34. Council of Europe 1995: The size of municipalities, efficiency and citizen participation. Local and regional authorities in Europe, No. 56. Council of Europe Press, Strasbourg
35. Cross, C. A. 1981: Principles of Local Government Law. Sweet and Maxwell, London.
36. D’Orta, C 2003.: What Future for the European Administrative Space? EIPA, Maastricht, http://www.eipa.nl 37. Delmartino, F. 1991: Local government in Belgium. Decentralising the state. In: Hesse, J. J. (ed.): 333–353.
o.
38. Delors, J. 1991: Subsidiarity. The Challenge of Change. Proceedings of the Jacques Delors Colloquium.
European Institute of Public Administration, Maastricht.
NEMZETKÖZI MODELLJEI 39. Derksen, W. 1994: Niederlande In. Wehling (hrsg.) 115–132. o.
40. Dreschler, W. 2009: Towards a Neo-Weberian European Union? Lisbon Agenda and Public Administration
= Halduskultuur 10. 6–22. o.
41. Dudek, C. M. 2003: Creation of a Bureaucratic Style: Spanish Regions and EU Structural Funds in.
Bukowski et al (eds) 111–133. o.
42. Dunn, J. (szerk.) 1995: A demokrácia. Befejezetlen utazás Kr.e. 508–Kr.u. 1993. Akadémiai Kiadó, Bp.
43. Dupuy, F.–Thoenig, J. C. 1983: Sociologie de l'administration francaise. Armand Colin, Paris.
44. Elias, A. 2008: Introduction. Whatever happened to the Europe of Regions? Revisiting the Regional Dimension of European Politics=Regional and Federal Studies. N. 5. 483-493
45. Emilewicz, J.–Wolek, A. 2002: Reformers and Politicians. SEAP- ELISPA, Białystok–Warszawa.
46. EUREG. Subsidiarity 1995 = Europäische Zeitschrift für Regionalentwicklung No. 2. Special Issue
47. Fechtner, D. 1995: Abschied vom "kompensatorischen Föderalismus". Europäisches Zentrum für Föderalismus-Forschung, Tübingen.
48. Ficza Cs. 2005: Közigazgatási reform Szlovákiában. In: Pálné Kovács I. (szerk.) 231–246. o.
49. Finta I. 2006: A regionális politika alapelveinek érvényesülése a közösségi és a hazai jogi szabályozásban.
PhD dolgozat, PTE KTK regionális gazdaságtani doktoriskola, Pécs.
50. Fleurke, F.–Willemse, R. 2006: The European Union and the Autonomy of Sub-national Authorities:
Towards an Analysis of Constratins and Opportunities in Sub-national Decision-making = Regional and Federal Studies, No. 1. 63–83. o.
51. Font, J.: Managing value and devolution: the experince of regional governments in Spain. In. IRWS. SAGE, 2000.
52. Fürcht P. 2003: Szabályozási koncepció a kistérségi társulásokhoz. In. Ágh, A.–Németh J. (szerk): 107-131.
O.
53. G. Fodor G.-Stumpf I. 2008: Neoweberi állam és jó kormányzás = Nemzeti Érdek. 7. sz, ősz, 5–27. o.
54. Grant, A. 1997: Politics. An Introduction. Routledge, London.
55. Grote, J. R.-Gbikpi, B. (eds.) 2002: Participatory Governance. Political and Societal Implications.
Leske+Budrich, Opladen,
56. Guilani, E. (2006): The Rescaling of Governance in Europe: New Spatial and Institutional Rationales. Guest editorial= European Planning Studies. Vol. 14. 881-905.
57. Győri Szabó G. 2007: Kisebbség, autonómia, regionlizmus. Osiris, Bp.
58. Hajdú Z. 2005: A finn regionális közigazgatás és reformfolyamatai. In. Pálné Kovács I (szerk.), 151–173. o.
59. Hajdú Z. 2001: Magyarország közigazgatási földrajza. Budapest–Pécs: Dialóg Campus Kiadó. 334 o.
60. Halkier, H.–Danson, M.–Damborg, C. (eds.) 1998: Regional Development Agencies in Europe. Jessica Kingsley, London.
61. Hardi T.–Mezei I. 2003: A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái= Tér és Társadalom. 4.sz.
127–155. o.
62. Hendriks, F. 2001: The Netherlands: Reinventing Tradition in Local and Regional Democracy. In. Loughlin (ed.) 143–173. o.
NEMZETKÖZI MODELLJEI
63. Hesse, J. J. (ed.) 1991: Local Government and Urban Affairs in International Perspective. Nomos Verlag, Baden-Baden.
64. Horváth Gy. (szerk.) 1997: Régiók felemelkedése és hanyatlása. Regionális átalakulás a Brit-szigeteken.
MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs.
65. Horváth M. T. (szerk.) 2004: A regionális politika közigazgatási feltételei. Variációk az uniós csatlakozás küszöbén. IDEA-MKI, Budapest
66. Horváth M. T. 1996: A helyi közszolgáltatások és társadalmi környezetük. In. Horváth M–Kiss (szerk.). 19–
103. o.
67. Horváth M. T. 2005: Közmenedzsment. Dialóg Campus. Budapest–Pécs.
68. Horváth P. (szerk.) 1997: Egyetemes jogtörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
69. Humes, S. 1959: The Structure of Local Governments Throughout the World. Martinus Nijhoff, Haga.
70. Hummer, W.–Bohr, S. 1994: A régiók szerepe a jövő Európájában. Baranya Megyei Közgyűlés, Pécs.
71. Hülvely I. 1999: A nemzetközi kapcsolatok elmélete. In. A. Gergely A.–Bayer J.–Kulcsár K. (szerk.): A politikatudomány arcai. Akadémiai Kiadó, Bp. 426–449. o.
72. Johnson, D. B. 1999: A közösségi döntések elmélete. Osiris, Bp.
73. Jones, M 1999: New Institutional Spaces. Jessica Kingsley – Regional Studies Association, London.
74. Józsa Z. 2005: A lengyel regionális reform. In. Pálné Kovács I (szerk.) 199–231. o.
75. Józsa Z. 2006: Önkormányzati szervezet, funkció, modernizáció. Dialóg Campus, Bp–Pécs.
76. Kádár J. 1950: Belügyminiszter országgyűlési beszéde a helyi tanácsokról. = Állam és Közigazgatás, 4–5.
216–227. o.
77. Kádár K. (szerk.) 2008: IDEA és valóság. KÖFT, 2008, Budapest.
78. Kajtár I. 1992: Magyar városi önkormányzatok (1848–1918). Akadémiai Kiadó, Bp.
79. Kajtár I. 1997: Egyetemes állam- és jogtörténet. Dialog Campus, Pécs.
80. Kállay I, 1998: Hatalommegosztás és városi rendiség. In. Mezey (szerk.) 11–26. o.
81. Kaltenbach J. 1991: Az önkormányzati felügyelet. Universum Kiadó, Szeged.
82. Karkatsoulis, P. 2000: The social context of „value-for-money‖ based administrative reform. In. IRWS SAGE.
83. Keating M. 2004: Is there a regional level of government in Europe? In. M. Keating (ed.) 568–590. o.
84. Keating, M. 2008: A Quarter Century of the Europe of the Regions=Regional and Federal Studies. Vol. 18.
Nu. 5. 629-637.
85. Keating, M. (ed) 2004: Regions and Regionalism in Europe. An Elgar Reference Collection, Cheltenham,
86. Keating, M. 1997: The invention of regions: political restructuring and territorial government in Western Europe. = Environment and Planning C: Government and Policy. 4. 383–398. o.
87. Khan, R. A.– McNiven, J. D. 1990: An Introduction to Political Science. Nelson Canada, Scarborough, Ontario.
88. King, D. S.–Pierre, J. (eds.) 1990: Challenges to Local Government. Sage, London.
89. Kiss I 1976: Az urbanizáció és a közigazgatás összefüggéseinek szemléleti alapja és problémái. ELTE Államigazgatási Jogi Tanszék, Budapest.
NEMZETKÖZI MODELLJEI
90. Kiss I. 2006: A közigazgatás népi alapjai és közigazgatási reform. In Szűrös et al (szerk.)
91. Kovács K.–Somlyódyné Pfeil, E. (szerk.) 2008: Függőben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. MKI, Budapest
92. Kovács T. 2003: Magyarország kistérségi szerkezete. in. Ágh–Németh (szerk.) 71–87. o.
93. Kuropka, J. 1994: Thesen zur regionalen Identität. In: Schulz, V. (Hrsg): 11–34. o.
94. Larsson, T.–Nomden, K.–Petiteville, F.(eds.) 1999: The Intermeddiate Level of Government in European States. Complexity versus Democracy? EIPA, Maastricht.
95. Leach, S.–Stewart, J.–Walsh K. 1994: The Changing Organisation and Management of Local Government.
Macmillan, London.
96. Lidström, A. 2001: Sweden: The End of the Swedish Model? In. Loughlin (ed.) 319–343. o.
97. Lijphart, A. 1984: Democracies, Patterns of Majoritarian and Consensus Government in Twenty-One Countries. New Haven and London, Yale Universtiy Press.
98. Linder, W 2002.: Political Challenges of Decentralisation. Worldbank Institute, Washington D.C.
99. Loughlin, J. 2001: Subnational Democracy in the European Union. Challenges and Opportunities. Oxford University Press, Oxford, 422.
100. Loughlin, J.–Seiler, D. 2001: France: Between Centralisation and Fragmentation. In Loughlin, 185-211.
101. Lovering, J. (2011): The new regional governance and the hegemony of neoliberalism. In. Pike et al (eds) 581–595
102. Lőrincz L. 1988: Magyar közigazgatás: dilemmák és perspektíva. Bp. Akadémiai Kiadó, 107 o.
103. Lőrincz L. 1997: A közigazgatás-tudomány alapjai. Rejtjel Kiadó, Bp.
104. Magyary Z. 2000: Magyar közigazgatás. In. Saád J. Magyary Zoltán. Új Mandátum, Bp.
105. Magyary Z.–Kiss I. 2006: A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a tatai járás közigazgatásáról. In. Szűrös et al (szerk.) 198–231. o.
106. Manent, P. 1994: A liberális gondolat története. Tanulmány Kiadó, Pécs.
107. Martin, S. 1999: The Fragmented Meso: Intermediate Level Administration in the UK. In. Larsson et al (eds.) 371–395. o.
108. Martini, A. 1992: Gemeinden in Europa. Kommunale Selbstverwaltung und Gemeinschaftsrecht.
Kohlhammer Verlag, Köln.
109. Martins, M. R. 1995: Size of municipalities, efficiency and citizen participation: a cross-European perspective. = Environment and Planning C: Government and Policy, 4. pp. 441–459.
110. Mezey B. (szerk.) 1998: Hatalommegosztás és jogállamiság. Osiris, Budapest,
111. Miller, D. 1990: The future of local economic policy. A public and private sector function. In: Campbell, M. (ed.): 196–212. o.
112. Moss K. 2000: Business Coalitions as a Force for Regionalism. In. Katz, Bruce (ed): Reflections on Regionalism. Brooking Institution Press, Washington DC. 2. 154–185. o.
113. Moxon-Browne, E. 2005: Administrative capacity in the European Union: How high can we jump?
http://www.cfer.org.uk/content.lib_soundings.pdf
114. Müller, U. 2009: The power to shape a region. Decentralisation of political decision. Paper for International Benchmarking Forum, Basel,
NEMZETKÖZI MODELLJEI
115. Nagy G. D. 2005: A devolúció és az angol regionalizmus. In. Pálné Kovács I (szerk,): 173–199. o.
116. Naschold F. 1996: New Frontiers in Public Sector Management. Walter de Gruyter, Berlin, New York.
117. Norton, A. 1991: Western European local government in comparative perspective. In: Batley, R.– Stoker, G. (eds.): 21–40. o.
118. Norton, A. 1994: International Handbook of Local and Regional Government. Edward Elgar, Aldershot.
119. Offe, C. 1975: Zur Frage der „Identität der kommunalen Ebene‖. In. Grauhan, R. R. (Hrsg.): 262–291. o.
120. Olsen, J. P. 2004: Towards an European Administrative Space? ARENA Working Papers Wp 02/26.
http://www.arena.uio.no/publications
121. Osborne, D.–Gaebler, T. 1994: Új utak a közigazgatásban. Kossuth Kiadó, Bp.
122. Pálné Kovács I. (szerk.) 2005: Regionális reformok Európában. IDEA, Belügyminisztérium, Bp.
123. Pálné Kovács I. 2001: A hatalom térbeli megosztásának örökzöld dilemmái. In: Emlékkönyv Bihari Ottó egyetemi tanár születésének 80. évfordulójára. Pécs, 2001. 293–304. p.
124. Pápay Zs. (szerk.) 1987: Helyi hatalom – helyi társadalom, Művelődési Minisztérium, Bp.
125. Péteri G. 1996: Helyi útkeresés. Változások az önkormányzati szolgáltatás-szervezésben. In. Horváth M.–
Kiss (szerk) 103–145. o.
126. Péteri G. 2005: Önkormányzati forrásszabályozás: Ideák és javaslatok. In. Vígvári A. (szerk.) 115–125. o.
127. Reichard, Ch. 1988: Der Dritte Sektor. = Die Öffentliche Verwaltung, 9. 363–370. o.
128. Reynolds, O. M. 1982: Local Government Law. West Publishing Co. St.Paul.
129. Rhodes R. 1997: Reinventing Whitehall 1979–1995. In: Kickert (ed) 43–61. o.
130. Rhodes, R. A. W. 1997: Understanding Governance. Policy Networks, Governance, Reflexivity and Accountability. Open University Press, Buckingham.
131. Shapiro, M.: The Institutionalization of European Administrative Space. CCOP. Working paper, 2000.
132. Sári J. 1995: A hatalommegosztás. Osiris Kiadó, Bp.
133. Schmieding, H. 1992: Maastricht: A dead end of European integration? Institut für Weltwirtschaft, Kiel.
134. Scruton, R. 1982: A Dictionary of Political Thought. Macmillan Press, London.
135. Siedentopf, H. 1991: Föderalismus und Regionalismus in der europäischen Integration. = Der Landkreis, 5.
239–241. o.
136. Somlyódyné Pfeil E. 1990: A kisközségek az önkormányzattá válás útján. MTA RKK Kutatási Eredmények, Pécs.
137. Somlyódyné Pfeil E. 2003: Önkormányzati integráció és helyi közigazgatás. Dialóg Campus, Budapest-Pécs.
138. Soós E. 1999: Integráció és regionalizmus, Bába és Társai Kiadó, Szeged.
139. Stipta I. 1998: Parlamenti viták a területi önkormányzatokról (1870–1886). In. Mezey (szerk.). 77–94. o.
140. Stoker, G.–Hogwood, B.–Bullmann, U. 1996: Regionalism. University of Strathclyde, Glasgow.
141. Stöhr, W.–Edralin, J.–Mani D. (eds.) 2001: New Regional Development Paradigms. Greenwood Press, Westport.
NEMZETKÖZI MODELLJEI
142. Sükösd F. 1996: Hozzászólás az önkormányzatok új alkotmányi szabályozásához. In. Verebélyi (szerk).
317–341. o
143. Swyngedouw, E. (2000): Authoritarian governance, power, and the politics of rescaling=Environment and Planning D. Society and Space. Volume 18. 63-76
144. Szabó B. 1974: Helyi irányítás-helyi döntések = Társadalmi Szemle, 8–9. sz. 76–83. o.
145. Szegő A. 1982: A területi érdekviszonyok és a tanácstagi képviselet. In. Raft, M. (szerk). A helyi-területi közigazgatás. KJK. Bp.152–178. o.
146. Szegő A.–Wiener Gy.1976: A területi igazgatás típusai = Valóság, 10. sz. 77–89. o.
147. Szegvári P. 1991: Képviseleti demokrácia és helyi önkormányzás= Társadalmi Szemle, 12. sz. 48–53. o.
148. Szoboszlai Gy. 1980: A közigazgatás és a területi érdekviszonyok. In. Bihari 167–181. o.
149. Takács A. 1998: A hatalommegosztás elvének alkotmányelméleti értelmezése. In. Mezey B (szerk.) 94–
153. o.
150. Takács I. 1965: A tanácsdemokrácia fejlesztésének jogi eszközei. = Állam és Igazgatás, 12. 1069–1079.
151. Trócsányi L.–Badó A. 2005: Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban. KJK Kerszöv. Budapest.
152. Tüske T. 2003: A szlovén regionális politika törvényi háttere. In: Mezei C. (szerk.) Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori iskola Évkönyve 2002. Pécs, 126–143. o.
153. Vadál I. 2009: A területi államigazgatási szervezetrendszer regionalizálásának dilemmái. in Pálné Kovács Ilona (szerk): A politika új színtere a régió. Századvég, Budapest. 47-65. o.
154. Vági G. 1991: Magunk, uraim. Válogatott írások településekről, tanácsokról, önkormányzatokról. Vál.
Horváth M. T.–Péteri G. (szerk.) Radnóti S. Bp. Gondolat, 544 o.
155. Verebélyi I. (szerk.) 1988: A tanácsrendszer önkormányzati típusú reformja. ÁSZI, Bp.
156. Verebélyi I. 2004: A jó kormányzás néhány jellemzője = Magyar Közigazgatás, 5. sz. 298–305. o.
157. Verebélyi I. (szerk.) 1996: A helyi önkormányzatok alkotmányos szabályozása. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.
158. Verebélyi I. (szerk.) 2000: Egy évtized önkormányzati mérlege és a jövő kilátásai. MKI, MTA PTI, MTA RKK, Bp.
159. Verebélyi I. 1995: A helyi önkormányzati rendszer fejlődésének főbb irányai. = Magyar Közigazgatás, 2.
65–78. o.
160. Verebélyi I. 2002: Megbízható és sikeres közigazgatással a jó kormányzásért. Magyar Közigazgatás, 6. sz.
321–351. o.
161. Verebélyi I. (szerk.) 1988: A tanácsrendszer önkormányzati típusú reformja. ÁSZI, Bp.
162. Veres M. 1979: A községi integráció szervezeti-jogi formái. ÁSZI, Bp.
163. Warmenhoven, H. J. 1981: In the hurricane's eye. Recent local government reform in Belgium. In:
Gunlicks, A. B. (ed.): 54–75.
164. Weber, M. 1996: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai 2/3. Kossuth Kiadó, Bp.
165. Wehling, H-G. (Hrsg.) 1988: Die Schweiz. Kohlhammer, Köln.
166. Wiener Gy. 1982: A városi közigazagtás, a város szerepe a középszintű igazgatásban. In. Raft (szerk.) A helyi-területi közigazgatás. KJK. Bp. 67–88. o.
NEMZETKÖZI MODELLJEI 167. Zongor G. 1991: A lebegő megye. = Társadalmi Szemle, 12. 53–58. o.
2. fejezet - A RÉGIÓ FOGALMA
Schmidt Andrea
„….nincs olyan régióalkotási lehetőség, amely homogén területeket fog össze, … olyan sincs, amely minden vitán felül álló, és olyan sincs, amelyet valamilyen módon ne lehetne megvédeni.” (Kovács T., 1999)
1. Bevezetés
A régió és regionalizmus a 20. század ’70-es évtizedéig kevésbé voltak meghatározóak, valójában nem volt egységes sem a fogalomhasználat, sem pedig annak alkalmazási területe (Éger, 2000). A régió jelentésének szabatos meghatározására irányuló kutatások a 19-20. században a földrajztudósok vizsgálódásaihoz köthetőek, a térfelosztás és az ennek eredményeként kapott téregységek, régiók azonosítása, vizsgálata ugyanis tradicionálisan a geográfia terepét jelentik. (Probáld–Szabó, 2005).
Jelen munka a különböző tudományágak régióértelmezéseivel kíván egyebek mellett foglalkozni. Az első fejezetek a régió fogalmát, használatát vizsgálják, az egyes diszciplínák mellett az Európai Unió régiófelfogását tárják fel. A régiók szerepvállalását is érintik, ugyanakkor a regionális politikára is kitérnek. Az elméleti, általános fejezeteket követően néhány közép-európai ország, így Csehország, Szlovákia, valamint Lengyelország térfejlődésére, az ott lejátszódó regionalizmus és regionalizáció folyamataira kíván koncentrálni.
Ezek az országok hasonló területi változásokon mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, a rendszerváltás is hasonló problémákat tárt fel, s a megoldások is közös célra, az uniós integráció kritériumainak való megfelelésre összpontosultak.
2. Az egyes tudományágak régióértelmezései
A geográfusok „régió‖ fogalma alatt – általában – egyedi sajátosságokat felmutató, valamely közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értenek. Míg a természetföldrajz régió fogalma a „táj‖ fogalomértelmezésével rokonítható, mint természeti térkategória, a gazdaságföldrajz a térségek gazdasági-társadalmi komplexitását emeli ki. A komplex földrajzi régiók és a lehető legtágabban értelmezett integráns gazdasági körzetek lényegileg azonosak.1 Fontos vonása e régióknak, hogy társadalmuk összetartozása a tudati szférában is megjelenik, és e regionális identitásnak egyre jelentősebb kulturális, valamint politikai érdekérvényesítési vetülete van. (Probáld, 1995) Lengyel Imre és Rechnitzer János megfogalmazásában a régiót alapvetően társadalmi képződménynek tekintik, amely időtől és tértől (helytől), valamint a társadalmi szerkezet jellemzőitől függően más-más módon jelenik meg.
A régió értelmezhető az intézményi és gazdasági térszerveződésnél egyaránt, noha mindkét felfogás eltérő feltételekből, társadalmi háttérből indul ki. A regionális gazdaságtani vizsgálatok elsődleges területei a fogyasztás terei; fogyasztás tere, azaz a város és a régió a maguk regionális sajátosságaival, a gazdaság térbeli szervez(őd)ésének törvényszerűségei, a versenyképesség értelmezése, területi gazdasági fejlődés kérdése, a gazdasági növekedésre ható tényezők. A vizsgálati módszerek közé tartozik a területi adatgyűjtés és -nyilvántartás. Ez általában az intézmények működési területeihez tartozik, az intézményi térhez köthető, emiatt sok esetben a közgazdasági vizsgálatok is a közigazgatás térbeliségéhez, tehát az intézményi tér területi egységeihez kapcsolódnak. (Lengyel-Rechnitzer, 2004)
A geográfia és a regionális gazdaságtan mellett különböző diszciplínák vették át a fogalom használatát, így tudományos meghatározása is elég sokféle lehet. Az értelmezésben s a tartalom meghatározásában az egyes tudományterületek között nagyok a szemléleti különbségek. (Vofkori, 2002) A közgazdászok szintén megpróbálták a közös cselekvés számára használhatóvá tenni a fogalmat, a szociológia, igazgatástudomány is palettájára vette a régiók elméleti és gyakorlati szempontú értelmezését, új tudományágként pedig mindezek metszetét a regionális tudomány képviselői próbálják körülírni, leírni. Problémát jelent az is, amikor a régió egyszerre fogalom és egy konkrét realitás, absztrakció és konkrét megjelenési forma (Szabó, 2005), s gondot okozhat az intézményi és a közgazdasági térfelfogás keveredése is. (Lengyel, 2003)
1Ide kívánkozik Appadurai megjegyzése is, aki a globális kulturális áramlás vizsgálatánál öt dimenziót (tájfogalmat) különít el; etnotájak, médiatájak, technotájak, pénzügyi tájak, valamint ideotájak. Ezek nem szabályos és állandó képződmények, melyeket az egyes aktorok történeti, nyelvi és politikai beágyazottsága alakít. Ilyen aktorok lehetnek a nemzetállamok, a multinacionális cégek, a diaszporikus közösségek, valamint a vallási, politikai, vagy gazdasági értelemben vett szubnacionális csoportosulások és mozgalmak, továbbá az olyan belsőséges és közvetlen kapcsolatokat ápoló csoportok, mint a falvak, a szomszédságok és a családok. (Appadurai, 2008)
A történettudomány is adós maradt a régió világos és általános érvényű definíciójával, de történtek kísérletek annak szabatos megfogalmazására (Hasslinger, 1999). Egyik elfogadott értelmezés szerint (Nagy, 2004) történeti régiónak nevezzük azt a földrajzi-történeti egységet, melyet a történelem folyamán tartományként kezeltek, és/vagy területi-közigazgatási autonómiát élvezett. Az az elképzelés, miszerint a régió kis, átlátható terület (melynek ismérve, hogy „bennük az emberek megpróbálják magukat – gyakran kulturális – azonosságok révén elhatárolni másoktól‖) messzemenőkig megfelel a régió- vagy ország-történeti megközelítésnek. A történettudományban kollektív többletet kaphat a régió fogalma; egyrészt alapvető közösségszervező tényezővé válik, másrészt megosztja a terület többi lakosával a közös, más csoportoktól elkülönített múltat, mely a környezettel szorosan összekapcsolódik. Materiálisan is visszatükröződik a táj morfológiai tagoltsága vagy települései építészeti képében a személyes és kollektív Én kivetülési tere és a személyes identitás hivatkozási pontjává válhat. (Flügel, 1992)
A szociológia és az antropológia az etnikai-kulturális, szellemi-tudati összetartozásra teszi a hangsúlyt, és a régió fogalmát az identitás fogalmával társítja, s mint szociológiai- szociálpszichológiai – antropológiai jelenséget kezeli. (Nemes Nagy, 1997; Kovács, 2003). Mentális egységként értelmezi a régiót, inkább a lokalitások képzetei, igényei, belső motivációi alapján. A mentális reprezentáció és a térbeliség kapcsolatában sok elem definiálható. Hasonló álláspontot fogalmaz meg a francia Bourdieu és a finn Paasi. Mindketten a régió fogalmát az identitás fogalmával társítják, s mint szociológiai-szociálpszichológiai-antropológiai jelenséget kezelik. Bourdieu szerint a régió a tudósok közti harcok tétje. A „harcban álló felek‖ között szerepelnek a földrajztudósok, a történészek, az etnológusok, a közgazdászok és a szociológusok. (Éger, 2001)
A régiók mint mitikus konstrukciók gyakran csak később legalizálódnak állami jelképekkel, kormányzati intézményekkel, határokkal és a politikai identitás más szimbólumaival. A régió lehet saját hatáskörrel bíró és a központi államtól rendeltetési szerepében elhatárolt területi egység, vagy a történelem folyamán kialakult átalakítható térség, melyet a kulturális, nyelvi, helyi vagy természeti sajátosságok területi összesűrűsödése, illetve főként a lakosság azonos területre vonatkoztatott összetartozás érzete – ezt nevezik regionális
A régiók mint mitikus konstrukciók gyakran csak később legalizálódnak állami jelképekkel, kormányzati intézményekkel, határokkal és a politikai identitás más szimbólumaival. A régió lehet saját hatáskörrel bíró és a központi államtól rendeltetési szerepében elhatárolt területi egység, vagy a történelem folyamán kialakult átalakítható térség, melyet a kulturális, nyelvi, helyi vagy természeti sajátosságok területi összesűrűsödése, illetve főként a lakosság azonos területre vonatkoztatott összetartozás érzete – ezt nevezik regionális