A mondathosszúság

A mondat egyik jellemző vonása hosszúsága. A mondathosszúság stilisztikai értékelése a befogadó oldaláról nem a mondategész (grammatikai mondat, mon-datzáró írásjellel lezárt mondat – azért beszélhetek erről, mert írott szövegek vizsgálatára vállalkozom) hosszúsága szerint ítélhető meg, sokkal inkább a tag-mondatok (mondategységek) hosszúsága, bonyolultsága lehet meghatározó.

A vizsgált kötetekben csak elvétve találunk ilyen, valóban „értekező karakte-rű” szövegbe illő hosszúságú mondatokat:

Az alkotó szellemű és tehetségű embernek sincsen joga ellopni valamit az önműveléshez szükséges időből az alkotás számára. (Füves könyv. Az alkotásról és a műveltségről. 178. szöveg. 124. l.)

A természettudomány gondolkozásba új, természetfölötti erő hatolt be: az idő elmélete, az idő mint térfogat. (A négy évszak. Február. Idő. 3. l.)

A fenti mondatok olyan értelemben szimultán mondatok (balra bővítettek), hogy nem bomlik tagmondatokba a bennük megjelenő többrétű tartalom (refe-renciális, ábrázolt elemek), de nem jellemző rájuk az igeneves szerkezetes meg-oldás, tehát a tagmondatokra bontás könnyű, magától értetődő megoldása. Ilyen mondat igen ritka a Márai-szövegben:

Nincs félszegebb érzés, mint negyven éven túl találkozni a vendéglőben a há-ziorvosunkkal, s nézni, amint a csodálatos lény sertéskarajt eszik, és családi körben társalog. (Ég és föld. Az orvos. 23. l.)

Szimultán jelleget a főnévi igeneves szerkezetek adnak; tagmondatokra transzponálódva: ha találkozunk a háziorvosunkkal, s nézzük…

A kötetek szövege jellemzően rövidmondatos; egy-egy mondat vagy tag-mondat többnyire 4-5 szavas:

E hetekben csendesen, utazni kezdek.

Már nem szeretek messzire utazni. Már csak bensőségesen szeretek utazni.

Néhány év előtt, ha megszállott az elképzelés, még nem adtam alább, mint Bom-bay vagy Kína. Mint egészen közeli, útszéli úti cél, melyre ásítva gondoltam, San Francisco lebegett szemeim előtt. De most már csak lassan szeretek utazni, na-gyon lassan. Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak.

Ez sokkal nehezebb. (A négy évszak. Június. 99. l.)

A mondatok rövid egységre tagoltsága töprengő, elmélkedő szöveget hoz lét-re. Azonos szemantikai kapcsolatban állnak. Egyes egységek külön mondatként való megoldása kiemeli a fontosnak tartott elemet: Ez sokkal nehezebb.

Az író emlékezik és ocsúdik. Mértéket vesz az időről és a világról. Emlékda-rabokat illesztget. Ez a dolga. (A négy évszak. Március. Térképek. 51. l.)

A rövid mondatokra tördelés és az aszündeton az olvasót aktivitásra ösztönzi:

ismerje fel a logikai összefüggéseket. A három „bevezető” mondat egyetlen mik-roszerkezeti egység, szoros szemantikai összefüggése folytán. Mezoegységgé az utolsó, összefoglaló mondat teszi.

Arany is mindent odaadott verseinek. Az egészséget. A boldogságot, az életet.

(A négy évszak. Április. Arany. 69. l.)

Az értelmezői szerepű tagok elkülönítése, külön mondatba tagolása (mindent, az egészséget stb.) az emotív funkciót erősíti.

Mikor a hatalmasokkal állasz szemközt, gondolj mindig arra, kitől kapták ezek az emberek hatalmukat? S mit is tehetnek ellened? Elvehetik javaidat, sza-badságod vagy életed? És aztán? (Füves könyv. Arról, hogy szabadok vagyunk.

33. sz. 30. l.)

A szentenciát megfogalmazó, legfontosabb egység is külön, egyszerű monda-tot alkot: Az ember végül csak közhelyekre vágyik.

Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fe-detlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt. (Ég és föld. A kert.

187. l.)

Az esszéstílusban nem ritka a rövidtagmondatosság. Lássunk erre – nem Má-raitól származó – részszövegeket:

(A szoros szemantikai összefüggés és a tematikai azonosság ezeket is kohe-renssé, másrészt kisebb egységekbe (mikroegységekbe) tagolhatóvá teszi.)^*

* A nagybetűk a mikroegységek határát jelzik.

Kosztolányi: Nyelv és lélek. Szépirodalmi Kiadó, 1971.

Káté az írásról. 455. l.

A Az élet egyáltalán nem valószínű. Sohase felejtsék el ezt az írók. B Ha egy közönséges embert szerepeltetnek, ne nevezzék okvetlenül Kovács Jánosnak. C Múltkor hallottam, hogy egy nagy bérházban lakik egy József József nevű em-ber. Milyen különös név. D De ugyanebben a házban véletlenül lakik egy másik József József is, akinek az előbbihez semmi köze. E Realista, ámulj. Tanuld meg, hogy az élet merész. Légy te merészebb.

Ábécé a prózáról és a regényről. 449. l.

A Olvasni. Azok a könyvek, amelyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. B Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. C Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. D A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa. E Épp ezért ne kölcsönözz nekem könyvet. Én nem ol-vashatom ki belőle azt, amit te. F Mert mit tudom, milyen vegyületet hoz létre könyv és ember? Tenálad ez pezsgő volt. Nálam talán csak limonádé lesz.

Hamvas Béla: Scientia Sacra Magvető K., Bp. 1988. 65. l.

A Az őskori könyvet sutra-stílusban írták. B A sutra szanszkrit szó, gramma-tikailag csaknem összefüggéstelen szavakból álló rövid mondat, csaknem rejt-vény. Szógyökökből álló titkosírásnak is nevezhető. Az összefüggést az olvasó-nak kell megtalálnia. C Az ilyen sutrában a feljegyző a szavakat úgy használja, mint a jelképeket.

Nemes Nagy Ágnes: Tudjuk-e, hogy mit csinálunk? (Összegyűjtött esszék) In: Szó és szótlanság. Magvető Könyvkiadó. 1989. 4.

A Ha egy művészfélét hirtelen és lesből megtámadnak azzal a kérdéssel, hogy miképpen hozza létre, amit létrehoz, akkor legőszintébb válasza, hogy zavartan kinyitja a száját egy artikulátlan nyöszörgésre, majd becsukja. És úgy marad.

B Ismerem ezt a szájnyitást. A nyöszörgést is. A szájbecsukást szintén. C Közös tulajdonságunk ez, íróbarátaim. D És ismerem azt a másfajta választ is, amikor a művészféle folyamatosan és színesen beszél valami mellékkörül-ményről. Így szoktuk ezt csinálni. E De hát mindnyájan tudjuk, hogy ez a színes locsogás csak tudatlanságnak partjait mossa.