MAGYARORSZÁGON ÉS SZLOVÁKIÁBAN?
4. A próbamérés eredményei
A vizsgálatban használt módszer először 2016. október 26. és november 1.
között, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán került kipróbálásra. A vizsgálatban 50 óvópedagógus vagy magyartanári szakkal rendelkező hallgató vett részt. Közülük csupán öten tanítottak: ketten-ketten alapiskola (Magyarországon: általános iskola) alsó vagy felső tagozatán, il-letve egyikőjük egy gimnáziumban. A nemek arányát tekintve a nők voltak jelen-tős többségben a férfi pedagógusjelöltekkel szemben: 42 nő (84%) és mindösz- sze 8 férfi (16%) töltötte ki a kérdőívet.
Ez három olyan hallgatókból álló csoportot jelentett, akik biztosan megismer-kedtek a leíró szemléletű és a hozzáadó módszert előnyben részesítő, a lingviciz-mus kártékonyságára rávilágító elméleti háttérrel, ugyanis az Anyanyelvi nevelés módszertana kurzuson többek között ezt is oktattam nekik – méghozzá a vizsgálat előtti hetekben (továbbá: a tanszéken többnyire ez a szemlélet uralkodik).
A vizsgálat eredményeinek átfogó ismertetésére és részletes elemzésére – a terjedelmi korlátok, valamint a változók rendkívül magas száma miatt – ebben a munkában nem vállalkozhatom. Ebből kifolyólag csak a téma szempontjából leginkább releváns részeredményeket mutatom be.
ē, aminek jelentésmegkülönböztető szerepe van; a köznyelvi ü, ű magánhangzók helyett gyakori az i, í helyettesítés; az á fonéma labiális, az a illabiális lesz a kiejtésben, az ȧ rend-szerint egyetlen megoldás, az ā típusú megoldások viszont aránylag gyakran fordulnak elő;
a meg igekötő g fonémája teljesen hasonul az ige szókezdő mássalhangzójához, a zöngés és a zöngétlen mássalhangzók esetében általában a szóvégek zöngétlenednek, zöngésülnek” (vö.
Menyhárt–Presinszky–Sándor 2009. 84., 144.).
170 JÁNK ISTVÁN
A kapott adatokból úgy látszik, hogy a nyelvi hátrány, illetve a nyelv alapú diszkrimináció erőteljesen jelen van a pedagógiai értékelésben. A konkrét érdem-jegyekre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a pedagógusjelöltek 38%-a egy teljes érdemjeggyel rosszabbat adott a tanulóknak, pusztán azért, mert nem a standard nyelvváltozatnak és nem a kidolgozott nyelvhasználati módnak megfelelően be-széltek – hiába tudták tökéletesen az aktuális tananyagot. Ez számszerűsítve azt jelenti, hogy maximális (ötös) érdemjegyet mindössze 30 fő (60%) adott, a maradék 20 fő közül 19 (38%) négyesre, míg egy személy közepesre (2%) értékelte a nem standard nyelvváltozatban és korlátozott nyelvhasználattal történő szóbeli felelést.
Ha ezt a másik oldalról közelítjük meg: amennyiben a tanuló a standard nyelvváltozatnak és a kidolgozott nyelvhasználatnak megfelelően felelt, a peda-gógusjelölteknek 44%-a minimum egy jeggyel jobbat adott – attól függetlenül, hogy a tanuló több lényegi információt is kihagyott a feleletéből. Számszerűsít-ve: 22 fő (44%) ötöst, 25 fő (50%) négyest, valamint 3 fő (6%) közepest adott a pedagógusjelöltek közül. Ez két aspektus tekintetében igen lényeges: egyrészről a pedagógusjelöltek közel fele minimum egy érdemjeggyel jobbat adott a tanuló-nak, mint amit a teljesítménye reálisan indokolt volna (ha hármas érdemjegyre tesszük a felelet értékét, akkor ez a szám 94%). Másrészről itt mutatkozik meg a legszembetűnőbben a nyelvi hátrány és diszkrimináció: míg a harmadik fele-lőt, aki mindent megtanult, ám kettős nyelvi (nyelvváltozati és nyelvhasználati) hátrányban van, 38% alulértékel, addig a negyedik felelőt, aki nem tanult meg mindent, de nincs nyelvi hátránya, minimum 44% felértékel. Ez nemcsak azt je-lenti, hogy akik hátrányban voltak, még nagyobb hátrányba kerülnek, hanem azt is, hogy azok, akik előnyben voltak, még nagyobb előnyre tesznek szert.
Ezeket az adatokat támasztották alá a konkrét feleletre vonatkozó állítások, me-lyek a felelet információtartalmának, a tanuló felkészültségének, illetve a tananyag megértésének (inverze bemagolásának) pedagógusi megítélését kívánták felmérni.
Alapvető különbség volt a feleletek ezen szempontú megítélésében, hogy az első két (nem standard–kidolgozott és standard–korlátozott) felelet esetében a pe-dagógusjelöltek (egyetlen adatközlő kivételétől eltekintve) teljes mértékben igaz-nak (1. felelet: 82%; 2. felelet: 86%) vagy többnyire igazigaz-nak (18%–12%) tartották azt az állítást, hogy „a tanuló minden lényeges információt elmondott”. Ellenben a 3. felelet esetében – ahol a gyermek szintén minden információt közölt, csak nyelv-járásban és korlátozott nyelvhasználati móddal – csupán 46% tartotta teljesen igaz-nak és 36% többnyire igazigaz-nak ugyanezt az állítást. Ehhez jön még 6 fő (12%) „vala-melyest igaz, vala„vala-melyest nem igaz” és 3 fő (6%) „többnyire nem igaz” értékelése.
A másik három felelet, melyek nem tartalmaztak minden információt, jóval bizonytalanabb megítélést kaptak. Mindháromnál magas volt a középső, „vala-melyest igaz, vala„vala-melyest nem igaz” választás (4. felelet: 36%; 5. felelet: 34%;
6. felelet: 25%). Nagyjából a pedagógusjelöltek fele – a szembetűnő hiányzó in-formációk ellenére – nem igazán veszi észre a tartalmi hiányosságokat – nyelv-változattól és nyelvhasználattól függetlenül.
171
HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A NYELVI DISZKRIMINÁCIÓ A MAGYAR...
A „tanuló maximálisan felkészült volt” állításnál jóval jelentősebb különbsé-gek rajzolódtak ki. Még markánsabban mutatkozott meg a kettős (nem standard és nem kidolgozott) nyelvi hátrány a minden információt tartalmazó feleletek-nél. Míg az első két felelet esetében a teljes mértékben igaz (1. felelet: 64%; 2. fe-lelet: 76%) és a többnyire igaz (1. fefe-lelet: 30%; 2. fefe-lelet: 18%) válasz együttesen 94–94%-ot tett ki, addig ez a 3. felelet esetében csupán 62%-ot (28%–34% elosz-lásban). Vagyis az első két felelethez képest még feleannyian sincsenek meggyő-ződve teljes mértékben arról, hogy a tanuló felkészült volt, hiába tud a gyermek mindent, amit kell. Továbbá a fennmaradó 38% adatközlőből 12% többnyire nem tartotta felkészültnek a tanulót, 26% pedig a középértéket jelölte meg. Összes-ségében tehát ismét a nyelvileg kétszeresen hátrányban lévő tanulót ítélték meg jóval kedvezőtlenebbül.
„A tanuló felelete meggyőzött arról, hogy a tanuló az adott tananyagot érti”
és „A tanuló inkább bemagolta a tananyagot, mintsem megértette azt” állítások ellentétpárok voltak, ami a statisztikai adatokban is javarészt visszatükröződött, ezért ezeket az adatokat együttesen mutatom be.
Az adatokból az látszik, hogy a pedagógusjelöltek a legkedvezőbben egy-értelműen a 2. felelőt értékelték a megértés szempontjából: 30 fő (60%) teljesen igaznak, 14 fő (28%) többnyire igaznak vélte az első állítást. Ezt – mind a megér-tésre, mind a magolásra vonatkozó állításnál – két nem minden információt tar-talmazó szöveg követett: a 4. és az 5. felelet, melyek közös jegye a kidolgozottság.
A korlátozott nyelvhasználati módban elmondott feleletek (leszámítva a standard, minden információt tartalmazót) minden esetben a legkedvezőtle-nebb megítélés alá estek. Olyannyira, hogy a magolásra vonatkozó állításnál a 3. (nem standard és korlátozott, de minden információt tartalmazó) feleletnél ítélték meg a legkedvezőtlenebbül a gyermeket a pedagógusjelöltek: összesen 17 fő (34%) értett többnyire (16%) vagy teljesen (18%) egyet azzal, hogy a tanuló inkább magolt, mintsem értené az anyagot. Ugyanez a megértésre vonatkozóan is megfigyelhető, annyi különbséggel, hogy ott a 6. standard, de korlátozott és nem minden információt tartalmazó felelet nagyjából azonos mértékű kedvezőt-len megítélés alá esett.
Ami a tanuló személyiségjegyeire vonatkozó állításokat illeti, minden eset-ben – a tantárgy szeretetétől kezdve a tanuló szorgalmasságáig – a minden in-formációt tartalmazó, de nem standard nyelvváltozatú és korlátozott nyelvhasz-nálatú feleletet ítélték meg legkedvezőtlenebbül a pedagógusjelöltek. Viszont a standard nyelvváltozatban elhangzó feleleteket (vagy inkább felelőket) szinte minden esetben kedvezőbben ítélték meg annál, mint ahogy azt a felelet tartalma indokolta volna. Annak ellenére történt mindez, hogy az adatközlőknek ennél a vizsgálatnál lehetőségük volt a „nem tudom eldönteni” lehetőséget választani a tanuló személyiségével kapcsolatos kérdéseknél – átlagban csupán a pedagó-gusjelöltek egynegyede élt ezzel egy-egy állítás kapcsán. Ezekben az esetekben is javarészt a nem standard feleleteknél jelölték be ezt az opciót, és legkevésbé a
172 JÁNK ISTVÁN
standard minden információt tartalmazó feleletnél. Mindebből következik, hogy a pedagógusjelöltek többsége úgy véli, hogy egy mindössze egy percig tartó fele-letből képes megállapítani az adott tanuló egyes tanulással kapcsolatos szemé-lyiségjegyeit (pl. jó gondolkodású, jó magaviseletű, szorgalmas, érti a nyelvtant).
Annak szemléltetésére, hogy mindez miért lehet így, illetve hogy miként is működik a nyelvi alapú diszkrimináció a gyakorlatban, csupán egyetlen példa álljon itt a feleletek értékelésének szöveges indoklásai közül. A következő pe-dagógusjelölt a standard, ám nem minden információt tartalmazó feleletre ötöst adott, amit azzal indokolt, hogy:
„Tetszett a felelet, meggyőzött, hogy érti a tananyagot, viszont kihagyott pár dolgot, amire feleltetésnél még rákérdeznék.”
Azonban ugyanő a minden információt tartalmazó, nyelvjárási és korláto-zott kódú feleletre csak négyest adott, a következő indoklással:
„A felelet nem volt összeszedett, kissé bizonytalan volt, viszont minden lénye-ges információt megkaptam.”
Az idézett szövegből nagyon jól látszik, hogy a pedagógusjelölt konstatálta a tényt, hogy minden lényeges információt elmondott a tanuló, de mégsem értékel-te ennek megfelelően a feleletét. A pedagógusjelölt által kifogásolt „bizonytalan-ság” a bizonytalanság okainak feltárására irányuló kérdés nélkül, valamint egy érdemjegyet lerontva jelenik meg a szummatív értékelésben. Ellenben a másik felelet során, a hiányzó tartalom ellenére is jobb érdemjegyet adna a pedagógus-jelölt, valamint a hiányzó információkra rákérdezne.